Hogy mestere lehess a saját életednek, tanulnod kell. De nem csupán a könyvek, az írások bölcsességére szabad hagyatkoznod, hanem a megtapasztalások nyújtotta érzésekre. Nem csak olvasnod kell a szeretetről, hanem éreznek kell a szíved közepén. Nem csak tudnod kell a rosszról, hanem ismerned is, hogy megértsd azt, aki bűnben él. Nem csak hallanod kell a zenét, hanem átengedned a testeden, hogy vele együtt rezegj. Nem csak látnod kell a Napot, hanem érezned a fényét, és engedned, hogy felmelegítsen. Nem csak sejtened kell a szenvedélyt, hanem megélned és átadnod magad az elragadtatásnak. Ha önmagadban össze tudod gyűjteni mindezeket, és elő tudod hívni magadból, akkor olyan tehetségre teszel szert, amely többet ér számtalan bölcsességnél. Mert amikor mással beszélsz, ráhangolódsz valakire, már nem a tudást használod a megértéshez. A megtapasztalás, az együttérzés és az elfogadás az, ami közelebb visz a őszinte szeretethez.
/Teremtés misztikája/