Idealista vagyok! Nem tudom hová tartok, de jó úton vagyok!
/Carl Sandburg
2013. szeptember 3., kedd
"Minden találkozás a létezésünk csodapillanata. Nem véletlen. Amit
véletlennek nevezünk, az az általunk fel nem ismert szükségszerűség.
Minden találkozás a létezés egy-egy
üzenete. Hogy miért nem tudatosul? Hogy miért nem éljük meg
találkozásaink csodáját? Mert énképünkkel, egónkkal azonosulunk, azt
hisszük, hogy olyanok vagyunk, amilyennek mások által "megismertük"
önmagunkat, és ez az énkép tele van elégtelenséggel, nem olyanok vagyunk
- véljük - amilyennek "kéne hogy legyünk". Amíg azt hiszem, hogy olyan
vagyok, amilyen az énképem, addig örökösen kisebbrendűségi érzésben
fogok szenvedni.
És ez az ego vacogva reszket, fél, hogy nem fog megfelelni a másik elvárásainak. A torz, a hamis énkép, ami nem más, mint egy előítélet-halmaz nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy magamat valóságosan lássam, hanem azt is, hogy a másikat annak lássam, aki. Amíg az egó szemüvegén keresztül nézem a másikat, csak az előítéleteimbe öltöztetem, és képtelen vagyok látni ot. Így megyünk el egymás mellett - vakon a félelemtől. Ha tudnánk, kik vagyunk mi valójában! Ha tudnám, ki vagyok én! Ha tudnám ki a másik! Akkor tudnánk, mit jelent találkozni. Akkor tudnánk, mit mulasztunk: a találkozás csodáját."-Biegelbauer Pál
És ez az ego vacogva reszket, fél, hogy nem fog megfelelni a másik elvárásainak. A torz, a hamis énkép, ami nem más, mint egy előítélet-halmaz nemcsak azt teszi lehetetlenné, hogy magamat valóságosan lássam, hanem azt is, hogy a másikat annak lássam, aki. Amíg az egó szemüvegén keresztül nézem a másikat, csak az előítéleteimbe öltöztetem, és képtelen vagyok látni ot. Így megyünk el egymás mellett - vakon a félelemtől. Ha tudnánk, kik vagyunk mi valójában! Ha tudnám, ki vagyok én! Ha tudnám ki a másik! Akkor tudnánk, mit jelent találkozni. Akkor tudnánk, mit mulasztunk: a találkozás csodáját."-Biegelbauer Pál
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)