Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak
rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám
legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig
eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.
(Alkoyni Papadaki)
2013. február 23., szombat
Elgondolkodtál már azon, vajon mért akar
mindenki egy életre szóló házasságot kötni? Ez sokszor ötven, hatvan év
lenne.Háromszor annyi, mint ahány évet éltünk a házasság megkötése
előtt. Ez erény volt nagyszüleink idejében. De ma? Ma is erény
lenne? És lehetséges e? Ma nem tudsz mosógépet venne, hogy azt
legkésőbb tíz év múlva ne kelljen kidobni. Nem úgy, mint a régi mosógép,
amivel negyven évig mosott édesanyám. És nem tudsz egy életen át, egy
munkahelyen dolgozni, mert megszűnik cég, eltűnik a világ nagy
változásai porában. Vagy ha mégsem szűnne meg, hát nem bírod a
munkatársakat, a főnököt hosszútávon elviselni.
A gyerek is húsz évesen alig várja, hogy kiszabadulhasson a szülői házból, szülei árgus szemei elöl. Tehát mért pont egy párkapcsolatot terveznénk örök időkre. Pont egy olyan viszonyt, ahol folyamatosan együtt kell lenni. És így kudarcnak kell megélni egy válást.
Mért nem tervezünk tíz évre egy házasságot? Egyessekkel még ez is sok. Aztán, ha netán bevált, meg is hosszabbítható. És tudod mit mondok, ha egy kapcsolatnak záros határidőt adunk, hát jobban fogunk rá vigyázni. Megbecsüljük és a párunkhoz is úgy alkalmazkodunk, hogy ne unjon ránk, ne okozzunk csalódást, hisz mégis meg akarjuk tartani tovább.
Szeréni S. Péter
A gyerek is húsz évesen alig várja, hogy kiszabadulhasson a szülői házból, szülei árgus szemei elöl. Tehát mért pont egy párkapcsolatot terveznénk örök időkre. Pont egy olyan viszonyt, ahol folyamatosan együtt kell lenni. És így kudarcnak kell megélni egy válást.
Mért nem tervezünk tíz évre egy házasságot? Egyessekkel még ez is sok. Aztán, ha netán bevált, meg is hosszabbítható. És tudod mit mondok, ha egy kapcsolatnak záros határidőt adunk, hát jobban fogunk rá vigyázni. Megbecsüljük és a párunkhoz is úgy alkalmazkodunk, hogy ne unjon ránk, ne okozzunk csalódást, hisz mégis meg akarjuk tartani tovább.
Szeréni S. Péter
A nőket megérteni? Ez rossz kérdés, rossz
hozzá állás! Nem úgy kell kezdeni, hogy a nőket. Nem a nőket kell
megérteni, hisz mindegyik más és más. Különböző szülők nevelték őket,
különböző élmények érték őket és különböző módon élték azt át.
Tehát mindig csak azt az egyet kell megérteni aki közel áll az
szívedhez. És nem a korábbi tapasztalatok alapján kell őt megérteni,mint
egy sablon szerint, mert úgy nem megy. Sablon szerint semmit a világon
nem lehet megérteni, még a matematikai példát is nehezen. Nem hogy a jó
és szép lelkét, minden művészet múzsáját, a Nőt. Szeretni kell őt, és
akkor elárulja minden titkát, ha érzi, hogy megbízhat benned. Szeresd,
de csak azt az egyet, a többit csodáld.
Szeréni S. Péter
Szeréni S. Péter
"Egy
gondolatnak minél kevesebb világos igazságértéke van, a tömeg annál
inkább ragaszkodik hozzá. A maihoz hasonló katasztrófa az embert akkor
érte, mikor a földet özönvíz árasztotta el és az emberiség az óceánba
merült. De akkor az elmerülés külső volt. Ma az ember a saját
tudattalanjába, és a társadalom saját tömegébe merül el. Az ember a
tömegben maradéktalanul felszívódik. Tudatosság nélkül az
ember, magát elveszti, s mással összetéveszti. Kollektív állapotban az
ember olyasmit hisz, amit nem is ő hisz, hanem amit csak úgy általában
hisznek. Az ember összetéveszti magát, valaki mással, akinek a
gondolatát vallja, akinek az életét éli. Ma az emberiség tömeggé lett, a
személyes öntudata kialvóban van, részben ki is aludt. Az egyén,
tudatos tevékenységét a tömeg tudattalan tevékenysége foglalja el, amely
hiszékeny, maradi, gondolkodni, szeretni nem tud, csak félni, reszketni
őrjöngeni és pusztítani. A kezdődő primitívizálódás a szellemet
kioltja, az ízlést a legalsó vonalra szállítja le. Az emberben a
történet végén, amikor egy aion lezárul, a személyes tudat
elhomályosodik, primitívvé lesz. Vagyis elkezdődik a lelki
visszafejlődés, a kései történet előttisége. Ez a jelenség kétségtelenül
tapasztalható az egyiptomi felláknál, a mexikói maja népeknél és
másutt, ahol kitűnik, hogy a primitívizálódás nem egyéb, mint a történet
utáni lélek lezüllése. "
Hamvas Béla
Hamvas Béla
Úgy élünk, ahogy születünk
A mai szülészeti gyakorlat még nem ismerte fel, hogy születésünk mély nyomot hagy bennünk, amely mind testileg, mind lelkileg befolyásolja életünket. (...)
Akiknek a születése orvosi beavatkozással indított volt, azok valamilyen formában nehézséggel küzdenek minden indulással kapcsolatban: saját maguk szeretnék az előttük álló feladatot megvalósítani, de sokat toporognak, nehezen szánják el magukat, hogy belevágjanak, mások segítségét viszont következetesen visszautasítják.
A császárral született gyermekek a határok meghúzásánál küzdenek nehézséggel, gyakran akaratlanul is megsértenek másokat: mintha nem érzékelnék, hogy a másik önálló elképzelésekkel rendelkezik.
Akik sok fájdalommal, nehezen születtek, azok pedig egyszerűen nem tudják elszánni magukat egy-egy változásra, pl. nem képesek elköltözni otthonról egyhamar. (...)
Michel Odent és Frederic Leboyer Franciaországban több mint négy évtizede felismerte, hogy a babák születésükkor gyengédséget, csendet, nyugalmat igényelnek és egyedül az édesanyával való tartós, háborítatlan kapcsolat adja meg számukra a biztonságot. A köldökzsinórt csak akkor szabad elvágni, amikor már nem lüktet benne az életet adó vér, és a szopás már néhány perccel a születés után elemi szükséglet. Az így született kicsik később is jobban és tovább szopnak, súlyuk gyorsabban nő, kevesebbet sírnak és érzelmi intelligenciájuk magasabb, mint kevésbé szerencsés társaiké.
Sokszor mondjuk kellemetlen helyzetbe kerülve indokolásképpen: ilyen vagyok, így születtem. Nos, ebbe nem szabad belenyugodnunk, keressük a gyógyulást, a változást. Mert valóban nem kellene, hogy ilyenek legyünk, de így születtünk. Ma már a pszichoterápia egyes módszereivel harmonikusabbá válhatnak kapcsolataink, az életünk, zökkenőmentesebb lehet a munkánk. A terápia egyúttal születési traumánk feldolgozásában is segíthet. Bár a születés önmagában nem sebesítő élmény, de azzá válhat a gondatlan kezelés és az ismeretek szinte teljes hiánya miatt. Ehhez járulnak még azok az esetek, amikor senkit nem lehet a törődés hiányával elmarasztalni, mégis nehéz a kis jövevény élete.
Különösen fontos, hogy azok a fiatalok, akik gyermekvállalásra készülnek, megismerhessék ezeket az eredményeket, összefüggéseket, és szabadon választhassák meg, hogy gyermekük világra jötte meghatározó, bizalommal teli élmény legyen a babának és a szülőknek is. Ehhez további segítséget adhat, ha a szülők megismerik saját születésük történetét, és ha szükséges, még a szülés (sőt a babavárás) előtt elindulhat a traumatikus élmények feldolgozása pl. egy terápiás csoportban.
Természetesen trauma feldolgozás nemcsak terápiás csoportokban zajlik, a lélek bölcsessége sokféle alkalmat talál a változásra, tanulásra. Ilyen pl. a gyerekjátékok egy része is, mint pl. a bunkerezés, a vízi csúszda, sőt a barlangászás is felér egy születési élménnyel. Ha ezeket az élményeket tudatossá tesszük, az itt szerzett tapasztalatokat be tudjuk építeni személyiségünk fejlesztésébe. Gyakorlatilag minden fontos pillanatunkban benne van születésünk módja: párkapcsolatunkban, a változásra való nyitottságban, a határaink kialakításánál, zavarodott vagy beteg állapotainkban. Csak nem látjuk a fától az erdőt, vagyis nem tudjuk, milyen bajunk milyen (mély) gyökerekkel rendelkezik. Úgy is kifejezhetnénk mindezt, hogy ezzel a szemlélettel újfajta gondolkodás indul el, mely a mélyebb megértés irányába vezet. (...)
Vagy 15 éve már, amikor egyszer döbbenten jutott eszembe édesanyám elbeszélése, hogy milyen nehezen jöttem a világra, mennyire megviselte mindkettőnket a szülés-születés kínja: egy kisvárosi szülőotthonban vajúdott három napig. Addig senki nem beszélt nekem a születési trauma későbbi hatásairól sem a pszichológia szak elvégzése, sem a pszichoterápiás képzések során. Ezután kezdtem tudatosan kutatni az ezzel kapcsolatos módszerek után, de az eredmény szinte nulla volt. Amit pedig mégis találtam, azzal módszertanilag nem értettem egyet. Így tanulmányozni kezdtem azokat az álmokat, beszámolókat, melyek szimbolikusan szóltak az anyai kapcsolódásról, a szülés élményeiről. Figyeltem saját magamat is és azok elbeszéléseit is, akik hozzám fordultak. Fokozatosan dolgoztam ki új módszeremet, mely szelíd gyógymód: figyelembe veszi a lélek lassú haladását, ijedtségét ezekkel az élményekkel kapcsolatban. Ezt a gyógyítást csak bizalomra lehet alapozni, mert a lélek legmélyebb, legfájdalmasabb tapasztalatairól van szó.
Végül is az elmúlt másfél évtizedben szinte gyökeresen megváltozott lelkiállapotom. Már képes vagyok korán kelni és ébernek lenni, rengeteget csendesült háborgó lelkem, általában nyugodt vagyok, és ezt érzik is rajtam. Hosszú és izgalmas ez az út – és fájdalmak erdején vezet át. Úgy érzem, nem volt más választásom, mint előre tekinteni, hagyni, hogy a lélek világossága vezessen, és nagyon nagy óvatossággal bánni minden ember fájó sebével. (...)
Az első és legfontosabb jelzés, amit minden ember érez valahol a lelke mélyén: nincs rendben a kapcsolatom édesanyámmal. "Szeretem, de…" kezdődik sok jelentkező elbeszélése. A másik a megelőzés: a baba foganását vagy legalább születését megelőzően a leendő anya és apa dolgozza fel saját születésével kapcsolatos élményeit. Ugyanis gyakran éppen ilyenkor ébrednek fel a feldolgozatlan születési élményeink, rossz közérzetet, depressziót, rejtett feszültséget generálva. Ez pedig elvonja figyelmünket a kicsinkről.
Van olyan gyermek is, aki világosan mutatja születésének nehézségeit: bizonyos fajta figyelmi zavar, diszlexia és egyéb "disz"-ek, kisebb gyermeknél feszesebb izomtónus, a mozgásfejlődés során kimaradt szakaszok, hogy csak néhány példát említsek. Néha drámai a helyzet azokkal a felnőttekkel és gyerekekkel, akik az anyaméhben veszítették el ikertestvérüket. Ezeket a személyeket sokszor jellemzi állandó diszkomfort érzés, elvágyódás és partnerükkel – egy rövid lángolás után – olyan az életük, mintha az a testvérük lenne.
Sokak számára nem a csoportos, hanem az egyéni élményfeldolgozás a népszerűbb forma, mert úgy érzik, személyes, csak nekik szóló, rájuk irányuló fókuszált figyelemre van szükségük. (...)
(Orosz Katalin)
A mai szülészeti gyakorlat még nem ismerte fel, hogy születésünk mély nyomot hagy bennünk, amely mind testileg, mind lelkileg befolyásolja életünket. (...)
Akiknek a születése orvosi beavatkozással indított volt, azok valamilyen formában nehézséggel küzdenek minden indulással kapcsolatban: saját maguk szeretnék az előttük álló feladatot megvalósítani, de sokat toporognak, nehezen szánják el magukat, hogy belevágjanak, mások segítségét viszont következetesen visszautasítják.
A császárral született gyermekek a határok meghúzásánál küzdenek nehézséggel, gyakran akaratlanul is megsértenek másokat: mintha nem érzékelnék, hogy a másik önálló elképzelésekkel rendelkezik.
Akik sok fájdalommal, nehezen születtek, azok pedig egyszerűen nem tudják elszánni magukat egy-egy változásra, pl. nem képesek elköltözni otthonról egyhamar. (...)
Michel Odent és Frederic Leboyer Franciaországban több mint négy évtizede felismerte, hogy a babák születésükkor gyengédséget, csendet, nyugalmat igényelnek és egyedül az édesanyával való tartós, háborítatlan kapcsolat adja meg számukra a biztonságot. A köldökzsinórt csak akkor szabad elvágni, amikor már nem lüktet benne az életet adó vér, és a szopás már néhány perccel a születés után elemi szükséglet. Az így született kicsik később is jobban és tovább szopnak, súlyuk gyorsabban nő, kevesebbet sírnak és érzelmi intelligenciájuk magasabb, mint kevésbé szerencsés társaiké.
Sokszor mondjuk kellemetlen helyzetbe kerülve indokolásképpen: ilyen vagyok, így születtem. Nos, ebbe nem szabad belenyugodnunk, keressük a gyógyulást, a változást. Mert valóban nem kellene, hogy ilyenek legyünk, de így születtünk. Ma már a pszichoterápia egyes módszereivel harmonikusabbá válhatnak kapcsolataink, az életünk, zökkenőmentesebb lehet a munkánk. A terápia egyúttal születési traumánk feldolgozásában is segíthet. Bár a születés önmagában nem sebesítő élmény, de azzá válhat a gondatlan kezelés és az ismeretek szinte teljes hiánya miatt. Ehhez járulnak még azok az esetek, amikor senkit nem lehet a törődés hiányával elmarasztalni, mégis nehéz a kis jövevény élete.
Különösen fontos, hogy azok a fiatalok, akik gyermekvállalásra készülnek, megismerhessék ezeket az eredményeket, összefüggéseket, és szabadon választhassák meg, hogy gyermekük világra jötte meghatározó, bizalommal teli élmény legyen a babának és a szülőknek is. Ehhez további segítséget adhat, ha a szülők megismerik saját születésük történetét, és ha szükséges, még a szülés (sőt a babavárás) előtt elindulhat a traumatikus élmények feldolgozása pl. egy terápiás csoportban.
Természetesen trauma feldolgozás nemcsak terápiás csoportokban zajlik, a lélek bölcsessége sokféle alkalmat talál a változásra, tanulásra. Ilyen pl. a gyerekjátékok egy része is, mint pl. a bunkerezés, a vízi csúszda, sőt a barlangászás is felér egy születési élménnyel. Ha ezeket az élményeket tudatossá tesszük, az itt szerzett tapasztalatokat be tudjuk építeni személyiségünk fejlesztésébe. Gyakorlatilag minden fontos pillanatunkban benne van születésünk módja: párkapcsolatunkban, a változásra való nyitottságban, a határaink kialakításánál, zavarodott vagy beteg állapotainkban. Csak nem látjuk a fától az erdőt, vagyis nem tudjuk, milyen bajunk milyen (mély) gyökerekkel rendelkezik. Úgy is kifejezhetnénk mindezt, hogy ezzel a szemlélettel újfajta gondolkodás indul el, mely a mélyebb megértés irányába vezet. (...)
Vagy 15 éve már, amikor egyszer döbbenten jutott eszembe édesanyám elbeszélése, hogy milyen nehezen jöttem a világra, mennyire megviselte mindkettőnket a szülés-születés kínja: egy kisvárosi szülőotthonban vajúdott három napig. Addig senki nem beszélt nekem a születési trauma későbbi hatásairól sem a pszichológia szak elvégzése, sem a pszichoterápiás képzések során. Ezután kezdtem tudatosan kutatni az ezzel kapcsolatos módszerek után, de az eredmény szinte nulla volt. Amit pedig mégis találtam, azzal módszertanilag nem értettem egyet. Így tanulmányozni kezdtem azokat az álmokat, beszámolókat, melyek szimbolikusan szóltak az anyai kapcsolódásról, a szülés élményeiről. Figyeltem saját magamat is és azok elbeszéléseit is, akik hozzám fordultak. Fokozatosan dolgoztam ki új módszeremet, mely szelíd gyógymód: figyelembe veszi a lélek lassú haladását, ijedtségét ezekkel az élményekkel kapcsolatban. Ezt a gyógyítást csak bizalomra lehet alapozni, mert a lélek legmélyebb, legfájdalmasabb tapasztalatairól van szó.
Végül is az elmúlt másfél évtizedben szinte gyökeresen megváltozott lelkiállapotom. Már képes vagyok korán kelni és ébernek lenni, rengeteget csendesült háborgó lelkem, általában nyugodt vagyok, és ezt érzik is rajtam. Hosszú és izgalmas ez az út – és fájdalmak erdején vezet át. Úgy érzem, nem volt más választásom, mint előre tekinteni, hagyni, hogy a lélek világossága vezessen, és nagyon nagy óvatossággal bánni minden ember fájó sebével. (...)
Az első és legfontosabb jelzés, amit minden ember érez valahol a lelke mélyén: nincs rendben a kapcsolatom édesanyámmal. "Szeretem, de…" kezdődik sok jelentkező elbeszélése. A másik a megelőzés: a baba foganását vagy legalább születését megelőzően a leendő anya és apa dolgozza fel saját születésével kapcsolatos élményeit. Ugyanis gyakran éppen ilyenkor ébrednek fel a feldolgozatlan születési élményeink, rossz közérzetet, depressziót, rejtett feszültséget generálva. Ez pedig elvonja figyelmünket a kicsinkről.
Van olyan gyermek is, aki világosan mutatja születésének nehézségeit: bizonyos fajta figyelmi zavar, diszlexia és egyéb "disz"-ek, kisebb gyermeknél feszesebb izomtónus, a mozgásfejlődés során kimaradt szakaszok, hogy csak néhány példát említsek. Néha drámai a helyzet azokkal a felnőttekkel és gyerekekkel, akik az anyaméhben veszítették el ikertestvérüket. Ezeket a személyeket sokszor jellemzi állandó diszkomfort érzés, elvágyódás és partnerükkel – egy rövid lángolás után – olyan az életük, mintha az a testvérük lenne.
Sokak számára nem a csoportos, hanem az egyéni élményfeldolgozás a népszerűbb forma, mert úgy érzik, személyes, csak nekik szóló, rájuk irányuló fókuszált figyelemre van szükségük. (...)
(Orosz Katalin)
2013. február 21., csütörtök
A
fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mosolygott. A mosolyt
köszönettel fogadtam, elvittem magammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy
el ne olvadjon. Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze
valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa, nem
nagyobb, mint egy könnycsepp.
Márai Sándor
Egy
nő, 30 és 45 éves kora között a legalkalmasabb arra, hogy új életet
kezdjen. Ekkor a legszebb, ekkor a legfogékonyabb a lelki intuíciókra,
ekkor hagyatkozhat leginkább a megérzéseire. Eddigi melléfogásaiból sok
mindent megtanulhatott. Igen, eddig nem késő. 30 és 45 év között még
mindent megélhet. Sokkal inkább mint huszonévesen. A nagy szerelemet, a
nagy szenvedélyeket, a kedvenc filmjeit kedvese karjában, a kedvenc
szini előadást párja oldalán. Ebben a korban a nő, igazi ajándék egy
férfinek. Ekkor még lefelejtheti a csalódásait, elfelejtheti rossz
választásait, és immár érettebb szemmel, fejjel és szívvel választhatja
ki azt a személyt, aki mellett immár végleg kiköthet, akitől már nem
kell tovább hajóznia, akinél végleg lehorgonyozhat. Akivel megépíthetik
az örök hidat a két szív között, ami csak az övék.
Szeréni S. Péter
2013. február 20., szerda
"A
sikeres teremtéshez két alapvető dolog szükséges a részedről. Az egyik a
vágy, a másik pedig a megvalósulás megengedése. Ezt korábban a
következő módon fogalmaztuk meg:
- ELSŐ lépésként, az életed körülményeit megélve Kérsz valamit. Ez szinte automatikusan történik. Minden alkalommal amikor tudod mit nem akarsz, tudod, hogy mit akarsz helyette és ezzel kilövelled vágyaid nyilát az Univerzumba. Ha pl. beteg vagy egészséget kérsz, ha nincs elég pénzed, akkor nagyobb jólétet kérsz, ha hiányzik egy társ akkor egy társat kérsz, ha elakadsz és ötlethiányban szenvedsz, akkor kreatív ötleteket kérsz, stb
- MÁSODIK lépés: Forrásod nemcsak, hogy válaszol, de azonnal azzá is válik amit kértél. Tulajdonképpen itt történik a tényleges teremtés. Ennél a lépésnél már létezik a vágyad tárgya a rezgések valóságában. Tehát a teremtés 99,999%-ban elvégeztetett. Ennek megteremtése nem a Te feladatod, hanem a Forrásodé/Univerzumé. Az egész Univerzum tágulásra és kiteljesedésre van berendezkedve, és ezt a vágyaid nyomán képes megtenni. Az Univerzum tehát azért adja Neked a vágyakat, hogy együttműködve teremthessetek.
- HARMADIK lépés: Kerülj összhangba mindazzal, amit kértél!
Ezzel a lépéssel ENGEDED tapasztalatodba azt ami már megteremtődött a rezgések valóságában. Tehát itt már csupán MEGENGEDED, hogy könnyedén tapasztalatodba áramoljon az amit szeretnél; ne feledd a vágyad tárgya már az előző lépésben megteremtődött, csak még nem engeded meg, hogy életeden is felbukkanjon. Ezzel a lépéssel a Megengedés Művészetét gyakorlod, tehát Megengeded, hogy tapasztalatodba áramoljon vágyad tárgya. Soha nem Te teremtesz, az Univerzum teremt, Te beengeded az Életedbe a teremtést, átengeded magadon a teremtést."
- Abraham-Hicks
- ELSŐ lépésként, az életed körülményeit megélve Kérsz valamit. Ez szinte automatikusan történik. Minden alkalommal amikor tudod mit nem akarsz, tudod, hogy mit akarsz helyette és ezzel kilövelled vágyaid nyilát az Univerzumba. Ha pl. beteg vagy egészséget kérsz, ha nincs elég pénzed, akkor nagyobb jólétet kérsz, ha hiányzik egy társ akkor egy társat kérsz, ha elakadsz és ötlethiányban szenvedsz, akkor kreatív ötleteket kérsz, stb
- MÁSODIK lépés: Forrásod nemcsak, hogy válaszol, de azonnal azzá is válik amit kértél. Tulajdonképpen itt történik a tényleges teremtés. Ennél a lépésnél már létezik a vágyad tárgya a rezgések valóságában. Tehát a teremtés 99,999%-ban elvégeztetett. Ennek megteremtése nem a Te feladatod, hanem a Forrásodé/Univerzumé. Az egész Univerzum tágulásra és kiteljesedésre van berendezkedve, és ezt a vágyaid nyomán képes megtenni. Az Univerzum tehát azért adja Neked a vágyakat, hogy együttműködve teremthessetek.
- HARMADIK lépés: Kerülj összhangba mindazzal, amit kértél!
Ezzel a lépéssel ENGEDED tapasztalatodba azt ami már megteremtődött a rezgések valóságában. Tehát itt már csupán MEGENGEDED, hogy könnyedén tapasztalatodba áramoljon az amit szeretnél; ne feledd a vágyad tárgya már az előző lépésben megteremtődött, csak még nem engeded meg, hogy életeden is felbukkanjon. Ezzel a lépéssel a Megengedés Művészetét gyakorlod, tehát Megengeded, hogy tapasztalatodba áramoljon vágyad tárgya. Soha nem Te teremtesz, az Univerzum teremt, Te beengeded az Életedbe a teremtést, átengeded magadon a teremtést."
- Abraham-Hicks
"Ki
kell derítened, hogy mi az, amit szeretsz. Ez ugyanúgy igaz a munkára,
mint a párkapcsolatokra. A munkád tölti ki az életed jelentős részét,
ezért ha igazán elégedett akarsz lenni, hinned kell benne, hogy jó
munkát végzel. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha szereted, amit csinálsz.
Ha még nem találtad meg, keresd tovább, ne add fel! Mint az a
szívügyekkel lenni szokott, itt is tudni fogod, hogy mikor találtad meg
az igazit."
Steve Jobs
Steve Jobs
2013. február 19., kedd
"Amikor
már vészesen rühellem a telet, részletesen magam elé képzelem a
tavaszt. Abban a hitben ringatózom, hogy nem hagytam ki semmit: így és
így fog kibomlani, lépésről lépésre. Aztán eljő végre a valóságos
tavasz; de nem bomlik ám, hanem robban, csodájával ezerszeresen
meghaladva képzeletemet, emlékeimet. Akár a szerelem..." :)
(Vavyan Fable)
Természetszerűleg
csupán egyetlen hang, csak egyetlen személy hiányzik belőled, és ez te
magad vagy. Egyébként egész sokaság lakozik benned, mely szüntelenül az
őrületbe kerget, hiszen az egyik hang azt mondja, "tedd ezt!", mire a
másik így szól: "Soha meg ne tedd! Ne hallgass arra a hangra!" És máris
darabokra hullasz szét.
Osho
Osho
1. Megvilágosodás
Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze
megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled
függ.
Szerte a világon ezerféle téveszme él a meditációval
kapcsolatban. Pedig a meditáció nagyon egyszerű: nem más, mint
tudatosság. Nem kántálás, nem mantra vagy a rózsafüzér használata. Ezek
hipnotikus módszerek, melyek csupán egyfajta megpihenést tudnak
biztosítani, és nincs semmi rossz abba a megpihenésben; ha valaki csak
ellazulni igyekszik, akkor éppenséggel tökéletesek. Bármelyik hipnotikus
módszer hasznos segítség lehet, de ha az igazságot akarod megismerni,
akkor ez nem elég. A meditáció azt jelenti, hogy a tudattalanságodat
tudatossággá alakítod át. Normálisan az elménknek mindössze egytizede
tudatos, kilenctizede tudattalan. Az elmének csupán egy kis része, egy
vékony rétege világos; azon kívül az egész ház sötétségbe borul. A
feladat pedig abból áll, hogy ezt a kis fényt akkorára növeljük, hogy az
egész ház fényárban ússzon, hogy egyetlen zug vagy sarok se maradjon
sötétben.
Amikor az egész ház tele van fénnyel, akkor az élet csoda;
akkor az élet varázslat; megvan benne a varázslat minősége. Akkor nem
hétköznapi többé - minden különleges lesz. A profán szentté válik, és az
élet apró dolgai olyan hatalmas jelentőségre tesznek szert, amit sosem
képzeltünk volna. A közönséges kövek olyan gyönyörűnek tűnnek, mint a
gyémántok. A létezés egésze megvilágosodik. Abban a pillanatban, hogy
megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a
létezés egésze sötét. Minden tőled függ.
Az
élet, mintha feledékeny volna, folyton önmagát ismétli. Ha nem figyelsz
oda, akkor tovább ismétli magát, tovább forog, mint egy kerék. Ezért
hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének - az idő kerekének.
Úgy forog, mint egy kerék: a születést halál követi, a halált pedig
születés; a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint
szerelem; a siker után kudarc jön, azután megint siker... Csak figyeld
meg!
Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz, és feltűnik előtted
az egész működési rendszer; a kerék működési rendszere. Egyik nap
csodálatos reggelre ébredsz; nagyon boldognak és vidámnak érzed magad -
egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy, hogy azon
töprengsz, hogyan végezz magaddal. Pedig előző nap még tele voltál
élettel, boldogsággal, és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a
hangulatért. Most meg itt siránkozol, és nem látod értelmét annak, hogy
tovább élj... És ez egyre csak így megy, és te nem veszed észre ezt a
sablont.
Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle."Osho.
Az
élet, mintha feledékeny volna, folyton önmagát ismétli. Ha nem figyelsz
oda, akkor tovább ismétli magát, tovább forog, mint egy kerék. Ezért
hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének - az idő kerekének.
Úgy forog, mint egy kerék: a születést halál követi, a halált pedig
születés; a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint
szerelem; a siker után kudarc jön, azután megint siker... Csak figyeld
meg!
Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz, és feltűnik előtted
az egész működési rendszer; a kerék működési rendszere. Egyik nap
csodálatos reggelre ébredsz; nagyon boldognak és vidámnak érzed magad -
egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy, hogy azon
töprengsz, hogyan végezz magaddal. Pedig előző nap még tele voltál
élettel, boldogsággal, és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a
hangulatért. Most meg itt siránkozol, és nem látod értelmét annak, hogy
tovább élj... És ez egyre csak így megy, és te nem veszed észre ezt a
sablont.
Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle."Osho.
2013. február 17., vasárnap
Ha megvan a cél, és teszel is érte, minden téren...de van egy pont ahol rendszerint megtorpansz..szinte a siker kapujában, amikor learathatnád a termést. Akkor állj meg egy pillanatra és gondold át :
Méltónak érzed magad a sikerre, a boldogságra?
Úgy is érzed, hogy megérdemled?
El is tudod fogadni a jó érzéseket?
Ha nem engeded meg magadnak a jó érzéseket...nem is tudod megvalósítani!
Akkor nem engedem meg magamnak, ha nem elégséges az önbecsülésem, amikor azt érzem, mindenki másnak sikerülhet, de nekem nem. Az önbizalom a kulcs!
(T.T.)
Méltónak érzed magad a sikerre, a boldogságra?
Úgy is érzed, hogy megérdemled?
El is tudod fogadni a jó érzéseket?
Ha nem engeded meg magadnak a jó érzéseket...nem is tudod megvalósítani!
Akkor nem engedem meg magamnak, ha nem elégséges az önbecsülésem, amikor azt érzem, mindenki másnak sikerülhet, de nekem nem. Az önbizalom a kulcs!
(T.T.)
- Honnan tudod, hogy ő nem életed szerelme? Úgy értem, lehet az évek múlásával ő lesz az.
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.
Így jártam anyátokkal c. film
- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel fejlődik. Ez olyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?
- Igen, azt hiszem.
- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.
- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?
- Persze. Végül mindenki megtalálja. Csak sose tudhatod, hogy mikor vagy hol.
Így jártam anyátokkal c. film
A lelki társad sokszor álarcban jön eléd...
Minél több csalódáson vagy túl életedben, annál erősebb az egód hatalma. Az egód pedig nem engedi, hogy beláss az álarc mögé. Csak azt látod meg benne, amit ezen az erős szűrőn keresztül látni engedsz magadnak. De ha igazán a lelki társad akkor kitart addig melletted, amíg megküzdesz az egóddal, és észreveszed, hogy Ő az...az álruha mögött. Mert az álruhát csak te raktad rá.
Minél több csalódáson vagy túl életedben, annál erősebb az egód hatalma. Az egód pedig nem engedi, hogy beláss az álarc mögé. Csak azt látod meg benne, amit ezen az erős szűrőn keresztül látni engedsz magadnak. De ha igazán a lelki társad akkor kitart addig melletted, amíg megküzdesz az egóddal, és észreveszed, hogy Ő az...az álruha mögött. Mert az álruhát csak te raktad rá.
-Kevés
férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a nő arcán több, mint
megmarkolni a fenekét. -Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető,
mint a dekoltázsába bámulva. -Hogy beszélgetve vele többet megtudhat
róla, mint utána leselkedve. -Hogy érdeklődéssel meghallgatni és
megérteni felemelőbb, mint kocsival, pozícióval, pénzzel felvágni
előtte. -Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug
ígérettel. -Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi, akit
szeretnek a gyerekei, mint aki mindent megvesz nekik. -Hogy jobban
megbecsüli azt, ha a férfi a házimunkában segít, mint azt, ha étterembe
viszi. -Hogy végig cirógatni és csókolni testét élvezetesebb, mint
egyből a bugyijába nyúlni. -És hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem
forgolódik más nők után.
Szeréni S. Péter
2013. február 16., szombat
2013. február 15., péntek
2013. február 14., csütörtök
2013. február 13., szerda
Egyébként sokan kérdezik, honnan tudják, hogy az illető segítő,
legyen az pszichológus, pszichiáter, jó szakember-e. Mindezt nagyon
gyorsan el lehet dönteni. Az első tíz-tizenöt perc után mindenki érzi,
hogy a másikban ott van-e az erő, és hogy figyel-e őrá, vagy inkább
rutinból teszi a dolgát (...)! Ha mindez, valamint a belső hang azt
súgja, hogy nem kerek, akkor az ajánlatom úgy szól, menjenek tovább és
keressenek mást!
2013. február 12., kedd
Megverjük magunkat a mások iránti vaksággal. Az emberi sors,
pontosabban az emberiben megnyilatkozó isteni sorsa: várni, amíg elmúlik
a magunk vagy a mások vaksága, amíg a szemek kitárulnak, a szívek
befogadnak. Generációk múlnak, évszázadok telnek ebben az örökös
várakozásban; és soha nem lesz vége, sosem érkezik el a pillanat, amikor
mindenki mindent és mindenkit felismert.
2013. február 11., hétfő
Na de már elengedtem, tudom..régen elengedtem..akkor mégis mit keres megint itt, pimasz vigyorral az arcán. És úgy néz rám, azzal a nézésével....Még ha fáj is mosolygok. Na gyere vívjunk meg, haragszom....vagy mégsem, a harag már elmúlt. A fájdalom sem olyan érdes már, szépen elsimult. Persze a seb megvan, de olyan büszke vagyok rá...szerelem tetoválás..Tőle.
2013. február 10., vasárnap
Mindenkinek megvan a maga kis kertecskéje, van akinek nem is annyira kicsi. A kertjét mindenkinek magának kell gondoznia. De van az úgy, hogy olyan régóta nem figyelsz oda rá, hogy teljesen átláthatatlanná válik, mindent benő a gaz, nem igazán terem meg benne semmi. Vagy oda figyelsz rá, gondozod, de történik egy előre nem látható esemény, árvíz, tűzvész, bármi. Ilyenkor dönthetsz úgy, hogy segítséget kérsz egy szakértőtől, megbízol egy kertészt, segítsen helyre állítani a károkat, és ismét termővé varázsolni a kertedet. Milyen nagy megkönnyebbülés, megvan a megoldás, átadtad a terheket.
De a kezdeti jóleső érzést átváltja egy idő után egy másik érzés.... Lehet, hogy mégsem haladnak elég gyorsan és jól a munkálatok, hirtelen rád tör a kapkodás....már réges - régen látszani kellene az eredményeknek...de Te nem látsz semmit. Sőt mintha még kaotikusabb állapotok lennének, minden a feje tetején áll. Hatalmas gödrök mindenhol, már szinte lépni sem lehet. De tudnod kell, hogy csak így lesz eredményes a munka, ha először óriási lesz a káosz. Mert így mindent alaposan szemügyre vehetsz, van-e rá szükség, vagy tűzre vele, égjen el...A tűz megtisztít. De ne add fel a káosz kellős közepén. Tarts ki! Bízz magadban, hogy jól döntöttél.....
De a kezdeti jóleső érzést átváltja egy idő után egy másik érzés.... Lehet, hogy mégsem haladnak elég gyorsan és jól a munkálatok, hirtelen rád tör a kapkodás....már réges - régen látszani kellene az eredményeknek...de Te nem látsz semmit. Sőt mintha még kaotikusabb állapotok lennének, minden a feje tetején áll. Hatalmas gödrök mindenhol, már szinte lépni sem lehet. De tudnod kell, hogy csak így lesz eredményes a munka, ha először óriási lesz a káosz. Mert így mindent alaposan szemügyre vehetsz, van-e rá szükség, vagy tűzre vele, égjen el...A tűz megtisztít. De ne add fel a káosz kellős közepén. Tarts ki! Bízz magadban, hogy jól döntöttél.....
2013. február 9., szombat
A TÜKÖR TÖRVÉNYEI
"1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám",
mindent, amit a másikban megváltoztatnék, bírálok, minden, amit
véleményezek, az bennem van, önmagamban. Minden, amit én kritizálok a
másikban, minden, ami ellen harcolok, az bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg
akar változtatni bennem, rajtam, és ez engem sért, bánt, az nincs
feldolgozva, nincs megoldva bennem.
3. Minden, amit mások
kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de mindez
engem nem bánt, nem érint, akkor ez az ő problémájuk, melyet
kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.
4. Mindent, amit én a másikban szeretek, magamban szeretem, mindez
magamban van meg, mert felismerem magam a másik személyében, és ebben
egylényegűségünk mutatkozik meg."
(Forrás: thesecret.hu)
2013. február 8., péntek
- Mennyire kedvelsz?
- Mint egy tavaszi macit?
- Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci?
- Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
- Isteni!
- Hát ennyire kedvellek.
Murakami Haruki
- Mint egy tavaszi macit?
- Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci?
- Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem?
- Isteni!
- Hát ennyire kedvellek.
Murakami Haruki
2013. február 7., csütörtök
2013. február 6., szerda
Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-
Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.
Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.
És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet - a faladon
S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem
Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel
Ugye ott leszel-: Presser Gábor
2013. február 5., kedd
"Amikor úgy döntök, hogy odaajándékozom magam és áradok, abban a pillanatban kiszolgáltatottá válok, mert az elvárásaimból épült védelmi falam azonnal megszűnik. Kiszolgáltatottá válok, mert a másik szabad, így nem éntőlem függ, hogy elfogadja-e ajándék mivoltomat. Minden szeretetaktus, szeretetcselekvés egy halálugrás, és nem tudod ki van-e feszítve a háló. Én csak egyet tehetek: önként odaajándékozom magamat. Semmi mást." (Biegelbauer Pál)
2013. február 4., hétfő
Ericksoni Hipnózis tanfolyam indul Március 23-24én!
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A tanfolyamról:
Hipnózis, mint a személyes változás eszköze
Ericksoni hipnózis tréning
A tréningen az ericksoni hipnózis módszerét lehet megtanulni.
Erickson elképzelése szerint a hipnotizőr és a kliens
együttműködésének, közös munkájának az eredménye, hogy a kliens
transzállapotban, élményei megváltozását tapasztalhatja.
Jellegzetesen „ericksoni” a transzhoz vezető út (transzindukció) és a
transz alkalmazása is. Erickson volt talán az első, aki pszichoterápiás
gyakorlatában rendszerszemléletű gondolkodóként minden egyes kliensét
modellezte, és a neki legmegfelelőbb egyéni technikát alkalmazta.
Sokszor munka közben dolgozta ki az új, odaillő módszert. Éppen ezért
kora szakmai környezete sokszor fel sem ismerte, hogy mikor alkalmaz
hipnózist a gyógyítás során.
A tréning résztvevői előadásokat
kapnak a hipnózis ericksoni stílusáról, eszközeiről, bemutatókat, video
felvételeket néznek meg, és gyakorlatokon keresztül, - saját élményt
szerezve - sajátítják el az egyes transzindukciós és alkalmazási
módszereket, lehetőségeket.
A tréning-sorozat időtartama kb. 150 óra.
A tréning Budapesten lesz, havonta egy hétvégét vesz igénybe.
A tréning elvégzésével, a tanult eszközök alkalmazásával, képesek
lesznek személyes változásokat létrehozni saját magukban, és más
személyekben.
Tekintettel arra, hogy a megszerzett elméleti és
gyakorlati ismeretek nem csupán a gyógyítás és a pszichoterápia
területén érvényesek, illetve használhatóak fel, a “terápia” szó helyett
pontosabb a személyes változás kifejezés használata. Ki-ki saját
területén:
-gyógyítás
-pszichoterápia
-oktatás
-gyermeknevelés
-üzleti környezet stb.
képes lesz a hipnózis kommunikációs mintáit alkalmazni, akár formális transzindukció nélkül is.
Érdeklődni :
hermeticus@gmail.com
2013. február 2., szombat
"Az Álmaid nem úgy fognak megvalósulni ha kőkeményen, fájdalmasan megküzdesz értük, hanem úgy, hogy megengeded, hogy az Álmod rezgése jelen legyen az életedben. Ebből a helyzetből pedig minden megtörténik Rajtad keresztül, hogy az Álmod valóra váljon. Lehet ez események sora, különös találkozások, vagy inspirált cselekvés a részedről. Nem kell küzdened, az élet nem a küzdelemről szól, hanem arról, hogy képes legyél ellenállás nélkül elfogadni azt amit kértél. A küzdelem mindig ellenállást feltételez, és sokszor pontosan a küzdelmekkel igazoljátok, hogy megérdemeltek-e valamit. Azt mondjátok: 'csak úgy nem kaphatom meg azt amiért nem küzdöttem meg' - tudnotok kell, hogy minden csak azért érkezik meg hozzátok mert azonos frekvencián rezegtek az adott dologgal. Akkor miért beszéltek küzdelemről, vagy valaminek a legyőzőséről? Ha ott van Benned az álmod frekvenciája, az a szemed előtt fog kibontakozni, ha viszont nincs benned, akkor tehetsz Te bármit, semmi nem fog történni. Minden a rezgésekről szól, és minden történésnek, hatékony cselekvésnek a rezgések az alapjai." - Abraham-Hicks
2013. február 1., péntek
Mindent,
amit szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban. Ekkor mélyebbre
hatol a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít.
Ha
el akarsz nyomni magadban valamit, nyomj el valami csodálatosat. Sose
nyomj el olyat, amit szégyellsz, mert minden, amit elnyomsz, mélyre
hatol, és minden, amit kifejezésre juttatsz, elillan az égbe. Ezért
bármi is az, amit szégyellsz, juttasd kifejezésre, hogy végezhess vele.
Mindent, ami csodálatos, tartsd kincsként odabent, és akkor kihat az
életedre.
Te azonban épp az ellenkezőjét teszed. Mindent, ami
csodálatos, kifejezésre juttatsz, valójában túl sokat is, többet
juttatsz kifejezésre, mint amennyid van. Folyton azt mondod: “szeretek,
szeretek, szeretek”, pedig talán ilyen mértékben nem is igaz.
Folyamatosan elfojtod a haragot, a gyűlöletet, a féltékenységet, a
birtoklási vágyat, és lassan-lassan rádöbbensz, hogy azzá váltál, amit
elfojtottál, és akkor mély bűntudat ébred benned.
Nincs semmi
szégyellnivaló; minden úgy tökéletes, ahogy van. Nem létezhet ennél
tökéletesebb világ. Éppen most, ez a pillanat a létezés egészének
tetőpontja, az a középpont, amely körül minden kering. Semmi sem lehet
tökéletesebb, ezért egyszerűen lazíts, és élvezd.
Nyisd ki az ajtót a
napnak, a levegőnek és az égnek. Akkor mindig elér az új, friss levegő,
akkor mindig elérnek az új napsugarak. Engedd, hogy a létezés forgalma
áthaladjon rajtad. Sose légy lezárt út, mert azon csak halál és piszok
gyűlik fel. Egyszerűen dobd el a szégyen egész fogalmát, és sose ítélj
meg semmit.
/Osho/
Kányádi Sándor: Felemás őszi ének
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
"Az első szónál, az első mondatnál, az első
találkozásnál dől el minden, bármilyen kitérőt is teszel, mindig
ugyanoda fogsz visszajutni. Amikor az útra lépsz, az első lépéssel
kezded. Neked is meg kell tenned ezt a világbeli utadon, miként annak a
vándornak, aki nagy utazásra készül. A leghosszabb út is egyetlen
lépéssel kezdődik. Kezdd hát az első lépcsőfoknál - magadnál. Innen
indulhatsz tovább." (Tatiosz)
"De sokszor hallottam már azt a mondatot, hogy
a jelenben kell élni, és felesleges a múlttal foglalkozni! Amikor
valaki azt mondja, hogy értelmetlen a múlttal foglalkozni, hiszen azt
már nem lehet megváltoztatni, nagy precizitással fejezi ki,
hogy azt gondolja: az segítene rajta, ha a múltat megváltoztathatná.
Azt hiszi, a múlttal kapcsolatos egyetlen lehetősége az volna, ha azt
meg nem történtté tehetné vagy átírhatná, és mivel ez lehetetlen, nincs
dolga ezzel. A sejtjeink azonban őrzik a múltunkat, így az hatást
gyakorol a jelenünkre. Ezért éppen annyira érdemes a múlttal
foglalkozni, azt földolgozni, elrendezni, amennyire a jelen
szempontjából szükségünk van rá. A múltat pontosan azért kell helyére
tenni, hogy a jelenben élhessünk." (Pál Feri atya)
"Minden kapcsolat, történés valahonnan
valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak
ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre
lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet,
beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi
is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük,
hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet
búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem
vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem
vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni.
Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer
szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha
mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az
ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember." (Popper Péter)
Ez
az útravaló azoknak szól, akik szenvednek a szerelemtől. Becsapva érzik
magukat. Nem tudták, hogy ez ilyen. Mert boldogságot ígért,
kielégülést, csodát, megbékélést a másik ölében - valamit kapnak ebből,
de mellette sok a zaklatottság, a kétségbeesés, a nyugtalanság is.
Gyerekek, a csoda ilyen! Elérhetetlen, megfoghatatlan,
megvalósíthatatlan. Lábatlan madarak szárnyalása.
A szerelem nem
"földi" állapot. Ha szeretlek, együtt akarok lenni veled, és minél
gyakrabban együtt vagyunk, annál jobban hiányzol. Egy életművész a
szerelmet nem a boldogságáért keresi, hanem a misztérium miatt. A
részegség és a repülés miatt. Tudja jól, hogy ez mivel jár: könnyel,
hiánnyal, fájdalommal, kéjjel, örömmel, szédülettel és kétségbeeséssel.
Boldog nemigen lehetsz benne, mert az egy békés, "hazaérkeztem"
állapot. A szerelem pedig szüntelen kielégületlenséggel jár, de ez jó!
Csodás! Jobb, mint a józanság. Sok kétségbeesett levelet kapok,
szerelmesektől, és én azt felelem: Légy boldog, hogy boldogtalan vagy!
Müller Péter
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)