2012. március 31., szombat
"Ha van valami különleges, amelyet meg akarsz valósítani, itt az ideje. Ha meg akarod változtatni a világot, itt az ideje. Ne higgy azoknak a gondolatoknak, miszerint még várnod kell, míg öregebb és bölcsebb leszel, vagy míg biztonságosabb lesz - mert ezt így nem működik. A bölcsesség beérik, a biztonság megszületik. De előbb Neked kell elkezdeni a saját kalandod." (Ron Atchison)
Olyan nőkkel szemben, akiknek csak a külseje tetszik, akikről
kiderül, hogy se szívük, se lelkük, olyan gonosz tudok lenni, mint maga
az ördög. Nem bírom a közönségességüket, a kicsinyességüket, a
butaságukat, a szeszélyeiket. De a tiszta szeműekhez, a tiszta
szívűekhez, az őszinte szavúakhoz, a törhetetlen jelleműekhez - azokhoz,
akik gyöngédek, mégis szilárdak, hajlékonyak, de következetesek -
igenis gyöngéd és hűséges tudok lenni.
Tudom azt, hogy a szerelem szent. Több, mint ami az Ember! Elfeledjük
egymás és magunk gyengeségeit, felemeljük egymást és magunkat,
tisztelet születik, szeretet, megbecsülés és szépségben oldódó
tisztaság. Ez azért van, mert a szerelem többet lát a testnél! Lélek
szeret lelket, szellem a szellemet, test a testet. A szerelem olyat is
lát, amit a szem nem foghat fel...
,,A negativitás tönkretesz minket, ha túl sokáig maradunk a közelében. Azt hiszem, sokan nem tiszteljük kellőképpen ezt a spirituális igazságot. Nem értjük meg, hogy a destruktív emberek ránk is hatással vannak, magunkba szívjuk az energiáikat, és ezzel lehúznak minket. Ezért olyan fontos, hogy jól válasszuk meg, kikkel vesszük körül magunkat. Igazándiból az egyetlen szabad akaratunk a környezetünk megválasztása. Hiszen amint a részesei vagyunk valaminek, az elkezd meghatározni minket, és azt, hogy kivé is válunk a hatására." Yehuda Berg
2012. március 30., péntek
A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.
Testünk/elménk mindent megörökít, amit az életben átélünk. Mintha
összetett feldolgozási rendszerekkel, a lényünk mélyére beágyazott
merevlemezzel rendelkező számítógépek lennénk: testünk és elménk magában
foglalja egyéni észleléseink minden részletét, beleértve családunk
szabálykönyvét is. Néhányan mindennap képesek megváltoztatni
testük/elméjük számítógépét, az új adatok beérkezésével és az elavult
információk felülírásával, mások azonban ritkán változtatnak, újra meg
újra a régi történeteket játszva... Amikor családod észleléseit
rögzíted, tested/elméd számítógépében, rendszered elkezdi átszűrni
élményeidet a tárolt észleléseken. Ha a negatív szűrők miatt úgy
döntesz, hogy értéktelen vagy esetleg nem vagy elég jó, az elindít egy
ismétlési ciklust, és minden helyzetet egy szennyezett lencsén keresztül
látsz - kizárva a valóságról szóló más, esetleg egyidejűleg létező
véleményeket.
Valódi igazságkereső az, aki nem agyal ki semmit, aki nem találgat,
aki nem feltételez, aki nem von le logikai következtetéseket, aki
egyszerűen érzékeny, nyitott, fogékony, sebezhető és elérhető az igazság
számára. Az igazságkeresőnek egy dolgot kell megtanulnia, hogy miként
legyen végtelenül passzív, türelmes és várakozó. Az igazság akkor
történik meg veled, ha nyitott vagy.
Amit szerelemnek neveznek, az nem vágy, nem gyönyör — annak
semmi köze erotikához, érzékekhez. Amit a testből elvon magának,
az éppen csak a szépség — de nem a test ingerlő szépsége, hanem valami
ismeretlen és megfoghatatlan: a kifejezés, melynek egyetlen
területe és lehetősége az emberi arc.
Karinthy Frigyes
Karinthy Frigyes
“Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel,
megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál.
Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s
hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad
teremtettél.”
Anthony de Mello
Anthony de Mello
Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene
az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak
megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal,
hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért,
mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
Fedezd fel, hogy hová sodródik felhőd; fedezd fel, de ne szólj bele.
Engedj magadnak szabad utat. Akármerre sodor a szél - az a jó irány.
Minden visszatér oda, ahonnan elindult. Ne harcolj, menj a széllel. Ne
tégy gátat a folyód elé - ugorj bele. A tánc gyönyörű, olvadj bele egész
lényeddel, ne maradjon ki semmi, ez a lényeg. Ne utasíts el semmit,
mert különben sosem jössz rá, hogy ki vagy. Fogadj el mindent - ez az
igazi ima.
Egy megrázó pillanat olyan változásokat indít el, amelyek hatását
lehetetlen előre látni. Egyes részecskék összeütköznek, és így még
közelebb kerülnek egymáshoz. Mások elsodródnak ismeretlen, izgalmas
irányokba, és ott érnek földet, ahol a legkevésbé várnák. Szóval ezekben
a pillanatokban éppen ez a legfontosabb. Nem tudjuk befolyásolni őket
és a hatásukat, bármennyire is szeretnénk. Hagynunk kell, hogy a sodródó
részecskék végre célba érjenek. És várnunk. A következő ütközésig.
Amikor
érezzük, eljött a változások ideje, akkor elkezdjük (...) visszanézni
életünk filmjét, szembesülvén minden kudarccal, ami addig ért bennünket.
Természetesen, ahogy egyre idősödünk, ezzel arányosan szaporodik
ballépéseink száma is. Ám ezzel egy időben a tapasztalat biztosítja a
bekövetkezett vereségek jobb megértését, ugyanakkor utat is mutat a
további lépések megtételéhez.
Paulo Coelho
"Gondolkodás útján nem oldod meg a problémákat; gondolkodással teremted
őket. A megoldás mindig akkor mutatkozik meg, amikor kilépsz a
gondolkodásból, elcsendesedsz, és teljesen jelen vagy, még ha csak egy
pillanatra is. Majd egy kicsivel később, amikor visszatér a gondolat,
hirtelen kreatív meglátásaid lesznek, amelyekre azelőtt hiába vártál
volna."
/Eckhart Tolle/
2012. március 29., csütörtök
2012. március 28., szerda
"Az
egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan
értelmezze a "kudarcot". Hogyan foglalkozzunk az élet "vereségeivel", és
mit tartsunk olyan oknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell
arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy
hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat."
Anthony Robbins
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes
vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért
értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy
idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek,
hogy jobb dolgok születhessenek.
(Marilyn Monroe)
(Marilyn Monroe)
"Egyetlen módon gyógyíthatod meg az Életed. Ha magadba merülsz és önmagadat gyógyítod meg. Békét kötsz magadban minden múltbeli eseménnyel, traumával, félelemmel, bánattal. Az Életed benned zajlik. És ennek a legfélelmetesebb része, hogy Neked kell önmagadba nézned, nem teheti meg más helyetted." - Robert G. Smith
2012. március 27., kedd
Az
élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy
valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem
tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el
kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc
láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső
magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni.
Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét
növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú
utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell.
Osho
Amikor úgy vagy képes tisztán és önzetlenül szeretni valakit, hogy saját magad háttérbe helyezed, akkor tudsz teljes odaadással szeretni! Nem fontos, hogy vissza kapod-e az érzést, vagy bármit is... hiszen nem is vársz el semmit. Pusztán az tölt el hatalmas boldogsággal és szeretettel, hogy adhatsz magadból... hogy mély szeretetet küldhetsz afelé, akit ennyire szeretsz önzetlenül, és viszonzás nélkül!
"Nem
hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami
egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez.
Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor
felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt
hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy
csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat
egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra."
(Márai Sándor)
„Rájöttem,
hogy amikor elhiszem a gondolataimat, szenvedek, amikor viszont nem
hiszem el őket, nem szenvedek, és ez igaz minden egyes emberi lényre.
A szabadság ennyire egyszerű. Úgy találtam, hogy a szenvedés
választható, opcionális. Olyan örömre leltem magamban, ami sosem tűnik
el, egyetlen pillanatra sem.
És ez az öröm mindenkiben ott van ugyanúgy.”
(Byron Katie)
A Ji-king azt üzeni, hogy minden kapcsolat: lelki kapcsolat! A mai,
automata üzemmódra állított ember a legnagyobb tévedésben van, amikor
azt hiszi, hogy "lelki kapcsolata" csak a szeretőjével van, a pénztárgép
mögött ülő áruházi alkalmazottal nincs. Egy-egy kapcsolatnak
természetesen különféle mélységei lehetnek, de aki akár csak egyetlen
embert is tárgynak és eszköznek tekint, az a számára kedveset is
előbb-utóbb eszköznek fogja tekinteni.
A csalódás be nem vált fösvénység. Nem egyéb, mint alacsonylelkűség,
hiszem miért szűnne meg az, amit eddig szerettél valakiben, ha olyasmit
fedezel fel benne, amit nem szeretsz? Csakhogy te azonnal rabszolgáddá
változtatod azt, akit szeretsz, vagy aki téged szeret, aztán, ha nem
hajlandó vállalni e rabszolgaság terheit, elítéled.
Hozzád szerelem fűzött, hozzád régi szenvedély emléke, hozzád
szeretet, hozzád barátság, hozzád véletlen perc szeszélye - szemvillanás
a villamoson -, hozzád a vér parancsa - megvonagló párnákon birkóztunk
hajnalig -, hozzád betöltetlen vágyak, hozzád taszítás, hozzád
rokonszenv, hozzád csak az, hogy együtt éltünk ezen a bolygón és néha
elmentünk egymás mellett; akárhogy is, mindőtökhöz közöm volt.
Megjött a kedvem ahhoz, hogy a lehető leghagyományosabb módon
ismerjek meg egy nőt: először meglássam, aztán meghalljam a hangját,
aztán megérezzem az illatát, aztán talán meg is csókoljam. És valamikor,
később, egyszer, talán, írjak neki egy e-mailt is. Ennek a fordítottja -
az az út, amelyet mi választottunk - őrületesen izgalmas volt, és ma is
az, de nem vezet sehova.
Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban
volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban,
amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki
"mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió.
Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a
"minden illúziójáért"?
Nem lehetséges szoros, tartós kapcsolatban létezni valakivel úgy,
hogy az egyszersmind ne lenne bonyolult is, annak minden
következményével együtt. Természetesen láthatunk valamit egyszerűen is,
ami valójában nagyon árnyalt és összetett, de ez akkor inkább rólunk
szól, a mi nézőpontunkról, és nem magáról a kapcsolatról. Aki tehát
valódi hosszú távú békét szeretne a társkapcsolatában, annak tudnia kell
lemondani a nyugalmáról.
Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a
tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság
jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat,
feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges
dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.
Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s
kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes,
mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded,
amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak...
Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az
öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.
Hányszor történt veled valami olyasmi, amit nem szerettél? És
hányszor volt, hogy a kezdeti negatív tapasztalat gazdagabbá tett téged,
új lehetőségeket kínált:
- erősebbé tett
- megismertetett új emberekkel
- lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet
- képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet.
A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
- erősebbé tett
- megismertetett új emberekkel
- lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet
- képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet.
A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
Mindannyiunknak
vannak személyes kedvteléseink, preferenciáink - bizonyos dolgokat
szeretünk, másokat nem. Az életben mindig van két választási
lehetőséged: az egyik, hogy úgy döntesz, élvezed az éppen aktuális
eseményt, és tanulsz belőle - még ha nem is olyan dolog, amit szeretsz. A
másik lehetőség, hogy végigküzdöd-küszködöd az élményt, közben
folyamatosan hibáztatva érte mindent és mindenkit magad körül. Mi lenne,
ha minden kedvezőtlen eseményt új megvilágításban szemlélnél? Mi volna,
ha egyszerűen elfogadnád a tapasztalatot, mint átmeneti állapotot, és
tanulnál belőle, amit csak lehet? Gondold csak el, milyen békéssé válna
ezzel az élményed! Ha szereted a Poklot, azzal Mennyországgá
változtatod. Az érzéseiddel döntesz - válassz hát körültekintően!
2012. március 26., hétfő
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.
Hioszi Tatios
Hioszi Tatios
Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei
iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezárt szobákat
vagy az idegen nyelven írott titokzatos könyveket. Ne kutass olyan
válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni
velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent. Élj hát most a kérdéseknek!
S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz
ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre.
"Önmagában az élet semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük
csúnyává; az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele. Ha szépséget
öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és
azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az - neked kell
létrehoznod a szépséget. Neked kell víziót adnod
a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt
adnod a valóságnak - akkor lesz csodálatos. A szépség egy teremtmény;
akárcsak a rútság. A boldogág egy teremtmény, akárcsak a boldogtalanság.
Csak azt kapod, amit létrehozol, sosem kapsz semmi mást. Az élet nem
más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy
festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az
élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most
csináld magad!"
Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem,
köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtat az én szeretetemet. Köszönöm az
élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal
megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön
az idő, amikor elengedhetlek.
-Nicholas Sparks
-Nicholas Sparks
2. Minden gazdagságom hangok és szavak,
Néhány általuk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked, hogyha igaznak hiszed,
Mondd el mindenkinek!
R. Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
3. Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
S csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed,
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én,
Legalábbis úgy szeretném.
2012. március 25., vasárnap
"Sehol
sincs biztonság. Az élet bizonytalan és nincs talaja. Éppen a biztonság
keresésével teremted a problémát. Minél jobban keresed, annál
bizonytalanabbá válsz, mert a bizonytalanság az élet természetéhez
tartozik. Ha nem keresed a biztonságot, soha nem is fogsz nyugtalankodni
a bizonytalanság miatt. Ahogyan a fák zöldek, az élet úgy bizonytalan.
Ha egyszer csak arra vágysz, hogy a fák legyenek fehérek, máris kész a
probléma. A problémát te teremted, nem a fák – ők zöldek, és te azt
kéred tőlük, hogy legyenek fehérek!
Az élet bizonytalan, és éppúgy a
szerelem is. És jó, hogy így van. Az élet csak akkor lehet biztos, ha
halott vagy; akkor minden biztos lehet." (Osho)
2012. március 24., szombat
Ne
felejtsük el, hogy a valódi ellenség nem kívül van, hanem belül. Az
ember az ellenségképet mindig kivetíti, valamikor a barátaira valamikor
másokra. Ezt nevezik Egónak. Az Egó sosem kint van, hanem bent. De az
Egó önmagát sohasem nézi ellenségnek, ezért inkább Ő nevez meg külső
ellenségeket magának, akivel hadakozhat, akivel személyeskedhet, akire
haragudhat és mutogathat. Másban észre veszi ...a
szálkát, de saját magában a gerendát nem. Ellenben a Lélek - a valódi
természet- nem haragszik, nem hadakozik, hanem csendben szemlél. Nem
folyik bele az Egó játékába, nem hajtja a maga malmára a vizet, s nem
játssza meg magát. Ennek a művelésében rejlik a valódi bölcsesség."
Vachaspati Yogananda Suprita
“Ha
beismerjük félelmeinket, akkor leszokunk arról, hogy más embereket
hibáztassunk… Amikor elfogadjuk, hogy többé már nem kell tökéletesnek
lennünk, és érzelmeink egyik fő mozgatórugójaként félelmeinket nevezzük
meg, szeretteink erre reagálni fognak. Sérülékenységünk beismerése
jobban működik, mint mások sértegetése.”
Andrew Matthews
Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok. Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök. Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni.
“Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel
és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a
lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a
hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy
vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan
vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik.”
Napoleon Hill
Napoleon Hill
„Amit mi megszokottnak tartunk, az
valójában egy újabb lehetőséget, egy újabb kalandot hordoz. És
mégsem vesszük észre, hogy minden áldott nap más, mint a többi. A mai
napon valahol kincs vár rád. Meglehet, hogy egy röpkén átsuhanó
mosoly az. Az élet apró és gigászi csodafüzér. Nincs benne semmi
unalmas, mert állandóan változik minden.“
Paulo Coelho
Paulo Coelho
"Ha
valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja meg. Csak
amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés. Amikor nem
akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt megteszel -
és utána rábízod az egészet az Istenre, a Természetre, nevezd, ahogy
akarod.
Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni."Müller P.
Szent meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem lehet tenni. Sőt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósíthatatlanná, amit el akarunk érni. Az emberek nem megszerezhetőek. A testük igen, ők nem. A görcsös megszerezni akarás vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetőségeket. Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erő, nem a hibátlanság. Minden olyan jelenségtől, amelyik veszélyeztetni látszik szabadságunkat, menekülünk. A kapcsolatért nem tenni kell, hanem elengedni kell. Mit? Az illúzióinkat. Elengedni azt az illúziót, hogy csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.
"Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig
kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem
kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul; minden izgalom tehát a belső
felfogásból fakad. Másodszor, hogy
mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Állandóan
gondolj rá, hogy mennyi változásnak voltál már te is a tanúja. A világ
változás, az élet felfogás dolga."
Marcus Aurelius Antoninus
Marcus Aurelius Antoninus
"Amit érzel, az benned létezik, egy kerék, amely szüntelen mozgásban
van. Csak figyeld – és meglátod, milyen csodálatos, mert azzal, hogy
tudatosítod magadban, már elértél valamit. Már érted, hogy szabad vagy
mindenféle külső ügytől, mert semmi sem
történt kívül, a hangulatod mégis néhány perc alatt boldogságról
boldogtalanságra változott, vagy fordítva. Ez azt jelenti, hogy a
boldogság és a boldogtalanság a te hangulataid, és nem függnek a
külvilágtól. Ez az egyik legalapvetőbb dolog, amit meg kell értened,
mert utána már sok mindent lehet tenni. A második, amit meg kell
értened, hogy a hangulataid az öntudatlanságodtól függenek. Ezért csak
figyelj, és légy tudatos. Ha boldogságot látsz, csak figyeld, és ne
azonosulj vele. Ha boldogtalanságot látsz, megint csupán figyelj. Épp
olyan, mint a reggel és az este. Reggel figyelsz, és élvezed a felkelő
napot. Ha lenyugszik a nap, és leszáll a sötétség, azt is figyeled és
élvezed." Osho
"Amikor megnyílik a szíved...sírni fogsz." "Amikor megnyílik a Szíved,
nem is tudod igazán, mi történik veled...egyszerűen csak egy szavakkal
kifejezhetetlen LÉT-állapotba kerülsz...Valami meghatottságféle érzés
jár át, könnyek gördülnek ki a szemedből, melegség önt el és szeretnél
megölelni mindenkit. S ugyanakkor, érdekes
módon, a hétköznapi problémáid hirtelen eltűnnek.Pedig továbbra is
léteznek ott, ahol eddig is voltak, TE vagy az, aki feléjük emelkedtél.
TE mozdultál el, egy másik minőségű létbe, korlátaidat magad mögött
hagyva percekre, pillanatokra...Te tágultál ki, és fogadtad be hirtelen a
világot..."
Ha még vannak érzékeny, esetleg fájdalmas 'nyomógombjaid', mindig lesznek olyanok akik megnyomkodják. Tudom, hogy ez nagyon fájdalmas élmény tud lenni, viszont legyél hálás ezeknek az embereknek, mert általuk ismerheted és gyógyíthatod meg önmagad. Minden benned van, minden benned zajlik, a többi ember pedig tökéletes tükröt mutat, mik azok a dolgok benned amikre oda kell figyelned, és rendbe kell raknod. Ameddig nem rakod rendbe ezeket a területeket, addig mindig jön majd valaki aki 'nyomogatni' fog. Onnan fogod tudni, hogy meggyógyultál, hogy azok a helyzetek amelyek korábban fájdalmat okoztak, már nem okoznak benned törést.
"Az Univerzumot nem érdekli, hogy az adott rezgés (érzés) azért árad belőled mert épp megélsz valamit, vagy visszaemlékszel valamire, esetleg elképzelsz valamit. Az Univerzum mindig az általad kibocsátott rezgésre (érzésre) válaszol ... Szerencsére azonban ebben a fizikai téridő valóságban a dolgok nem öltenek azonnal testet a tapasztalatotokban. Van egy csodálatos közbenső idő aközött, amikor elkezdtek gondolni valamire, és amikor az megjelenik. Ez a közbenső idő nyújt lehetőséget arra, hogy egyre inkább olyan dolgok irányába tereljétek gondolataitokat, melyeket valójában szeretnétek, hogy megjelenjenek életetekben. És jóval azelőtt, hogy testet öltene (valójában akkor, amikor gondolatot kezdtek szentelni neki), meg tudjátok mondani abból, ahogyan éreztek, hogy ez olyasmi, amit szeretnétek, hogy megjelenjen vagy sem. Ha továbbra is figyelmet szenteltek neki -akár olyasmiről van szó, amit akartok, akár olyasmiről, amit nem akartok- meg fog érkezni az életetekbe. Mindent a figyelmetekkel hívtok be az életetekbe. Semmi más nem érkezhet meg hozzátok, mint aminek figyelmet szenteltek." - Abraham-Hicks
Légy türelmes mindazzal, ami megoldatlan a lelkedben. Tanuld meg magukat a problémákat szeretni, miként a kulcsrazárt szobákat és az idegen nyelven írt könyveket. Ne most keresd a válaszokat. Nem kaphatod meg őket, mert nem tudnál élni velük. Ez a mindent megtapasztalás dilemmája. Jelenleg a problémát kell átélned. Talán észre sem veszed és lassacskán a tapasztalatokból szert teszel a válaszra egy távoli napon.
2012. március 23., péntek
“Ha
beismerjük félelmeinket, akkor leszokunk arról, hogy más embereket
hibáztassunk… Amikor elfogadjuk, hogy többé már nem kell tökéletesnek
lennünk, és érzelmeink egyik fő mozgatórugójaként félelmeinket nevezzük
meg, szeretteink erre reagálni fognak. Sérülékenységünk beismerése
jobban működik, mint mások sértegetése.”
Andrew Matthews
2012. március 22., csütörtök
"Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett."
,,A
világunk olyan, mint egy tükör: minden tett és érzelem, amelyet
kinyilatkoztatunk, visszatükröződik ránk. Ha ítélkezünk mások felett, a
Fény ítélkezni fog felettünk cserébe. Meg kell tanulnunk minden embernek
szeretetet és törődést nyújtani. Mindezt emberi méltóságunkból
fakadóan, nem pedig azért, mert elvárunk valamit cserébe."
/ Yehuda Berg/
2012. március 21., szerda
2012. március 20., kedd
"Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi." (A. J. Christian)
"Egy
helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év
ismétlése az előző év szomorúságának. Kiszámíthatóságot keresünk,
biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és
reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként
észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet
kiszámíthatóvá válik, és reakcióink következetesek lesznek.
Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni
látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket.
Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi
látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá
rajtam.
Minden változásban van halál és újjászületés. Meghalni a
réginek és újjászületni az újnak: ez félelmetes távlat. 100 emberből
csupán egy, aki megvalósítja önmagát, a többség anélkül létezik, hogy
igazán élne. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla,
anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört
hányadát adják és kapják." (John Powell)
2012. március 19., hétfő
Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi
- de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk
benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl
mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a
lelkem másik felét!
Olykor csak a Kedves hangja a fontos. Csak meséljen, meséljen, meséljen,
csak hallhasd a hangját. Mert számodra az ő hangja a legcsodálatosabb
hangszer, és ha beszél, az minden dallam közül a legszebb. Mert
megnyugtat. Hallgatod, hallgatod, és teljesen elvarázsol. És ezt a
hangot nem csak a füleddel hallod, hanem a lelkeddel is.
Van valami, amit te se tudsz, hogy feloldódok abban, akit szeretek,
mint egy áteresztő membrán. Ha szeretlek, mindenem a tiéd: a pénzem, az
időm, a testem, a kutyám. (...) Olyan elképesztő tulajdonságaidat is
bálványozom, amiket sosem szerettél magadban. Teljességgel átadom magam
neked, amíg teljesen ki nem zsigerelsz, és csak úgy tudok kigyógyulni
belőled, ha ugyanígy belebolondulok másba.
Megbabonázva nézem a szempárt, a mélybarna, majdnem fekete szemeket,
és érzek valamit, amit általában csak egyetlenegyszer érez az ember az
életben, már akinek egyáltalán megadatik... érzem, hogy elkap, magával
sodor egy erő, amelynek nem is próbálok ellenállni, mert a csontjaimban,
a sejtjeimben tudom, hogy minden ellenállás hiábavaló, elkap, magával
sodor és a világmindenség legtetejére repít, ahonnan ellátok a
legtávolabbi égitestekig és még azokon túl, ahonnan belelátok a föld
gyomrába, ahonnan lelátok az óceán fenekéig... Sok ezer év örömét és
fájdalmát látom azokban a szemekben, napkeltét és napnyugtát, holdat és
csillagokat, mediterrán narancs- és olajfaligeteket, sivatagot és
esőerdőt, szikrázó-tajtékzó hullámokat látok. Szeretnék elmerülni
azokban a hullámokban, és örökre köztük maradni.
Hogy
valamit szerethess, ismerned, értened kell. Hogy szeresselek, ismernem
kell téged, érdeklődnöm kell, kutatnom kell, ki vagy, fogékonynak kell
lennem minden hangulatodra, változásodra, s ki kell lépnem saját
törekvéseim, céljaim, vágyaim zárlatából. És megismerve téged elkezdem
felfedezni saját magam. Nélküled nem léteznék; és ha nem értem meg ezt a
kapcsolatot közted és köztem, hogyan létezhetne szeretet?
Jiddu Krishnamurti
Az elengedés nem az, hogy ezután nemtörődöm leszek,
hanem annak felismerése, hogy nem tehetek meg dolgokat mások helyett.
Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik embert,
hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom.
Az elengedés nem az, hogy a másikat továbbsegítem a rosszban,
hanem az, hogy megengedem neki, hogy a következményekből tanuljon.
Az elengedés saját erőtlenségem, tehetetlenségem beismerése,
mellyel elfogadom, hogy a dolgok kimenetele nem az én kezemben van.
Az elengedés nem próbál megváltoztatni vagy okolni másokat,
hiszen csak magamat változtathatom meg.
Az elengedés nem közönyt vagy érdektelenséget jelent valaki iránt,
hanem törődést.
Az elengedés nem rendbe hoz,
hanem támogat.
Az elengedés nem megítél,
hanem hagyja, hogy a másik is esendő emberi lény legyen.
Az elengedés nem az, amikor minden következményt én próbálok elsimítani,
hanem engedem, hogy ő is megtapasztalja saját dolgainak kimenetelét.
Az elengedés azt jelenti, hogy nem oltalmazom a másikat,
hanem engedem, hogy a másik szembesüljön a valósággal.
Az elengedés nem tagadás,
hanem elfogadás.
Az elengedés nem a másik korholása, szidása vagy vele való vitázás,
hanem saját hiányosságaim felkutatása és kiigazítása.
Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre formálok,
hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, magamhoz ölelve a pillanatot.
Az elengedés nem mások kritizálása vagy irányítása,
hanem én magam igyekszem azzá válni, ami álmaim szerint lehetnék.
Az elengedés nem sajnálkozik a múlton,
hanem előre tekint, fejlődik és a jövőnek él.
Az elengedés kevesebbet fél, és többet él, jobban szeret!
Az elengedés gyümölcse a békesség.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami
szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg
gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de
egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt
hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel,
egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak
azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt
jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt
mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha
ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek
többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem
számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy
megvárja, míg összeragasztod.
Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen
átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a
halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb
elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden
porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt,
és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy
minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok
mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami
folyamatosan, minden percben megtörténik.
A szerelem művészete
abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. Az igazi
szerelemben a szabadság és a fejlődés ízét érezzük, és kapcsolatunk
mentes minden ragacsos kötődéstől. Azok a tettek és érzelmek éltetik,
amelyek révén együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. Fontos számunkra, hogy
párunk boldog legyen, és környezetünkben élők is jól érezzék magukat. A
szerelem akkor működik, ha társunkat nem uralni és korlátozni akarjuk,
hanem képesek vagyunk megmutatni azokat a tulajdonságokat, amelyekkel
eredendően rendelkezik - az erőt, a szépséget és a lehetőségeket -, majd
ezeket együtt sugározzuk ki a térbe.
Ole Nydahl
Ha a társunk váratlanul beleszeret valakibe, meg kell értenünk, hogy nem
vált hirtelen rossz emberré: lehet, hogy csak nem képes teljesen
átlátni, vagy nem tudja irányítani a helyzetét. Amikor egy harmadik
személy lép be egy párkapcsolatba, akkor erős karmák dolgoznak a
háttérben. Előző életeinkben együtt voltunk velük, ezért a korábbi
közelség miatt most is vonzódunk hozzájuk. Elképzelhető, hogy mostani
párunkkal előző életünkben csak felületes vagy rövid viszonyunk volt, ám
ha olyasvalaki kerül a közelünkbe, akivel korábban egy egész életen
keresztül jól megértettük egymást, akkor természetes módon erősen
vonzódni kezdünk hozzá.
A legfontosabb energia az együttérzés. Legyen erős kívánságunk az, hogy
minden lény legyen boldog, és kerülje el a szenvedést. A látásmód pedig
legyen az, hogy mindannyian buddhák, csak még nem jöttek rá. Az egész az
együttérzésen alapul, nincsenek speciális energiák. Egyszerűen, csak a
mások felé irányuló szeretet.
Hagyd abba az életedben bárminek a keresését. De főleg a boldogságét. Hagyd abba a bőség keresését, anyagi javak hajszolását. Hagyd abba a válaszok, a titkok, a megváltó technikák és legbiztosabb módszerek keresését. Kezdd el "csinálni". Kezdd el élni az életedet. Kezdj el valóban arra figyelni, amit meg szeretnél valósítani, és az elkezd megtörténni általad. Magától történik meg minden. Magától. Vagyis tőled.
Minden idő pillanatod érzelmi állapota határozza meg, hogy mi lesz a következő idő pillanatod érzelmi állapota. Láthatod tehát, hogy te alakítod minden pillanatban azt, hogy mi fog veled történni. Teljes körű hatalmad van önmagad felett, így itt és most megelőzheted a jövődet. Itt és most kiszállhatsz a „generációs mókuskerékből”. Csak tudatossá kell válnod az éltedre, viselkedésedre. Mindenki, így te is képes vagy rá.
Amit adsz, azt kapod. Tehát ha vágysz valamire, hagyd abba vágyakozni rá, és akkor eltűnik a félelem is. Tudd, hogy már megvan, és ez jóérzéssel tölt el. Igen, már megvan, bármelyik pillanatban megláthatod, tapasztalhatod, találkozhatsz vele, csak tedd a dolgodat, haladj felé! Megjelenik, megvalósul általad, az által, hogy jóérzéssel és bizalommal teszed a dolgodat.
Ahhoz, hogy megvalósítsd, megtapasztald és boldogan megéld egyediségedet, valódi lényegedet, először is szükséged van arra, hogy megismerhesd, hogy ki is és milyen is a valódi női vagy férfi lényed. Emlékezz, nem az a valóság, amit magadról hiszel, mert a gondolatod becsap, az csak a véleményed lehet arról, amilyen nőnek vagy amilyen férfinek látod magad. Ha szembesülsz azzal, hogy valóban nem olyan vagy, amilyennek gondoltad eddig magad, akkor abban a pillanatban láthatod, hogy milyen is vagy valóságosan.
2012. március 18., vasárnap
Nézd meg magad, amikor az érzelmeid miatt szenvedsz. Mi is a
küszködésed oka? A másik rád se néz, észre se vesz, vagy ha már
észrevett, akkor elhagyott, hazudott, épp mással van... Tehát a
szenvedés csak rólad szól. Mert hát azért szenvedsz, hogy veled mit
tettek vagy épp mit nem tettek, azért küszködsz, hogy téged hagytak el,
téged csaptak be. Igaz, hogy emiatt sosem leszel boldog, de ez az egót
nem érdekli, ő elégedett, mert a kecske is jóllakott, és a káposzta is
megmaradt. Épp csak te szenvedsz. Épp csak te halsz bele.
A
fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A
virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a
nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod
erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy
kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?"
Wass Albert
Imádom
a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor
előreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok,
amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy
"leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat,
akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a
mindent átható ellenségesség érthető, de tudják azt is, hogy nem
kötelező. És kevés van belőlük.
Anna Maxted
2012. március 17., szombat
Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt
lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj
valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék
a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le
kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni,
nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a
porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.
Gyakran kérdezzük: "Miért tette ezt velem
Isten?" A válasz: azért, hogy egy magasabb spirituális szintre emeljen.
Ezt nem mindig látjuk az adott pillanatban. De ha elég erősek vagyunk
azt mondhatjuk: "Egy nap majd visszanézek, és tudni fogom miért. Ezért
most elfogadom ezt a kényelmetlenséget."
Mindennek oka van, és meg kell értenünk, hogy bármi történik is velünk egy adott pillanatban, az a lehető legjobb nekünk. Isten csak jót cselekszik. Bár az okok talán nem tiszták nekünk, az életünk eseményei azért történnek meg velünk, mert szükségünk van rájuk ahhoz, hogy előre mozduljunk az ösvényen."
/ Yehuda Berg/
Mindennek oka van, és meg kell értenünk, hogy bármi történik is velünk egy adott pillanatban, az a lehető legjobb nekünk. Isten csak jót cselekszik. Bár az okok talán nem tiszták nekünk, az életünk eseményei azért történnek meg velünk, mert szükségünk van rájuk ahhoz, hogy előre mozduljunk az ösvényen."
/ Yehuda Berg/
Ne azzal törődj, ki hogyan vélekedik rólad.
Egyedül az számít, gondolataid, cselekedeteid hogyan hatnak vissza rád.
Ha érzésvilágod zaklatott és elégedetlen, változtatnod kell benső
helyzeteden, különben lelked sorsidéző mechanizmusa nem tud olyan
állomásokhoz kapcsolni, amelyek segítségével nehézségeidet megoldhatod.
/Szepes Mária/
/Szepes Mária/
"Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk
egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez
becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha
gondoskodásban, tisztaszívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot
és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a
fáradságot."
Éld meg a dilemmát, haladj keresztül a tűzön és
tapasztald meg a forróságot és a kínszenvedést, halj bele, hagyd, hogy
felemésszen, tapasztald meg! Ne menekülj el, mert ez a tűz fogja
kiégetni belőled a sok mocskot és szemetet, hogy ne maradjon más, csak a
tiszta arany. Éld meg a belső konfliktusaidat, értsd meg, hogy ez az
ember sorsa. Nem tehetsz mást, keresztül kell menned rajtuk, meg kell
élned őket! De ne kapkodj! Nem kell elhamarkodottan dönteni! Ha
elindulsz a tűz felé vezető úton, a döntés magától megszületik. Csak
menj át rajta, és a bizalom majd magától felébred - nem kell máshonnan
beszerezned.
/Osho/
/Osho/
A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük,
lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most
egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi
kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben
való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az
ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra
esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a
kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni.
És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár
örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga
lehetőségeivel és korlátaival.
2012. március 16., péntek
Kívánj valamit,de ne mondd senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Higgy benne teljes szíveddel!
2012. március 15., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)