"A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen."
Eckhart Tolle
2012. április 30., hétfő
Osho:
Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton
közelítesz felé. Az élet rejtély, amely arra vár, hogy megéld, szeresd
és megtapasztald.
A szüntelenül magyarázatokat kereső elme valójában
rettegő elme. Az erős félelem miatt akar mindenre magyarázatot találni.
Semminek se mer nekivágni addig, amíg nem kap róla magyarázatot. Csak
akkor érzi, hogy ismerős területen jár, amikor már ismeri a földrajzát, amikor térképpel, útikönyvvel és menetrenddel felszerelkezve haladhat út rajta.
Sosem hajlandó ismeretlen, még felfedezetlen vidékre indulni térkép, útikönyv nélkül.
Pedig az élet éppen ilyen terület, és nem lehet róla térképet
készíteni, mert szüntelenül változik. Minden pillanat most történik.
Nincs semmi régi a nap alatt, én mondom neked: minden új. Az élet
hihetetlen lendület, maga az abszolút mozgás. Csak a változás állandó,
csupán a változás nem változik soha.
Minden más szüntelenül
változik, ezért nem kaphatsz hozzá térképet; mire elkészülne, már el is
avulna. Mire a térkép hozzáférhetővé lesz, már haszontalanná válik, az
élet már más nyomon halad. Már új játékba kezdett.
Térkép
segítségével nem birkózhatsz meg az élettel, mert az nem mérhető, és
útikönyvek forgatásával sem birkózhatsz meg vele, mert azok csak
mozdulatlan dolgokhoz használhatók. Az élet nem mozdulatlan - hanem
dinamizmus, folyamat. Nem birtokolhatsz térképet róla. Nem mérhető,
hanem határtalan rejtély. Ne követelj magyarázatokat!
2012. április 29., vasárnap
"A rossz dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük
önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen
határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra: "elveszíteni",
megtanulunk "elengedni", feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán
akarunk, és mi az, amit soha többé.A nehéz időszakokat egyszerűen túl
kell élni. A rossz után mindig jó jön. Ezért ne félj megélni ami jön,
hiszen EZ a TE ÉLETED. És egyszer majd, mikor az unokáidnak meséled
életed csodálatos eseményeit, mondhatod: Ez vagyok én, ez volt az én
életem. És rájössz, hogy csak a szép dolgokra emlékszel... de azok csak
azért történhettek meg veled, mert a rosszakat is átélted."
Van a szeretet... Megfoghatatlan, megzabolázhatatlan, elsöprő. Nem
kérdezi, jöhet-e, egyszer csak itt áll előtted, beléd bújik, birtokba
veszi szívedet, és nincs mit tenni. Próbálhatsz menekülni, elbújni,
próbálhatod elkergetni, de nem lehet. Hiába kérdezed: miért pont őt
választotta - nem felel. Hiába mondod neki: nem lehet - hallgat. És
szeret. Szeret tovább. Szereti őt, akit választott. Akaratod, eszed,
próbálkozásaid ellenére.
Nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak.
Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt,
sem elválásuk után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben
esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más
emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb,
megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár
összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől.
És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés.
Van egy mondat... "Szükségem van rád." De hogyan? És miért?
Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz. Mert megnyugtató érzés
számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is
kell. Önzés ez? Egy picit, talán. (...) Ám ha te is ugyanezt éled meg,
akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a
mondat.
Van olyan nap, amikor azt érzed, kárpótlást kaptál minden rosszért.
Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni
és soha el nem engedni. Soha... De el kell engedned. Ám ez a pillanat,
ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így
állnak össze hetek, hónapok, évek... És elérkezik a pillanat. Amit többé
már nem kell elengedned.
Csitáry-Hock Tamás: Mosolyszárnyak
Tudod mit jelent boldognak lenni? Talán ezt: ülni egy tó partján, nézni a vizet, és érezni, élvezni a másik átölelő szeretetét, és szeretni őt. Vagy gyönyörködni egy rózsaszálban, amiről a számodra oly kedves lény jut eszedbe. Hallani egy hangot, ami betölti a lelkedet. Nem is tudom... Annyi mindent lehetne most felsorolni. A legfontosabb a pillanat, amiben együtt vagytok jelen. Akár valóságosan, akár lélekben. Ha ez a pillanat megtalál, ezt hívhatod boldogságnak.
Létezik ilyen pillanat.
Tudod mit jelent boldognak lenni? Talán ezt: ülni egy tó partján, nézni a vizet, és érezni, élvezni a másik átölelő szeretetét, és szeretni őt. Vagy gyönyörködni egy rózsaszálban, amiről a számodra oly kedves lény jut eszedbe. Hallani egy hangot, ami betölti a lelkedet. Nem is tudom... Annyi mindent lehetne most felsorolni. A legfontosabb a pillanat, amiben együtt vagytok jelen. Akár valóságosan, akár lélekben. Ha ez a pillanat megtalál, ezt hívhatod boldogságnak.
Létezik ilyen pillanat.
Abban a tudatban élünk, hogy senki nem tartozik senkihez. Te ott vagy,
én itt - semmi közünk egymáshoz. Puszta látvány vagy számomra. Abban a
tévhitben élek, hogy ha rád nézek, olyannak látlak, amilyen vagy, s ha
rám nézel, akkor olyannak látsz, amilyen
a tekinteted nélkül mindig is vagyok. A valóság az, hogy amikor rád
nézek, nem azt látom, aki valóban vagy, és nemcsak azt, amit magamból
rád vetítek, hanem azt is, akivé ezzel a "vetítéssel" átvarázsollak.
Úgy látom, hogy a nyugalom leginkább a szeretet és az együttérzés
gyakorlásának eredménye. Minél többet törődünk másokkal, annál jobban
érezzük magunkat. Jó szívvel lenni mások iránt, hűséget, melegséget
érezni, a lélek megkönnyebbülését jelenti. Ez az enyhet adó érzés a
nyugalom, a sikerült élet bizonyítéka.
Tendzin Gjaco
Tendzin Gjaco
Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg,
ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a
talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem
nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük,
magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (...) A
gyűlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember,
mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni,
eltűnni, az örök feledés homályába borulni.
Müller Péter
Müller Péter
"Ha valaki felidegesít, az azért van, mert vannak olyan tulajdonságai és
cselekedetei, amelyek benned is megvannak, csak annyira elfojtottad
őket, hogy nem tudsz a létezésükről. Éppen ezért hihetetlen
intenzitással befolyásolnak téged, de mivel nem veszel róluk tudomást,
az egód a maga módján próbálja felhívni rájuk a figyelmedet. Azok a
személyiségjegyek, amelyeket hibának látsz másokban, mind megvannak
benned is, csak letagadod a létezésüket." A.J.Christian
Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a
törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a
megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a
küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva
élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes
mást, csak a legtöbbet. Szeretni. ”
(Hamvas Béla)
(Hamvas Béla)
2012. április 28., szombat
2012. április 27., péntek
„Mindenki,
aki számít az életünkben, nem megtervezetten került oda, nem célkitűzés
és erőfeszítések eredményeképp van ott, hanem egyszerűen csak ott
találtuk a szívünkben, mintha mindig is ott lett volna. Arra a kérdésre,
hogy kit miért szeretünk, nem tudunk válaszolni. Azért, mert szép? Van
nála szebb. Mert okos? Van nála okosabb. Mert kedves? Van nála
kedvesebb. És hiába a válaszkísérletek, nem mondanak semmit. Nem tudjuk
azt, hogy miért szeretjük a másikat, csak szeretjük. És boldoggá tesz
maga a tény, hogy szerethetjük. És mert szeretjük, látjuk. Látjuk annak,
aki és olyannak amilyen. Csodának.” Biegelbauer Pál
–
Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. Van öt olyan erény, amit ha
sikerül megőrizned magadban, mindig békében leszel a világgal. Az első
erény: nagy dolgokat vihetsz véghez, de soha ne feledd, hogy van egy
Kéz, amely vezeti a lépteidet. Ezt a kezet mi Istennek hívjuk, és mindig
az Ő akarata felé fog téged vezetni. A második erény: néha egy kicsit
abba kell hagynom az írást, hogy kihegyezzem a ceruzát. A ceruzának ez
szenvedést okoz, de a végén hegyesebb lesz. Van olyan fájdalom, amit el
kell tudnod viselni, mert jobb ember leszel tőle. A harmadik erény: a
ceruza mindig hagyja, hogy kiradírozzuk azt, amit elrontott. Megérti,
hogy ha kijavítunk valamit, amit rosszul csináltunk, az nem
szükségszerűen rossz - épp ellenkezőleg: fontos, mert az igazság útján
tart minket. Negyedik erény: a ceruzában nem a fája vagy a külső formája
a lényeg, hanem a grafit, ami benne van. Ezért mindig törődj azzal, ami
a bensődben történik. Végül a ceruza ötödik erénye: mindig nyomot hagy
maga után. Tudd meg, hogy az életben te is ugyanígy nyomot hagysz a
tetteid után, és ennek tudatában cselekedj.
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem
pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú
éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak,
hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben
újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
"Nem „ott és akkor”, hanem „itt és most”! Nem kell sehová sem eljutni. Minden eljön magától, csak teremts neki magadban helyet a befogadásra. Az élet kész arra, hogy megtörténjen veled. Olyan sok gátat emelsz, és a legnagyobb gát az akarás. Ha folyton kergetsz valamit, az élet hiába jön, hiába kopogtat, soha nem talál otthon. Mindig valahol másutt vagy. Így aztán kergeted az életet, az élet pedig kerget téged – és soha nem találtok egymásra. Csak legyél… csak legyél!" (OSHO)
"Ne azért akard irányítani a gondolataidat, hogy ezzel hatást gyakorolj a fizikai megvalósulásra - noha ez kétségtelenül meg fog történni. Azért irányítsd a gondolataidat, mert jó érzés kellemes dolgokra irányítani figyelmed fókuszát. Ilyen módon sok görcsös erőfeszítéstől fogsz megszabadulni." - Abraham-Hicks
2012. április 26., csütörtök
A FÉLELEM ELENGEDÉSE
Képzeld el, hogy békésen úszol – lebegsz – egy csöndes patakon lefelé. Csak
lélegezned kell és lazítani és haladni az áramlattal.
Hirtelen tudatosan érzékeled a helyzetet. Megrettensz, elborít a sok „és ha…?”,
tested megfeszül. Elkezdesz csapkodni magad körül, kétségbeesetten keresel
valamit, amiben megkapaszkodhatsz.
Úgy elönt a pánik, hogy süllyedni kezdesz. Aztán rájössz, hogy túlságosan
küzdesz. Nem kell pánikba esned. Csak lélegezned kell és lazítani és haladni az
áramlattal. Nem fogsz megfulladni.
A pánik nagy ellenség.
Nem kell kétségbeesnünk. Ha erőnket meghaladó problémák jelentkeznek
életünkben, hagyjunk fel a küszködéssel. Kicsit taposhatjuk a vizet, amíg
visszatért az egyensúlyunk. Aztán folytathatjuk a békés csordogálást. Ez a mi
patakunk. Biztonságos patak.
Ma lazítok, mélyeket lélegzem, és haladok az áramlattal.
Képzeld el, hogy békésen úszol – lebegsz – egy csöndes patakon lefelé. Csak
lélegezned kell és lazítani és haladni az áramlattal.
Hirtelen tudatosan érzékeled a helyzetet. Megrettensz, elborít a sok „és ha…?”,
tested megfeszül. Elkezdesz csapkodni magad körül, kétségbeesetten keresel
valamit, amiben megkapaszkodhatsz.
Úgy elönt a pánik, hogy süllyedni kezdesz. Aztán rájössz, hogy túlságosan
küzdesz. Nem kell pánikba esned. Csak lélegezned kell és lazítani és haladni az
áramlattal. Nem fogsz megfulladni.
A pánik nagy ellenség.
Nem kell kétségbeesnünk. Ha erőnket meghaladó problémák jelentkeznek
életünkben, hagyjunk fel a küszködéssel. Kicsit taposhatjuk a vizet, amíg
visszatért az egyensúlyunk. Aztán folytathatjuk a békés csordogálást. Ez a mi
patakunk. Biztonságos patak.
Ma lazítok, mélyeket lélegzem, és haladok az áramlattal.
AZ ELFOGADÁS
Gyógyulásunk alapfogalma, amely csodákkal ajándékozhat meg, az elfogadás.
Az elfogadáshoz nem jutunk el egy pillanat alatt. Gyakran sokféle érzés
zűrzavarán kell átverekedni magunkat; ez lehet düh, felháborodás, szégyen,
önsajnálat, szomorúság. De ha tudjuk, hogy célunk az elfogadás, meg fogjuk tudni
valósítani.
Van-e felszabadítóbb érzés, mint amikor nevetni tudunk a gyengeségeinken, és
hála tölt el az erőnkért?
Amikor tudjuk, hogy ez az egész, „mi magunk”-nak nevezett csomag – minden
érzésünkkel, gondolatunkkal, hajlamainkkal, történéseinkkel egyetemben –
megéri, hogy elfogadjuk, mert a gyógyulást ígéri.
Körülményeink elfogadása szintén csodatevő gyógymód. Bárminek vagy bárkinek
a megváltoztatásához először el kell fogadnunk olyannak magunkat, másokat és
körülményeinket, amilyenek. Ezután léphetünk tovább. Legyünk hálásak
magunkért és körülményeinkért. S ezt egy csipetnyi hittel is kiegészíthetjük,
mondván: „Tudom, hogy éppen most éppen így kell lennie.”
Mindegy mennyire bonyolódunk bele a problémáinkba, ezek az alapelvek nem
veszítik el érvényüket, és a gyógyulás útjára terelnek.
Istenem, segíts, hogy az elfogadás erényét gyakorolhassam. Segíts elfogadnom
magamat, másokat és a körülményeimet. Add, hogy egy lépéssel előbbre jussak, és
hálás legyek érte.
Gyógyulásunk alapfogalma, amely csodákkal ajándékozhat meg, az elfogadás.
Az elfogadáshoz nem jutunk el egy pillanat alatt. Gyakran sokféle érzés
zűrzavarán kell átverekedni magunkat; ez lehet düh, felháborodás, szégyen,
önsajnálat, szomorúság. De ha tudjuk, hogy célunk az elfogadás, meg fogjuk tudni
valósítani.
Van-e felszabadítóbb érzés, mint amikor nevetni tudunk a gyengeségeinken, és
hála tölt el az erőnkért?
Amikor tudjuk, hogy ez az egész, „mi magunk”-nak nevezett csomag – minden
érzésünkkel, gondolatunkkal, hajlamainkkal, történéseinkkel egyetemben –
megéri, hogy elfogadjuk, mert a gyógyulást ígéri.
Körülményeink elfogadása szintén csodatevő gyógymód. Bárminek vagy bárkinek
a megváltoztatásához először el kell fogadnunk olyannak magunkat, másokat és
körülményeinket, amilyenek. Ezután léphetünk tovább. Legyünk hálásak
magunkért és körülményeinkért. S ezt egy csipetnyi hittel is kiegészíthetjük,
mondván: „Tudom, hogy éppen most éppen így kell lennie.”
Mindegy mennyire bonyolódunk bele a problémáinkba, ezek az alapelvek nem
veszítik el érvényüket, és a gyógyulás útjára terelnek.
Istenem, segíts, hogy az elfogadás erényét gyakorolhassam. Segíts elfogadnom
magamat, másokat és a körülményeimet. Add, hogy egy lépéssel előbbre jussak, és
hálás legyek érte.
A mai nap különleges nap.
Ez a nap a tiéd.
A tegnap már kicsúszott a kezedből,
és már nem kaphat más tartalmat,
mint amit adtál neki.
A holnapra semmi biztosítékot nem kaptál.
De a mai nap a tiéd.
Ez az, amiben biztos lehetsz.
Azzal töltheted meg, amivel akarod.
Élj vele!
Ma örömet szerezhetsz valakinek,
Ma segíthetsz egy Másiknak.
Ma élhetsz!
Úgy, hogy este talán lesz valaki,
aki megköszöni azt, hogy Vagy!
A mai nap jelentős nap!
Ez a nap a Tiéd!
2012. április 25., szerda
Itt egy feladat:
Ma hagyd, hogy valaki adjon neked valamit. Hagyd, hogy valaki tegyen valami
szépet neked. Hagyd, hogy valaki mondjon egy bókot, vagy valami jót rólad.
Hagyd, hogy segítsen valaki.
Állj ide, és fogadd el! Szívd magadba! Érezd át! Tudd, hogy értékes vagy, és
megérdemled! Ne mentegetőzz! Ne mondj olyanokat, hogy: „Ezt nem kellett
volna!” Ne legyen bűntudatod, ne félj, ne szégyelld magad, ne ess pánikba! És ne
próbáld nyomban viszonozni a dolgot!
Csak ennyit mondj: „Köszönöm!”
Ma megengedem magamnak, hogy kapjak valamit valakitől, és megengedem, hogy
élvezzem ezt.
Ma hagyd, hogy valaki adjon neked valamit. Hagyd, hogy valaki tegyen valami
szépet neked. Hagyd, hogy valaki mondjon egy bókot, vagy valami jót rólad.
Hagyd, hogy segítsen valaki.
Állj ide, és fogadd el! Szívd magadba! Érezd át! Tudd, hogy értékes vagy, és
megérdemled! Ne mentegetőzz! Ne mondj olyanokat, hogy: „Ezt nem kellett
volna!” Ne legyen bűntudatod, ne félj, ne szégyelld magad, ne ess pánikba! És ne
próbáld nyomban viszonozni a dolgot!
Csak ennyit mondj: „Köszönöm!”
Ma megengedem magamnak, hogy kapjak valamit valakitől, és megengedem, hogy
élvezzem ezt.
“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a
félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a
depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az
életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy
mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy
jókedvű.”
Anthony Robbins
Anthony Robbins
"A
szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre
gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és
az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a
határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az
alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak -
innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen
az eksztázis."
(Osho)
Minden egyes gondolatoddal teremtő energiákat
mozgatsz. Nem tudsz nem alakítani körülményeiden, nem tudod nem formálni
életed milyenségét.
Az, amit most tapasztalsz magadban és magad körül - korábbi mágiád következménye. Senki más nem tehet arról, ami van - egyedül Te.
És az, ami most megfordul a fejedben - szintén teremt, egy következő pillanat megéléseit gyúrja, agyagozza olyanná, amilyenné Te tenni akarod.
Az, amilyen a JELENben vagy - csak annyit mutat, hogy gondolataidban milyen énképet éltetsz önmagadról.
Ha mindennapjaid nem állandó kísérője a boldogság, a harmónia, az egészség, bármikor változtathatsz e beidegződéseiden.
Van tehát egy jó hírem: bármivé válhatsz. De ez felelősség, hiszen meg kell dolgoznod változásaidért - pozitívvá kell fordítanod panaszteljes, fájdalmas, ítélkező megnyilvánulásaidat.
Csak Rajtad múlik, milyen életet élsz !!!!
Az, amit most tapasztalsz magadban és magad körül - korábbi mágiád következménye. Senki más nem tehet arról, ami van - egyedül Te.
És az, ami most megfordul a fejedben - szintén teremt, egy következő pillanat megéléseit gyúrja, agyagozza olyanná, amilyenné Te tenni akarod.
Az, amilyen a JELENben vagy - csak annyit mutat, hogy gondolataidban milyen énképet éltetsz önmagadról.
Ha mindennapjaid nem állandó kísérője a boldogság, a harmónia, az egészség, bármikor változtathatsz e beidegződéseiden.
Van tehát egy jó hírem: bármivé válhatsz. De ez felelősség, hiszen meg kell dolgoznod változásaidért - pozitívvá kell fordítanod panaszteljes, fájdalmas, ítélkező megnyilvánulásaidat.
Csak Rajtad múlik, milyen életet élsz !!!!
2012. április 24., kedd
"Ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni,
amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor
automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit
tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat,
akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk."
Ha jól élsz, tudnod kell átváltoznod. Nincs 'végre elértem!' - mert
tovább kell menned. Új életszerepben, új felfogással. Félünk átváltozni,
öregedni, veszteni, elfeledni a régit. Félünk váltani. Félünk búcsúzni,
továbbmenni, elengedni. Félünk az újtól. Mégis ajánlom, te is tanuld
meg az átváltozás művészetét. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen
vidámabb.
/Müller Péter/
/Müller Péter/
Lélek Világa
Azok az emberek, akik elfojtanak valamit, állandóan az elfojtott dolgok tetején ülnek, és állandóan rettegnek. Nem engedhetik el magukat.
Miért olyan nehéz megpihenned? Miért nem tudsz aludni? Miért nem tudsz kikapcsolódni? Miért nem tudod elengedni magad? Miért feszengsz és aggodalmaskodsz?
Mert annyi mindent elnyomtál magadban. Attól félsz ha megpihensz minden előtör belőled.
Ha elfojtod a dühöt, az éhséget (vagy bármi más érzést) akkor az átkerül az elmédbe. A gondtól nem szabadultál meg, csak beljebb erőltetted.
Például ha haragszol, mit teszel? Az elméd azt fogja mondani: ,,Ne légy dühös, ígérd meg!" Mit teszel? Elfojtod a dühöt és minél inkább elfojtod annál több harag áramlik le létezésed gyökereihez. És azután nem lehetsz többé csak olykor haragos, néha meg elégedett, ha már túl sok haragot fojtottál el, állandóan haragos leszel. Mindenedet megmérgezi. Kényszereddé válik. Beszivárog az összes kapcsolatodba. És minden cselekedeted magában hordozza mert téged tükröz vissza.
Ne fojts el magadban semmit. Engedd szabadjára az érzéseidet, had áramoljanak szabadon. Fogadd el az érzelmeidet. Engedd el ami rossz, és fogadd el ami jó - és meglátod egyszer csak azt veszed észre, hogy szabad vagy. És ha szabad vagy, a boldogság egyre csak nő benned.
/Forrás :Lélek Világa/
Azok az emberek, akik elfojtanak valamit, állandóan az elfojtott dolgok tetején ülnek, és állandóan rettegnek. Nem engedhetik el magukat.
Miért olyan nehéz megpihenned? Miért nem tudsz aludni? Miért nem tudsz kikapcsolódni? Miért nem tudod elengedni magad? Miért feszengsz és aggodalmaskodsz?
Mert annyi mindent elnyomtál magadban. Attól félsz ha megpihensz minden előtör belőled.
Ha elfojtod a dühöt, az éhséget (vagy bármi más érzést) akkor az átkerül az elmédbe. A gondtól nem szabadultál meg, csak beljebb erőltetted.
Például ha haragszol, mit teszel? Az elméd azt fogja mondani: ,,Ne légy dühös, ígérd meg!" Mit teszel? Elfojtod a dühöt és minél inkább elfojtod annál több harag áramlik le létezésed gyökereihez. És azután nem lehetsz többé csak olykor haragos, néha meg elégedett, ha már túl sok haragot fojtottál el, állandóan haragos leszel. Mindenedet megmérgezi. Kényszereddé válik. Beszivárog az összes kapcsolatodba. És minden cselekedeted magában hordozza mert téged tükröz vissza.
Ne fojts el magadban semmit. Engedd szabadjára az érzéseidet, had áramoljanak szabadon. Fogadd el az érzelmeidet. Engedd el ami rossz, és fogadd el ami jó - és meglátod egyszer csak azt veszed észre, hogy szabad vagy. És ha szabad vagy, a boldogság egyre csak nő benned.
/Forrás :Lélek Világa/
’Fogadd el azt, ami ma érkezik hozzád.
Mindenben óriási gazdagságra lelhetsz, még azokban az időszakokban is,
amelyek kellemetlenek látszanak számodra. Amikor úgy érzed, hogy maga a
folyamat lebilincsel, mindent tanulási élményként használhatsz majd.
Nem kell sok idő, és úgy nézhetsz egy bizonyos helyzetet, hogy
felfedezed: miért kell megélned, s mit nyersz belőle’…
2012. április 22., vasárnap
Tudják, ha valami nem működik az életben, a legkönnyebb feladni. Én
csak tudom, én ebben verhetetlen vagyok. De az életben vannak ritka
pillanatok, amikor megihlet valaki. Mert amit ő mutat, attól tűzbe
jövünk, és egy ilyen élmény után, ami villámcsapásként hat, nem
térhetünk vissza a múltba. Mellette kell maradnunk és végig kell
kísérnünk az úton.
Amikor reggelente felkelsz, a szívednek csordultig kell telnie boldog
izgalommal, hiszen tudod, hogy napközben csupa jó dolog történik veled.
Nevetned kell és örvendezned. Erősnek kell lenned, és tudnod kell, hogy
biztonságban vagy. Jól kell érezned magad a bőrödben, abban a biztos
tudatban, hogy felbecsülhetetlenül értékes vagy. Természetes, hogy az
élet számodra is tartogat kihívásokat, és szükség is van rájuk, mert
segítenek a fejlődésben, ugyanakkor tudnod kell, hogyan nézz szembe a
problémákkal és nehézségekkel. Győztesnek születtél! Boldognak
születtél! Csodálatos életre születtél!
Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas
is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap
megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak
meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák
száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a
levelét, aztán kezdi elölről.
2012. április 20., péntek
"Miután
magunkban rendet rakunk, valamilyen erő hatására a körülöttünk lévő
világ is rendeződik. Nagyon látványos ez a változás. Miután az értékek a
helyükre kerülnek bennünk, egyre inkább észrevesszük a minket körülvevő
csodákat. Hálát adunk, hogy élünk, hogy így élünk, ahogy, hogy szabad
akaratunk van. "
LélekGémes - Akarom, nem akarom
"Minden
mindennel összefügg. Eddigi döntéseink összefüggnek a jelenünkkel, a
mai döntéseink pedig a jövőnkkel. A lánc sehol sem szakad meg:
folytonos. Bármikor dönthetünk máshogy eddigi tapasztalataink
értékelését illetően, és céljainkat illetően is, mint eddig, ezáltal
pedig új irányba terelhetjük az életünket."
LélekGémes - Akarom, nem akarom
“Egész
életünkben arra lettünk kondicionálva, hogy bizonyos gondolataink
legyenek a dolgokról. A gondolatok tesznek bennünket boldogtalanná – de a
gondolatainkat megváltoztathatjuk! Az életszínvonaladon úgy javíthatsz,
ha a gondolataidon javítasz, és gondolataid hatással vannak
érzéseidre.”
Andrew Matthews – Hallgass a szívedre
2012. április 19., csütörtök
Vajon
mihez kezdünk, ha - mint Jób történetében is olvashatjuk - egyik
pillanatról a másikra darabokra hullik az életünk? (...) Több
választásunk is lehet. Megpróbálhatjuk ugyanazt az életet élni, mint
korábban, de ez lehetetlen. Újraélni semmit sem lehet, mert az a legjobb
esetben is csak gyenge utánzata lesz az eredetinek. Megőrülhetünk, vagy
eldobhatjuk magunktól az életet. Megkeseredhetünk, és életünk végéig
bizalom, remény és törődés nélkül élhetünk. De fennáll az a lehetőség
is, hogy tapasztalatainkból okulva továbbfejlődjünk, és újrakezdjünk
mindent, tiszta lappal, új ismeretekkel, friss reményekkel és
lehetőségekkel."
(Leo Buscaglia )
2012. április 18., szerda
"Ne próbáld állandóan igazolni magad azért, hogy ott vagy, ahol vagy. Ne
bizonygasd állandóan, hogy milyen korlátokba ütközöl! Légy
reménykedőbb, merj nagyobbat álmodni! Legyél egy kicsit hajlandóbb arra,
hogy ugyanazt a nótát fújd, amit a Forrás dalol benned! Pesszimizmus
helyett egyszer fújd már az optimizmus nótáját!" (Esther Hicks)
"Szárnyak nélkül lehet élni - de nem érdemes."
Mit jelent szárnyak nélkül élni? Azt, hogy örökké benne maradsz a lelki
és sorsproblémáidban. Ahhoz, hogy ezt az útravalót megértsd, tudnod
kell azt a mély igazságot, amit Albert Einstein, a nagy fizikus, így
fogalmazott meg: "Minden probléma csak egy magasabb síkon oldható meg,
mint ahol keletkezett."
Föléje kell lépni! Meg kell nézni máshonnan, magasabbról
is! Ma azt nemigen tanítják, hogy a válságok és kudarcok éppen arra
valók, hogy utána egy magasabb tudati síkra lépjünk és ott felébredjünk
belőlük.
Ez az igazi színpadi tragédiák bölcsessége és minden lelki
terápiáé: értsd meg, mi okozta a bajodat, és egy másik tudati szinten
oldd is meg. Ha nincsenek szárnyaid, ha nem tudsz néha önmagad fölé
röppenj, és lepillantani az életedre - úgy, hogy "madártávlatból" lásd a
nehéz helyzetedet -, remény sincs rá, hogy kikeveredj belőle.
Ugyanonnan nézve mindig mindent ugyanott látsz majd, és a bajaidat vagy
tartósítod, vagy új és új bajokra cseréled fel. Tapicskolsz az
önsajnálat kilátástalan mocsarában.
Tanulj meg repülni! Nem
késő. Tanulj meg a felhőid fölé emelkedni. Szállj föl minden nap a
sokszorosan megmérgezett földi légkörből és szívjál tiszta, magaslati
levegőt. Utána visszaszállhatsz.
/Müller Péter/
Nem azért érzed rosszul magad, mert bántott valaki, hanem azért éled meg
bántásnak, hogy fedezd fel, hogy milyen érzelmekkel hozod létre újra és
újra ugyanazokat a körülményeidet, amelyekben újra és újra úgy érzed,
hogy bántanak. Ráébredsz ennek
felismerésével arra is, hogy minden jelen reakciód csak egy védekezés
csupán, azaz egy ellenállás azzal szemben, amitől tudat alatt tartasz,
amit el akarsz kerülni éppen. Mivel így a figyelmed mindig a védekezésre
irányul tudattalanul, nem veszed észre, hogy csak olyan körülmények
jönnek létre körülötted, hogy újra védekezhess. Így hozva létre saját
magadnak ugyanazon ismétlődő körülményeket az életed minden területén.
Ennek a folyamatnak a felismerésével megszűnik az ismétlődés, megszűnik
problémának látnod az érzelmeid által létrejött történéseket.
Amit adsz, azt kapod. Tehát ha vágysz valamire, hagyd abba vágyakozni
rá, és akkor eltűnik a félelem is. Tudd, hogy már megvan, és ez
jóérzéssel tölt el. Igen, már megvan, bármelyik pillanatban megláthatod,
tapasztalhatod, találkozhatsz vele, csak tedd a dolgodat, haladj felé!
Megjelenik, megvalósul általad, az által, hogy jóérzéssel és bizalommal
teszed a dolgodat.
"Alkalmanként állj meg egy kis időre - bárhol, bármikor. Csak nézz és figyelj, légy egyszerűen csak tanúja mindannak, ami körülötted folyik a világban, és annak, amit te magad csinálsz! Ne gondolkozz! Csak kívülről figyeld, hogy mi történik! Aztán terjeszd ki ezt a szemtanúságot az egész életedre: hassa át minden fizikai és mentális tevékenységedet, és aztán engedd, hogy ez a szemtanúság veled maradjon. Ha szemtanú vagy, az egód egyszerűen megszűnik létezni, te pedig megtapasztalod, hogy mi is vagy valójában. Az én meghal: helyette pedig meglátod az igazi önmagad."
"Soha nem tudhatod, hogy amit rossznak nevezel és éppen történik veled az miért van.
Hányszor volt olyan az életedben hogy amit nem kívánatosnak láttál arról később, mikor már összeállt a kép kiderült, hogy értelme volt, hogy más útra terelt, hogy gazdagodtál tőle, vagy megváltoztatta az életedet.
A legfontosabb, hogy elfogadjuk ami VAN és elfogadjuk, hogy nem láthatjuk mi az EGÉSZ célja mert kicsik vagyunk ahhoz. De az elfogadás által BÉKÉT fogsz érezni. "
Hányszor volt olyan az életedben hogy amit nem kívánatosnak láttál arról később, mikor már összeállt a kép kiderült, hogy értelme volt, hogy más útra terelt, hogy gazdagodtál tőle, vagy megváltoztatta az életedet.
A legfontosabb, hogy elfogadjuk ami VAN és elfogadjuk, hogy nem láthatjuk mi az EGÉSZ célja mert kicsik vagyunk ahhoz. De az elfogadás által BÉKÉT fogsz érezni. "
2012. április 17., kedd
"Haladni akarsz az
életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz hogy szabad lehess,
meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a
félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az az energia, amivel a
múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől. Mi az, amit ma
elengednél?" (Mary Manin Morrissey)
Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt
lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj
valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék
a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le
kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni,
nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a
porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.
Inkább szenvedek, ahogy korábban szenvedtem, amikor elhagytak azok,
akiket szerettem. Inkább nyalogatom a sebeimet, ahogy máskor is tettem.
Egy ideig még gondolok rá, megkeseredek, és halálra untatom a
barátaimat, mert képtelen leszek másról beszélni, mint arról, hogy
elhagyott a feleségem. Majd megpróbálom megmagyarázni, mi történt,
éjjel-nappal csak azzal foglalkozom, hogy újra meg újra átgondoljak
minden pillanatot, amit együtt töltöttünk, a végén pedig arra a
következtetésre jutok, hogy igenis rossz volt velem, velem, aki mindig
csak arra törekedett, hogy neki jó legyen. Aztán lesznek más nőim. Ha
megyek az utcán, minden pillanatban meglátok valakit, aki lehet, hogy ő.
Reggeltől estig, estétől reggelig szenvedni fogok. Ez az állapot
eltarthat hetekig, hónapokig, vagy akár egy évnél is tovább. Aztán egy
szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl
vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és
akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem
ilyen és fog is még történni, ebben biztos vagyok.
Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet
követelsz. Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet.
Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van.
Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre. Gyakran szólj, hogy
szavaid eljussanak mindenkihez. Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se
fosztassék meg a tisztelettől. Szeretetteljesen szólj, hogy minden
szavad gyógyíthasson. Énrólam szólj minden szavaddal. Tedd egész
életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy
ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz.
Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is
egyben.
2012. április 16., hétfő
Tudod, az a legborzasztóbb, hogy nem felelsz, hogy nem tudunk
beszélgetni. Ezt mindennél nehezebben bírom. (...) Ha olvaslak, hallom a
hangodat. Nagyon sajátságos, de szerelmesebb vagyok beléd, mint
bármikor életemben. Nem csak szeretlek. Szerelmes vagyok. Mint akkor,
mikor még nem szerettük egymást ennyire, csak szimpla szerelmespár
voltunk, vad erotikus erőtérben. Most minden más, erősebb, jobban kötő,
de szerelem ez. Lehet, hogy soha senkinek nem tudom megmagyarázni
kívüled, mert nem úgy kívánlak, nem azt, és mégis szerelem. Talán mert
teljesülhetetlen, mert nem jössz, csak várlak.
Bármennyire
is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz, a lelked legmélyén rettegsz
tőle, mert bizonytalanná teszi a jövődet. A boldogság valóban vonz
téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd
magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered
annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.
Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj
dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá
nyitott. (...) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem
lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz,
és aki ezt viszonozza. (...) Ha szerelem nélkül mész végig az úton,
akkor egyáltalán nem is éltél.
A
szövetség, az igazi, örökre szóló szövetség a lélekben születik. Nem
érdek, nem kényszer, nem elhatározás szüli. Ez két ember közötti,
eltéphetetlen, örök szövetség. Mert nem érdekek hozzák létre, nem
tárgyalások útján keletkezik, nem precízen megfogalmazott papírok
dokumentálják, nem aláírások hitelesítik. Ezt a szövetséget a szeretet
köteléke hozza létre.
Csitáry-Hock Tamás
“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem
számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy
megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem
történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk
felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo
Coelho
Minden okkal történik! És ha elhiszed, hogy a rossz dolgok csak
időlegesek és az élet alapvetően gyönyörű, akkor az okokban is meglátod
az értelmet. Lehet, hogy nem akkor, amikor szembejön, de később, mikor
szükséged lesz rá, hogy értsd, akkor
érteni fogod. Ha felkészültél, hogy tovább lépj, hogy új szakaszt kezdj,
minden ok és tett értelmet nyer. Bármit tettél, vagy tettek veled, egy
célja volt: hogy teljes ember legyél. Ember, aki már nevetett és sírt,
szenvedett és örült, hibázott és nyert. Mert mindent meg kell élni. A
naplementét akkor tudod igazán értékelni, ha átéltél már hatalmas
viharokat is. Az élet alapja a szépség. Egy mosoly szépsége, egy
könnycsepp szépsége, egy érzés szépsége. A hibák mögött ott áll az
újrakezdés szépsége. Amíg hiszel az emberi lélek szépségében, addig
élsz, addig életben tartjuk egymást! Egy érintésben meglelheted a
szeretet szépségét. A legfontosabb dolog, hogy hidd el, az élet soha nem
veszhet el számodra. Higgy az emberekben, akkor is, ha úgy érzed, már
nincs okod rá!"
Úgy látom, sok mindent másképpen értelmezünk. Te, kedvesem,
romantikus vagy, én pedig nem. Te valószínűleg szereted a holdvilágos
estéket, a sóhajtozásokat, a szerelmes verseket, talán még gyűjtöd a
színészek fényképeit. Nézd, én gyűlölöm a holdvilágot. A
szentimentalizmust utálom. Hazudni nem szeretek, szerelmes verseket
elvből nem olvasok. Tetszel. Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az
egész.
Azt akarom, hogy mellettem legyél. Látni akarlak minden reggel.
Minden este. (...) Nem tudom, meddig élek még, de ameddig élek, velem
legyél, ezt akarom. Néha cigarettát tégy a számba, gyújtsd is meg. Néha
tölts konyakot, add is a kezembe a poharat. Mellettem ülj a kocsiban, és
nézz is oldalról, ahogy szoktál. Készíts friss törülközőt a fürdőkád
fölé. Mondd este, hogy tüntessem el az államról a borostát, ami reggel
óta nőtt rajta, hogy értsek belőle, tudjam, megkívántál. Ezt akarom, ezt
mind, meg ezer mást tetőled.
Ahogy megláttam magát, megbillent bennem valami, az értelmem csődöt
mondott. Fel voltam háborodva, hogy ilyesmi megeshet velem! Teljes
erőmből tiltakoztam. De sem a tiltakozás, sem az önámítás nem használt.
Sose hittem, hogy ilyen szerelem létezik... hogy az ember egy napon
számot vet magával, s azt mondja: bármi legyen az ára, mellette maradok!
Nem bírom ki nélküle.
Amit te adsz, az minden! Csak te adod nekem, tőled kaptam először
mindazt, ami valóban ér is valamit az életben. A cimboráim között annak
idején akadt ugyan egy-két jóbarát, de most te vagy a barátom is.
Világéletemben magányos fickó voltam, most pedig itt vagy te, és benned
megtaláltam énemnek azt a részét, amely eddig hiányzott. Veled egész
ember vagyok. Te vagy az egyetlen a világon, aki mellett békességre
leltem.
"Bûn hibázni, ha nem tanulunk belõle. Azért hazudik sok ember, ha hibát követett el, mert érzelmileg retteg tõle, hogy beismerje hibáját! Ebbõl következõleg elmulasztja az alkalmat a tanulásra és a fejlõdésre. Ha hibáztunk és beismerjük, nem keresünk bûnbakot, önigazolást vagy kifogásokat, tanulunk hibáinkból. Ha viszont nem ismerjük be hibáinkat, másra toljuk a felelõsséget, na az a bûn! " /Robert T. Kiyosaki/
Nem bánom a szenvedés pillanatait, úgy hordom magamon a sebeimet, mintha kitüntetések lennének, mert tudom, hogy a szabadságért nagy árat kell fizetni, éppolyan nagy árat, mint a rabszolgaságért - az egyetlen különbség az, hogy a szabadságért boldogan fizetsz, mosolyogva, akkor is, ha közben nyeled a könnyeidet.
"Megbocsátottam
a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket
és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból,
okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is
utasítottak. Előfordult olyan is, hogy
szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól,
habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes
erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum
lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a
hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor
éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon
fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is
ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni,
emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az
élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Sir Charles Spencer Chaplin
,,Nagyon fontos, hogy fejlesszük a hallgatás képességét, hogy megtanuljunk olvasni a sorok között. A Teremtő az embereken keresztül beszél hozzánk. Mások nekünk szánt szavaival festi le számunkra azt a képet, hogy mit kellene tennünk ebben a pillanatban, vagy ebben az életünkben. Soha ne becsüld alá azt, amit mások mondanak neked." Yehuda Berg
2012. április 15., vasárnap
Az
egoizmus nem egyenlő a büszkeséggel, önmagad megbecsülésével. Sőt,
minél kevésbé vagy egoista, annál inkább büszke vagy mindarra, ami vagy.
Az ego mindig méricskél. Kifelé, a világra figyel, és mindig hozzád
méri a többi embert. Mivel az életenergiát a figyelemből, az
elismerésből nyeri, ezért igyekszik téged valamiféle felsőbbrendű
szerepkörhöz juttatni.
A. J. Christian
Hogy
többé ne uralkodjanak rajtad az indulataid, fel kell ismerned, hogy a
feszültség nem más, mint energia (ugyanaz, amelyből a nyugalom is áll).
Akkor lesz a nyugalomból feszültség, ha megtagadsz, elnyomsz, elfojtasz
önmagadban valamit. Az anyagi életed folyamán az érzelmeid
meghatározóbbak gondolataidnál.
A. J. Christian
"
Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem
beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy
akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat.
Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a
képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk
megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük,
mennyire esendő. "
/ Berniczky Konkoly Edit /
Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.
Hermann Hesse
"A FÖLÉBREDT CSELEKVÉS HÁROM MÓDJA (MODALITÁSA)
A tudat háromféleképpen áramolhat a tetteidbe, és így rajtad keresztül ebbe a világba; három modalitás szerint tudod életedet összhangba hozni az univerzum teremtő erejével. A modalitás a tetteidbe mögöttesen beáramló és a cselekedeteidet az e világban megjelenőben lévő, fölébredt tudattal összekapcsoló energia frekvenciáját jelenti. Cselekedeted diszfunkcionális és az egótól származó lesz, ha nem e három modalitás valamelyikében történik. Napközben ezek változhatnak, bár életed egy-egy stádiumában valamelyikük dominálhat. Bizonyos helyzetekben az egyik vagy a másik modalitás megfelelő. A fölébredt cselekvés modalitásai: elfogadás, élvezet és lelkesedés.
Mindegyikük a tudat bizonyos rezgési frekvenciáját képviseli. Éberen kell ügyelned, hogy bármit is teszel – a legegyszerűbbtől a legösszetettebb feladatig terjedően –, azt a három modalitás valamelyikének megfelelően tedd. Ha nem az elfogadás, az élvezet vagy a lelkesedés állapotában cselekszel, akkor közelebbről megvizsgálva azt találod majd, hogy valójában szenvedést teremtesz magad és mások számára......"Eckhart Tolle Új Föld
A tudat háromféleképpen áramolhat a tetteidbe, és így rajtad keresztül ebbe a világba; három modalitás szerint tudod életedet összhangba hozni az univerzum teremtő erejével. A modalitás a tetteidbe mögöttesen beáramló és a cselekedeteidet az e világban megjelenőben lévő, fölébredt tudattal összekapcsoló energia frekvenciáját jelenti. Cselekedeted diszfunkcionális és az egótól származó lesz, ha nem e három modalitás valamelyikében történik. Napközben ezek változhatnak, bár életed egy-egy stádiumában valamelyikük dominálhat. Bizonyos helyzetekben az egyik vagy a másik modalitás megfelelő. A fölébredt cselekvés modalitásai: elfogadás, élvezet és lelkesedés.
Mindegyikük a tudat bizonyos rezgési frekvenciáját képviseli. Éberen kell ügyelned, hogy bármit is teszel – a legegyszerűbbtől a legösszetettebb feladatig terjedően –, azt a három modalitás valamelyikének megfelelően tedd. Ha nem az elfogadás, az élvezet vagy a lelkesedés állapotában cselekszel, akkor közelebbről megvizsgálva azt találod majd, hogy valójában szenvedést teremtesz magad és mások számára......"Eckhart Tolle Új Föld
A csend gyógyít. A csend olyan, mint a tükör. Beletekintve minden világos.
A tükör nem vádol, nem kritizál, hanem segít a dolgokat olyannak látni, amilyenek azok valójában. Olyan diagnózist tár elénk, amely megszabadít a helytelen gondolkodásmódtól. Hogyan teszi ezt a csend? A csend felszínre hozza az énünk eredeti békéjét, a velünk született isteni békét. Amikor ezt meghívjuk,
a béke átjárja az egész lényünket, az összes egyensúlytalanságot harmonizálja
és meggyógyítja. A csend teljessé tesz és feltölt; gyengéden és mégis erőteljesen aktívvá tesz.Anthony Strano
A tükör nem vádol, nem kritizál, hanem segít a dolgokat olyannak látni, amilyenek azok valójában. Olyan diagnózist tár elénk, amely megszabadít a helytelen gondolkodásmódtól. Hogyan teszi ezt a csend? A csend felszínre hozza az énünk eredeti békéjét, a velünk született isteni békét. Amikor ezt meghívjuk,
a béke átjárja az egész lényünket, az összes egyensúlytalanságot harmonizálja
és meggyógyítja. A csend teljessé tesz és feltölt; gyengéden és mégis erőteljesen aktívvá tesz.Anthony Strano
Amikor
erő kell, hogy újra és újra talpra állj, amikor hit kell, hogy bízz
magadban, amikor szeretet kell, hogy érezd, nem élsz hiába, akkor tudd,
hihetetlen tartalékok rejlenek benned! Terjeszd ki önmagad határait,
hívd be a gyógyító fényt, és emelkedj arra a szintre, ahol már nem
fognak rajtad a negatív erők. Itt megtapasztalod azt a határtalan
szeretetet, amely körbeölel, de nem csak téged, hanem egész világunkat.
Meríts belőle, töltekezz fel, és szórd szét a világ minden pontjára a
szeretet fényét, hogy mások is érezzék, mennyire boldog és szép világot
élünk. Amikor a gondolat, a hit, az erő és a szeretet egymásra talál,
egy új világ születik.
"Láttad már, ahogy elmúlik az éjszaka? Még a mindennapi dolgokat is csak
nagyon kevesen veszik észre. . . Láttad már, ahogy az este közeledik?
Találkoztál már az éjszakával és hallottad már a dalát? Láttál már
gyönyörű napfelkeltét? Mi úgy viselkedünk,
mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis
saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Az már jó
ismerősöd, így még ha valaki ki is akar rángatni onnan, te ellenállsz.
Nem akarsz kikerülni a nyomorúságodból, a szenvedésedből. Pedig annyi
öröm vesz körül mindenfelől. Mindössze annyit kellene tenned, hogy
észreveszed és részt veszel benne, nem csak kívülről figyeled!"
Osho
Osho
2012. április 14., szombat
2012. április 13., péntek
Fontos tehát, hogy ne hordozzunk negatív tartalmú feszültségeket
magunkban. Ha ugyanis két ember megsértette egymást és haragot tartanak,
láthatatlan negatív erők kötik össze őket, s ez mindaddig fennáll, amíg
az egymás közötti feszültséget fel nem oldják. Vonatkozik ez a
párkapcsolatra, a családra, a szülő és gyermek viszonyára, s tágabb
vonatkozásban, például a népességek, népek egymás közötti viszonyára is.
A gének által őrzött információt pedig átörökítjük az utódokra is.
Ezért olyan nagy a felelősségünk, miközben egy olyan társadalomban
élünk, ahol mind kevesebb az érzelmi híd, ami a kapcsolatok
elgépiesedéséhez vezet, s lassan már szinte senki nem akarja vállalni a
felelősséget. Holott a lélektan és a kapcsolódó tudományok eredményeinek
ismeretében el kellene fogadni, hogy tetteink mellett a gondolatainkért
is felelősek vagyunk.
A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia karának megalapítója és
elismert professzora az elengedésről és a megbocsátásról szólva
kifejtette, hogy az emberi szervezet hogyan válaszol a sértésre,
megbántásra, haragra, fájdalomra és a pozitív érzelmekre, szeretetre,
kedvességre, jóságra, barátságra. A kétféle érzelemcsoport különböző
biokémiai folyamatokat idéz elő bennünk. A lelkünkben hordozott tüskék –
a megkövült harag, a sérelmek feldolgozására és a megbocsátásra való
képtelenség, a lemondás, a tehetetlenség, a gyűlölet – olyan
fehérjeszerű anyagokat, úgynevezett ligandokat indítanak el, amelyet a
saját receptoraikat megtalálva ártalmas biológiai folyamatokat
generálnak a szervezetünkben. Mikrobiológiai szinten, a sejtekben
elraktározódva pedig testi tünetekben nyilvánulnak meg a magas
vérnyomástól, a daganatos, és az autoimmun betegségekig.
Hogy mestere lehess a saját életednek, tanulnod kell. De nem csupán a
könyvek, az írások bölcsességére szabad hagyatkoznod, hanem a
megtapasztalások nyújtotta érzésekre. Nem csak olvasnod kell a
szeretetről, hanem éreznek kell a szíved közepén.
Nem csak tudnod kell a rosszról, hanem ismerned is, hogy megértsd azt,
aki bűnben él. Nem csak hallanod kell a zenét, hanem átengedned a
testeden, hogy vele együtt rezegj. Nem csak látnod kell a Napot, hanem
érezned a fényét, és engedned, hogy felmelegítsen. Nem csak sejtened
kell a szenvedélyt, hanem megélned és átadnod magad az elragadtatásnak.
Ha önmagadban össze tudod gyűjteni mindezeket, és elő tudod hívni
magadból, akkor olyan tehetségre teszel szert, amely többet ér számtalan
bölcsességnél. Mert amikor mással beszélsz, ráhangolódsz valakire, már
nem a tudást használod a megértéshez. A megtapasztalás, az együttérzés
és az elfogadás az, ami közelebb visz a őszinte szeretethez.
/Teremtés misztikája/
/Teremtés misztikája/
Hála és elfogadás, két olyan varázslat, amelyet megtanulsz alkalmazni
gyógyulásod során. Mindegy, hogy ki vagy, mindegy hogy hol vagy, mid
van, a hála és az elfogadás biztosan működni fog. Ha az életed jó, vagy
ha úgy érzed leragadtál, csapdába estél,
vagy ha sikertelenül próbálkoztál változtatni a jelenlegi helyzeteden,
vagy esetleg úgy érzed hogy beborít a sötétség és a fájdalom járja át a
lelkedet az elfogadás és a hála segíteni fog, hogy majdan változzanak a
dolgok. Benned és körülötted. Elfogadás nélkül szemben és ellenállsz,
ezért nem tud javulni, gyógyulni semmi. Fogadd hát el, bármiben is vagy
most. Érezz hálát az élet és Isteni éned felé, hiszen ez a magasabbik
tudatod tudja hogy neked mire van szükséged. Elfogadás és hála.
Alkalmazd és biztosan működni fog!
/Teremtés Misztikája/
/Teremtés Misztikája/
A gyógyító beszélgetések célja nem az, hogy a tanácsadó jól bevált
recepteket adjon a páciense kezébe. Még csak az sem, hogy különböző
megoldó kulcsokkal kisérletezzünk (itt egy pirula, ha nem válik be,
akkor adok egy másikat), hanem az, hogy tükröt tartsunk a kliens
számára, hogy Ő maga ismerje meg problémái gyökerét, hogy nézzen szembe
félelmeivel, elfojtott érzelmeivel, életének meg nem élt eseményeivel.
...Amikor valaki váratlanul lép az életedbe, mindig keresd az ajándékot, amiért eljött hozzád.
Mi egyébért jönne hozzád bárki ?
Mindenki, aki hozzád jön, azért jön, hogy ajándékot kapjon tőled.
Miközben így tesz, ő is ad neked egy ajándékot, azt az ajándékot, hogy megtapasztalod és teljesíted azt, Aki Vagy.
Amikor meglátod ezt az egyszerű igazságot, amikor megérted, meglátod a legnagyszerűbb igazságot, ami létezik....
Mi egyébért jönne hozzád bárki ?
Mindenki, aki hozzád jön, azért jön, hogy ajándékot kapjon tőled.
Miközben így tesz, ő is ad neked egy ajándékot, azt az ajándékot, hogy megtapasztalod és teljesíted azt, Aki Vagy.
Amikor meglátod ezt az egyszerű igazságot, amikor megérted, meglátod a legnagyszerűbb igazságot, ami létezik....
"Talán... csak egyszer az életedben, de eljöhet egy pillanat, amikor
meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Amikor ott
álltok egymással szemben és elvesztek a másik tekintetében. Tudod, hogy
nem kell semmit mondanod, a gátlások leomlanak benned. Félsz,
rettentően, kimondhatatlanul hogy vissza fog élni a
kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te
is.... A józan ész meg eltűnik. Bármit
mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Olyasmit teszel, amit el sem
hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd,
amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más
szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a
jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet.
Boldog vagy és félsz, együtt. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz
még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy
lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét,
hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Egy
esélyt a szerelemre....
Talán mások vagytok, talán nem lehettek többet együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett lennie ...... Minden más lett. Ott van közöttetek a láthatatlan szál, ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad örökre. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten..."
Talán mások vagytok, talán nem lehettek többet együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett lennie ...... Minden más lett. Ott van közöttetek a láthatatlan szál, ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad örökre. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten..."
Az
érzelmeket ki kell engedni, el kell lazítani. Amikor sírhatnékod van,
sírnod kell; amikor nevethetnéked támad, nevetned kell. El kell
hajítanod ezt az ostoba elfojtást, meg kell tanulnod az önkifejezést -
mert csupán az érzéseken , az érzelmeken, az érzékenységen keresztül
juthatsz el ahhoz a vibráláshoz, amelynek révén lehetségessé válik a
kommunikáció.
/Osho/
"Ha
én gondolatban a te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet
élje? Mindketten ott vagyunk nálad. Gondolatilag a te ügyeidben,
dolgaidban lenni, távol tart engem attól, hogy jelen lehessek a saját
életemben. Elválasztom magam saját magamtól, aztán pedig csodálkozom,
hogy miért is nem működik az életem."
Byron Katie
„A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit.
Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki. Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus. Nem vagy kettő. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz." (Osho)
Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki. Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus. Nem vagy kettő. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz." (Osho)
"Először meditálj, légy boldog, és akkor elönt a szeretet.Akkor csodálatos lesz másokkal lenni, és csodálatos lesz egyedül lenni is...Minden egyszerűvé válik. Nem függsz másoktól és te sem teszel függővé másokat magadtól. Akkor az igazi barátság lesz. Sosem lesz belőle kapcsolat, mindig csak egy kapcsolódás lesz. Kapcsolódsz, de nem csinálsz belőle házasságot.A házasság félelemből születik, a kapcsolat szerelemből. A kapcsolódás addig tart, amíg a dolgok csodálatosak, és van mit megosztanod a másikkal. De amint úgy látod, hogy eljött az elválás pillanata, mert útjaitok ennél a kereszteződésnél ketté válnak, mondj búcsút, és légy nagyon hálás mindazért, amit a másik jelentett neked; mindazért az örömért, boldogságért, és csodálatos pillanatért, amit megoszthattál vele. Gyötrődés és fájdalom nélkül - egyszerűen különváltok."
"Éled az életed. Amiben sok minden történhet. Vannak benne mosolygós reggelek, magányos déli kávézások, esős délutánok, kandallós esték. Néha a rég várt könyvet hozza a postás, máskor csak kevésbé várt számlákat. Van, hogy új munkahelyet találsz, de van, hogy a régit veszíted el. Vannak boldog találkozásaid és fájdalmas búcsúzásaid. Élsz. Teszed a dolgod. És álmodsz. Aztán egy napon belépsz valahová. Egy helyiségbe. Egy teljesen szokványos, szürke, semmi különöset nem adó helyiségbe. Legalábbis, amikor belépsz, még így van. De valahogy, egy pillanatban szemben találod magad valakivel. Vele. Rád mosolyog, szól hozzád. Beszéltek, és közben történik valami. Valami, amit szavakkal még nem tudsz megfogalmazni, amit csak érzel. Elköszönsz Tőle, kilépsz az ajtón, de már egy másik ember csukja be maga mögött az ajtót. Akit egy mosoly megfogott, akit egy mosoly a hatalmába kerített. Egy mosoly, ami nem csak mosoly. Hanem lélek. Érzés. Igen, ott bent, a szürke falak között történt valami. Varázslat. Bizony, létezik ilyen varázs. Mosolyvarázs - amitől megváltozik az egész életed."
Szeress úgy, mintha téged soha senki nem bántott volna meg. Dolgozz úgy,
mintha nem is lenne szükséged a pénzre. Táncolj úgy, mintha téged senki
sem nézne. Énekelj úgy, mintha téged senki sem hallana. Tedd azt amit
akarsz, és ami neked örömet okoz. Éld
úgy az életed, mintha a mennyországba lennél. Ápold a szeretteidet.
Használd ki a pillanatot, és minden helyzetben fogadd el azt ami a
legjobb. Sohase horgaszd le a fejed, ha valami nem úgy történik ahogy
szeretnéd. AZ IGAZI GYŐZTESEK AZOK AKIK HARCOLNAK ÉS SOHASEM ADJÁK FEL!
„Sose foglalkozz mások életével. Minek teszed? Hisz ott a saját életed.
Éld azt. Ha már mások életével foglalkozol, ha már mások múltjában
vájkálsz, akkor csak menekülsz önmagad elől. Futsz a saját lényed, a
saját jelened elöl. Természetesen az
egod megpróbálja elhitetni veled, hogy csak azért foglalkozol mások
életével, hogy tanulj a hibáikból. De ez csak egy kényelmes önbecsapás:
nem tudsz más hibájából tanulni, mert csak az a tiéd, amit megélsz,
megtapasztalsz. Ha más „hibájából” okulva te nem teszel meg valamit,
akkor csak kihagyod a tapasztalás csodáját – pedig csak az az ember
értékeli s becsüli igazán a tüzet, aki már megégette magát… Úgyhogy ne
foglalkozz mások életével. Csak arra fogod használni, hogy megítéld az
embert, s a nagy véleményformálás közben nem fogod meghallani azt, amit
mond – pedig egy gyilkos szájából megszülető szavak is adhatnak csodát
neked. S ne is tömd tele a fejed híres emberek önéletrajzaiban szereplő
adatokkal, mert hát könnyen lehet, hogy egyetlen szó sem igaz az
egészből. Egyetlen valaki viszont biztosan valódi: Te. ”
A.J.Christian
A.J.Christian
A világ nem más, mint visszahatás, visszatükröződés és visszhang. Bármit teszel, semmi más, csak az jön vissza hozzád. Ez az isteni törvény. Akik szeretetteljesek, mindenütt szeretetet fognak látni. Akik tele vannak gyűlölettel, mindenütt ellenséget látnak. Ezért a szeretet és gyűlölet nem kívülről jönnek. Belőled fakadnak. Az általad tapasztalt jó és rossz saját érzelmeidből ered. Isten egyikért sem felelős. Isten Nirguna, Niranjana és Sanathana – jellemzők nélküli, tiszta és a végső lakóhely. Csak a te érzelmeid változnak. Isten változatlan. - Sai Baba
2012. április 12., csütörtök
"
Megtanultam, hogy a pillanat minősége nem attól függ, amit kapunk tőle,
hanem amit adunk. Egyetlen pillanatot sem tekintek mindennaposnak,
bármilyen világiasnak vagy rutinszerűnek tűnjék is. Osztatlan
figyelemmel írok, ülök, eszem és lélegzem... Nem az élet változott meg,
hanem én. Mióta minden tettemre tisztelettel nézek, minden pillanatra
megszenteltként tekintek, az élethez való viszonyom is megváltozott,
szenvedély és céltudatosság hatja át. Mindaz, amit itt leírtam, a lehető
legtermészetesebb, szinte semmi megerőltetésbe nem kerül, ha egyszer
életünk belső gátlásait felszabadítjuk..."
/ Dan Millman: Rendkívüli pillanatok /
"Ne
félj az elbukástól. Valójában akkor vagyunk képesek még több Fényt
hozni magunk és mások életébe, amikor elesünk, és ismét felkelünk. Ha
soha nem esünk el, pontosan ugyanott maradunk, ahol voltunk. És bár az
idő múlhat, fizikailag előre mozdulhatunk, de spirituálisan soha nem
fejlődünk. Az elbukás talán próbára teheti az önértékelésünket, és
depressziót, vagy szorongást válthat ki, ám ezek természetes reakciók a
nehéz helyzetekre. Ilyenkor válaszul légy kedves önmagadhoz. Próbád nem
ostorozni magad. Sőt, mi több, ünnepeld, hogy elbuktál. Ez egy jel: most
egy következő, felsőbb szintre lépsz."
Yehuda Berg
"A
jelek megmutatták, hogy még nincs itt az ideje. Ha valóban olyan fontos
az életemben, mint ahogy gondolom, minek erőltessek egy olyan
helyzetet, ami újra ugyanazokhoz a hibákhoz vezet, amiket a múltban már
elkövettem?
Hogy kerülhetném el, hogy megismételjem őket?
Úgy,
hogy jobban megismerem önmagamat, hogy ki vagyok, miben változtam, mi
idézte elő ezt a hirtelen törést egy olyan úton amit mindig
is vidámság övezett. Ennyi elég is? Nem, azt is ki kell derítenem,
kicsoda ő, s milyen változásokon ment keresztül, az alatt az idő alatt,
amit együtt töltöttünk. És ha ezt a két kérdést megválaszolom, az elég
is? Nem, hiányzik még egy harmadik: Miért hozott össze minket a sors?"
(Paulo Coelho - A zahír c. könyvéből)
2012. április 11., szerda
"Túlságosan sok lélek pazarol időt és energiát arra,
hogy a világban meglévő bajokért másokat hibáztasson:
ehelyett fel kellene ismerniük, hogy már azzal is sokat tehetnének a hibák megszüntetéséért, ha először önmagukon belül tennének rendet.
Kezdd azzal, hogy először a saját házad táját rakod rendbe!
Amikor egy követ beledobnak a tócsa közepébe, a hullámok a vízbe pottyanás helyéről terjednek kifelé: viszont a kőtől indulnak el, a tócsa közepétől.
Kezdd önmagaddal, és akkor képes leszel békét, szeretetet, harmóniát és megértést sugározni magadból a körülötted lévő lelkek felé.
Most mindjárt kezdj el cselekedni!
Jobb világot szeretnél látni magad körül: tégy hát érte valamit,
és ne csak másokra mutogass, hanem tekints befelé, önmagadba, vizsgáld át a szíved, igazítsd ki a hibáidat, és találd meg a választ magadban!
Ha ez megtörtént, már kellő tapasztalattal léphetsz tovább,
és valódi segítséget jelenthetsz a szomszédoknak, és minden léleknek, akivel kapcsolatban vagy.
A változás az egyénnel kezdődik, majd továbbterjed a közösségre, a városra, a nemzetre, és végül a világra."
(Eileen Caddy)
hogy a világban meglévő bajokért másokat hibáztasson:
ehelyett fel kellene ismerniük, hogy már azzal is sokat tehetnének a hibák megszüntetéséért, ha először önmagukon belül tennének rendet.
Kezdd azzal, hogy először a saját házad táját rakod rendbe!
Amikor egy követ beledobnak a tócsa közepébe, a hullámok a vízbe pottyanás helyéről terjednek kifelé: viszont a kőtől indulnak el, a tócsa közepétől.
Kezdd önmagaddal, és akkor képes leszel békét, szeretetet, harmóniát és megértést sugározni magadból a körülötted lévő lelkek felé.
Most mindjárt kezdj el cselekedni!
Jobb világot szeretnél látni magad körül: tégy hát érte valamit,
és ne csak másokra mutogass, hanem tekints befelé, önmagadba, vizsgáld át a szíved, igazítsd ki a hibáidat, és találd meg a választ magadban!
Ha ez megtörtént, már kellő tapasztalattal léphetsz tovább,
és valódi segítséget jelenthetsz a szomszédoknak, és minden léleknek, akivel kapcsolatban vagy.
A változás az egyénnel kezdődik, majd továbbterjed a közösségre, a városra, a nemzetre, és végül a világra."
(Eileen Caddy)
Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy
ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát
kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és
szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a
természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az
a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy,
tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.( Márai)
Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a
legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy
könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a
megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak
éppen hiányzik valami. (Márai)
Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy
telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe
és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül.
Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit
dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy
nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre
észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön
az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj
találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és
őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi
önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút,
nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes,
az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót,
nem tud többé fájdalmat szerezni neked.(Márai)
Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És
egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben.
Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van
egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól
várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az
egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek
vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.(Márai)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)