Megtaláltam az igazit, de ő nem szerelmes belém, és amíg én az vagyok, addig másnak nem lehet esélye.
2012. augusztus 31., péntek
"Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak."
Reményik Sándor: Ne ítélj - részlet
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak."
Reményik Sándor: Ne ítélj - részlet
Ha házastársi kapcsolatunkból hiányzik a
szeretet, a különbözőségeink felnagyítódnak. Nem a boldogság forrását,
hanem éppen ennek akadályát látjuk egymásban, s a nyugodt hátország
biztonsága helyett csatatérré válik a házasságunk. A szeretet nem old
meg minden problémát, de biztonságos légkört teremt, amelyben a
házastársak vádaskodás nélkül megvitathatják nézeteltéréseiket, és
megoldhatják konfliktusaikat.
Gary Chapman
Gary Chapman
Kritikus pillanatokban szinte ösztönös
mozdulattal átöleljük egymást. A fizikai érintés ilyenkor minden szónál
jobban kifejezi a szeretetet. Válságos helyzetekben semmire sincs olyan
nagy szükségünk, mint mások szeretetére. Az eseményeket nem mindig
tudjuk megváltoztatni, de a szeretet segít a túlélésben.
Gary Chapman
Gary Chapman
Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.
“Szeresd,
hirdesd és valld meg az igazságot, a kis és nagy igazságot, a köznapok
és a végzetes percek igazságait, mindig, bátran és félelem nélkül. De
nem árt, ha közben csendesen mosolyogsz is: magadon is, az igazságon is.
Mert az igazság állandó és változatlan, mint a természet nagy
törvényei. De te, az ember, aki hiszel az igazságban és megvallod azt,
nem vagy állandó, sem változatlan. Már az időjárás is megváltoztatja
szándékaid, már a hóesés is eltérít az isteni parancs által kijelölt
útról, már egy nő is hatással tud lenni reád: ilyen változékony vagy.
Mit is remélhetsz önmagadtól?… Hirdesd az igazságot, de nem árt, ha néha
mosolyogsz közben.”
Márai Sándor
Márai Sándor
2012. augusztus 30., csütörtök
A
személyiség szempontjából a szeretet csupán megállapodás kérdése. Ha
egyetértek veled, akkor szeretsz. De abban a pillanatban, hogy valami
megzavarja köztünk az összhangot, és meg merem kérdőjelezni valamelyik
szentnek hitt vélekedésedet, máris az ellenségeddé válok; az elmédben
szakítasz velem. Aztán elkezded keresni az okokat, hogy miért van
igazad, és közben végig önmagadon kívülre fókuszálsz. Ha magadon kívül
keresgélsz, és azt hiszed, hogy a problémádat valaki más okozza, és nem a
te ragaszkodásod a történethez, amiben épp hiszel, akkor a saját
ellenségeddé válsz, és a helyzet reménytelennek tűnik.
"Ha
azt képzeled, hogy beteg vagy, az is leszel! Ha hiszel a gyógyulásodban
- de igazán hiszel -, meggyógyulsz. Ha hiszel magadban és a jövődben, a
hited anyaggá formálja a láthatatlant, és élhető jövőt írhatsz
magadnak. De ha mások hipnotizálnak, akár tönkre is tehetnek! Olyan
káprázatokba hajszolnak, melyekbe belealjasulsz. Te is árthatsz
önmagadnak, és mások is neked. A képzeleted erejével magadra idézhetsz
egy olyan vacak életet, melyet nem szívesen élsz."/Müller Péter/
2012. augusztus 29., szerda
2012. augusztus 27., hétfő
"A
létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem
szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a
létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban,
hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az
egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el
megtörténni a dolgok."
(Osho)
És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem,
talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az
alkalom, váratlanul ért, és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele.
Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert
nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam
elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem
vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De
amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan
maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni — mert
megszüntetni nem szüntetheted meg —, legalább enyhíteni a fájdalmat,
akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam,
ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem
egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell
majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak
rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen.
Az érzelmi szeretettel más gond is van. Elmúlhat. Vagyis nemcsak a
térbeli, az időbeli távolság is gyengíti. Amikor azt mondtam, hogy a
szeretet: örök - nem erre a szeretetre gondoltam. Ez romlékony. Magához
ránt valakit, aztán elengedi. Sőt, el is taszítja. Az idők során lehet
belőle közöny - a "Nem tudom, mit szerettem rajta..." kiábrándulása.
Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi
közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a
farvízen eltűnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a
vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak. A
szerelem forró vonzalmát olyan hideg közöny válthatja fel, hogy még az
egykori szerető halála sem fáj. Az ember néha úgy emlékszik vissza
egy-egy ilyen elmúlt érzelmi kapcsolatára, mintha az előző életében
történt volna. Vannak szerelmeink, akiknek arcát is elfeledtük. "Ki
ez?!" Az érzelmek kihűlése azonban csak az egyik tragédiája ennek a
"szeretet"-nek. A másik, amikor hőfokát megtartja ugyan, de átcsap
önmaga ellentétébe. Gyűlölet lesz belőle. Ez az érzelmeink poláris
természetéből fakad. Vonzás nincs taszítás nélkül. És taszítás sincs
vonzás nélkül. A kettő: egy. Az érzelmi szeretet árnyéka: a gyűlölet.
Ott lapul mögötte. És a gyűlöletben mindig fölfedezheted a visszájára
fordult érzelmi szeretetet.
Lehet, hogy a szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán - amikor véget ér
az ifjúságunk - újra megfiatalít. De hát hogyne emlékeznék azokra a
pillanatokra? Ezért írtam le mindent: hogy a szomorúságot nosztalgiává, a
magányt emlékezéssé szelídítsem. Hogy amikor befejezem ezt a
történetet, amelyet önmagamnak mesélek, bedobhassam a Piedra folyóba -
mert ezt tanácsolta a nő, aki befogadott és segített talpra állnom. S
talán - ahogy egy szent nő mondta - a víz majd eloltja azt, amit a tűz
írt.
El kellett mondanom, ami a szívemet nyomta. De most, hogy elmentél,
már nem tudom, jól tettem-e, hogy azt mondtam, nem vagyok biztos az
irántad táplált érzelmeimben. Azt érzem, hogy ragaszkodom hozzád. Ezt az
is bizonyítja, hogy ebben a pillanatban is hiányzol, de ugyanakkor...
úgy érzem, mint pár, már nem működünk. (...) Ha arra gondolok, mi lenne,
ha nem látnálak többet, az nagyon fáj, és bizonyos értelemben meg
akarlak tartani. Fogalmazhatnánk úgy, hogy mint barátot, de ez a szó túl
gyenge. Te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a világon.
2012. augusztus 26., vasárnap
"Nagy
időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy,
hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld
az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi
rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni
készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy
bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint
valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész."
Seneca
Seneca
2012. augusztus 25., szombat
„A
szenvedély energiát visz az életbe. Ha meg akarsz valamit szerezni,
gondold végig; miért szereted, amit akarsz, és miért gyűlölöd, hogy nem a
tiéd, amit meg akarsz kapni. Ha ezt a két gondolatot egyesíted, lesz
elegendő energiád, hogy felállj a székről, elindulj, és megszerezd
magadnak azt, amire vágysz.
/Robert Kiyosaki/
Tudom,
hogy egy jó szó és egy jó beszélgetés sokat ér. Még többet egy ölelés,
de a te gondodat soha nem fogja egy másik ember megoldani. Még a
legnagyobb szeretettel sem! Csak te magad tudod. Más nem válthat meg. Ne
is várd, senkitől. Találd meg önmagadat, a benső derűdet. Tudj
beszélgetni magaddal. Érezd jól magad egyedül is.
Müller Péter —
"Bármit
elérhetsz, amit szeretnél - csak tudnod kell, hogyan formálj öntőmintát
hozzá saját gondolataidból. Nincs álom, amely ne válhatna valóra, ha
megtanulod használni a benned dolgozó Teremtőerőt. A módszer mindenki
számára ugyanaz. A lényeg, hogy megtanuld, hogyan használd a
rendelkezésedre álló hatalmat ... hogy szabadon, a maga teljességében
áramolhasson bennünk a Teremtőerő." -Robert Collier
A
valóságot csak a tudat képes megváltoztatni. Erre jöttem rá. Ahhoz,
hogy a dolgok megváltozzanak, nem kell hozzájuk nyúlni, csak másként
kell nézni őket. Nem kell ehhez semmi, csak annyi, hogy egy pillanatra
másképp essen a fény a felületre, és láthatóvá váljék a tükör mögötti
írás. Egyszer csak előtted van, és alig hiszed el, hogy eddig nem vetted
észre." -Arthur Japin
2012. augusztus 24., péntek
"Légy
az, aki vagy, de ne forogj folyton saját éned körül. Ne csapd be magad.
Fogadd el, hogy nem vagy hős, és ne fontoskodj. Dolgozz gyengeségeiden.
De ne ragaszkodj hozzájuk. Engedd el őket. Fogadd el magadat
kuszaságaiddal és ellentmondásaiddal együtt. Mert csak akkor jutsz
tovább, ha el tudod viselni magadat. Csak akkor leszel emberi. Az tud
másokhoz is jó lenni, aki önmagával irgalmas.
Aki tudatos, az tud
áldássá válni mások számára. Ne foglalkozz tehát azokkal az
elvárásokkal, melyeket mások támasztanak veled szemben. Élj önállóan, és
ne hagyd, hogy a külső nyomás határozzon meg. Ne igazodj, hanem keresd
az összhangot a benned lévő legmélyebb maggal - és nemcsak önmagaddal
fogod megtalálni a harmóniát, hanem mindig ki is tudod majd azt
sugározni. Keress mély kapcsolatokat, és fogadd azokat ajándékként: a
barátságban és a szerelemben. Higgy minden szeretetben - juss annak
mélységére. Csak a szíveddel látsz jól."
Anselm Grün
Én
a pozitív gondolkodást úgy definiálom, mint megoldás-centrikus
hozzáállást. Tehát szembenézek a problémával, csak nem panaszkodom,
hanem a kiutat keresem, és dolgozom azon, hogy valamiképpen megoldódjon
az adott helyzet, vagy megtanuljak ép lélekkel együtt élni vele. Ha
valaki azt hiszi, hogy a pozitív gondolkodás rózsaszín szemüveget
jelent, örökös mosolyt, és azt hogy mindig minden nagyon szép és jó,
akkor az élet gondoskodni fog arról a nagy pofonról, ami segít mélyebben
látni a dolgokat."
Dr. Domján László
A nagy eredmények küzdelmek árán születnek.
„Erősségeink gyengeségeinkből sarjadnak ki •— mondta Ralph Waldo
Emerson. — Amíg nem szúrnak belénk, nem támad fel bennünk a
felháborodás, amely titkos erőkkel fegyverzi fel magát." A küzdelem arra
sarkall, hogy legyőzd az akadályokat, és haladj célod felé. Ha
küzdelemre kényszerülsz, tekintsd olyan lehetőségként, ami segíti
személyes fejlődésedet. A jellemet nem az eredmény, hanem a küzdelem
szilárdítja meg. Ha meggyőződésed, hogy igazad van, tarts ki még akkor
is, ha úgy tűnik, az egész világ ellened van, és mindenki kételkedik az
igazadban. Ha sikeres leszel — és az leszel, ha állhatatos vagy —, az
emberek azt fogják mondani, mindig is tudták, hogy számodra nem léteznek
akadályok. - Napoleon Hill
A szeretetéhség természetes, normális, helyes.
Eszünk, jóllakunk, és jól vagyunk. Ám ezt összekeverhetjük a
szeretetmohósággal. Amikor a másiktól származó szeretetre mohón
vágyakozunk. A mohóság annak a tünete, hogy nehézségünk adódott a
szeretettel, szeretetkapcsolattal. Ez a nehézség összefügg a (tanult)
tehetetlenséggel, a (tanult) hitetlenséggel, a szorongással, és azzal a
meggyőződéssel, hogy
nem vagyok szerethető.
Amikor azt a tapasztalatot élem át, hogy nem is szeretek annyira, mint amennyire azt gondolom; hogy csak ámítom magam azzal, hogy én mennyire szeretem a páromat – ekkor elkezdek szorongani, még tehetetlenebbnek érzem magam, és ennek nyomán még mohóbban kapok valaki után, aki kiment engem ebből a helyzetből.
Amikor az ember átéli a szorongásait azzal kapcsolatban, hogy talán nem is tud igazán szeretni, és azt, hogy a tapintat, a megértés (néha) milyen távoli ábránd, akkor valamilyen módon megpróbál kilépni a szorult helyzetéből.
- Ha szeretsz, nem akarsz bántani.
- Ha alávetem magam, nem kell bántanod.
- Ha hatalmam van fölötted, nem bánthatsz.
- Ha bezárkózom, nincs, aki bántson.
(Pál Feri)
Amikor azt a tapasztalatot élem át, hogy nem is szeretek annyira, mint amennyire azt gondolom; hogy csak ámítom magam azzal, hogy én mennyire szeretem a páromat – ekkor elkezdek szorongani, még tehetetlenebbnek érzem magam, és ennek nyomán még mohóbban kapok valaki után, aki kiment engem ebből a helyzetből.
Amikor az ember átéli a szorongásait azzal kapcsolatban, hogy talán nem is tud igazán szeretni, és azt, hogy a tapintat, a megértés (néha) milyen távoli ábránd, akkor valamilyen módon megpróbál kilépni a szorult helyzetéből.
- Ha szeretsz, nem akarsz bántani.
- Ha alávetem magam, nem kell bántanod.
- Ha hatalmam van fölötted, nem bánthatsz.
- Ha bezárkózom, nincs, aki bántson.
(Pál Feri)
Az egyetlen dolog, ami megengedi, hogy az ember
nyugodtan regresszáljon, az az, ha megbetegszik. Mondjuk otthon.
Szerintem a legegészségesebb az lenne, ha olyan emberekkel venné magát
körül az ember, akiknek csak úgy meg lehetne mondani, hogy "Egy hétig
ágyban akarok maradni, nem vagyok náthás, nem vagyok beteg, de azért
légy szíves hozzál teát, etess meg, legyél kedves velem."
Ha ezt meg tudnánk tenni, s volna valaki, aki szeretne minket annyira, hogy megtegye, amit kérünk, anélkül, hogy náthásak lennénk, akkor nem kellene náthásnak lennünk. Nagyon jó lenne, ha az ember találna olyan barátokat, akikkel ezt meg lehet csinálni betegség nélkül.
(Feldmár András)
Ha ezt meg tudnánk tenni, s volna valaki, aki szeretne minket annyira, hogy megtegye, amit kérünk, anélkül, hogy náthásak lennénk, akkor nem kellene náthásnak lennünk. Nagyon jó lenne, ha az ember találna olyan barátokat, akikkel ezt meg lehet csinálni betegség nélkül.
(Feldmár András)
Engem
mint személyt az határoz meg, hogy mit gondolok, döntök, érzek,
értékelek, tisztelek, becsülök, szeretek, utálok, kívánok, remélek,
hiszek, mitől félek és mire kötelezem el magam. Ezek a választások
határozzák meg a személyiségemet, és mindez a változás folyamatában van.
Ha a személyiségemet mezítelenül feltárom előtted, ne hagyd, hogy szégyenkezzem. De ha elmondom neked, ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked az, aki vagyok, pedig ez mindenem. Hogy nyíltan és őszintén feltárjam magam, ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem.
Az egészen élő személy viselkedése mindig kiszámíthatatlan. Egyszerűen azért, mert szabad.
(John Powell )
Ha a személyiségemet mezítelenül feltárom előtted, ne hagyd, hogy szégyenkezzem. De ha elmondom neked, ki vagyok én, lehet, hogy nem tetszik neked az, aki vagyok, pedig ez mindenem. Hogy nyíltan és őszintén feltárjam magam, ahhoz a legmerészebb bátorságra van szükségem.
Az egészen élő személy viselkedése mindig kiszámíthatatlan. Egyszerűen azért, mert szabad.
(John Powell )
...jobb rossznak lenni jó szülőkkel, mint jónak
lenni rossz szülőkkel. Mert, ha én rossz vagyok, de a szüleim jók,
akkor talán majd egyszer jó leszek, de ők nem fognak bántani, mert ők
olyan jók. De ha én jó vagyok és a szüleim rosszak, akkor hogy fogok
élni? Akkor ezek megölnek. Ez olyan érzés, mintha a sivatagban élnénk.
Így nem lehet élni. Aki rájön arra, hogy ő jó, de a szülei rosszak, az
el akar menni, az meg akar halni. ...Úgy védjük meg magunkat, hogy
magunkról van rossz véleményünk.
(Feldmár András )
(Feldmár András )
2012. augusztus 23., csütörtök
„Ha
valóban Boldog akarsz lenni, el kell szakadnod attól az egoista
tévhittől, hogy a boldogsághoz indok kell. Ez egy hatalmas csapda: amíg
hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy
megszerezd így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha meg
megszerzed a boldogságod vélt tárgyát, akkor meg minden pillanatban
attól fogsz félni, hogy elveszted a nagy félelemben megint
elfelejtesz boldog lenni. Ám a boldogsághoz nem kell semmi, nem kell
hozzá indok. Csak az ego, az elme keresi az indokokat, mert képtelen
felfogni az Élet ellentmondásokkal teli teljességét, tökéletességét. Az
elmét az ok-okozati összefüggések létrehozása élteti, de mindez csak
illúzió: amikor boldog vagy, arra alapvetően nincs indokod. Amikor
igazán boldog vagy, amikor fekszel a tengerparton és napozol, amikor
fáradtan hazaérsz, és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba, amikor csak
öleled a szerelmedet és nem gondolsz semmire amikor valóban Boldog vagy,
akkor eltűnnek az indokok. Sőt, még te is eltűnsz: amikor te magad vagy
a Boldogság, akkor az egod, az elméd megszűnik! Ekkor csak vagy, s ez
maga a Boldogság. S hogy miért vagy boldog, amikor nincs rá semmi okod,
hogy boldog legyél? Mindenért és semmiért.”(A.J.Christian )
"A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették."
(Pierre Franckh)
"Mindenkit
arra kérek, hogy ha nagyon feszült, nehogy lazítson! Úgysem menne. De
feszíteni még tud! Akármilyen feszült, feszíteni még tud. Van egy
paradox technika, amely azt kívánja, hogy feszült állapotban feszítsük
végig az izmainkat. A központi idegrendszer ugyanis úgy működik, hogy ha
bizonyos izmainkat túlfeszítjük, akkor utána már automatikusan ő lazít.
Ezt a technikát úgy hívjuk, hogy villámrelaxáció.
Lépéseit bárhol elvégezhetjük, a fő, hogy intenzíven koncentráljunk
arra, amit csinálunk. Jó erősen zárjuk ökölbe a kezünket, és tartsuk
fenn a feszítést. Ezután hajlítsuk be a könyökünket, hogy csak úgy
dagadozzanak a bicepszek! Majd szorítsuk oda a könyökünket a
bordakosárhoz. Most végigfeszítjük a lábunkat, a farizmok is kőkemények,
húzódjunk egy kicsit fölfelé, mintha két centit nőni akarnánk, majd
engedjük ki a levegőt, nyissuk szét a tenyerünket! Ennyi az egész,
nyugodtan foglaljunk helyet! Ez az áldott kis módszer pontosan annyi
feszültséget von el, hogy a maradéktól már nem betegszünk meg, nem
kapunk fejfájást, azzal már meg tud küzdeni a szervezet." (Prof. Dr.
Bagdy Emőke)
"Nagyon gyakran megtörténik, ha az ember
szerencsés, és rátalál valakire, mondjuk én férfi egy nőre, vagy te nő
egy férfira, vagy nő nőre, vagy férfi férfira, aki valóban szereti -
akkor lehet, hogy az első élmény abban a pillanatban, amikor rájövök,
hogy most valakivel vagyok, aki tényleg szeret, a zokogás lesz. És a
másiknak el kell fogadnia, hogy nem is tudja, hogy miért zokogok, de
abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy hazaértem, vagy végre kaptam
valamit, ami eddig nekem még soha nem volt, akkor az első élmény a
zokogás. Ha ezt a párom el tudja viselni, akkor minden rendben van. Ha
nem, akkor baj van."(Feldmár A.)
Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett
állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly
aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt
fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is
lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb
boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz. (Francois Garagnon)
"Éltél
már át olyan pillanatot, amikor a leghalványabb kétely nélkül tudtad,
hogy a helyeden vagy? A jó úton jársz? Talán olyasmit is, hogy átléptél
egy határon, átugrottál egy akadályt, vagy miután szembekerültél valami
bevehetetlen hegycsúccsal, hirtelen valahogy a túloldalon találtad
magad? Amikor langyos az éjszaka, a szellő hűvös, és egy dal vitt végig a
csendes utcákon. Amikor érezted magad körül az egész világot, és a
részének tudtad magad - része lettél a zsongásnak -, és minden olyan jó
volt."(Chloe Neill)
Sok
embernek egyszerűen bezárul a szíve, mert soha nem figyeltek rá.
Szófogadóak voltak, szívük helyett a szüleikre, a környezetükre
hallgattak. Aztán hirtelen előállnak az ötlettel, hogy megkérdezik a
szívüket: mire vágysz? Egyszerre elvárják, hogy válaszoljon, hogy
üzenjen.
Tudod, mit gondol ilyenkor a szív? "Mi a franc? Hol voltál
eddig?" És nem válaszol, bezárva marad, nem hisz abban, hogy hallgatnak
rá. De aki kitartóan és sokáig jár hozzá, annak üzenni fog. Persze
bátorság is kell ahhoz, hogy az ember kimondja, mire vágyik, hátha
elítélik érte. (Feldmár András)
.. és reménykedem, hogy egy nap begyógyulnak
majd a sebek, a legmélyebbek is - de el ne tűnjenek. Sok sebet hordozok,
de ez annak a következménye, hogy olyan pillanatokat éltem át, melyek
soha nem történtek volna meg, ha -akkor és ott- nem merészkedek túl a
határaimon. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, hiszen mind én
vagyok, én és a múltam, így ott kell lenniük! Fájdalmas, de egyben
szépséges emlékeket hordozó hegek.. nélkülük üres lennék.
"A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak
meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe
tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért, hát
légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb
utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt
választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki
felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel
kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A
belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a
hegyoldalon."
Popper Péter
Popper Péter
"Nagy
időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy,
hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld
az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi
rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni
készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy
bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint
valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész."
Seneca
Seneca
“Nem tudom, hogy egyszer az emberiség tudatosan
követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem kell, hogy zavarjon. A
törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik, akár elfogadjuk,
akár nem. Az, aki felfedezte a szeretet törvényét sokkalta nagyobb tudós
volt, mint korunk tudósai. Egyelőre a kutatásaink nem olyan fejlettek,
ezért nem lehetséges mindenki számára ennek a megértése.”
Mahatma Gandhi
Mahatma Gandhi
2012. augusztus 17., péntek
"Az
ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a
világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül
lázadhat ellenük. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a
tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más,
mint egyszerű alkatrésze a világnak. (...) A kő, a fém is tovább él,
mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban,
jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém
- ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk
térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát,
nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek.
Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és
szánalmas."
Márai Sándor
"Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés."
Makovecz Imre
2012. augusztus 16., csütörtök
"Mindegy,
hogy létezel, vagy sem - legalábbis ezt gondolod. Abban a tévhitben
élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi
történik veled: teljesen lényegtelen. Nem így van! Hanem úgy, ahogy
lelked mélyén érzed - pótolhatatlan vagy! Aki szeret, tudja ezt.
Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el. Isten
lelke van benned."
Müller Péter
"Nem lehetsz sem több, sem kevesebb saját
Énképednél. Egyetlen cselekvés sem hatékony, ha negatív Énképpel hajtjuk
végre. A célok kitűzésének és elérésének alapja a pozitív Énkép. Ha ez
nincs meg nem érhetjük el a céljainkat bármit is teszünk érte, és
bármilyen helyesen is gondolkodunk róla. A személyiségünk ki fogja lökni
magából. Előbb mindig az énképünkön dolgozzunk!" - Maxwell Maltzt
2012. augusztus 14., kedd
Ha valódi Mesterrel beszélsz, az első, ami
megdöbbent, hogy az általános, örök igazságról nem sokat szól. Ahhoz ő
nem kell, megtalálod a könyvekben. Inkább figyelmesen hallgat téged,
letapogatja azt a bonyolult térképet, amelyet magaddal hoztál, fölismeri
szvadharmádat, azt a rejtett jelrendszert, amelyet még önmagad előtt is
állandóan letagadsz, s ujját azonnal odateszi arra a fájó pontra, ahol
lelked gyulladásban van: mert ez a lázadásod pontja, a kígyód helye: ez
az, ami miatt élettervedet nem akarod teljesíteni.
Müller Péter
Müller Péter
Látod, itt van az a három irány, amiről beszélünk:
a zene, amit magamban hallok:
önmagam szeretete.
A zene, ami a te testedből,
lelkedből árad, ami áthat engem és elragad,
a zene, amit magamban hallok:
önmagam szeretete.
A zene, ami a te testedből,
lelkedből árad, ami áthat engem és elragad,
s ha kibillennék, helyrebillent a te zenéd.
Vagyis: Téged szeretlek.
Az odaadásnak és elfogadásnak a nagy játéka ez-
Érzem magamat, érezlek téged,
és te is érzed önmagadat és érzel engem.
De ez kevés! A harmadik, legfontosabb irány:
hogy mindketten halljuk a Zenét.
És hogy mindketten átadjuk magunkat
nemcsak egymásnak - de főleg a Zenének.
Müller Péter
Vagyis: Téged szeretlek.
Az odaadásnak és elfogadásnak a nagy játéka ez-
Érzem magamat, érezlek téged,
és te is érzed önmagadat és érzel engem.
De ez kevés! A harmadik, legfontosabb irány:
hogy mindketten halljuk a Zenét.
És hogy mindketten átadjuk magunkat
nemcsak egymásnak - de főleg a Zenének.
Müller Péter
Hinned kell a boldogság lehetőségeben, hogy
csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod
elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert
bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne
gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a
rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.
Tatiosz
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.
Tatiosz
Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem
Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem
!
S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!
Gerhard Kiefel
S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!
Gerhard Kiefel
És
mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két
kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák
fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a
magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen
megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban!
Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
Márai Sándor
Márai Sándor
Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb.
Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és
úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a
győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a
kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!
C.Fayard
C.Fayard
Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy
érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket
olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy
felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról
beszélek. Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre
megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás
mellékte
rmékét, azt a zagyva, édes
sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből
sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság
mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni.
Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak.
Márai Sándor
Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak.
Márai Sándor
Mi, emberek, ugyan a tulajdon személyes
életünket éljük, másfelől mégis nagymértékben vagyunk képviselői,
áldozatai és előmozdítói egy olyan kollektív szellemnek, amelynek korát
évszázadokban számoljuk. Igaz, képzelhetjük akár egy egész életen át,
hogy a magunk feje után megyünk, és soha nem döbbenünk rá, hogy csupán a
fő cselekmény statisztái voltunk a világszínház színpadán. Vannak
azonban tények, amelyeket bár nem ismerünk, mégis befolyásolják
életünket, és csak fokozza a hatást, ha ez nem tudatos. Minél
elutasítóbb a tudat beállítottsága a tudattalannal szemben, annál
veszélyesebbé válik ez utóbbi.
Carl Gustav Jung
Carl Gustav Jung
2012. augusztus 13., hétfő
2012. augusztus 12., vasárnap
"Sose tartson vissza semmi legvadabb reményeid, vágyaid és törekvésed valóra váltásában. Ne félj a nagyra törő álmoktól s attól, hogy vágyaid sodrát kövesd, vigyenek bármerre is! Nyisd rá szemed a szépségükre; tárd ki elméd varázsukra, s hagyd szívedbe lopózni titkait! Csak álmaid mutathatják meg, ki vagy, mit szeretnél s mit tehetsz meg. Ne félj a kockázattól, attól, hogy részessé leszel, hogy elkötelezed magad. Tedd meg, bármit kell is tenned, hogy álmaid valóra váljanak! Mindig higgy a csodákban, s mindig higgy önmagadban!" (Jule Anne Ford)
2012. augusztus 10., péntek
"Ha nem bízunk meg valakiben, akkor azt a személyt nem tudjuk szeretni. Bizalom hiányában gyanakvóvá válunk, nyugtalanná és állandóan attól félünk, hogy a másik ember becsap bennünket. Ez kibírhatatlan nyomást jelenthet a kapcsolatnak - az egyik fél veszélyt érez, a másik csapdában érzi magát." -Adam J. Jackson
2012. augusztus 9., csütörtök
Ugye, szerinted se normális az, hogy valaki
akarattal, ahogy te szoktad mondani, erőnek erejével hinni akar egy
embernek, bízni akar benne, de tényleg minden igyekezettel... és nincs
is semmi olyan, ami miatt ne bízhatna benne... és hiába utálja magát
érte, egy hülye állat ott a belsejében folyton csak arra vár, hogy
egyszer csak igenis kiderül..., hogy nem lett volna szabad bízni...
Ugye, ez nem normális, nem lehet normális?!
2012. augusztus 8., szerda
Előfordul, hogy ami életünk elején jó, az életünk végén már nem az.
Sokan sikertelenek azért, mert félnek változni, vagy nem képesek változni a korral.
Azért képtelenek, mert félnek a tévedéstől...
Sokan egyszerűen azért sikertelenek, mert azt akarják, hogy mindig igazuk legyen, és nem hajlandók hibázni.
- R. T. Kiyosaki -
2012. augusztus 7., kedd
"Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a
változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor
nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban
biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek
szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a
kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is.
A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani,
sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor
beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni - mert az élet
szép!" (Csernus Imre)
2012. augusztus 6., hétfő
Gondolkodtál-e rajta, mi teszi a szavakat varázsszavakká,
amelyek kötnek és oldanak? Érezted-e már szavak érintését,
amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt
csúsztattak a lábad alá, és tapasztaltad-e a szavak sebző,
égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak
néha, mint a föld egész terhe? Ugye, tudod, mennyire kell
vigyáznod minden kiejtett szavadra?
Szepes Mária
vigyáznod minden kiejtett szavadra?
Szepes Mária
Én
szeretet nélkül nem tudok élni. Félek. Keserű és reménytelen vagyok.
Fuldoklom. Fázom. Ha csak egyetlen módom van rá - elmenekülök. Persze
van, amikor nincs erre mód. Maradni kell. Akkor is keresem azoknak az
embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akiket én is tudok szeretni.
Lehet, hogy csak pár emberről van szó. Manapság az is nagy szó. Olyan,
mint az Északi-sarkon egy működő kályha: odabújok mellé.
Müller Péter
2012. augusztus 4., szombat
Kívánok Neked Türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Kívánok Neked Bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne csak tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, .. ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne csak tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, .. ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.
2012. augusztus 3., péntek
Ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje?
· Az elménk úgy működik, mint egy tükör, mindent megfordít.
· Nem tudod megakadályozni, hogy a másik visszatükrözze a gondolataidat.
· Azt akarni, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen az adott pillanatban, reménytelen.
· A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést.
· A legrosszabb dolog, ami valaha történt és történhet, az egy megvizsgálatlan gondolat.
· Onnan tudhatod, hogy valakinek igaza van, hogy védekezésbe mész át (pl. de szócska).
· A világ mindig olyan, amilyen, nem pedig olyan, amilyennek lennie kellene. Akár tetszik, akár nem.
· Nem helyesről és helytelenről, jóról és rosszról van szó, hanem a valóságról.
· Ha nem ártod magad mások dolgába, csodás lehetőségek nyílnak meg előtted.
· Sztori és ellenség híján a tettek spontának, célratörők és végtelenül szelídek.
· Azzal a gondolattal foglalkozz, amelynek a legnagyobb az érzelmi töltése.
· Semmiféle külső dolog nem tudja megadni azt, amit keresel.
· Mindennek és mindenkinek van feladata. A saját életfeladatod saját magad vagy.
· Mindig a vetített képet igyekszünk javítgatni, ahelyett, hogy megtisztítanánk a vetítőt.
· Jelenben élni: mindig igenelni azt, ami éppen van.
· Nem te csinálod a gondolkodást, egyszerűen megtörténik veled.
· A gondolataid pillanatról-pillanatra teremtik a személyiségedet.
· Az összes közül a legbensőségesebb kapcsolatod a gondolkodásodhoz fűz.
· Vagy elhiszed, amit gondolsz, vagy megkérdőjelezed; más választásod nincs. Az utóbbi révén szeretetteljes emberré válsz.
· A „kellene” mindig a múltról vagy a jövőről szól, a jelennel – azzal, ami van - nincs mit perlekedni.
· A jó kapcsolathoz elég egy ember, aki tisztában van önmagával.
· Az emberek nem egymáshoz ragaszkodnak, hanem a hiteikhez.
· Az
elmét csak az „igen” vagy a „nem” válasz elégíti ki, ez jelenti számára
az igazságot, és folyton ennek az igazolásával foglalkozik.
· Ki lennél a gondolat nélkül, hogy mindenképpen benyomást kell tenned?
· Őszintének
lenni pofonegyszerű, ha nem félsz attól, hogy ez által elveszítesz
valamit. Az őszinteség a lehető legnagyobb elégedettséget adja; általa
beleszeretsz abba, ami van.
· A szeretet sosem megy sehová belőlünk, csak elveszítjük a vele való kapcsolatot.
· A nyitott és félelemmentes elme hamar megtalálja az alternatívákat.
· Az
igazságot nem szeretjük hallani, mert általában ellentmond annak, amit
hiszünk. Az elme feladata, hogy elmeneküljön a kérdések elől, és
bebizonyítsa, hogy a vélekedéseink igazak.
· Ha búcsút mondasz régi terveidnek, az elméd azon nyomban megtelik új lehetőségekkel.
· Az igazság/valóság nem tisztel semmiféle spirituális elképzelést (pl. szeretned kell a másik embert).
· Az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy Te magad légy a szeretet, az egy gyötrő gondolat.
· Amikor
olyat mondasz nekem, ami védekezésre késztet, egy gyöngyszemet mutatsz
nekem, ami bennem van, és arra vár, hogy felfedezzem.
· Alázat: újra és újra rájövök, milyen fontosnak gondoltam magam, holott egyáltalán nem vagyok fontos.
· A szenvedés ott kezdődik, ha elhiszed a gondolatot, hogy bárkinek is szeretnie kellene téged.
· A gondolataid választanak el a valóság és a szeretet érzékelésétől.
· Senki nem bánthat engem, ez ugyanis az én dolgom (és a gondolataimmal teszem).
· Amikor szembeszállsz a valósággal, vesztesz – de csak mindig.
· A személyiség nem szeret, mindig akar valamit.
· Ha
imádkoznék, az ilyen lenne: „Istenem, ments meg attól, hogy mások
szeretetére, elfogadására vagy nagyrabecsülésére vágyjak. Ámen.”
· Én vagyok a saját szenvedéseim elkövetője – de csak az összesé.
· Bármit,
amit egy tanártól szeretnél megtudni, kérdezd meg magadtól. Ha valóban
tudni szeretnéd az igazságot, akkor, amit magadban találsz, pont meg
fogja válaszolni a kérdésedet.
· Nem a Te feladatod, hogy szeress engem – ez az én feladatom.
· A számodra lehető legjobb tanár az az ember, akivel együtt élsz. Figyelsz (rá)?
· Nem én engedem el az elképzeléseimet – elfogadással megvizsgálom őket, aztán ők hagynak el engem.
· A valóság mindig kegyesebb, mint az a sztori, amit köréje szövünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)