Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem

!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!
Gerhard Kiefel