"Semmi nem jön az ideje előtt és soha semmi nem történt, aminek nem kellett volna megtörténnie."
Byron Katie

"Engedd, hogy a kudarc
Rávilágítson a legfőbb
tanulságra:
Minden naplemente
Egy nagyon, nagyon fényes
És erőteljes napfelkelte kezdete."
Sri Chinmoy

Hiszek abban, hogy az élet által hozott nehéz helyzetek azért vannak, hogy abból megtanuljunk valamit, vagy hogy egy más, számunkra boldogabb útra tereljenek minket (még ha az út eleje ismeretlen és göröngyös is). Abban is hiszek - tapasztaltam-, hogy minden nehéz helyzethez és kihíváshoz megvan bennünk a szükséges erő és energia hogy megoldjuk, megugorjuk azokat. Ahogy minden betegséghez is bennünk van a gyógyulás képessége is. Ha nagyon nagy a baj, akkor még annál is eggyel nagyobb erőt kapunk hozzá, hogy fel tudjunk állni.

Egy dolgot ne feledj: bármit is gondolsz magadról, ugyanazt gondold mindenki másról is, és akkor az ego eltűnik. Az ego abból az illúzióból jön létre, hogy te önmagadra egy bizonyos módon gondolsz, míg másokra egy más módon. Ez kettős gondolkodást jelent. Ha eldobod a kettős gondolkodást, akkor az ego magától kihal belőled.
Osho

Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik.
Osho

Nincsenek lelki gondok, csak rosszul gondozott lélek van.
( Louise L. Hay )

"Az életben semmi sem történik véletlenül. Sem emberek, sem pedig események nem bukkannak fel ok nélkül az életünkben. Kapcsolataink alakulásának és fejlődésének semmi köze a szerencséhez. Minden azért történik, mert erő hat rá. Ez az erő mindenkit összeköt. Ez dönti el, megtaláljuk-e magunkat vagy sem. Ez határozza meg, mit érzünk, és hogyan viselkedünk. Ha megértjük ezt az erőt, és tudatosan alkalmazzuk, pontosan azokat az embereket és eseményeket vonzzuk be az életünkbe, akikre és amelyekre mindig is vágytunk." (Ruediger Schache)

A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki... Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak akinek szól.
Wass Albert

Senki sem bánt meg valakit, csak azért, hogy megbántsa. Vagy épp az fáj, hogy visszahull rá a saját bántása, vagy az, hogy túl sérülékeny. Soha nem egyszerűen a másik a hibás. Ha megbántanak és ezt tudod, akkor nem esik olyan rosszul. Amikor fiatal az ember, akkor nagyon a szívére tudja venni, aztán megtanulja kezelni. Ha szeretsz kiszolgáltatott vagy, ha nem szeretsz, akkor sivárnak és üresnek érzed a lelked.
(Polcz Aline)

Aki többet ad, többet fog kapni,
mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét.

Deepak Chopra

A szeretet szempontjából az számít, hogy az ember hisz saját szeretetében, a képességében, hogy szeretetet tud ébreszteni másokban.
(Erich Fromm)

A legnagyobb örömök mindig váratlanul lepnek meg minket. Mint a véletlenszerű séta, a rögtönzött látogatás, a beszervezetlen utazás, a keresetlen társalgás vagy ismertség.
Fanny Fern

„Szomorú vagy, és azt várod, hogy fölvidítsanak. Ideges, és azt, hogy megnyugtassanak. Gyenge vagy, s a másiktól várod az erőt. Reménytelen, s várod a reményt. Igaz, hogy mások hatnak ránk, de ne várd senkitől, hogy helyetted teremtsen benned harmóniát. S kimondom végül: ne várd senkitől, hogy ’boldoggá tegyen’. Olyan korba születtél, mely külvilágfüggő, és nem tanított meg arra, hogyan kell önmagadat megismerni és uralni. Hogyan kell magadat naponta fölhangolni, s belül megteremteni azt, amit kívülről várnál. Nem tudom, tapasztaltad-e, de egy barátságos embernek sok barátja van. Egy erőshöz sokan akarnak tartozni. Akiből sugárzik a harmónia, azt sokan szeretik. Sugárzol, és a sugárzásod vonz és taszít. Foglalkozz egy kicsit többet magaddal - a lelkeddel, testeddel is. Ne csodálkozz, hogy a testedet is mondom. Szepes Mária még a száz évéhez közel is szép ember és vonzó Nő volt. Mint egy nemes, egyiptomi királynő, olyan. Fantasztikus vonzása volt, és ereje. Mert – ahogy manapság mondják – ’megcsinálta magát’, a szó legnemesebb értelmében. Légy te is önmagad mestere, tanulj meg örömmel dolgozni a lelkeden!” Müller Péter

Egyetlen pillantásod, egyetlen szavad elég ahhoz, hogy a káoszból rend legyen, olyan rend, amely szabadságot ad elnyomás helyett.

Tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén?! Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem?" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy: NEM ! De mégis mindenki megteszi...ebből születnek a legnagyobb tanulságok..

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít!
Ki az, aki sosem számított. Ki az, aki többé nem fog és Ki az, aki mindig is számítani fog. Ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei
Megvan az oka annak,hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek!

“Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.”
(Mark Twain)

A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív.
(Guy de Maupassant)

Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér - ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar.
Müller Péter

a legtöbbször akkor taszítunk el magunktól bizonyos embereket, mikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk..

Ritkán előfordul, hogy egyszer az életben rábukkansz arra, akiért mindent hátrahagynál, aki mindenki előtt van, aki a józanságot elviszi a fejed felől, aki szétszed, szétszakít, beléd mar és átölel, akivel a poklot és a mennyországot egyszerre járod meg. Aki miközben tép, aközben simogat, miközben mar, aközben leheli csókját az ajkadra.Ne kelljen enélkül a tüzesen fájdalmas érzés nélkül meghalnod. Életedben legalább egyszer találjon rád egy gőzerővel feltörő szerelem.Mert meg kell ismerni ezt az érzést!
Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te.

Olyan sétára viszlek magammal, amelyen lépteink rendben követik egymást, odaültetlek a hegy tetejére, ahonnan minden vitás kérdésed megoldódik, és hagyom, hogy magad szűrd ki ebből az igazságodat.
(Antoine de Saint-Exupéry)

Minden embernek lehetnek gyengébb napjai, de életed csak tiéd, és neked kell hallani a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát, mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át. Induljon el vidáman mindegyik új napod. Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod, Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető, lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő. Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda! S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda! Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk, s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk. Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes, s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.

Aranyosi Ervin:Reggeli gondolat

Tedd olyan boldoggá a társadat, hogy úgy érezze, nincs szüksége semmilyen más kapcsolatra! Mert a legtöbb ember annyi
problémát gyárt, hogy még ha a társa nem is gondolt másik kapcsolatra, elkerülhetetlenül gondolni fog rá, hogy elmeneküljön. /OSHO/

Tapasztalj, és csak annyit mondj, amennyi a te tapasztalatod, és akkor a szavaidnak tartalma, súlya lesz; akkor szavaidnak fénye lesz - illata. Akkor szavaid vonzzák az embereket; nemcsak vonzzák, de hatással lesznek rájuk. Akkor szavaid mély jelentést hordoznak magukban, és akik készek meghallani őket, átalakulnak általuk. Akkor azok a szavak lélegeznek, élnek; élő szív dobog bennük.
/Osho/

A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel.
/Osho/

Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.
/Osho/

A világon senkinek nem kötelessége - legyen az akár a jelenlegi párod, akár jövőbeli, megálmodott partnered -, hogy tálcán kínálja neked a boldogságot. Még ha akarná, se tudná ezt megtenni. A valódi szerelem nem szükségen és függőségen alapszik. Az igazi szerelem a belső gazdagságunk és érettségünk eredményeképpen jelenik meg. Akkor már annyi szeretet van bennünk, hogy a szerelmek maguktól jönnek utánunk.
/Osho/

...A múlt már nincs itt többé. És minden erőfeszítésed, hogy a múltat megismételd, csak visszahúz a régi viselkedésmintákba, amikből pedig már rég kinőhettél volna. De te szenvedélyesen ragaszkodsz múltbéli élményeidhez. Végy egy mély lélegzetet, és tedd le azt a dobozt; köss rá egy szép masnit, ha másképp nem megy, de aztán búcsúzz el tőle szeretettel és tisztelettel. Az élet elszalad a fejed fölött, és fennáll a veszélye, hogy idő előtt begyepesedett őskövület lesz belőled!
/Osho/

Ha azt látod, hogy valami boldogtalanságot okoz, dobd el ott és akkor - ne tartsd meg egyetlen pillanatig sem. Ez a bátorság; bátorság élni, bátorság kockáztatni, bátorság kalandozni. És a mindenség, a fény, a szeretet, az öröm és az áldás csupán a bátrakat jutalmazza meg egy napon.
/Osho/

Nyílj ki az emberek számára, és válj eggyé velük, mert minden egyén Isten egy másik arca. Tanulj minden embertől, és ne félj semmitől, hisz a világ nem az ellenséged. Ez a világ anyáskodik fölötted, minden lehetséges módon támogat téged. Bízz benne, és egyszer csak feltör és megindul benned felfelé az energia- ez az energia a szeretet. Emiatt az energia miatt úgy érzed majd, hogy magadhoz ölelnéd az egész világot, mert ebben az energiában a világ ölel át téged, és amikor áldottnak érzed magad, mi mást tehetnél, minthogy megáldod az egész világot?
A szeretet nem más, mint hatalmas vágy arra, hogy magadhoz öleld a világot.
/Osho/

Az igazságot nem kivívni kell. Nem is lehet kivívni, mert már most is az az igazság. Csak a hazugságot kell leráznod róla.
/Osho/

Élvezd, amikor a csúcson vagy, és élvezd azt is, amikor a völgy következik. Miért olyan rossz lent lenni? Az egy ellazulás, egy pihenés. A csúcs izgalmi állapot, és lehetetlen állandóan izgalmi állapotban lenni.
/Osho/

Egy probléma lehetőséget ad, hogy szembenézz önmagaddal, hogy zarándokútra indulj lényed belsejébe. A probléma: egy ajtó. Használd, és lépj be saját lényedbe.
Tehát ez a válaszom: a probléma egy lehetőség a fejlődésre. A probléma Isten ajándéka, egy isteni kihívás. Nézz szembe vele, találd meg a módját, hogy juthatnál túl rajta, hogy kerekedhetnél felül rajta... és meglátod, meg lesz az eredménye.
/Osho/

Amint megbízol önmagadban, tudni fogod hogy élj.
/Goethe/

"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik el a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha." Márai Sándor

„A valódi empátia azt feltételezi, hogy teljes lényemmel a másikra figyelek annak érdekében, hogy tisztelettel és alázattal megértsem, mi történik benne. Megadom neki a teret és az időt arra, hogy teljes egészében kifejezhesse magát. Nemcsak megértem az eszemmel, de teljes lényemmel jelen vagyok, előítélet és kritika nélkül. Ha létrehozom ezt a minőségű jelenlétet, akkor képes leszek az eddig megérthetetlent is megérteni. De jó, ha tudom: csak azt vagyok képes a másikban megérteni, elfogadni, megbocsátani, amit önmagamban már felfedeztem és valamilyen szinten elfogadtam.” Rambala Éva

"A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled - mert nincs rajtad kívül. Benned van." Szepes Mária

"Bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel." Márai Sándor

"A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon, akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják." Bertrand Russel

"Amikor a szerelem ereje csökken, kezdjük azt érezni, hogy már nem dédelget úgy a Brünhilda, mint régen. Sőt, ha hazamegyek, elkezdi mondani, hogy már három hete kérem, hogy verd be azt a szöget a falba! Vagyis elkezdődik a távolodás, és közben egyre-másra érnek minket a csalódások, hogy mégsem ő az, aki a sebeimet gyógyítja, aki az összes ki nem mondott vágyamat betölti! Nem ő az! Ilyenkor sokan máris kilépnek. Azt mondják, ha nem ő az, akkor keresni kell tovább az igazit! Az esetek többségében az ember nem is tudja megfogalmazni, mit nem kap meg, hanem felszínes dolgokon veszekszik, mint például, hogy a másikkal nem lehet élni, mert rendetlen. Valójában azonban nem abban szoktunk csalódni, hogy a másik kicsit rendetlen, néha szokott késni, vagy levágatta a haját, miközben nekünk a hosszú az esetünk, hanem arról van szó, hogy a magunk számára sem tudatos elvárásaink, amelyek egy ideig beteljesedni látszottak, kezdenek fényévnyi távolságra tűnni, és ezt elviselhetetlennek érezzük. Rettenetes csalódásunkban pedig agyonszekírozzuk egymást, kapcsolatot romboló módon fejezzük ki a betöltetlen vágyainkat és hiányainkat, mert elkezdtünk félni. Holott pontosan ott van az életünknek a kulcsa, ott kellene valamit az életünkkel kezdeni, ahol ezek a nagyon mély vágyak meghúzódnak!" Pál Feri: Párkapcsolat Klinika

"Amikor meg akarok ismerni egy másik embert, az első lépés az, hogy elképzelem, mi lenne, ha én lennék ő. Ezt nevezik empátiának. A következő stáció, hogy időlegesen feladom a saját valóságomat, és átélem az övét - átélem, hogy én vagyok ő. Ez a szeretet pillanata. Ilyenkor mintha átülnénk egy másik lélek idegen és más típusú 'harckocsijába', és fölfedezzük, hogy máshol vannak a műszerek, mint a miénkben, nem működik a kormány, vagy működik, de balra húz, fojtogató a levegő, s hiába tűnik kívülről fenyegetőnek, nincs töltény a tárában. A mi lelkünk egészen más - de neki ebben kell ülnie egy életen át, s minden stratégiai feladatot csak ezekkel az eszközökkel képes végrehajtani. Minden életet csak a saját 'valóságán' belül lehet megoldani." Müller Péter

"Egy párkapcsolatban a társunk előbb-utóbb törvényszerű módon a saját sebeinkre, elakadásainkra, neuralgikus pontjainkra hívja fel a figyelmet. Ez kikerülhetetlenül így van. Nem is szükséges, hogy ezzel valaki visszaéljen, bár sokszor van olyan élményünk, hogy a másik pont ott rúg belénk, ahol a legjobban fáj. Hogyan képes valaki, akiről egykor azt tudtam mondani, hogy a legjobban szeretem, ott belém rúgni, ahol a legjobban fáj? Úgy, hogy a nem tudatos pontokon való összekapcsolódásunk most is megvan. Nagyon is érezzük egymást, de most nem az egységben olvadunk össze, hanem egymás sebei, neuralgikus pontjai számára tartunk tükröt. Sokan ilyenkor azt mondják: ez a kapcsolat nem jó, nem adja meg nekem azt, amiért érdemes egy másik emberrel együtt élni! Ez a kapcsolat nem az! Pedig számos esetben nem a kapcsolattal van baj: ők jutottak el egy elakadásukig, amire a társuk ösztönösen hívta fel a figyelmet, tükröt tartva egy kidolgozatlan és félelmet keltő részüknek. Ez persze elég kellemetlen, és nyilván könnyebb a társunkat hibáztatni, mint a saját személyiségfejlődésünk munkás részére igent mondani." Pál Feri: Párkapcsolat Klinika

"Képzeld magad egy koncertterembe, ahol a legédesebb zene dallamait hallgatod, amikor hirtelen eszedbe jut, hogy elfelejtetted bezárni az autódat. Nyugtalankodsz a kocsi miatt, nem tudsz kimenni a teremből, de a zenét sem tudod már élvezni. Tökéletes példája ez annak az életnek, amit a legtöbb ember él." Anthony De Mello

Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. Eldobjuk, mint egy cigarettacsikket. Nem szívjuk tovább - így is sokáig rongáltuk vele a tüdőnket. A megbocsátás: egy letapadás megszüntetése. Ha sikerül, szabad leszel." Müller Péter

"Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki: nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. A pillangó megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán." Carl Rogers

"Ha én beszélgetek valakivel, aki nem tudja, mi a legmélyebb vágya, azt szoktam kérni tőle: próbáljon felidézni magában egy olyan élethelyzetet – ami még azért az elviselhetőség és az elmondhatóság határán belül van –, amikor valami nagyon rossz történt vele. Ilyenkor nem a traumáiról kérdezem, azok túl mélyen vannak, azokat nem bántjuk. Csak olyan helyzetekről, amelyekben rosszul érezte magát. Amikor pedig már ott van ennek a rossz érzésnek a mélyén, ahol például azt gondolja magáról, hogy nem szerethető, hogy egyedül van, hogy senki sem segít neki, akkor kell megkérdezni tőle, hogy most mire vágysz? MOST mire vágysz? És ezt meg fogja tudni mondani! Egyszer csak a mély fájdalmából előtör a legmélyebb vágya. Ez a gyakorlat pillanatnyi fájdalommal jár, de utána egy elemi felismeréssel, hogy ebbe már bele tudok kapaszkodni, mert átéltem! Átéltem, erre vágyom – és nem adom kevesebbért az életem!" Pál Feri - Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak?

Érdekes (...), mennyivel könnyebben viseli az elválást egy nő, mint egy férfi. A nő egy-két hét, legfeljebb egy-két hónap alatt megvigasztalódik. Igaz, hogy rendszerint megy valakihez, így könnyebb. A férfi egészen más. Ő legbelül egyedül marad, s elhordja magában a fájdalmat néha esztendőkig is. Nem mutatja, végzi a maga munkáját, de benne van. Egyedül él vele, s csak soká kopik ki belőle. Ha egyáltalában kikopik.

Dallos Sándor

“Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.” (Paulo Coelho)

Először is, jól jegyezd meg: az intellektualitás nem intelligencia. Intellektuálisnak lenni egyet jelent a hamissággal, az intelligencia színlelésével. Nem valódi, hiszen nem a tiéd; kölcsönzött.
Az intelligencia a belső tudatosságod kifejlődése. Semmi köze a tudáshoz – a meditatívsághoz van köze. Az intelligens ember nem a múltbéli élményei alapján cselekszik, hanem a jelenben működik. Nem reagál, hanem válaszol. Éppen ezért mindig kiszámíthatatlan; senki sem tudhatja biztosan, mit fog tenni.
Egy katolikus, egy protestáns és egy zsidó ember beszélgetett egy közös baráttal, aki elmondta nekik, hogy már csak hat hónap van hátra az életéből.
– Mit tennél – kérdezte a férfi a katolikust –, ha az orvosod szerint már csak hat hónapod lenne?
– Ó! – sóhajtott a katolikus ember. – Az összes vagyonomat az egyháznak adnám, úrvacsorát vennék minden vasárnap, és rendszeresen elmondanám az Üdvözlégyet.
– És te? – kérdezte a protestánst.
– Eladnék mindent, körbehajóznám a Földet, és nagyszerűen érezném magam!
– Hát te? – fordult a zsidóhoz.
– Én? Felkeresnék egy másik orvost.

Ez az intelligencia! (Osho)

Csend és magunkra fordított idő nélkül soha nem leszünk képesek felfedezni a rossz tulajdonságainkat, illetve az erényeinket. Nemcsak azt felejtjük el, kik vagyunk, hanem azt is, kik szeretnénk lenni. Nora Roberts

A fájdalom nem más, mint az értelmünket elzáró burok feltörése. Éppúgy, ahogy fel kell törni a gyümölcs csonthéját, ha hozzá akarunk jutni a maghoz. Meg kell hát ismerned a fájdalmat.

Kahil Gibran

A boldogságod egy csapásra semmivé foszlott. Az elmédet döbbenet bénítja meg. Úgy tűnik, nincs remény, nincs öröm, az életnek célja nem maradt.

De te egy túlélésre ítéltetett fajhoz tartozol. Mások szenvedése mit sem tompít saját valós bajaidon - de emlékezz csak, mások hogy kapaszkodtak az életbe, és a végén ők kerültek ki győztesen.

Meg tudod csinálni.

A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között... az új, jobb élet kezdetének jele.

Pam Brown

El kell fogadnod a szívedben zajló változásokat, éppúgy, ahogy elfogadod az évszakok váltakozását is. S ha egyszer szívedbe költözik a tél, próbáld derűs nyugalommal kiböjtölni a tavaszt.



Kahlik Gibran

Az ismeretlen jövővel csak úgy nézhetünk bátran és optimistán farkasszemet, ha visszaemlékezünk életünk diadalmas mozzanataira - ilyenből pedig mindenkinek akad néhány a tarsolyában.

Eda Leshan

Megszokott mondás, hogy a szeretet vakká tesz a szeretett lény gyengéivel szemben. Fordítva is nézhetjük a dolgot, és azt mondhatjuk: a szeretet nyitja éppen fel a szemünket, hogy meglássuk a szeretett lény jó tulajdonságait.

Steiner

Merj kívánni,
mert a kívánság a remény forrása,
s a remény éltet
bennünket.
Merj nyúlni
olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni,
amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben
és saját jóságodban,
mert ha így teszel,
mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában,
mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb,
hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet
és a holnap álmai."

/Ron Cristian/

Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük . Dale Carnegie

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?

Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?

És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?

Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?

És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?

És mindenkinek jut;

A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,

A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,

A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,

A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -
Minek neve a Lélek teremtő fénye.

Légy boldog, és szerető ember

Angelisz Irini

Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is... Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy

a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy

b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket - figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én...?"

Andrew Matthews

Félelemmel teli gondolataink ugyanolyan intenzitással teremtő erejűek és vonzanak nehézségeket életünkbe, mint ahogy a konstruktív és pozitív gondolatok pozitív dolgokat vonzanak. Teljesen mindegy, milyen egy gondolat természete, mindig saját természetének megfelelően teremt. Amikor mindez az ember tudatába vésődik, akkor fogja fel a lenyűgöző erőt, mely rendelkezésére áll. (Claude Bristol)

A reményeid, álmaid és törekvéseid jogosak. Megpróbálnak felemelni a felhők fölé, a viharok fölé, csak hagynod kell.

(William James)

„Van, hogy a sors összehoz valakivel az életben teljesen véletlenül,egy olyan napon mikor épp a kedved sem jó,semmi se jó… sőt, mindennel elégedetlen vagy. Aztán ez az idegen csak úgy a semmiből kerül elő. Először talán nem is érdekel.. figyelmen kívülhagyod, de ahogyan kezded megismerni és telnek a hetek hónapok rájössz, hogy van valami….. valami ami más embereknél nincs. Amikor pedig a szemébe nézel és szinte látod a gondolatait,érzed a vonzalmat… nem mutatja,sőt ..jelét sem adja és te sem, de mégis érzed, tapintható a levegőben. Ez nagyon ritka, talán életünkbe csak párszor fordul elő, de az ilyen embert bűn elengedni. A többi kapcsolat pedig ahol ez nem volt meg, hiábavaló és haszontalan.”

Ne küzdj túl erősen! A legjobb dolgok váratlanul történnek. Mindennek oka van, ami történik velünk! ”

Gabriel Garcia Márquez

“Ha szavaid segítségével képes vagy mások életében rendkívüli változásokat előidézni, akkor számukra ez lesz a részedről kapott legszebb ajándék.”
Jim Rohn

Minden reggel kényszerítem magam, hogy keressem a csodákat, és mikor megtalálom, álljak is meg fölöttük egy pillanatra, és legyek boldog. Vagy néha büszke. Meg kell tanulnom büszkének lenni, hiszen enélkül minden csoda kutatása, elérése értelmét vesztené.

Albert Tímea

A létezés a testben nagyon bizonytalan Bármelyik pillanatban csak egy kicsit több oxigén, vagy egy kicsit kevesebb, és halott vagy! Egy kicsit kevesebb cukor a vérben, és halott vagy... egy kis agyműködési zavar, és halott vagy!

Az élet a sebezhetőségben létezik, a veszélyben, a bizonytalanságban. Nincs biztonság, és nem is lehet. A biztonság csak a halott embereké. Ők nagyon erősek. Meg tudsz ölni egy halott embert? Nem tudsz. El tudsz pusztítani egy halott embert? Nem tudsz. A halottak nagyon erősek!
Minél kifinomultabb minőségű az élet, annál törékenyebb. Nézz meg egy rózsát, nézz meg egy verset, nézz meg egy dalt, nézz meg egy zenét: másodpercekig vibrál, azután nincs többé! Nézd meg a szerelmet: az egyik pillanatban ott van, a következőben nincs. Nézd meg a meditációt. Ahogy feljebb jutsz, látni fogod, hogy a dolgok egyre-egyre sebezhetőbbek. Ezért nincs semmi baj a sebezhetőséggel; ez az élet működésének megértése. Ostobaság erőt színlelni. Senki sem erős, senki sem lehet erős; az csak az ego játéka. Még Nagy Sándor sem erős - jön egy nap, és minden ereje eltűnik.
Ezért tanuld meg elfogadni a sebezhetőségedet, és akkor nagyon mély megértéshez és mély energiaáramláshoz jutsz. Nem fogod problémának érezni. Ez nem egy probléma; ez valami nagyon jelentős dolog.

Osho

"Megtapasztaltam, hogy ha magammal rossz viszonyban voltam, senki szeretete, de még a szerelme sem ért el hozzám. Nem esett jól. Nem is tudtam viszonozni. És hiába szerettem másokat, ha magukkal diszharmóniában voltak, az én "adásom" nem jutott el hozzájuk, nem voltak ráhangolva. Ma azonban mindent fordítva látunk. Majd ha ő jön - gondolod -, akkor én is jövök. Ha kapok, majd én is adok. Ez nem így van. Csak amit belül megteremtettél, az jöhet létre kívül." Müller Péter

Mindig beleszeretünk olyan emberekbe, akik megélnek valamit abból, ami bennünk is ott van, amit mi azonban kevésbé éltünk meg.
Sohasem fogjuk megtalálni az ideális társat, aki minden érzésünket megszólítja. Mindig lesznek olyan emberek, akik egy másik oldalát szólítják meg. El kell búcsúzni az illúziótól, amelyet a másik férfiról alkotott, s meg kell tanulnia igent mondani: önmagára átlagosságával együtt és barátjára, akinek szintén megvannak a maga pozitív és az inkább nehezebb oldalai is. Meg kell gyászolnia, hogy sem ön, sem pedig barátja nem eszményiek.

Anselm Grün

"Az életben semmi sem történik véletlenül. Sem emberek, sem pedig események nem bukkannak fel ok nélkül az életünkben. Kapcsolataink alakulásának és fejlődésének semmi köze a szerencséhez. Minden azért történik, mert erő hat rá. Ez az erő mindenkit összeköt. Ez dönti el, megtaláljuk-e magunkat vagy sem. Ez határozza meg, mit érzünk, és hogyan viselkedünk. Ha megértjük ezt az erőt, és tudatosan alkalmazzuk, pontosan azokat az embereket és eseményeket vonzzuk be az életünkbe, akikre és amelyekre mindig is vágytunk." (Ruediger Schache)

Hiszem, hogy az embernek mindennap lehetősége nyílik rá, hogy az élet minden területén eldönthesse, melyik a legjobb lépés. Paulo Coelho

A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre.

Paulo Coelho

A világ leghétköznapibb dolgairól beszélgetnénk. Mosolyogva távoznál, és várnád, hogy pár nap múlva újra láss. Nem tudnál semmiről, és én megállapítanám, hogy minden rendben van. A lift ajtajában észrevennél egy buta könnycseppet a szememben, és azt mondanám, hogy csak ásítottam, mert unom a beszélgetést. (...) Aztán bejönnék a szobámba, és telesírnék egy zsebkendőt, és arra gondolnék, ami volt, és aminek lennie kellett volna és ami nem lehetett.


Paulo Coelho

Csalárd a szívem... Nem akarja, hogy továbbmenjek.
- Ez rendben van - válaszolta az alkimista. - Azt mutatja, hogy él a szíved. Félni attól, hogy mindent, amit elérünk, egy puszta álomért elcserélünk, természetes.
- Miért kell hallgatnom a szívemre?
- Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.
- És ha megcsalna?
- Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatnod rá, hogy sose kapj váratlan sebet.
(Coelho)

‎- Arra gondoltam... te és én... talán elmehetnénk valahová... együtt. Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem, Hanna!
- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm, megtanulok úszni.

"Nincs olyan nap, ami ne hozna változást az életedben. Ha nyitott szemmel jársz észre veszed az előtted nyíló ajtókat, s a te döntésed, hogy bezárod-e a régieket. A legtöbb ember ajtók között él - tétován. Hordja a múltját, mint egy hasznavehetetlen kabátot. Tudja, hogy már régen nem melegít, régen csúnya, kopott, foltos, színe hagyott, s régóta nem is illik hozzá. Aztán álldogál a kirakat előtt vágyakozva, nézve az újat, s mégis tétova. Áldozni kell rá. Meg kell dolgozni érte. S különben is, a régi bírja még egy darabig. Míg le nem szakad róla."

Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.
Francois Garagnon

Egyszerre egy napot élek. Minden napra keresek egy kis izgalmat, megkérdezve magamtól reggel: 'Mi lesz ma izgalmas?' Aztán élem a napom és ne kérdezz a holnapról! (Barbara Charline Jordan)

Nincs a vilá­gon még egy ugyan­ilyen ember. Egyes rész­le­te­ket tekintve sokan hason­lí­ta­nak hoz­zám, de egé­szé­ben véve senki. Ennél­fogva bár­mit teszek, azt magam­nak tulaj­do­nít­ha­tom, hiszen én magam választottam.
Én ren­del­ke­zem mindenemmel –
a tes­tem­mel és annak min­den mozdulatával;
az elmém­mel, vala­mennyi gon­do­la­tom­mal és ötletemmel;
a sze­mem­mel és a képek­kel, melye­ket észrevesz;
az érzé­se­im­mel, legyen bár az harag, öröm, csüg­ge­dés, sze­re­tet, csa­ló­dott­ság, vagy izgalom;
a szám­mal és min­den szó­val, ami elhagyja, akár udva­rias, akár durva, ked­ves, helyén­való vagy sem;
a han­gom­mal, legyen az han­gos vagy kellemes;
min­den cse­le­ke­de­tem­mel, füg­get­le­nül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam bir­tok­lom a kép­ze­le­te­met, az álma­i­mat, remé­nye­i­met és félel­me­i­met. Az enyé­mek győ­zel­meim és sike­reim, kudar­caim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, töké­le­te­sen meg­is­mer­he­tem maga­mat. Ezál­tal min­den részem­hez benső­sé­ges sze­re­tet és barát­ság fűz­het. Min­den por­ci­ká­mat érde­ke­im­nek meg­fe­lelően hasz­nál­ha­tom. Tudom, hogy akad­nak ben­nem ért­he­tet­len vagy szá­momra még isme­ret­len voná­sok, de amíg barát­ság­gal és sze­re­tet­tel viszo­nyu­lok magam­hoz, addig bát­ran és biza­kodva keres­he­tem a rej­té­lyek meg­ol­dá­sát és önma­gam jobb meg­ér­té­sé­nek lehetőségeit.
Akár­mi­lyen­nek tűnök, bár­mit mon­dok vagy teszek, gon­do­lok vagy érzek egy adott pil­la­nat­ban, az mind-mind én vagyok. Bár­mely idő­pont­ban hite­le­sen kép­vi­se­lem saját maga­mat. Ha később vissza­gon­do­lok arra, milyen­nek mutat­koz­tam, sza­va­imra, cse­le­ke­de­te­imre, esz­mé­imre és indu­la­ta­imra, talán ez vagy az tőlem ide­gen­nek tet­szik majd. Akkor elvet­he­tem azt, ami nem hoz­zám való, meg­tart­ha­tom azt, amit lényem­hez meg­fe­lelő­nek bizo­nyult, és kita­lál­ha­tok valami újat ahe­lyett, amitől elfordultam.
Érzé­keim és képes­sé­geim segít­sé­gé­vel meg­áll­ha­tom a helye­met, közel kerül­he­tek mások­hoz, ered­mé­nye­ket érhe­tek el, értel­met és rend­szert vihe­tek az engem körül­vevő sze­mé­lyek és dol­gok tömegébe.
Bírok magam­mal, tehát irá­nyít­ha­tom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
Vir­gi­nia Satir

Amíg van valaki, aki nem vet meg...
... aki nem gyűlöl... akinek számít, hogy élek...
... addig még van remény.

(Mudou Setsuna)

Gálla Nóra: Amit sohasem mondtam neked



Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni.
Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk.
Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert.
És ezt nem akarom.
Inkább hallgatok. Hallgatunk.
Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni

"Amíg nem tudatosítjuk a tudattalant, az kormányozza az életünket, és mi sorsnak nevezzük." (C. G. Jung)

Minden reggel hordoz magában egy rejtett áldást, egy áldást, ami csak arra a napra szól, és nem lehet eltenni egy másik alkalomra, vagy újra felhasználni.
(Coelho)

Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.

"Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő "miért". (…) Jó, hogy kificamodott a bokád, mert valahová nem tudtál elmenni, ahová kár lett volna, és megtanultad, hogy fölösleges a rohanás. (…) Egy bölcs királyfi azt mondta egyszer: "Nincs a világon sem jó, sem rossz - a gondolkodás teszi azzá" - vagyis fontos, hogy milyen szemüvegen át nézed a világot.
A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. A jóra vannak hangolva. Életörömre. Egy csepp vízért hálásabbak, mint más egy húszezer forintos pálinkáért. Egy jó szónak jobban örülnek, mint a sok pénznek.
Hidd el, hogy ez a "szemüveg" nagyon fontos. Az életművészet titka az, ahogy látsz vele. Mert maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. Tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van.
Nézz és gondolkodj másképp. Akkor mindenben meglátod a jót és az áldást."
Müller Péter

Ami­kor nem kívánsz más­hol lenni, ami­kor nem kívánsz emlé­kezni, ami­kor nem kívánsz írni, ami­kor nem aka­rod meg­örö­kí­teni azt, ami most van, ami­kor nem akarsz semmi mást, mint ami van, ami­kor nincs kri­tika, és min­den úgy jó, ahogy van, ami­kor nem kell meg­kettőzni, fel­idézni, ele­mezni, ami­kor nem akarsz sem elvenni, sem hoz­zá­tenni, sem rit­kí­tani, sem sűrí­teni, ami­kor tehát nin­csen szük­sé­ged még a művé­szetre sem, mert meg­ta­nul­tad hasz­nálni az érzé­ke­i­det, ami­kor nem kel­le­nek a művek, hogy a jelen­lét és a meg­ha­lás test­vé­ri­sé­gére meg­ta­nít­sa­nak, ami­kor itt és most jól érzed magad, csak azért, mert léte­zel, ami­kor tudsz nem gon­dolni a jövőre, és ezért a halál sem félem­lít meg, akkor elles­tél vala­mit a szent­ség titkaiból.
Kon­rád György

“Tavasz volt, de én a nya­rat vártam;
a mele­get, a pata­kok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a szí­nes leve­le­ket, és a hűvös, szá­raz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropo­gós havat, és a kará­csony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügy­fa­ka­dást, a nap melegét.
Gyer­mek vol­tam, de felnőtt akar­tam lenni;
sza­bad és önálló.
Húsz éves vol­tam, de har­minc akar­tam lenni,
érett és sokat ismerő.
Közép­korú vol­tam, de húsz­éves akar­tam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyug­dí­jas let­tem, de közép­korú akar­tam lenni;
tevé­keny élettel.
Éle­tem elmúlt, és soha­sem kap­tam meg, amit akartam.”

- idézve Linda Dil­low: Aki­nél a szív lecsen­de­sül c. könyvében

“Lété­nek tör­vé­nye hatá­rozza meg min­den ember­nek, hogy hol tart élet­út­ján: a gon­do­la­tai, ame­lye­ket jel­le­mébe épí­tett, jut­tat­ták oda, és éle­té­nek rend­sze­ré­ben nincs egyet­len vélet­len rész sem, hanem min­den egy téved­he­tet­len tör­vény műkö­dé­sé­nek ered­mé­nye. Egé­szen addig, amíg egy ember magát külső körül­mé­nyek teremt­mé­nyé­nek tartja, sod­ródni fog a körül­mé­nyek­kel; de amint ráesz­mél, hogy ő teremtő erő, és képes ren­del­kezni lényé­nek rej­tett talaja és mag­jai felett, ame­lyek­ből a körül­mé­nyek kifejlőd­nek, saját maga irá­nyí­tója lesz. Azt, hogy a külső körül­mé­nyek a gon­do­la­tok­ból nőnek ki, min­den ember tudja, aki egy ideig gya­ko­rolt önkont­rollt és tisz­tu­lási folya­ma­ton ment keresz­tül, hiszen azt tapasz­talta, hogy körül­mé­nyei pon­to­san olyan mér­ték­ben vál­toz­tak, amennyire men­tá­lis álla­pota változott.”
James Allen: As a Man Thinketh

“Ma van az a nap, ami­kor meg­ün­ne­pel­jük a pil­la­na­to­kat – meg­ál­lunk, hogy érez­zük a nap­fényt, és saját szi­vár­ványt építünk.
Ma van az a nap, ami­kor meg­ün­ne­pel­jük a lehető­sé­ge­ket, és neki­vá­gunk saját kalandjainknak.
Ma van az a nap, ami­kor élünk és nem aggó­dunk, ami­kor meg­ün­ne­pel­jük az örö­möt, ami­kor időt talá­lunk álma­inkra, és arra, hogy higgyünk a csodákban.”
(isme­ret­len)

Az élet nem üzleti tár­gya­lás, hanem köl­té­szet — szívből fakadó románc. Bízni kell benne, nem meg­ta­gadni. Az élet nem írható le tudo­má­nyo­san; az élet irra­ci­o­ná­lis. Az élet nem hisz Arisz­to­te­lész logi­ká­já­ban, az élet a sze­re­tet­ben, a köl­té­szet­ben, a misz­té­ri­um­ban hisz. A lét misz­té­rium, amit élni kell — nem egy kereszt­rejt­vény, amit meg kell oldani. A titok kapuja nyitva áll — csak te vagy zárva. A titok nyitja ott ragyog min­de­nütt, min­den­ben; min­den egyes fában, min­den egyes fale­vél­ben, a nap min­den kis suga­rá­ban… ott a titok nyitja — csak te vagy bezárulva
Osho

Hosszú időbe telik, mire teljesen azzá válsz, aki valóban vagy.

Björk

"Senkinek nem biztos a holnapja, sem fiatalnak, sem öregnek. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz, ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre. Tartsd magad közelébe, akiket szeretsz, kik Neked a legfontosabbak, és súgd a fülükbe, mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd: Sajnálom, Köszönöm, Kérlek bocsáss meg.... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat,...mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért!"

"Ha az egyedüli ima,amit elmondasz egész életedben,
így hangzana:"Köszönöm",az is elegendő lenne."

Meister Eckhart

"Csak egy szó, egy nyitott kéz, egy mondat kell. Egy félmosoly biztatás, hogy ne add fel."

"Soha ne gondold azt egy napról, hogy az előző nap folytatása. Minden napot élvezz. Függetlenül a tegnaptól és a holnaptól." (Chester Bennington)

Ne rágódj azon, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed. Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?

- Elif Safak

Megértettem: nem elég, ha megszeretek valakit. Engednem kell, hogy megszeressenek. Nem elég, ha elfogadok másokat, olyannak, amilyenek. Magamat is el kell tudnom fogadni. Ha nem teszem, lehetetlenné teszem azt is, hogy hozzám kapcsolódjanak. Ha elszigetelem magam, mások hiába bontják a falakat... a dolog két irányú.
Nem elég ha tudok adni, meg kell tanulnom elfogadni is. Mert adni csak az tud, akinek van miből. És tisztelnem kell azzal, hogy elfogadom, és büszkeségem félre teszem.

- Kornis Mihály

A szeretet művészet: szeretni anélkül, hogy uralkodnánk, közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk, szabadságot adni anélkül, hogy elhagynánk, és mindvégig vele maradni.

- Jörg Zink

Egyedül az tesz szabaddá, hogy szégyenérzet nélkül feltárom magam
Szereteted előtt...

- Tornay András

Nem tudom, hogy téged szeretlek-e
Vagy azt szeretem, ahogy bánsz velem.
Vagy ez ugyanaz?

- Tornay András

Ha egyszerű és őszinte vagy, ha van benned szeretet és bizalom, Paradicsomot teremtesz magad körül. Ha bezárulsz, szüntelenül védekezel, és nem szűnő nyugtalanság gyötör, hogy valaki megismeri a gondolataidat, álmaidat, perverzióidat, akkor pokolban élsz. A pokol benned rejtőzik – ahogy a Paradicsom is. Ezek nem földrajzi, hanem lelki helyek.

Az intimitás, a szeretet, a mások előtti feltárulkozás révén gazdagabbá válsz. És ha képes vagy sok emberrel mély szeretetben, erős barátságban és őszinte bizalomban élni, helyesen éltél. És bárhová vessen a sors, ha megtanultad ennek művészetét, ott is boldog leszel.

Az őszinte bizalomnak köszönhetően barátok vesznek körül, olyan emberek, akik szeretnek. Az intimitás nagyszerű élmény. Senkinek sem szabad kihagynia.

- Osho (Intimitás)

El kell fogadnod önmagadat olyannak, amilyen vagy – az összes hagyomány ellenére, melyek őrületbe kergették a teljes emberiséget. Amint sikerült elfogadnod önmagadat a mai állapotodban, az intimitástól való félelmed tovaszáll. Nem veszítheted el többé a tekintélyedet, a nagyszerűségedet, az egódat. Nem veszítheted el a jámborságodat, az ájtatosságodat – mert te magad szabadultál meg tőle. Akár egy kisgyermek, tökéletesen ártatlanná váltál. Szabadon kitárulkozhatsz, mert bensődet nem ronda elfojtásokból született perverziók töltik meg. Kimondhatsz bármit, amit őszintén érzel. Ha készen állsz az intimitásra, a másikat is őszinteségre ösztönzöd. A te kitárulkozásod segít abban, hogy a másik is megnyíljon feléd. Kendőzetlen egyenességed révén a társad is megtapasztalhatja az egyszerűség, az ártatlanság, a bizalom, a szeretet, az őszinteség örömeit.

- Osho (Intimitás)

Az intimitás azt jelenti, hogy közel kerülsz egy idegenhez. Ehhez fel kell adnod minden védművedet; csak így érheted el az intimitást. De feltámad benned a félelem: ha semmilyen módon nem védekezel többé, ha az összes álarcodat leveted, honnan tudhatod, mit tesz majd veled ez az idegen? Ezeregy dolgot rejtegetünk magunkban, nemcsak mások, de önmagunk elől is, mert egy beteg emberiség nevelt fel minket tele elfojtásokkal, gátlásokkal és tabukkal.
Az intimitás egyrészt létszükséglet, és emiatt mindenki vágyik rá. Azt akarod, hogy a másik olyan intim viszonyba kerüljön veled, hogy lemond a védekezésről, feltárja előtted a sebeit, leveti minden álarcát és hamis személyiségeit, és anyaszült meztelenül fordul feléd. Másrészt viszont mindenki fél az intimitástól – bizalmas viszonyra vágysz, de nem mondasz le a saját védműveidről. Ez az egyik legfontosabb konfliktusforrás a barátok és a szerelmesek között: egyikük sem akar felhagyni a védekezéssel, egyikük sem mer teljesen pőrén, őszintén és nyitottan fordulni a másik felé – pedig mindketten vágynak rá.
Ha nem szabadulsz meg az összes elfojtástól és gátlástól – melyeket a vallás, a kultúra, a társadalom, a szülők és az iskola nevelt beléd –, sosem tapasztalhatod meg az intimitást.
És neked kell megtenned a kezdő lépést.

- Osho (Intimitás)

Az életem tanulságát négy szóban tudom összefoglalni:
Soha ne add fel!

- W. Churchill

„Szükségem van rád.”
De hogyan? És miért?
Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz.
Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed.
Nem lehet megmagyarázni, hogy miért.
De nem is kell. Önzés ez?
Egy picit, talán.
Azért van szükségem rád, mert a bennem lévő szeretetnek van szüksége rád.

-Csitáry - Hock Tamás

Legyen ez a nap, más mint az eddigiek. Huszonnégy óra erejéig ne szenteljük figyelmet félelmeinknek, helyette fogjuk kézen benső gyermekünket, és mutassuk meg úgy neki a világot, ahogyan még soha: előítélet és elvárás nélküli nyitottsággal, kíváncsisággal - mintha nem is létezne múlt és jövő.
Biztos, hogy ez lesz eddigi életünk egyik legszebb napja...

- Cs. Szabó Virág

Fodor Ákos

Már nem tudom, hogy miért szeretlek,
de azt azért tudom: nagyon.
Most hát reád rakom a terhet,
szempilládra a szerelmet,
a mellkasodra, a szívedre,
a vállaidra, s úgy hagyom.

"Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít. " (Kurt Tepperwein)

Gyere közel, közelebb, még közelebb, kérlek, még, még, egészen közel, tapadóan - egészen! - Én akarlak eltaszítani.

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
Hogy nem értesz. Hogy értlek.
Félni jár belém a lélek.

Szeretlek, mondom.
- Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába. ( Fodor Ákos)

Minden nap elhozza az új kezdet csodáját. Számos előttünk álló pillanatot szokványos napnak látunk csupán, de mindannyiunknak megadatott a lehetőség, hogy különlegessé tegyük őket. Douglas Pagels

Érvényesülsz. Sikereid vannak, pénzed van.
Unatkozol kissé.
Kezded megnézni a többi asszonyokat.

Nagyon szépek, tudom. És fiatalabbak is, mint a te idődben voltak.
Ó, az asszony fiatalsága!

Arcod ráncai, hajad őszülése miatt nem távolodnak el tőled.
Ellenkezőleg. Sohasem érezted őket ily közel magadhoz.

Negyvenéves korában meglepi a férfit győzelmeinek hirtelen könnyűsége. De már nem hízelegnek annyira a hiúságának. Tekintélye, vagyona s bizonyos helyzeti energia hamisította meg a játékot.

Ugyan, légy józan. Folytasd utadat.
A szerelem a férfi erőfeszítése, hogy egyetlen asszonnyal megelégedjék.
(Paul Geraldy)

Ha az ember víz alá kerül, nem szabad semmit tennie ellene, meg kell várnia, amíg a víz fenekére ér, csak akkor tudja magát egyetlen megváltó rúgással fellökni a felszínre.(Anna Gavalda)

Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol... Ne mondja senki, hogy túlkomplikálom.( Anna Gavalda)

Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk... Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. Hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának! Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy... hogy mondjam... érezzem a saját... súlyomat?(Anna Gavalda)

Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.

Alyson Noel

"A napod egy kis élet, ezért úgy kell, hogy éljed, mintha most rögtön meg kellene halnod; de váratlanul ajándékoztak neked még egy teljes napot." (Gorkij)

Minden reggel
Ki kell ürítened szívedből
A végtelen és haszontalan
Aggodalmakat és nyugtalanságot.

(Sri Chinmoy)

Valami odabenn mindig kiáltani akar.
Aki szeret minket, tudja ezt, s meg is hallja.

Ikkjú Szódzsun

"Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott."

/ Paulo Coelho /

Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond "visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatának fel nem vállalása zártságában, biztonságában a másik szeretetére várván nem ismeri fel, hogy a másik szeretetének befogadásához is elengedhetetlenül szükséges a védtelenséget vállaló nyitás."

(Biegelbauer Pál)

Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használsz, mert a szavaktól függ az,
hogy hogyan hipnotizáljuk önmagunkat és másokat.

Feldmár András

Ha boldog akarsz lenni, először el kell határoznod, hogy boldog leszel. Ha boldog akarsz maradni, akkor ezt a döntést mindennap meg kell hoznod! Andrew Matthews

"Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ."
Kertész Imre

"Egyetlen kapcsolatod sem helyettesítheti a Forrásoddal való kapcsolatodat. Az emberek ott buknak el rendszeresen, amikor a szerelmüktől várják, hogy feltétel nélkül szeresse őket. Ilyeneket mondanak, mint: 'Te vagy a hősöm, Életem értelme, a Bikám a láncon.' - ne kérd az embereket erre a lehetetlen feladatra. Így azt várod tőlük, hogy csak rád figyeljenek és felemeljenek. Ez a kapcsolatok elején működni is szokott, de amikor a másik más dolgokra kezd figyelni, nem csak rád, Te azonnal megijedsz és úgy érzed nem vagy már olyan fontos neki. A feltétel nélküli szeretetet egyedül a Forrásodtól/Belső Énedtől kérheted, aki ráadásul képes arra, hogy ezt megadja Neked. A legnagyobb szabadság amit adhatsz a szerelmednek, ha nem tőle várod, hogy boldoggá tegyen. A saját boldogságod megteremtése ugyanis egyéni, belső feladat. Ha pedig így lépsz bele egy kapcsolatba, az hatalmas örömet fog adni, mert visszatükrözi belső állapotodat." - Abraham-Hicks

Örökre felejtsd el azt az elképzelést, hogy az út valami cél elérésének a módja. Valójában minden lépésünk megérkezés. Minden reggel mondd el magadban: "megérkeztem . Paulo Coelho

'Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.'


Dan Millman – A békés harcos útja

Boldognak senki sem születik- azt meg kell teremteni. erre senki sem tanított bennünket. tanulni kell a szeretetet, a boldogságot , a harmóniát, az örömöt , a lelkesedést....... Úgy hívják ezt , hogy önmegvalósítás !

Nagy meló ez ! Az embernek a boldogságot nem keresni kell, hanem megvalósítani ! És a szeretetre sem sóvárogni kell , nem akarni , foggal, körömmel, hanem ki kell hoznod magadból. Nem kívülről jön, hanem benned válik valóvá- ha azzá teszed magad: szerető emberré. A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra . Mindkettőre . Csak az egyik nem elég . Tanítsd meg magad szeretni !Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá , fényessé és sugárzóvá tenni ! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel , akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még...."

Müller Péter

,,Minden amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson. Csak maradj csendben és adj időt, hogy ami belül van, megtalálhasson téged." Eileen Caddy

Nap mint nap kell újra kivirágoztatnunk jóságunkat, szeretetünket és vágyunkat, mintha lelkünk is, testünk is akkor érintené először a másikét. Schäffer Erzsébet

Ne visszafelé gondolkodj! Rosszul csináltad? Nem rossz szándékkal tetted, nyilván. Rájöttél dolgokra, ez elég. Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, hanem előre figyelni. Arra, hogy most mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre. De hogy befelé figyelsz, az jó jel. Ne ijedj meg tőle! Változást hoz, és a változásban van a jövő. Minden napnak a maga terhét nézd ! Schäffer Erzsébet

"....amikor azt kezded érezni valakivel, hogy már pusztán a jelenléte, csupán az, hogy együtt vagytok - semmi más, mert másra már nincs is szükség, mert nem kérsz tőle semmi egyebet -, csak a puszta jelenlét, csak az, hogy a másik létezik, elég ahhoz, hogy boldog légy... akkor valami benned nyílni kezd, ezer és ezer lótusz borul virágba egyszerre.... Akkor tényleg szerelmes vagy, és akkor túl tudsz jutni mindazokon a nehézségeken és akadályokon, amit a valóság eléd gördít. A sok-sok szenvedésen, gyötrelmen, szorongáson képes leszel mind túljutni, és a szerelem egyre csak növekszik és virágzik benned, mert ezek a helyzetek mind kihívások, amiket ha meg tudsz oldani, a szerelem csak egyre erősebb lesz benned." (Osho)

Amikor két ember megnyílik, megszűnnek ketten lenni. Ha eltűnnek a falak, egyetlen szoba marad. És ebben rejlik a beteljesülés. Ezt keresi, erre vágyik, erről álmodik, ez után sóvárog minden szerelmes. De ha ezt nem érted meg, továbbra is rossz irányban keresel-kutatsz. / Osho /

"Tudod-e, min nyugszik igazán a hatalmunk? A csókon, egyedül a csókon. Ha kellőképp tudjuk odanyújtani és átengedni az ajkunkat, akár királynő is lehet belőlünk. Pedig a csók nem több, mint előszó. De bűbájos előszó, sokkal érdekesebb,mint akár maga a mű." (Guy de Maupassant)

Szeretni valakit azt jelenti, megtanuljuk a dalt, ami a szívében rejlik,és elénekeljük neki amikor nem emlékszik rá..

Szeretni - elcsépelt szó

Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen, sebeivel, sötétségével és szegénységével, de képességeivel és rejtett adományaival is.

Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni: "te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni - én bízom benned". Örülni jelenlétének és szíve szépségének akkor is, ha még nem látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele, gyöngeségei és sebezhetősége, a lázadás vagy depresszió lehetősége ellenére. Igen gyakran csak akkor érdeklődöm valaki iránt, ha érzem, hogy tudok valami jót tenni vele és így az az érzésem lesz, hogy jóravaló ember vagyok... Rajta keresztül magamat szeretem. Saját magam képét keresem. Könnyű valakit szeretni, amikor kielégít az, vagy azt az érzést nyújtja, hogy hasznos vagyok, sikerem van...

Szeretni egészen mást jelent. Magamból eléggé kivetkőzni ahhoz, hogy szívem a másik szívének ritmusára tudjon dobogni, hogy az ő szenvedése az enyém legyen.

(Jean Vanier)

Ez a szerelem. Ez a megfeledkezés önmagamról és beleolvadás a másikba. Az önmagamról való teljes lemondás feltétele csak a másik nemben van meg. Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni. Ezért van, hogy Énjükhöz kötött lények - titánok és szirének - nem tudnak szeretni. Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül. Nem lehet úgy, hogy visszakapjam magam. Akit visszakapok, már nem az, aki voltam. Az már több, gazdagabb, egyszerűbb, tisztább és istenibb. Ez a szerelem titka. El kell vesznem és meg kell semmisülnöm. És Barth mondja: megsemmisülni nem annyit jelent, hogy egy kicsit, hanem hogy egészen megsemmisülni. Visszavonás, meggondolás, fenntartás, óvatosság nélkül, tökéletesen megsemmisülni.(Hamvas Béla)

Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való. Guy de Maupassant

Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke, s ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást, hosszú évek alatt sem születik meg soha.

Szeressük a testi szerelmet, de ne nyugodtan, köznapian, rend és törvény szerint, hanem lángolón, nekivadulva, zabolátlanul! Kutassunk utána, ahogy az arany és a gyémánt után kutatnak, mert értékesebb ezeknél, lévén felbecsülhetetlen és mulandó! Üldözzük szüntelenül, haljunk meg érte és általa.

Guy de Maupassant

Az ének, melynek eléneklésére idejöttem, mindmáig elénekeletlen. Napjaimat eltöltöm azzal, hogy a húrokat ráfeszítettem hangszeremre, aztán megint leszedtem róla. Az idő még nem jött el, megfelelő szavakra még nem leltem, csak a vágy kínozza szívemet. A bimbó még nem pattant fel; csak a szél sóhajt el mellette. Nem láttam arcát, nem hallgattam figyelve szavát, csak halk lépteinek neszét hallottam meg az úton a házam előtt. Az egész áldott nap eltelt azzal, hogy pihenőhelyét készítettem el a földön, de a lámpa még nincs meggyújtva, s így nem kérhetem, hogy betérjen házamba.
Életemet a remény táplálja, hogy találkozom majd vele, de e találkozás ideje még nem érkezett el.

Rabindranath Tagore

Amikor sóvárogsz a szerelemre, ez annak jele, hogy nem kapsz szeretetet és megbecsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól.
(Louise L. Hay)

Csukd be a szemed, kösd le kezeidet, zárd be füledet, fogd be orrodat, zárd be szádat, és ha még így is szeretsz valakit, akkor ő az igazi. Ha ezt ő is megteszi, és ő is így érez, akkor egymásnak vagytok rendelve. Ezt naponta tegyétek meg! Ha minden nap ugyanúgy éreztek, akkor semmi gond nem lehet.

Gabriel Noble

Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.(Harlan Coben)

Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.

Laurell Kaye Hamilton

Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.

Laurell Kaye Hamilton

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére.

Laurell Kaye Hamilton

Mi is a szerelem?

Adható, vehető vagy megtanulható?
Kiharcolható vagy kizsarolható?
Elérhető mint egy tárgy?
Testi kielégülés, egy fizikai szükség mechanisztikus úton való beteljesítése?
A lélek narkózisa, ami esetleg pótszerekkel vagy pótcselekedetekkel behelyettesíthető? Nem! Egészen bizonyosan nem! A szerelem más! A szerelem nem tulajdonlás, hanem kegyelmi érzés, amit nem a test, hanem a lélek rezdül, vágyakozás és beteljesülés, öröm és bánat, bizakodás és bizonytalanság, út és a láb ami lép az úton, testi közelség, ami hátrahagyja a testet, szelídség és vadság, révület és eszmélés, odaadás és odaadottság. Két tudat egy célért, egy egységért, egy mozdulatért, egy simogatásért, egy összefonódásért, egy bizonytalan és mégis nagyon biztos érzésért. Vágy, ami mindent beteljesít, szelíd révület, amit vissza és visszakívánsz, vad őrület, ami sohasem pusztít, teljesség a kétség egységéből. Egymásnak átnyújtott élet az életerő misztériumából, ami nélkül félsz és fázik a lelked, mert fél vagy, a magány várbörtönébe zárkózott magányos fenség, amit félsz feladni az ismeretlenség kavargó szédületéért, de didergő lelked egyre inkább rezgő késztetése hajt a mindenféle képzelgéssel felruházott bódulat felé, mert az ismeretlen ismert is, a másik feled neked mozdulja termékenységtáncát, és tekintetében az Univerzum mélysége és magassága késztet az egyre. Előre féled a megtalált egység újra és újra reád szakadó kétségét, ameddig a háromság bizonyossága semmivé nem oszlatja meg-megújuló kétségeidet. Ekkor már tudod, hogy; megtaláltad.


Kisfaludy György

Mindig arra gondolj, a "nagyon szeretlek" kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz,
hogy "én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz (Jorge Bucay)

- Szeretsz?
- Szeretlek - feleltem.
- Fogalmam sincs, miért...
- Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.

Richard Bach

	Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom. Honoré de Balzac

Biztos voltam benne, hogy megjelensz, egymásba botlunk
és én tudni fogom megcáfolhatatlanul: Te vagy az.
Kerestelek.

Rakovszky Zsuzsa

Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek.
És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.

Baranyi Ferenc

Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül.

Robert James Walter

Az interneten való cseteléskor tőlem óriási távolságokra lévő emberekkel olyan bizalmas viszonyba kerülök, amilyenbe egy piaci bevásárlás közben, a kapu előtt, vagy a törzskocsmámban nem kerülhetnék, mert a szégyen, a gátlások és a valós emberek közt meglévő természetes távolság ezt megakadályozza. Ez különös bizalmasság, paradox bizalmasság: mélység közelség nélkül és fordítva.
(Gerald Hüther)

Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd.(Elbert Hubbard)

"Kell valami olyat találnunk, amiért lelkesedünk annyira, hogy kockázatot vállaljunk érte, átugorjuk az akadályokat és áttörjük a kőfalakat, amelyekkel mindig szembetaláljuk önmagunkat. Ha nincs meg ez az érzés azzal kapcsolatban, amit csinálunk, az első nagy akadálynál meghátrálunk."

(George Lucas )

Amikor szerelmes vagy, senki és semmi nem létezik, csak te és a másik. Sőt, még ti sem léteztek, egyszerűen csak lángoltok, repültök, eggyé válva mindennel és mindenkivel. Amikor a feltételeidet, az elvárásaidat kéred számon a másikon, már nincs szerelem. Csak egy kötél, amelyet a másik nyakára akarsz tekerni. S noha póráznak szántad, fojtózsinór lett belőle.

A. J. Christian

Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerűen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál
meg könnyűszerrel.
A. J. Christian

Egy igazi anya soha egyetlen szóval sem fogja felemlegetni, hogy mennyi mindent megtesz a gyerekéért, és nem csak, hogy nem mondja, de nem is érzi úgy, hogy tett valamit. Hiszen élvezetből csinál mindent, és lekötelezve érzi magát a gyerekkel szemben. Mert ez nem csak a gyermek születése - egyidejűleg te is megszületsz egy újfajta értelemben: anya lettél. (...) A gyerek mérhetetlen átalakulást hozott az életedbe. Adott neked valamit. Te már többé nem ugyanaz az ember vagy." "Amikor egy nő anyává válik,valami hihetetlenül jelentős dolog történik vele. A nő számára ez szinte olyan, mint egy újjászületés."
/Osho/

"Amikor a külsőségekre koncentrálunk, nagyon gyakran azon kapjuk magunkat, hogy ítélkezünk: ez jó, az rossz, ezt akarom, azt nem akarom. Ezek az ítélkezések illúzióink, régi szokásaink és viselkedési mintáink csapdájában tartanak bennünket. Tedd félre "mindentudó" elmédet, és indulj befelé." (Osho)

"Ha az emberek jobban ki tudnák elégíteni az érintés iránti szükségleteiket, valószínű, hogy nem követnének el annyi agresszív cselekményt."
Virginia Satir

"Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó" - ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá.

David Nicholls