Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az elmúlt napokban
volt. És azt akarom, hogy ő is olyannak lásson a továbbiakban,
amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki
"mindent". Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettő között ott az illúzió.
Egy darabig még meg akarom őrizni. Mi másért érdemes élni, ha nem a
"minden illúziójáért"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése