"Egy gondolatnak minél kevesebb világos igazságértéke van, a tömeg annál inkább ragaszkodik hozzá. A maihoz hasonló katasztrófa az embert akkor érte, mikor a földet özönvíz árasztotta el és az emberiség az óceánba merült. De akkor az elmerülés külső volt. Ma az ember a saját tudattalanjába, és a társadalom saját tömegébe merül el. Az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik. Tudatosság nélkül az ember, magát elveszti, s mással összetéveszti. Kollektív állapotban az ember olyasmit hisz, amit nem is ő hisz, hanem amit csak úgy általában hisznek. Az ember összetéveszti magát, valaki mással, akinek a gondolatát vallja, akinek az életét éli. Ma az emberiség tömeggé lett, a személyes öntudata kialvóban van, részben ki is aludt. Az egyén, tudatos tevékenységét a tömeg tudattalan tevékenysége foglalja el, amely hiszékeny, maradi, gondolkodni, szeretni nem tud, csak félni, reszketni őrjöngeni és pusztítani. A kezdődő primitívizálódás a szellemet kioltja, az ízlést a legalsó vonalra szállítja le. Az emberben a történet végén, amikor egy aion lezárul, a személyes tudat elhomályosodik, primitívvé lesz. Vagyis elkezdődik a lelki visszafejlődés, a kései történet előttisége. Ez a jelenség kétségtelenül tapasztalható az egyiptomi felláknál, a mexikói maja népeknél és másutt, ahol kitűnik, hogy a primitívizálódás nem egyéb, mint a történet utáni lélek lezüllése. "

Hamvas Béla