A vonatokról jutott eszembe: óvodás koromban nagyon, szerettem volna egy mozdonyt, csengője volt elemmel működött, nagy nehéz fémmozdony. Anyukámtól kértem vegye meg, de mivel nem sok értelmét látta, nem kaptam meg, sokáig, legalábbis az akkori méreteimhez képest sok időt vártam, és nagyon, nagyon akartam, elmondtam neki minden nap... Aztán egy napon úgy éreztem nem is akarom már annyira, mivel nem lett rögtön az enyém, és simán lemondtam róla egy pillanat alatt... Anyukám megvette karácsonyra, szépen becsomagolta, és a fa alá tette. Hiába, rá se néztem, meg sem láttam, pedig azt gondolta, hogy annak fogok örülni a leginkább.