2012. március 31., szombat

“ Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe. ”

(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
"Te nem véletlenül vagy itt. A létnek
szüksége van rád. Nélküled a létből
hiányozna valami, amit senki más
nem képes pótolni. Ez ad neked
méltóságot: az egész lét hiányolna,
ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap,
a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a
világon minden érezné, hogy valahol
egy pici vákuum van, és ezt az űrt
rajtad kívül senki más nem töltheti
be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy
a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint
megtisztulsz, látod, hogy minden
irányból csak hatalmas
szeretet árad feléd."
(Osho)
"Ha van valami különleges, amelyet meg akarsz valósítani, itt az ideje. Ha meg akarod változtatni a világot, itt az ideje. Ne higgy azoknak a gondolatoknak, miszerint még várnod kell, míg öregebb és bölcsebb leszel, vagy míg biztonságosabb lesz - mert ezt így nem működik. A bölcsesség beérik, a biztonság megszületik. De előbb Neked kell elkezdeni a saját kalandod." (Ron Atchison)
" Nem cipelheted problémáid a végtelenségig! Az emberek legnagyobb butasága, hogy ragaszkodnak... tárgyakhoz, személyekhez, emlékekhez, és ezek ragaszkodó érzéseihez! Ezekkel a képzeletbeli kötődésekkel, leragadnak bizonyos életszakaszoknál! Pedig az élet nem más, mint a folyamatos Úton járás, egy nagy boldog utazás! Nem az a feladatunk, hogy tárgyakat, személyeket, vagy emlékeket gyűjtögessünk életünk végéig! Mert azok nem férnek el a bőröndben, és csak teherként cipelnénk magunkkal. Ne felejtsd el, hogy csak egy utazó vagy egy bőrönddel! A bőrönd véges, és csak azt viheted magaddal, ami valódi értéket képvisel! Az érzéseid, a tapasztalataid, és a szeretet megtanítanak a valódi értékekre, és hogy könnyedséggel, boldogan járd végig a saját utazásod! "
A szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett.
Olyan nőkkel szemben, akiknek csak a külseje tetszik, akikről kiderül, hogy se szívük, se lelkük, olyan gonosz tudok lenni, mint maga az ördög. Nem bírom a közönségességüket, a kicsinyességüket, a butaságukat, a szeszélyeiket. De a tiszta szeműekhez, a tiszta szívűekhez, az őszinte szavúakhoz, a törhetetlen jelleműekhez - azokhoz, akik gyöngédek, mégis szilárdak, hajlékonyak, de következetesek - igenis gyöngéd és hűséges tudok lenni.
Nem fért a fejébe, hogy miért tartott olyan soká rájönnie, hogy mennyire tetszik neki, amit meg is mondott a lánynak, aki erre idiótának nevezte, ő meg erre azt mondta, embert még nem hívtak szebb néven.
Tudom azt, hogy a szerelem szent. Több, mint ami az Ember! Elfeledjük egymás és magunk gyengeségeit, felemeljük egymást és magunkat, tisztelet születik, szeretet, megbecsülés és szépségben oldódó tisztaság. Ez azért van, mert a szerelem többet lát a testnél! Lélek szeret lelket, szellem a szellemet, test a testet. A szerelem olyat is lát, amit a szem nem foghat fel...
Bármerre indultam is az életben, minden út hozzád vezetett.

Paulo Coelho
~ A lélek egy út, egy utazás, amelyet nekünk magunknak kell megtennünk, a kegyelem által vezérelve. Ha lelkünkből cselekszünk, akkor majd tenni fogunk ahelyett, hogy pusztán csak reagálnánk. Ha középpontunkból mozdulunk, akkor nem félelemből vagy bűntudatból cselekszünk.~
Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik."Paulo Coelho
"Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá."
Felkelő nap fénye simogassa arcod, egy pillanatra felejtsd el minden gondod.
Ne törődj semmivel csak hunyd le a szemed s képzeld el hogy a világ szép is lehet.:)
,,A negativitás tönkretesz minket, ha túl sokáig maradunk a közelében. Azt hiszem, sokan nem tiszteljük kellőképpen ezt a spirituális igazságot. Nem értjük meg, hogy a destruktív emberek ránk is hatással vannak, magunkba szívjuk az energiáikat, és ezzel lehúznak minket. Ezért olyan fontos, hogy jól válasszuk meg, kikkel vesszük körül magunkat. Igazándiból az egyetlen szabad akaratunk a környezetünk megválasztása. Hiszen amint a részesei vagyunk valaminek, az elkezd meghatározni minket, és azt, hogy kivé is válunk a hatására." Yehuda Berg
- A tavasznak sem mondhatjuk: "Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz." Csak azt mondhatjuk: "Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.""
"Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy."
Márai Sándor
"Engem egyfolytában idegesít, hogy ma már mindenki fél a nagy szavaktól. Mindent devalválni próbálunk, és azt addig csináljuk, amíg a sok csökkentéstől magunk is csökkent értékűek leszünk. Igenis, várjon a nagy pillanatra, és ne szégyellje, hogy hisz benne."
Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva.

Müller Péter
Nem test vagyok, amelynek lelke van, hanem lélek, aminek van egy látható része, amit testnek hívnak.

Paulo Coelho

2012. március 30., péntek

A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.
"Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről." (Dale Carnegie)
„Sohasem az a lényeg, hogy hány követ dobnak Rád, az igazán fontos az, hogy Te milyen várat tudsz ezekből a kövekből építeni.” / David Brinkley /
Testünk/elménk mindent megörökít, amit az életben átélünk. Mintha összetett feldolgozási rendszerekkel, a lényünk mélyére beágyazott merevlemezzel rendelkező számítógépek lennénk: testünk és elménk magában foglalja egyéni észleléseink minden részletét, beleértve családunk szabálykönyvét is. Néhányan mindennap képesek megváltoztatni testük/elméjük számítógépét, az új adatok beérkezésével és az elavult információk felülírásával, mások azonban ritkán változtatnak, újra meg újra a régi történeteket játszva... Amikor családod észleléseit rögzíted, tested/elméd számítógépében, rendszered elkezdi átszűrni élményeidet a tárolt észleléseken. Ha a negatív szűrők miatt úgy döntesz, hogy értéktelen vagy esetleg nem vagy elég jó, az elindít egy ismétlési ciklust, és minden helyzetet egy szennyezett lencsén keresztül látsz - kizárva a valóságról szóló más, esetleg egyidejűleg létező véleményeket.
Bezárod az ajtódat, és elrejtőzöl mögötte, mert félsz az ellenségtől. Aztán jön egy barát, de az ajtó zárva van, nem tud belépni. Ha túlságosan rettegsz az ellenségtől, akkor a barátok sem tudnak közel jutni hozzád.
Valódi igazságkereső az, aki nem agyal ki semmit, aki nem találgat, aki nem feltételez, aki nem von le logikai következtetéseket, aki egyszerűen érzékeny, nyitott, fogékony, sebezhető és elérhető az igazság számára. Az igazságkeresőnek egy dolgot kell megtanulnia, hogy miként legyen végtelenül passzív, türelmes és várakozó. Az igazság akkor történik meg veled, ha nyitott vagy.
Amit sze­re­lem­nek nevez­nek, az nem vágy, nem gyö­nyör — annak semmi köze ero­ti­ká­hoz, érzé­kek­hez. Amit a testből elvon magá­nak, az éppen csak a szép­ség — de nem a test ingerlő szép­sége, hanem valami isme­ret­len és meg­fog­ha­tat­lan: a kife­je­zés, mely­nek egyet­len terü­lete és lehető­sége az emberi arc.
Karin­thy Frigyes
“Min­de­nik ember­nek a lel­ké­ben dal van,
És a saját lel­két hallja min­den dalban,
És aki­nek szép a lel­ké­ben az ének,
Az hallja a mások éne­két is szépnek.”
Babits Mihály: Máso­dik ének
“Ha sze­retsz, más szem­mel nézel a világra; nagy­lelkű leszel, meg­bo­csátó, jószívű, pedig koráb­ban eset­leg kemény és rideg vol­tál. Az embe­rek óha­tat­la­nul is hason­lóan viszo­nyul­nak majd hoz­zád, s hama­ro­san abban a sze­re­tet­tel­jes világ­ban élsz, amit te magad teremtettél.”
Ant­hony de Mello
“Az ember egy napon rádöb­ben arra,
hogy az élet­ben iga­zán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hata­lom, sem előrejutás,
csak az, hogy valaki sze­resse őt igazán.”
Goe­the
Igazán, mélyen és nagyon szeretni: kockázatos dolog. Tűzkarikán kell átugornunk a másikhoz, s közben lehet, hogy elégünk.
Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
Fedezd fel, hogy hová sodródik felhőd; fedezd fel, de ne szólj bele. Engedj magadnak szabad utat. Akármerre sodor a szél - az a jó irány. Minden visszatér oda, ahonnan elindult. Ne harcolj, menj a széllel. Ne tégy gátat a folyód elé - ugorj bele. A tánc gyönyörű, olvadj bele egész lényeddel, ne maradjon ki semmi, ez a lényeg. Ne utasíts el semmit, mert különben sosem jössz rá, hogy ki vagy. Fogadj el mindent - ez az igazi ima.
Ma reggelre beletörődtem, hogy meg kell adnom magam. Az eszem még mindig tiltakozik, de minden, ami az eszemen kívül van bennem, a szemérmetlen érzékeim, az erőszakos idegeim... minden hozzád hajszol.
Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk.
Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.
Nemcsak kifelé kell hallgatni. Befelé is, érzéseinkkel is. Ez nem könnyű.
Ha új életet szeretnél másként kell használnod az elmédet.

Ha változtatni szeretnél életed valamely területén, elsősorban fel kell térképezned az okokat amiért jelenleg ott tartasz ahol tartasz. Az okok többsége a mindennapi gondolataidban rejlenek, abban ahogyan az elmédet használod nap mint nap. Az elménk képtelen arra hogy egyszerre negatív és pozitív gondolatokat is képezzen ugyanazon pillanatban. Az egyik vagy a másik dominálni fogja az elmédet. Az elménk a szokások rabja, tehát a mi felelősségünk az hogy szokásunkká tegyük a pozitív érzelmeket, gondolatokat.

Ahhoz hogy a körülményeinket, a külső világunkat megváltoztassuk, elsősorban a belső világunkat kell rendbe tennünk. Az emberek többsége megpróbálja ezt a lépést kihagyni. Próbálnak változtatni a külső körülményeken úgy hogy elkezdenek a körülményeiken dolgozni. Ez egy meddő, terméketlen próbálkozás, teljesen értelmetlen energiát pazarolni rá. Legjobb esetben is pusztán átmeneti sikereket lehet elérni, hacsak nem társul hozzá a gondolatok, hiedelmek megváltoztatása.

Ha egyszer felismered ezt az igazságot, kristálytiszta lesz előtted hogy mit kell tenned. Tanítsd arra tudatos elmédet hogy sikerre, boldogságra, bőségre, egészségre gondoljon, gyomláld ki elmédből a negatív gondolatokat, a félelmet, az aggódást. Bizonyosodj meg arról, hogy csak olyasmit forgatsz az elmédben amit szívesen meg is tapasztalnál az életedben.
A víz mindig annak a tartálynak az alakját veszi fel amiben éppen van, legyen az egy pohár, kaspó vagy folyómeder. Ehhez hasonlóan működik az elméd: olyan életet hoz létre számodra amilyenek a mindennapi gondolataid. Ennek alapján alakul az embereknek a sorsa. Az új életet az új gondolat hozza létre.
http://valasztasereje.hu/
Mindennek, ami jött, egyszer el is kell múlnia. Mindennek, ami felemelkedik, egyszer le is kell zuhannia. Minden hullámnak, akármilyen magasra tornyosuljon is, egyszer el kell simulnia, és eljön az idő is, mikor el kell tűnnie.
Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az, melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.
Egy megrázó pillanat olyan változásokat indít el, amelyek hatását lehetetlen előre látni. Egyes részecskék összeütköznek, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Mások elsodródnak ismeretlen, izgalmas irányokba, és ott érnek földet, ahol a legkevésbé várnák. Szóval ezekben a pillanatokban éppen ez a legfontosabb. Nem tudjuk befolyásolni őket és a hatásukat, bármennyire is szeretnénk. Hagynunk kell, hogy a sodródó részecskék végre célba érjenek. És várnunk. A következő ütközésig.
Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, ami lehetőséget ad az apró mag számára, hogy azzá a virággá váljon, amivé fejlődni képes.
Thomas Gordon
Lehetőséget kaptál, hogy tanulj a hibáidból, ami ritka madár. És ugyebár, vagy tanulsz a múltból, vagy újra átéled.
Naruto c. film
Amikor érezzük, eljött a változások ideje, akkor elkezdjük (...) visszanézni életünk filmjét, szembesülvén minden kudarccal, ami addig ért bennünket. Természetesen, ahogy egyre idősödünk, ezzel arányosan szaporodik ballépéseink száma is. Ám ezzel egy időben a tapasztalat biztosítja a bekövetkezett vereségek jobb megértését, ugyanakkor utat is mutat a további lépések megtételéhez.
Paulo Coelho
"Gondolkodás útján nem oldod meg a problémákat; gondolkodással teremted
őket. A megoldás mindig akkor mutatkozik meg, amikor kilépsz a
gondolkodásból, elcsendesedsz, és teljesen jelen vagy, még ha csak egy
pillanatra is. Majd egy kicsivel később, amikor visszatér a gondolat,
hirtelen kreatív meglátásaid lesznek, amelyekre azelőtt hiába vártál
volna."
/Eckhart Tolle/

2012. március 29., csütörtök

Az ember néha éppen azon az úton találkozik a végzetével, amelyen el akarja kerülni.
Nem azok vagyunk, akiknek az emberek látni szeretnének. Azok vagyunk, akik lenni akarunk. Mindig könnyű másokat hibáztatni. Egész életedben hibáztathatod a világot, de a sikereid és a kudarcaid a te felelősséged.
Paulo Coelho
Tedd, vagy ne tedd, de sohase próbáld!" -

2012. március 28., szerda

Mióta megszületett sokat gondolkodtam...vajon ezek a lábacskák milyen utat fognak bejárni? Sokszor elesnek majd? Lesz mindig erő bennük újra felállni? Nem tudom a válaszokat, de azt igen hogy még erő van a két kezemben támasza leszek ha elfáradna.....
A félelemnek csupán két oka van: az a gondolat, hogy elveszítesz valamit, vagy az a gondolat, hogy nem kapod meg, amit akarsz. Ebben a mondatban minden benne van. Az egész életed. A szenvedésed és a szabadságod." (Byron Katie)
"Amikor már nem szeretnénk befolyásolni a dolgokat, elengedjük a kontrollt és amikor elengedjük az aggodalmainkat és félelmeinket, utat adunk Istennek, hogy tisztábban hallhassuk a vezetését. Közeledik az idő, amikor a kontroll vágyat elhagyván megengedjük, hogy vezetve és szeretve legyünk. Igazából minden tökéletes Isteni rendet képvisel. Engedjük el a régit, hogy az új és üde beléphessen életünkbe." (Doreen Virtue)
" Te irányítod a saját sorsod! Tévesen ítélsz, és rossz úton jársz, ha azt hiszed, hogy a sors irányít Téged! Te vagy az, aki elveted a tapasztalni valód magjait, a vágyaiddal. Te adsz neki termő, teremtő talajt, s Te öntözöd lelkedből jövő kívánságaiddal! Kézben tartod az egész folyamatot... s amikor lelked találkozik a tapasztalattal, akkor kell jól figyelned! Hogy meglásd saját alkotásod gyümölcsét! Ne a részletekben keresd a lényeget... találd meg azt a gyümölcsöt, ami táplálni fogja lelked tapasztalatát! "
„A félelemnek csupán két oka van: az a gondolat, hogy elveszítesz valamit, vagy az a gondolat, hogy nem kapod meg, amit akarsz. Ebben a mondatban minden benne van. Az egész életed. A szenvedésed és a szabadságod." (Byron Katie)
"Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a "kudarcot". Hogyan foglalkozzunk az élet "vereségeivel", és mit tartsunk olyan oknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat."
Anthony Robbins
"Jobbaknak látom az embereket, mint amilyenek valójában, és ennek következtében néhányan azzá is válnak, aminek hiszem őket."
Dale Calvert
"Nem az számít honnan indulsz, hanem az, hogy milyen döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni."
Anthony Robbins
Ha félsz valamely fájdalomtól vagy szenvedéstől, vizsgáld meg, tehetsz-e valamit ellene. Ha igen - nincs miért aggódnod. Ha nem - akkor sincs.
(Dalai Láma)
A félelem nem más, mint a szeretet hiánya. Cselekedj szeretettel,felejtsd el a félelmet. Ha jól szeretsz, a félelem eltűnik.
Osho
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.

(Marilyn Monroe)
"Egyetlen módon gyógyíthatod meg az Életed. Ha magadba merülsz és önmagadat gyógyítod meg. Békét kötsz magadban minden múltbeli eseménnyel, traumával, félelemmel, bánattal. Az Életed benned zajlik. És ennek a legfélelmetesebb része, hogy Neked kell önmagadba nézned, nem teheti meg más helyetted." - Robert G. Smith
"Mikor elengedem, aki vagyok, azzá válok, ami lehetnék." -Lao-ce
"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság. Talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk." -Sarah Garden
„Sosincs késő az újrakezdéshez. Mindegy hol vagy, mindegy, merre jártál, hány zsákutcába szaladtál. Az élet az újrakezdésekről szól. Az utazásról.
Az út szépségéről. Ha labirintusba tévedtél, lesz egy apró fény, mely kivezet belőle.
És ahogy haladsz a fény felé, azt veszed észre, már ki is jutottál.
Ha rossz vonatra szálltál, a következő állomáson leszállsz róla.
Miért ne tehetnéd ezt az életeddel is?"

2012. március 27., kedd

"Meg kell tudnod, hogy embereket nem csak a szó, eskü és az ígéret köti egymáshoz, még érzelmek, rokonszenvek sem döntik el az igazi kapcsolatot. Van valami más, valamilyen keményebb és szigorúbb törvény, amely megszabja, hogy ennek vagy annak az embernek köze van a másikhoz.
Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.
Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell.
Osho
Amikor úgy vagy képes tisztán és önzetlenül szeretni valakit, hogy saját magad háttérbe helyezed, akkor tudsz teljes odaadással szeretni! Nem fontos, hogy vissza kapod-e az érzést, vagy bármit is... hiszen nem is vársz el semmit. Pusztán az tölt el hatalmas boldogsággal és szeretettel, hogy adhatsz magadból... hogy mély szeretetet küldhetsz afelé, akit ennyire szeretsz önzetlenül, és viszonzás nélkül!
"Senki sem magától lett olyan, amilyen. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedves volt velünk vagy bátorítóan szólt hozzánk, része lett a személyiségünknek, gondolatainknak és sikereinknek." -George Matthew Adams
~ Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább…
"A legsötétebb óra után rögtön beköszönt a hajnal."
Shakti Gawain - Teremtő képzele
"A lélek akkor a legerősebb, amikor a legsebezhetőbb. Ez már csak egy ilyen paradox törvény, de megtanít mosolyogni mindenen. Megtanít arra, hogy ne vedd magad annyira komolyan, te törékeny ember, mert éppen ebbe roppansz bele." ~ Berente Ági (Angyalok könyve)
"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra." (Márai Sándor)
„Rájöttem, hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre.
A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik el, egyetlen pillanatra sem.
És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.”

(Byron Katie)
Az "értem és elismerem azt, amit mondtál" mondat néha millió dollárnál is többet ér.
Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.
A Ji-king azt üzeni, hogy minden kapcsolat: lelki kapcsolat! A mai, automata üzemmódra állított ember a legnagyobb tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy "lelki kapcsolata" csak a szeretőjével van, a pénztárgép mögött ülő áruházi alkalmazottal nincs. Egy-egy kapcsolatnak természetesen különféle mélységei lehetnek, de aki akár csak egyetlen embert is tárgynak és eszköznek tekint, az a számára kedveset is előbb-utóbb eszköznek fogja tekinteni.
Rengeteg kártyalap..., de ugyanannak a paklinak a részei. Ahhoz, hogy megértsük az üzenetüket, mindegyikre szükségünk van, mindegyik egyformán fontos. Ilyen a lélek is. Az emberek mind összefüggnek egymással, akárcsak a kártyapakli lapjai.
Olykor a futó kaland is mély, örökké viselendő nyomokat hagy az emberen.
Olyanok vagyunk egymásnak, mint a cigi: részegen elszívsz egy szálat, mert azt hiszed, belefér, és hipp-hopp, heti egy karton elfogy.
Mindig akadt férfi az életében, de valahogy sosem volt jó: ha kedves volt, nem találta izgalmasnak; ha izgalmas volt, nem találta túlságosan kedvesnek; ha pedig sem kedves, sem izgalmas nem volt, nem értette, mit keres mellette.
Úgy félek tőle,
ahogy csak erősebb fél-
het a Gyengébbtől.
Jó, tudom, és nem kétlem, tudod:
együtt töltöttük az egész napot,
- de annyit most kérdezhetek talán,
hogy közben, csak egyszer is, gondoltál-e rám.
Én nem tudnék csak úgy akárkit szeretni. Nem vagyok egy szent. De ha akarnék is valakit szeretni, annak a másiknak jó tanítómesteremnek kell lennie, hogy én megtanulhassam, hogyan szeressem éppen őt.
A csók: költészet.
A szeretkezés: dráma.
A többi: próza.
A csalódás be nem vált fösvénység. Nem egyéb, mint alacsonylelkűség, hiszem miért szűnne meg az, amit eddig szerettél valakiben, ha olyasmit fedezel fel benne, amit nem szeretsz? Csakhogy te azonnal rabszolgáddá változtatod azt, akit szeretsz, vagy aki téged szeret, aztán, ha nem hajlandó vállalni e rabszolgaság terheit, elítéled.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
Vannak pillanatok, mikor olyan közel érezlek magamhoz, ugyanakkor olyan távol. (...) Te vagy nekem a szerelem és a szorongás. De úgy veszem a találkozásunkat, mint ajándékot, és amíg tart, minden nap újabb ajándék.
Hozzád szerelem fűzött, hozzád régi szenvedély emléke, hozzád szeretet, hozzád barátság, hozzád véletlen perc szeszélye - szemvillanás a villamoson -, hozzád a vér parancsa - megvonagló párnákon birkóztunk hajnalig -, hozzád betöltetlen vágyak, hozzád taszítás, hozzád rokonszenv, hozzád csak az, hogy együtt éltünk ezen a bolygón és néha elmentünk egymás mellett; akárhogy is, mindőtökhöz közöm volt.
Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.
Megjött a kedvem ahhoz, hogy a lehető leghagyományosabb módon ismerjek meg egy nőt: először meglássam, aztán meghalljam a hangját, aztán megérezzem az illatát, aztán talán meg is csókoljam. És valamikor, később, egyszer, talán, írjak neki egy e-mailt is. Ennek a fordítottja - az az út, amelyet mi választottunk - őrületesen izgalmas volt, és ma is az, de nem vezet sehova.
Nincs meghatározott mennyiség az érzelmeimből, amelyet különböző emberek között kellene szétosztanom, akik mind más- és másféleképpen jelentenek nekem valamit. Minden, számomra fontos ember csakis önmaga, és saját helyet foglal el bennem.
Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban, amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki "mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió. Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a "minden illúziójáért"?
Véletlen találkozásokra csak akkor kerül sor életünkben, amikor készen állunk rájuk.
Veled marad, amihez nem ragaszkodsz.
Felfoghatatlan bolygópályán keringve
meg-megközelít olykor
és olyankor
az örömtől fölsír a pillanat.
Minél közelebb állunk valakihez, annál könnyebb megsértenünk, és mi magunk is annál sérülékenyebbek vagyunk.
Nem lehetséges szoros, tartós kapcsolatban létezni valakivel úgy, hogy az egyszersmind ne lenne bonyolult is, annak minden következményével együtt. Természetesen láthatunk valamit egyszerűen is, ami valójában nagyon árnyalt és összetett, de ez akkor inkább rólunk szól, a mi nézőpontunkról, és nem magáról a kapcsolatról. Aki tehát valódi hosszú távú békét szeretne a társkapcsolatában, annak tudnia kell lemondani a nyugalmáról.
Van-e olyan élményed, tapasztalatod a férfi-nő kapcsolat területéről, hogy tulajdonképpen minden jó, valami mégis hiányzik? Tudod, mi hiányzik ilyenkor általában? Te magad. Úgy egyébként jól működnek a dolgok, csak te nem vagy benne eléggé. Az hiányzik.
Amikor a nő megpróbálja megváltoztatni a férfit, annak éppen az a szeretetteli bizalom és elfogadás hiányzik, amelyre szüksége lenne ahhoz, hogy magától megváltozzon.
Hatalmas erő forrása, ha van az életünkben néhány olyan ember, akiknek minden érzésünket elmondhatjuk, és bízhatunk benne, hogy azután is szeretni fog, nem gázol a lelkünkbe bírálatával, ítélkezésével.
Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki.
Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.
Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.
Ha nem próbálod meg,
Ez azt jelenti, hogy
A lehetőségek életét
Szándékosan szétrombolod. - Sri Chinmoy
Hányszor történt veled valami olyasmi, amit nem szerettél? És hányszor volt, hogy a kezdeti negatív tapasztalat gazdagabbá tett téged, új lehetőségeket kínált:
- erősebbé tett
- megismertetett új emberekkel
- lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet
- képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet.
A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
Mindannyiunknak vannak személyes kedvteléseink, preferenciáink - bizonyos dolgokat szeretünk, másokat nem. Az életben mindig van két választási lehetőséged: az egyik, hogy úgy döntesz, élvezed az éppen aktuális eseményt, és tanulsz belőle - még ha nem is olyan dolog, amit szeretsz. A másik lehetőség, hogy végigküzdöd-küszködöd az élményt, közben folyamatosan hibáztatva érte mindent és mindenkit magad körül. Mi lenne, ha minden kedvezőtlen eseményt új megvilágításban szemlélnél? Mi volna, ha egyszerűen elfogadnád a tapasztalatot, mint átmeneti állapotot, és tanulnál belőle, amit csak lehet? Gondold csak el, milyen békéssé válna ezzel az élményed! Ha szereted a Poklot, azzal Mennyországgá változtatod. Az érzéseiddel döntesz - válassz hát körültekintően!
Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.

2012. március 26., hétfő

A meditáció egy ugrás: először a fejtől a szívig, majd a szívtől a létig. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolsz magadban, ahol a számítgatásokat hátra kell hagynod, ahol minden logika értelmét veszti.
Az üzletember gyakran jár beszélgetni, meditálni a szerzeteshez. Egy alkalommal ezt kérdezi a szerzetes: - Mondd, minek látsz engem? - Egy kupac trágyának. És te engem? - így az üzletember. - Lótuszvirágnak.-hangzik a válasz. Otthon aztán boldogan meséli el a párbeszédet a feleségének, aki lehajtja fejét - lévén bölcsebb az uránál. -Nem is örülsz? -kérdi meglepetten a férj. Az asszony így szól halkan: - Ami tebenned van, azt látod a másik emberben... :)
Ha van valami olyan az életedben, amit nem akarsz, akkor ne aggódj tovább miatta, és ne is beszélj róla! Az energia, amit belefektetsz, életben tartja. Ne fektess bele több energiát és el fog tűnni!
Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább.
Ha elkövetsz egy hibát, akkor mondd el másoknak, mielőtt maguktól rájönnek!
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.
Hioszi Tatios
Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezárt szobákat vagy az idegen nyelven írott titokzatos könyveket. Ne kutass olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent. Élj hát most a kérdéseknek! S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre.
A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. (...) Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. (...) Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség.
"Önmagában az élet semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük csúnyává; az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele. Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az - neked kell létrehoznod a szépséget. Neked kell víziót adnod a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt adnod a valóságnak - akkor lesz csodálatos. A szépség egy teremtmény; akárcsak a rútság. A boldogág egy teremtmény, akárcsak a boldogtalanság. Csak azt kapod, amit létrehozol, sosem kapsz semmi mást. Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad!"
Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtat az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek.
-Nicholas Sparks

2. Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!

R. Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

3. Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.
Minden ember különleges!Mindenkiben ott ragyog a fèny!Ne hagyd,hogy a sötètsèg kioltsa a fènyed.Ne hagyd,hogy elhitessèk veled,hogy kevesebb vagy mint mások.A vilàgot is kèpes vagy megvàltoztatni,ha igazàn akarod!Eröd kifogyhatatlan,bàtorsàgod vègtelen.De csak addig,míg el nem kezdessz kètelkedni magadban.Nem akkor veszítessz amikor màsodikkènt èrsz be a cèlvonalba.Akkor veszítessz,amikor elhiteted magaddal,hogy vesztettèl.Ha úgy indulsz neki a küzdelemnek,hogy Te itt most biztosan nem nyerhetsz.A gondolatnak varàzslatos ereje van.Csak úgy,mint ahogy a hitnek is.Higgy Istenben,higgy a sorsban,higgy amiben akarsz.....de a legfontosabb,hogy sose add fel az önmagadba vetett hitet.SOHA!!!Lepd meg a hitetleneket,forgasd fel a vilàgot.Merj különleges lenni! Tègy csodàt!
"Sohasem késő feltenni magunknak a következő kérdést: vajon készen állok rá, hogy megváltoztassam az életemet, és én magam is megváltozzam? Nem számít, mennyi idősek vagyunk, és mi minden történt már életünkben; teljesen megújulhatunk." (Elif Safak)
" Ha valaminek nekifogsz az életben, mindig jól gondold meg, valóban akarod-e? Mert ha csak szeretnéd, mint az emberek milliói, akkor csak idődet és energiádat fecséreled , viszont ha akarod, akkor hatalmas esélyed van, mert akkor hajlandó vagy " fizetni" is érte.
Meddig kívánsz még a siker körül ólálkodni, mielőtt bevallanád önmagadnak, hogy csupán a kényelmi zónád partjai mentén hajókázol.
/Randy Gag
e/
~ Mindened megvan a boldogsághoz, mégsem vagy boldog, mert a boldogság nem a birtoklás eredménye, nem a javaid függvénye. A boldogság a bensőd kiáradása, saját energiáid ébredése. Lelked ébredése. ~

Osho
Ha padlóra kerülsz, a barátod biztosan felsegít. S ha erre ő képtelen, hát melléd kuporodik és kivárja míg újra erőre kapsz!

2012. március 25., vasárnap

"A szeretet csodálatos - kivéve, amikor elkezdjük kergetni, megpróbáljuk megtartani, vagy elmegyünk mellette. Egész életünket ennek az érzésnek a bűvöletében töltjük: keressük, igyekszünk megtartani, vagy próbáljuk túltenni magunkat rajta." (Byron Katie)
"Sehol sincs biztonság. Az élet bizonytalan és nincs talaja. Éppen a biztonság keresésével teremted a problémát. Minél jobban keresed, annál bizonytalanabbá válsz, mert a bizonytalanság az élet természetéhez tartozik. Ha nem keresed a biztonságot, soha nem is fogsz nyugtalankodni a bizonytalanság miatt. Ahogyan a fák zöldek, az élet úgy bizonytalan. Ha egyszer csak arra vágysz, hogy a fák legyenek fehérek, máris kész a probléma. A problémát te teremted, nem a fák – ők zöldek, és te azt kéred tőlük, hogy legyenek fehérek!
Az élet bizonytalan, és éppúgy a szerelem is. És jó, hogy így van. Az élet csak akkor lehet biztos, ha halott vagy; akkor minden biztos lehet." (Osho)
Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál." Radnóti Miklós

2012. március 24., szombat

Ne felejtsük el, hogy a valódi ellenség nem kívül van, hanem belül. Az ember az ellenségképet mindig kivetíti, valamikor a barátaira valamikor másokra. Ezt nevezik Egónak. Az Egó sosem kint van, hanem bent. De az Egó önmagát sohasem nézi ellenségnek, ezért inkább Ő nevez meg külső ellenségeket magának, akivel hadakozhat, akivel személyeskedhet, akire haragudhat és mutogathat. Másban észre veszi ...a szálkát, de saját magában a gerendát nem. Ellenben a Lélek - a valódi természet- nem haragszik, nem hadakozik, hanem csendben szemlél. Nem folyik bele az Egó játékába, nem hajtja a maga malmára a vizet, s nem játssza meg magát. Ennek a művelésében rejlik a valódi bölcsesség."
Vachaspati Yogananda Suprita
“Ha beismerjük félelmeinket, akkor leszokunk arról, hogy más embereket hibáztassunk… Amikor elfogadjuk, hogy többé már nem kell tökéletesnek lennünk, és érzelmeink egyik fő mozgatórugójaként félelmeinket nevezzük meg, szeretteink erre reagálni fognak. Sérülékenységünk beismerése jobban működik, mint mások sértegetése.”
Andrew Matthews
Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok. Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök. Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni.
“Ami­kor meg­je­le­nik a lehető­ség, más for­má­ban kínál­ko­zik fel és más irány­ból jön, mint ahon­nan vár­juk. Ez min­dig így van a lehető­ség­gel: ez az ő fur­fangja. Meg­van az a ravasz szo­kása, hogy a hátsó ajtón sur­ran­jon be, és gyak­ran sze­ren­csét­len­ség­nek, vagy vere­ség­nek álcázza magát. Talán ez a magya­rá­zata, hogy olyan sokan van­nak, akik nem képe­sek fel­is­merni, ami­kor megjelenik.”
 Napo­leon Hill
— És mikorra ter­ve­zed álmaid meg­va­ló­sí­tá­sát? — kér­dezte a Mes­ter a tanít­vá­nyá­tól. — Amint alkal­mam nyí­lik rá — felelte ata­nít­vány. Ám a Mes­ter ezt vála­szolta: — Soha nem nyíl­hat rá alka­lom, mert az alka­lom min­dig nyitva áll.”
Ant­hony de Mello
Amit mi meg­szo­kott­nak tar­tunk, az való­já­ban egy újabb lehető­sé­get, egy újabb kalan­dot hor­doz. És még­sem vesszük észre, hogy min­den áldott nap más, mint a többi. A mai napon vala­hol kincs vár rád. Meg­le­het, hogy egy röp­kén átsu­hanó mosoly az. Az élet apró és gigá­szi cso­da­fü­zér. Nincs benne semmi unal­mas, mert állan­dóan vál­to­zik minden.“
Paulo Coelho
"Ha valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja meg. Csak amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés. Amikor nem akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt megteszel - és utána rábízod az egészet az Istenre, a Természetre, nevezd, ahogy akarod.
Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni."Müller P.
Szent meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem lehet tenni. Sőt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósíthatatlanná, amit el akarunk érni. Az emberek nem megszerezhetőek. A testük igen, ők nem. A görcsös megszerezni akarás vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetőségeket. Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erő, nem a hibátlanság. Minden olyan jelenségtől, amelyik veszélyeztetni látszik szabadságunkat, menekülünk. A kapcsolatért nem tenni kell, hanem elengedni kell. Mit? Az illúzióinkat. Elengedni azt az illúziót, hogy csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.
"Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul; minden izgalom tehát a belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Állandóan gondolj rá, hogy mennyi változásnak voltál már te is a tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga."

Marcus Aurelius Antoninus
"Amit érzel, az benned létezik, egy kerék, amely szüntelen mozgásban van. Csak figyeld – és meglátod, milyen csodálatos, mert azzal, hogy tudatosítod magadban, már elértél valamit. Már érted, hogy szabad vagy mindenféle külső ügytől, mert semmi sem történt kívül, a hangulatod mégis néhány perc alatt boldogságról boldogtalanságra változott, vagy fordítva. Ez azt jelenti, hogy a boldogság és a boldogtalanság a te hangulataid, és nem függnek a külvilágtól. Ez az egyik legalapvetőbb dolog, amit meg kell értened, mert utána már sok mindent lehet tenni. A második, amit meg kell értened, hogy a hangulataid az öntudatlanságodtól függenek. Ezért csak figyelj, és légy tudatos. Ha boldogságot látsz, csak figyeld, és ne azonosulj vele. Ha boldogtalanságot látsz, megint csupán figyelj. Épp olyan, mint a reggel és az este. Reggel figyelsz, és élvezed a felkelő napot. Ha lenyugszik a nap, és leszáll a sötétség, azt is figyeled és élvezed." Osho
A "most" nem ok arra, hogy ne higgy a következő pillanatban, a következő pillanat jóságában. Nem ok arra, hogy lemondj mindenről, lemondj az álmaidról. Hogy ne higgy a jövőben, ne higgy a megoldásban. Mert van jövő, van megoldás. Ebben higgy, erre figyelj. Most.

Csitáry-Hock Tamás
"Amikor megnyílik a szíved...sírni fogsz." "Amikor megnyílik a Szíved, nem is tudod igazán, mi történik veled...egyszerűen csak egy szavakkal kifejezhetetlen LÉT-állapotba kerülsz...Valami meghatottságféle érzés jár át, könnyek gördülnek ki a szemedből, melegség önt el és szeretnél megölelni mindenkit. S ugyanakkor, érdekes módon, a hétköznapi problémáid hirtelen eltűnnek.Pedig továbbra is léteznek ott, ahol eddig is voltak, TE vagy az, aki feléjük emelkedtél. TE mozdultál el, egy másik minőségű létbe, korlátaidat magad mögött hagyva percekre, pillanatokra...Te tágultál ki, és fogadtad be hirtelen a világot..."
Ha még vannak érzékeny, esetleg fájdalmas 'nyomógombjaid', mindig lesznek olyanok akik megnyomkodják. Tudom, hogy ez nagyon fájdalmas élmény tud lenni, viszont legyél hálás ezeknek az embereknek, mert általuk ismerheted és gyógyíthatod meg önmagad. Minden benned van, minden benned zajlik, a többi ember pedig tökéletes tükröt mutat, mik azok a dolgok benned amikre oda kell figyelned, és rendbe kell raknod. Ameddig nem rakod rendbe ezeket a területeket, addig mindig jön majd valaki aki 'nyomogatni' fog. Onnan fogod tudni, hogy meggyógyultál, hogy azok a helyzetek amelyek korábban fájdalmat okoztak, már nem okoznak benned törést.
"Az Univerzumot nem érdekli, hogy az adott rezgés (érzés) azért árad belőled mert épp megélsz valamit, vagy visszaemlékszel valamire, esetleg elképzelsz valamit. Az Univerzum mindig az általad kibocsátott rezgésre (érzésre) válaszol ... Szerencsére azonban ebben a fizikai téridő valóságban a dolgok nem öltenek azonnal testet a tapasztalatotokban. Van egy csodálatos közbenső idő aközött, amikor elkezdtek gondolni valamire, és amikor az megjelenik. Ez a közbenső idő nyújt lehetőséget arra, hogy egyre inkább olyan dolgok irányába tereljétek gondolataitokat, melyeket valójában szeretnétek, hogy megjelenjenek életetekben. És jóval azelőtt, hogy testet öltene (valójában akkor, amikor gondolatot kezdtek szentelni neki), meg tudjátok mondani abból, ahogyan éreztek, hogy ez olyasmi, amit szeretnétek, hogy megjelenjen vagy sem. Ha továbbra is figyelmet szenteltek neki -akár olyasmiről van szó, amit akartok, akár olyasmiről, amit nem akartok- meg fog érkezni az életetekbe. Mindent a figyelmetekkel hívtok be az életetekbe. Semmi más nem érkezhet meg hozzátok, mint aminek figyelmet szenteltek." - Abraham-Hicks
"Az életedben meghozott döntéseid és az, hogy mit vagy hajlandó elfogadni az élettől lerántják a leplet a gondolkodásmódodról, az önértékelésedről, az önbecsülésedről, és arról, hogy milyen kép él benned az Univerzumról." - Randy Gage
"Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg. Az Én megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Ennek megtapasztalása során valósul meg az Én."
Neale Donald Walsch
Hiányzik az az idő amikor hajnali 3-ig 4-ig beszélgettünk,amikor minden nap az volt az első, hogy megnézzem írtál-e és ha igen ezekre az üzenetekre válaszoljak, amikor mindenkit elfelejtettem mert veled beszélgettem. Hiányzik hogy akár a semmin is elbeszélgettünk, egyszerűen csak HIÁNYZOL!♥
Légy türelmes mindazzal, ami megoldatlan a lelkedben. Tanuld meg magukat a problémákat szeretni, miként a kulcsrazárt szobákat és az idegen nyelven írt könyveket. Ne most keresd a válaszokat. Nem kaphatod meg őket, mert nem tudnál élni velük. Ez a mindent megtapasztalás dilemmája. Jelenleg a problémát kell átélned. Talán észre sem veszed és lassacskán a tapasztalatokból szert teszel a válaszra egy távoli napon.
"Amikor az vagy, ami nem vagy, akkor ami te vagy, az nem te vagy."
Neale Donald Walsch
"Ragadj meg minden körülményt, mondj magadénak minden vétket, oszd meg örömödet, elmélkedj minden titkon, képzeld magad mindenki helyzetébe, bocsáss meg minden sértést (beleértve a sajátodat is), gyógyíts meg minden szívet, tiszteld minden egyes embert igazát."
Neale Donald Walsch
"Ha becsukod a szemed, és úgy teszel, mintha valami meg sem történt volna, attól az még igaz marad." -Cassandra Clare

2012. március 23., péntek

“Ha beismerjük félelmeinket, akkor leszokunk arról, hogy más embereket hibáztassunk… Amikor elfogadjuk, hogy többé már nem kell tökéletesnek lennünk, és érzelmeink egyik fő mozgatórugójaként félelmeinket nevezzük meg, szeretteink erre reagálni fognak. Sérülékenységünk beismerése jobban működik, mint mások sértegetése.”
Andrew Matthews

2012. március 22., csütörtök

"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
,,A világunk olyan, mint egy tükör: minden tett és érzelem, amelyet kinyilatkoztatunk, visszatükröződik ránk. Ha ítélkezünk mások felett, a Fény ítélkezni fog felettünk cserébe. Meg kell tanulnunk minden embernek szeretetet és törődést nyújtani. Mindezt emberi méltóságunkból fakadóan, nem pedig azért, mert elvárunk valamit cserébe."
/ Yehuda Berg/
Tépd le magadról a sleppedet! Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?

2012. március 21., szerda

"A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből. "
Andrew Matthews
Az ember mindent el tud viselni mindaddig, míg van valaki vagy valami, amiért érdemes.

(Agatha Christie)
"Az őszinteség akkor is jobb, ha fáj: ha a fájdalom elmúlik, a tapasztalattal csak több leszel. A hazugság kényelme viszont önmarcangolást és kétségeket teremt." (A.J. Christian)

2012. március 20., kedd

Mindegy, mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek.
"Az emberek mindig a legrosszabb helyen keresik a szeretetet... egy másik embernél... pedig az egyetlen hely ahol valódi szeretetre lelhetnének: Önmagukban van, ott ahol senki sem keresné a szeretetet." - Abraham-Hicks
"Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi." (A. J. Christian)
" Sérüléseinknek nem az a céljuk, hogy "meggyógyuljanak", hanem hogy erősebbé és bölcsebbé váljunk tőlük. Ezt tudd, miközben szenvedsz.! "

/ Müller Péter /
"Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit. Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod."
"Egy helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző év szomorúságának. Kiszámíthatóságot keresünk, biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet kiszámíthatóvá válik, és reakcióink következetesek lesznek.
Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket. Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá rajtam.
Minden változásban van halál és újjászületés. Meghalni a réginek és újjászületni az újnak: ez félelmetes távlat. 100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát, a többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják." (John Powell)

2012. március 19., hétfő

Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.
Müller Péte
Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!
Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy elmúlik.
A romantikus szerelem mindennél erősebben táplálja bennünk a teljesség utáni vágyat. A kapcsolat általában úgy indul, hogy azt hisszük, meg fogjuk ismerni a másikat, és titokban azt reméljük, hogy mindenben egyetértünk. Ehelyett a végén kiderül, hogy sokkal inkább magunkat ismertük meg.
Olykor csak a Kedves hangja a fontos. Csak meséljen, meséljen, meséljen, csak hallhasd a hangját. Mert számodra az ő hangja a legcsodálatosabb hangszer, és ha beszél, az minden dallam közül a legszebb. Mert megnyugtat. Hallgatod, hallgatod, és teljesen elvarázsol. És ezt a hangot nem csak a füleddel hallod, hanem a lelkeddel is.
Van valami, amit te se tudsz, hogy feloldódok abban, akit szeretek, mint egy áteresztő membrán. Ha szeretlek, mindenem a tiéd: a pénzem, az időm, a testem, a kutyám. (...) Olyan elképesztő tulajdonságaidat is bálványozom, amiket sosem szerettél magadban. Teljességgel átadom magam neked, amíg teljesen ki nem zsigerelsz, és csak úgy tudok kigyógyulni belőled, ha ugyanígy belebolondulok másba.
Megbabonázva nézem a szempárt, a mélybarna, majdnem fekete szemeket, és érzek valamit, amit általában csak egyetlenegyszer érez az ember az életben, már akinek egyáltalán megadatik... érzem, hogy elkap, magával sodor egy erő, amelynek nem is próbálok ellenállni, mert a csontjaimban, a sejtjeimben tudom, hogy minden ellenállás hiábavaló, elkap, magával sodor és a világmindenség legtetejére repít, ahonnan ellátok a legtávolabbi égitestekig és még azokon túl, ahonnan belelátok a föld gyomrába, ahonnan lelátok az óceán fenekéig... Sok ezer év örömét és fájdalmát látom azokban a szemekben, napkeltét és napnyugtát, holdat és csillagokat, mediterrán narancs- és olajfaligeteket, sivatagot és esőerdőt, szikrázó-tajtékzó hullámokat látok. Szeretnék elmerülni azokban a hullámokban, és örökre köztük maradni.
A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valakit, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz házastársa szemébe, és tudja, hogy ő a legjobb ember, akit valaha ismert.
A szerelem nem más, mint védtelenül felkínálni magad a másiknak.
Amikor két érett ember szerelmes lesz, az élet egyik legnagyobb ellentmondása áll elő, az egyik legcsodálatosabb jelenség, ami létezik: együtt vannak, és mégis végtelenül egyedül. Olyannyira együtt vannak, hogy majdnem egyek, egységük azonban nem rombolja le egyéniségüket.
A szerelem nem szenvedély, a szerelem nem érzelem. A szerelem az, amikor valahol nagyon mélyen tudod, hogy valaki kiegészít téged. Hogy valaki egésszé tesz. A másik jelenléte erősíti a te jelenléted. A szerelem szabaddá tesz, hogy önmagad légy; semmi köze a birtokvágyhoz.
Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget, és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam: szeretem. De hát miért szereted? Azért, amit látok benne, és azért, amit belelátok.
Hogy valamit szerethess, ismerned, értened kell. Hogy szeresselek, ismernem kell téged, érdeklődnöm kell, kutatnom kell, ki vagy, fogékonynak kell lennem minden hangulatodra, változásodra, s ki kell lépnem saját törekvéseim, céljaim, vágyaim zárlatából. És megismerve téged elkezdem felfedezni saját magam. Nélküled nem léteznék; és ha nem értem meg ezt a kapcsolatot közted és köztem, hogyan létezhetne szeretet?
Jiddu Krishnamurti
"Akik igazán vonzódnak egymáshoz, azokat ezer mérföld sem választhatja el. Akik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban élnek."
Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.
A. J. Christian
Az elengedés nem az, hogy ezután nemtörődöm leszek,
hanem annak felismerése, hogy nem tehetek meg dolgokat mások helyett.

Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik embert,
hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom.

Az elengedés nem az, hogy a másikat továbbsegítem a rosszban,
hanem az, hogy megengedem neki, hogy a következményekből tanuljon.

Az elengedés saját erőtlenségem, tehetetlenségem beismerése,
mellyel elfogadom, hogy a dolgok kimenetele nem az én kezemben van.

Az elengedés nem próbál megváltoztatni vagy okolni másokat,
hiszen csak magamat változtathatom meg.

Az elengedés nem közönyt vagy érdektelenséget jelent valaki iránt,
hanem törődést.

Az elengedés nem rendbe hoz,
hanem támogat.

Az elengedés nem megítél,
hanem hagyja, hogy a másik is esendő emberi lény legyen.

Az elengedés nem az, amikor minden következményt én próbálok elsimítani,
hanem engedem, hogy ő is megtapasztalja saját dolgainak kimenetelét.

Az elengedés azt jelenti, hogy nem oltalmazom a másikat,
hanem engedem, hogy a másik szembesüljön a valósággal.

Az elengedés nem tagadás,
hanem elfogadás.

Az elengedés nem a másik korholása, szidása vagy vele való vitázás,
hanem saját hiányosságaim felkutatása és kiigazítása.

Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre formálok,
hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, magamhoz ölelve a pillanatot.

Az elengedés nem mások kritizálása vagy irányítása,
hanem én magam igyekszem azzá válni, ami álmaim szerint lehetnék.

Az elengedés nem sajnálkozik a múlton,
hanem előre tekint, fejlődik és a jövőnek él.

Az elengedés kevesebbet fél, és többet él, jobban szeret!
Az elengedés gyümölcse a békesség.
"Egy nő nevetése általában vidámabb, mint egy férfié, de a férfiak könnyei sokkal komolyabbak, mint a nőké."
"A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle." -George Bernard Shaw
Méltó, de nem alkalmas emberi szerepre,
aki csak kiváltja, amit érezni szeretne.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk.
Az emberi dolgokat nem lehet idő előtt befejezni, de befejezetlenül hagyni sem lehet... az emberek között van valamilyen rend és rendtartás, mely elől nem lehet megszökni... sokkal nehezebb egy érzésből, melyet nem intéztünk el, idő előtt elmenekülni, mint az ólomkamrákból, éjjel, kötélhágcsón!
Az ember nem mindig tudja egyszerűen kimondani azt, amit gondol.
A szíve az akadály és a gondolatai. Ettől vagyunk emberek.
Az a mélyről fakadó kívánság, hogy valamiben megkapaszkodjunk, nemcsak a külső dolgokra vonatkozóan vagy az érzelmeinkben nyilvánul meg, de abban a hajlamunkban is, hogy pillanatról pillanatra meg akarjuk tartani azt, ami már elmúlt, ahelyett hogy azzal foglalkoznánk, ami itt és most történik.
Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik.
A szerelem művészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. Az igazi szerelemben a szabadság és a fejlődés ízét érezzük, és kapcsolatunk mentes minden ragacsos kötődéstől. Azok a tettek és érzelmek éltetik, amelyek révén együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. Fontos számunkra, hogy párunk boldog legyen, és környezetünkben élők is jól érezzék magukat. A szerelem akkor működik, ha társunkat nem uralni és korlátozni akarjuk, hanem képesek vagyunk megmutatni azokat a tulajdonságokat, amelyekkel eredendően rendelkezik - az erőt, a szépséget és a lehetőségeket -, majd ezeket együtt sugározzuk ki a térbe.
Ole Nydahl

Ole Nydahl

Ha a társunk váratlanul beleszeret valakibe, meg kell értenünk, hogy nem vált hirtelen rossz emberré: lehet, hogy csak nem képes teljesen átlátni, vagy nem tudja irányítani a helyzetét. Amikor egy harmadik személy lép be egy párkapcsolatba, akkor erős karmák dolgoznak a háttérben. Előző életeinkben együtt voltunk velük, ezért a korábbi közelség miatt most is vonzódunk hozzájuk. Elképzelhető, hogy mostani párunkkal előző életünkben csak felületes vagy rövid viszonyunk volt, ám ha olyasvalaki kerül a közelünkbe, akivel korábban egy egész életen keresztül jól megértettük egymást, akkor természetes módon erősen vonzódni kezdünk hozzá.
Senki sem tisztul meg attól, hogy tovább hempereg a sárban, és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein. Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet, másrészt eltakarja előlünk az "itt és most" nagyszerű lehetőségeit.
A legfontosabb energia az együttérzés. Legyen erős kívánságunk az, hogy minden lény legyen boldog, és kerülje el a szenvedést. A látásmód pedig legyen az, hogy mindannyian buddhák, csak még nem jöttek rá. Az egész az együttérzésen alapul, nincsenek speciális energiák. Egyszerűen, csak a mások felé irányuló szeretet.
Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy
Hagyd abba az életedben bárminek a keresését. De főleg a boldogságét. Hagyd abba a bőség keresését, anyagi javak hajszolását. Hagyd abba a válaszok, a titkok, a megváltó technikák és legbiztosabb módszerek keresését. Kezdd el "csinálni". Kezdd el élni az életedet. Kezdj el valóban arra figyelni, amit meg szeretnél valósítani, és az elkezd megtörténni általad. Magától történik meg minden. Magától. Vagyis tőled.
Minden idő pillanatod érzelmi állapota határozza meg, hogy mi lesz a következő idő pillanatod érzelmi állapota. Láthatod tehát, hogy te alakítod minden pillanatban azt, hogy mi fog veled történni. Teljes körű hatalmad van önmagad felett, így itt és most megelőzheted a jövődet. Itt és most kiszállhatsz a „generációs mókuskerékből”. Csak tudatossá kell válnod az éltedre, viselkedésedre. Mindenki, így te is képes vagy rá.
Amilyen érzelemmel figyelsz arra, amit meg akarsz valósítani, az határozza meg, hogy ami történik, ugyanolyan érzéssel fog eltölteni.
Egy dolgod van csupán, hogy mindenkit elfogadsz olyannak, amilyen, mert mindenki olyan, amilyen. Ezzel megszűnik ellenállásod, amely megakadályozott eddig abban, hogy boldog légy. Megjelenik a mosoly az arcodon, mert felismered ezt a játékot, az életnek ezt a csodálatos játékát.
Amit adsz, azt kapod. Tehát ha vágysz valamire, hagyd abba vágyakozni rá, és akkor eltűnik a félelem is. Tudd, hogy már megvan, és ez jóérzéssel tölt el. Igen, már megvan, bármelyik pillanatban megláthatod, tapasztalhatod, találkozhatsz vele, csak tedd a dolgodat, haladj felé! Megjelenik, megvalósul általad, az által, hogy jóérzéssel és bizalommal teszed a dolgodat.
Ahhoz, hogy megvalósítsd, megtapasztald és boldogan megéld egyediségedet, valódi lényegedet, először is szükséged van arra, hogy megismerhesd, hogy ki is és milyen is a valódi női vagy férfi lényed. Emlékezz, nem az a valóság, amit magadról hiszel, mert a gondolatod becsap, az csak a véleményed lehet arról, amilyen nőnek vagy amilyen férfinek látod magad. Ha szembesülsz azzal, hogy valóban nem olyan vagy, amilyennek gondoltad eddig magad, akkor abban a pillanatban láthatod, hogy milyen is vagy valóságosan.
Nem számít, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy hogyan érzed magad közben. Kezdd el végre az életet másképpen értelmezni!
Ha felismered az érzelmi reakcióidat, azonnal fel tudod menteni magadat és másokat is az eddigi ítéleteid, vádjaid és sajnálatod alól. Felismerni pedig hihetetlenül egyszerű. Csak vedd észre minden élethelyzetben, bármilyen szituációban és bárkivel kapcsolatban, hogy hogyan érzed magad.
Nem tanította senki, ezért nem is tanulta meg senki, tehát Te sem tanultad meg, hogy hogyan értékeld önmagad. Nem is fogja senki megtanítani, mert nem lehet. Elég, ha tudsz róla: amennyire értékeled magad, pontosan annyira fognak értékelni mások is téged.

2012. március 18., vasárnap

Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.
Nézd meg magad, amikor az érzelmeid miatt szenvedsz. Mi is a küszködésed oka? A másik rád se néz, észre se vesz, vagy ha már észrevett, akkor elhagyott, hazudott, épp mással van... Tehát a szenvedés csak rólad szól. Mert hát azért szenvedsz, hogy veled mit tettek vagy épp mit nem tettek, azért küszködsz, hogy téged hagytak el, téged csaptak be. Igaz, hogy emiatt sosem leszel boldog, de ez az egót nem érdekli, ő elégedett, mert a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt. Épp csak te szenvedsz. Épp csak te halsz bele.
„A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életét a maga teljességében.”
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?"
Wass Albert
Imádom a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor előreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok, amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy "leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat, akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a mindent átható ellenségesség érthető, de tudják azt is, hogy nem kötelező. És kevés van belőlük.
Anna Maxted
Van ideje a cselekvésnek, és van ideje a mozdulatlanságnak is. Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsítod, ha nyugton maradsz - még akkor is, ha a kényszerítő vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek.
Dan Millman
"Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla."
(Müller Péter)

2012. március 17., szombat

Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.

A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.
Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.
Már annyi meglepő dolgot láttam, hogy a legcsekélyebb kétségem sincs afelől, hogy léteznek csodák, hogy minden lehetséges, s hogy az ember kezdi újra felfedezni azt, amit elfelejtett: saját belső hangját.
"Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni." (F. Mauriac)
Gyakran kérdezzük: "Miért tette ezt velem Isten?" A válasz: azért, hogy egy magasabb spirituális szintre emeljen. Ezt nem mindig látjuk az adott pillanatban. De ha elég erősek vagyunk azt mondhatjuk: "Egy nap majd visszanézek, és tudni fogom miért. Ezért most elfogadom ezt a kényelmetlenséget."
Mindennek oka van, és meg kell értenünk, hogy bármi történik is velünk egy adott pillanatban, az a lehető legjobb nekünk. Isten csak jót cselekszik. Bár az okok talán nem tiszták nekünk, az életünk eseményei azért történnek meg velünk, mert szükségünk van rájuk ahhoz, hogy előre mozduljunk az ösvényen."
/ Yehuda Berg/
Ne azzal törődj, ki hogyan vélekedik rólad. Egyedül az számít, gondolataid, cselekedeteid hogyan hatnak vissza rád. Ha érzésvilágod zaklatott és elégedetlen, változtatnod kell benső helyzeteden, különben lelked sorsidéző mechanizmusa nem tud olyan állomásokhoz kapcsolni, amelyek segítségével nehézségeidet megoldhatod.
/Szepes Mária/
"Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradságot."
Éld meg a dilemmát, haladj keresztül a tűzön és tapasztald meg a forróságot és a kínszenvedést, halj bele, hagyd, hogy felemésszen, tapasztald meg! Ne menekülj el, mert ez a tűz fogja kiégetni belőled a sok mocskot és szemetet, hogy ne maradjon más, csak a tiszta arany. Éld meg a belső konfliktusaidat, értsd meg, hogy ez az ember sorsa. Nem tehetsz mást, keresztül kell menned rajtuk, meg kell élned őket! De ne kapkodj! Nem kell elhamarkodottan dönteni! Ha elindulsz a tűz felé vezető úton, a döntés magától megszületik. Csak menj át rajta, és a bizalom majd magától felébred - nem kell máshonnan beszerezned.
/Osho/
"Azt tanítom neked, hogy az első és legfontosabb dolog az, hogy szeresd magad. Ne légy kemény, legyél lágy. Gondoskodj magadról. Tanulj meg megbocsátani magadnak - újra és újra és újra - hétszer, hetvenhétszer, hétszázhetvenhétszer. Tanuld meg, hogyan kell megbocsátani magadnak. Ne légy kemény, ne állj ellentétben önmagaddal... Akkor virágba borulsz."
Osho (Extázis: Az elfelejtett nyelv)
A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival.
“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”

2012. március 16., péntek

"Mélyen szeret, aki ezt a 3 dolgot meglátja benned:
titkodat a mosolyod mögött,
szeretetedet a haragod mögött
és szavaidat a hallgatásod mögött... "
Kívánj valamit,de ne mondd senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Higgy benne teljes szíveddel!
"Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám,hogy ne hiányoznál szüntelenül.
Ez csak a szerelemben van."

2012. március 15., csütörtök

'Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis SZERETED!'