2012. november 30., péntek

Ha biciklivel indulsz valahová, nem nyomhatod le mindkét pedált egyszerre, mert felborulsz. Haladni csak úgy lehet, ha az egyik pedált nyomod, a másikat elengeded. Nyomás és elengedés együtt: ez a haladás titka.
Még nem jött el az ideje. Még nem. De már nem tűnt lehetetlennek, hogy egy napon valamelyikünk telefonál, és a másik alig várja ezt a pillanatot.
Van mondjuk egy (...) vágyad, amit el akarsz érni. Így, ahogy vagy, még nem lehet a tiéd. Éretlen vagy rá. Ilyenkor látjuk, hogy a teljesüléshez "idő kell". Ez nem azt jelenti, hogy türelmetlenül nézed az órádat és lapozod a naptáradat, miközben ujjaddal idegesen dobolsz az asztalon, hanem hogy alkalmassá érleled magad a teljesüléshez.
Az ölelések, a szeretet kimutatásának valamely formája, olyan fontosak a szerelmi életben, mint a levelek a fa életében. Ha ezek teljesen visszafogottak, a szerelem meg fog halni már a gyökereknél.
A szenvedés az alvó állapot mellékterméke, az üdvösség pedig az ébrenléti állapot mellékterméke. Ezért van az, hogy aki közvetlenül a boldogságot keresi, sosem fogja megtalálni, mert a boldogságot közvetlenül hiába keresed, hiába kutatod - sosem találod meg. Az üdvösséget csak az éri el, aki nem közvetlenül azt keresi, hanem ellenkezőleg - a tudatosságot keresi. És ha megjelent a tudatosság, akkor a boldogság magától követi majd, épp úgy, ahogy az árnyékod követ téged - szabadulni sem tudsz tőle.
Amint megértjük, hogy "én nem ez a test vagyok, hanem lélek, s létezésemet a tudat jelzi", képesek leszünk arra, hogy a valódi boldogságban szilárduljunk meg.
Az élet csoda! Fantasztikus, kiismerhetetlen csoda! Csak az a baj, hogy nem minden csoda boldogít.
Mindened megvan a boldogsághoz, mégsem vagy boldog, mert a boldogság nem a birtoklás eredménye, nem a javaid függvénye. A boldogság a bensőd kiáradása, saját energiáid ébredése. Lelked ébredése.
Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.
A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették.
Úgy hiszem, hogy akkor vagy boldog, amikor megtalálod a békét magaddal. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, sok boldog és fantasztikus emlékem van, ünnepi pillanatok. Ezek nagyon különlegesek. Persze vannak idők és olyan helyzetek, amik nem feltétlenül tetszenek, de ezek is egyaránt fontosak. Honnan tudhatod, hogy valami jó vagy rossz, vagy épp helyes vagy helytelen? Csak a döntésektől függ. A döntések azt jelentik, hogy a kockának két oldala van, és szinte soha nem lehetünk százszázalék biztosak benne, hogy jól döntöttünk-e. Néha a rossz döntés is lehet hasznos lecke, hiszen akkor sokkal jobban fogod értékelni a jó időket és jó döntéseket.
A fő, hogy megtaláld a társad, ez az élet egyik nagy rejtélye. Ha megtalálod azt az embert, tudni fogod, és mindenki más, akit addig ismertél, elhalványul mellette, nem számít majd, hogy ki mit gondol vagy mit mond, mert boldog leszel.
Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik, hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó, néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.
"Miért kell a szívünkre hallgatnunk? Azért, mert ahol a szíved lesz, ott lesz a kincsed is." /Paulo Coelho/
"Az igazi munkád abban áll, hogy eldöntsd, mit akarsz, majd koncentrálj rá, mert azáltal vonzod magadhoz azt, amit akarsz, hogy összpontosítasz rá. Ez a teremtés folyamata: gondolatot szentelni annak, amit akarsz, olyan sok gondolatot, hogy Benső Éned érzelmekkel válaszoljon rájuk. És ahogy érzelmekkel kísért gondolatokat sugárzol, minden mágnesek legerősebbikévé válsz. Ily módon vonzod be élettapasztalatodba azokat a dolgokat, amiket akarsz." - Abraham-Hicks
Közvetlen megismerés: Az életet nem ismerheted meg közvetlenül a gondolkozáson keresztül. Ha a gondolkozáson keresztül akarod közvetlenül megismerni az életet, az olyan, mintha úgy próbálnád megsimogatni a kutyádat, hogy egy papírdarabot simogatsz, melyen egy kutya rajza van. (Scott Kiloby)
Huzatos, koszos ez a pályaudvar. Vonatok várnak az indulásra. Van amelyik épphogy megérkezik már indul is. De vannak vonatok amelyekre várni kell, mert még nem álltak be a peronra, vagy éppen szerelik őket. Ha van egy konkrét úti célod, nem mindegy melyikre szállsz...De lehet, hogy feladod a várakozást, és beéred egy másik vonattal, ami nem oda megy, de esetleg valameddig elvisz. Talán reménykedsz, hogy átszállsz majd félúton az igazi vonatra és azzal mehetsz tovább. De közben azt a bizonyos vonatot kellő türelemmel, egy szerelő segít ismét pályára állítani, és egyszer csak elhúz melletted, miközben te lassan zakatolsz a te pót vonatoddal.  Hiába szállnál át, sehol egy megálló, a vészfék se mindig működik, és nem is lassít az a bizonyos másik, mert már nem lát téged.  És ahogy látod elrobogni, rájössz, hogy vele együtt az álmod is eltűnik és soha nem jutsz el Madridba.
(T.T.)
Olvasás és ölelkezés abban hasonlít egymáshoz, hogy a bennük kibomló idő és tér merőben különbözik a mérhető időtől és tértől.
(Italo Calvino)
A Világegyetem csakis úgy tud rám tekinteni, ahogyan én tekintek saját magamra.
(Lara Fernandez)

2012. november 28., szerda

Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem.
Jókai Anna
Tehát ma 22.00-kor elengedés meditáció! Ha van kedved tarts velem.
Elmondom én hogyan csinálom : Először is gyertyát gyújtok..már maga a folyamat ahogy sercen a gyufaszál, és felszisszen a tűz, aztán oda tartom a kanóchoz és nézem a  lángot...ezzel mintegy felkészítem magam, hogy most "varázsolni" fogok. Elképzelem ahogy egy bizonyos embernek elengedem a kezét, és megengedem magamnak hogy lássam, ahogyan elsétál tőlem. Végig gondolom, hogy miért lenne jó, ha sikerülne elengedni, mennyire érezném magam másként...és pontosan körbejárom az érzést, amit okozna. Felszabadultság, megkönnyebbülés, öröm...mindenkinek más. Azt az érzést ragadd meg, amibe a legkönnyebb beleélned magad, és merülj el benne. Ne engedj magadba most semmi mást, ha mégis jönne egy zavaró érzés, akkor éld meg úgy mintha egy felhő vonulna át feletted, de ne maradjon ott. Engedd meg magadnak, hogy átjárjon teljesen. Érzések szintjén maradj, ne lépj ki...ne akarj kontrollálni! Addig tartsd magad ebben az állapotban amíg jólesik. Lezárásként pedig mond is ki, hogy elengedem....és fújd el a gyertyát.
Tehát az elengedés utáni állapotot éld meg..és ne azt a görcsöt hogy már pedig én elengedni akarok.
Teliholdkor plusz segítséget is kapsz az univerzumtól.
(T.T.)
"Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!" (Pam Brown)
Az elengedés is olyan mint a biciklizés...csak egyszer kell megtanulni, utána bármennyi időt is hagysz ki, újból menni fog...csak egy kis gyakorlás kell....és nyitott tenyérrel szeretni a legjobb dolog a világon. Ne hidd el, próbáld ki!
(T.T.)
Ha segíteni szándékozunk valakinek, érdemes felmérni, hogy problémája van, vagy problémázni szeret. Valamit nem ért, vagy értetlenkedni akar. A mi hivatásunkban az egyik alapszabály, hogy tanácsot annak lehet adni, aki kér... s persze, ha ismétlődően nem fogadja meg, akkor az olyan, mint feneketlen gödörbe pakolni az energiát. Akin tudunk, segítsünk, akin nem, engedjük, had segítsen rajta aki/ami tud. Valakin csak több évtized fájdalma képes formálni, segíteni, jobb belátásra téríteni.
"Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod "szeretet", ő jut eszedbe." - Müller Péter - Szeretetkönyv
“A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tőle megkímélni…” (Proust)
"Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba."
(Abraham Maslow)
Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól.

Libba Bray
Nem szabad elfelejteni, hogy minden félelem, szorongás, keserűség - hívás, s ugyanígy a derű, a jókedv és a bizakodás is. S amit következetesen hívsz, az végül odajön hozzád.

Popper Péter
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmón
ia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Müller Péter

2012. november 27., kedd

"Az ember nem tud mindent elviselni. Úgy vágyom utánad, hogy se enni, se aludni, se pihenni nem tudok."

Agatha Christie
"Milyen csodálatos dolog lenne, ha a szív és az agy együtt maradna, ikerként összeforrva, hogy a szív sohase tegye azt, amit az agy nem akar, és főleg, hogy az agy ne tegyen olyat, ami a szívet szétmarcangolja!" (Liviu Rebreanu)
Az éberségnek nem az a lényege, hogy ugrásra készen várunk egy eljövendő időpillanatra - hanem az, hogy készen állunk rá, bármikor is jön. Ma? Holnap? Öt év múlva? Soha? Mindegy. Ez a léleknek a beteljesedett állapota, melyben fölismeri a gondviselés akaratát. Nem azt teszi, amit szorongó egója, hanem azt, amit a sorsa akar. Vallásos nyelven úgy mondjuk: belenyugszik az Isten akaratába. A 'készenlét' az, amikor a lélek megérik. Derűs lesz. Nyugodt. Félelem nélküli. Jöhet a Vőlegény. Mikor? Bármikor... Rajta áll.
Müller Péter

2012. november 26., hétfő


A vonat állomáson mindig döntened kell milyen vonatra szállj, hogy eljuss az úti célodhoz. Vannak szép, modern vonatok, igazán kényelmesek....indulásra készen..csak a füttyszóra várva...és van a gőzmozdony...ami  nehezen indul el...először meg kell rakni a kazánt...és hinni benne, hogy a varázslat működik és a szénből, fából, amit beletesz az ember, energia lesz...hihetetlen mennyiségű..és elhúzza  a vonatot..akár egy tucat vagonnal is...és ha a tűz mellet vagy nem számít meddig tart, míg odaérsz, maga az út válik felejthetetlenné...Lehet hogy kormos lesz az arcod, vagy feltöri a kezed a lapát...de  a kipattanó kis szikrák a szívedben is felgyújtják újból és újból a tüzet.... megtanulsz újra a szíveddel látni...és rájössz, hogy már az indulásnál Madridban voltál.
A bátorság nem mindig harsogó.
A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén: "Holnap újra megpróbálom."
(Mary Anne Radmacher)
"Az igazi szabadság nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb." (Paulo Coelho)
"A magány és az egyedüllét között óriási különbség van. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte." (Osho)
Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kellene tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek.
(Wass Albert)
Szinte mindig úgy történik, hogy a szerelmesek gyermekiek lesznek - mert a szeretet elfogad. Nem támaszt veled szemben követeléseket. A szeretet nem mondja: "Légy ez, légy az."

A szeretet egyszerűen azt mondja: "Légy önmagad. jó vagy úgy, ahogy vagy. Csodálatos vagy úgy, ahogy vagy."

A szeretet elfogad. Hirtelen nekiállsz eldobálni az ideáljaidat, a "kellenéket", a személyiségeket. Ledobod a ré

gi bőrödet, és újra gyermek leszel. A szeretet fiatallá teszi az embereket. Minél jobban szeretsz, annál fiatalabb maradsz. Amikor nem szeretsz, elkezdesz öregedni, mert amikor nem szeretsz, elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. A szeretet nem más, mint kapcsolatba lépés önmagaddal a másik révén, olyasvalaki révén, aki elfogad, aki olyannak tükröz vissza, amilyen vagy.

A szeretet kiváló helyzet lehet arra, hogy eldobj minden feltételt. A szeretet feltételnélküliség. Egyszerűen elveszi a régi sémákat, és nem ad helyettük újat. Ha új sémát ad, akkor nem szeretet, hanem politika.

(Osho)
Mindig az az otthonom, ahol vagyok. Az otthonom az elmémben van. A gondolataim az otthonom. A dolgok, amiket gondolok, az az otthonom.
(Bob Marley)
Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.
(Hamvas Béla)
Kritizáltad magad évekig, és nem működött. Próbáld meg elfogadni magad, és meglátod, mi történik.
(Louise L. Hay)

Amikor valamilyen dologgal kapcsolatban azt érzed, megtenném de mégsem teszem...akkor ott abban a menetben a félelmed győzött. De meg tudod fordítani a helyzetet amennyiben felkutatod magadban, mitől is félsz tulajdonképpen. Minél pontosabban meg tudod fogalmazni, érzések szintjén, annál inkább tudatosítod, meglátod a félelmed kiinduló pontját. Ha van erre egy embered, akivel tudsz olyan szinten őszintén beszélni, mintha magaddal beszélnél..sőt még inkább..mert a szeme villanásából látod, ahogy ő lát közben téged kívülről..hogy melyik az a pont ahol szépíted a valóságot....ahol kihátrálnál, de ő nem enged, akkor nagyot tudsz előre lépni abban, hogy felold magadban ezt a gátat. Eleve a hangos kimondás, ahogy koppannak a szavaim, és visszhangzanak a fejemben már elindítja azt a folyamatot..amit ha elég kitartó vagy, a félelmeid totál kiütése követ. Csak meg kell találni a megfelelő embert, akivel elkezdheted a "csakis az igazat" játékot....nézz szét, és figyeld a jeleket..a korán sötétedő téli időszakok kifejezetten jók erre....Szép estét!
(T.T.)
Az önbecsülés, a belső éned az egyetlen, amit belülről kifelé tudsz megszerezni. Ez az egyetlen terület, amiért csak te vagy felelős. Az önbecsülésed olyan, mint a kétszintes családi ház alapozása. Hiába építed bele a hőálló és extra tartós szigetelést, hiába teszel bele méregdrága napkollektort, ha nem stabil az alapozás, előbb-utóbb rád szakad a ház. Akármilyen jó autód van, ha nem megfelelő motor van benne, nem fogsz tudni haladni vele. Akármilyen márkás öltönyöd van, ha nem a megfelelő izomzat és ember van benne, nem leszel tőle sikeres. Életünk egyik legnagyobb és legnemesebb feladata a helyes önbecsülést megszerezni és megszilárdítani.

Marie Clarence

2012. november 25., vasárnap

"Azt adom, amim van, te pedig megbecsülöd. Cserébe nekem adod, amid van - és nem azt, amit szeretnék -, én pedig megbecsülöm. Lemondok arról, hogy más embert faragjak belőled, és te is lemondasz arról, hogy más embert faragj belőlem. A többit pedig bízzuk az évekre..."
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
(Reményik Sándor: Kegyelem)
A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda:
már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog.



Anatole France
Egy férfi olyan szerelmes lehet egy nőbe, hogy az egész valóját eléje terítheti, melléje lehozza a csillagos eget, de szerelmében akár csodát is csinálhat, és a nő mégiscsak félig tudja visszaszeretni.

Tudod- e, miért?

Mert annak a férfinak , akármit csinál is, erre a nőre vonatkozólag ennyi a gyújtóhatása.

Egy másik férfi viszont csak ránéz ugyanerre a nőre, egy hangot kiejt, egy parányi gesztust csinál, s a nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas.

Oly gyúlékony erre a férfira.

És ez ellen nem lehet tenni semmit.
Ez így van, ezt a félszerelmet a férfinak egyszerűen el kell viselnie.



Dallos Sándor
Mi a szex? Számomra menedék. Olyan tűzforró odú, ahol elrejtőzhetek a világ hibákat kereső tekintete elől. Ahol valóban önmagamat adhatom, és ezáltal istenien tökéletes lehetek. Ahol (...) kikövetelt álarcok és jelmezek nélkül létezhetek. Ahol a nyelvek nem ostoroznak, hanem dicsérnek. Ahol a vágyam nem szégyen, hanem erény.

Lakatos Levente
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt, -
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat!

Ady Endre
Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet. Csak meg­mozdul benned, s máris megváltozik körülötted a levegő. Megvál­tozol elsősorban te magad. Letörli arcodról a keserű vonást, kisimítja szemed alól a ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derűt, amitől fényleni kezd az arcod is - fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész testedet - valóságosan új embert épít belőled. Jó étvágyat ad és nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet.

Mezey Mária

2012. november 24., szombat

Elengedtem.
Örökre....vége.
Ha zuhanni kell akkor essünk nagyot,hadd szóljon
Nem is olyan félelmetes,ismerős...az esés nyoma még sokáig meglesz...de elmúlik ez is.
Nem voltam elég erős harcolni magamért, kettőnkért, nagyon kellett volna szeme a hangja...Ő
De megnémított a félelem,hogy megint elárulnak, becsapnak, ha elmondom mennyire szükségem van rá.
(T.T.)
"Ha a 'Nagy Őt' akarod bevonzani, de -valami oknál fogva- nem vagy ezzel a vágyaddal összhangban, ráadásul tele vagy ellenállással a párkapcsolatok terén is, akkor állhat előtted a Nagy Ő, bekopoghat az ajtódon, Te észre sem fogod venni, még akkor sem ha tényleg előtted áll és még talán beszélgettek is egymással, mert a rezgéseid abban a pillanatban nem kompatibilisek a vágyaddal - szó szerint a Nagy Ő láthatatlanná válik a számodra." - Abraham-Hicks
Szeretet.
Az életben semmi se biztos – kivéve a halált.
Máskülönben az élet csupán egy másik név a bizonytalanságra.
Mikor ezt felismered,
a biztonság iránti vágy egyszerűen eltűnik,

a bizonytalanságnak a teljes elfogadása által szabadulsz meg tőle.
A bizonytalanság az elme része marad,
mert ez a természete.
Ne aggódj miatta, mert az
csak hajtóerőt ad neki, hagyd az elmét
a maga útján járni,
és te menj bele a meditációdba.
Te nem az elme vagy,
mi is hát a gond az elmével?
Hagyd magára a sötétséget,
s csak gyújtsd meg a lámpásodat.
Szeretnéd alaposan átgondolni, s csak aztán megadni magadat?
Ó te bolond! A megadás egy méretes lépés a gondolatokon kívülre.
Vagy ugrasz – vagy sem,
de az Isten szerelmére, ne dilemmázzál rajta! OSHO.
Úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy már ringattuk is magunkat a ritmusára, úgy ELKAPTUK, és eltöltött minket a határtalan izgatott öröme annak, hogy lelkünkből és életünkből előcsalogatjuk az addig csak tunyán szunnyadó tömérdek varázsos részletet"

Jack Kerouac
Úton (az eredeti tekercs)
Vannak nők, akiken minden smakkol, azt szoktuk mondani, hogy tökéletesek. Minden arányos, minden a helyén van. Szépek, mert átlagosak. És vannak, akik szépek, mert érdekesek. Mert csak egy van belőlük.
Szendi Gábor
"Ha be akarod vonzani a legjobb kapcsolatokat, előbb önmagaddal kell szeretetteljes kapcsolatban lenned. Ha lelkitársra vágysz, előbb a saját lelkeddel kell összefonódnod. Nem azt kapod amit akarsz, hanem azt aki vagy." Abraham-Hicks
Ha lenne egy új életem akkor
arra figyelnék, aki hallgat
s nem törődnék azzal, aki beszél;
akkor
hallgatnék, amikor te megszólalsz,

s csak akkor szólnék, amikor nem beszélsz.

Ha lenne egy új életem, akkor
megélném azt, mi szívemben táncol,
s lenyelném azt, mi fejemben tombol;
akkor
őszintén kimutatnám az érzéseimet,
s nem szégyellném megélni a tieidet.

Ha lenne egy új életem, akkor
megtenném azt, mit félek megtenni,
s elfelejteném azt, mit meg akarok tenni;
akkor
nem szégyellnék tőled tanulni,
s nem akarnék neked papolni.

Ha lenne egy új életem, akkor
sosem várnék, azonnal cselekednék,
s nem aggódnék a következmények miatt;
akkor
elfogadnám azt, mit az élet ad,
s enyém lenne a pillanat.

A. J. Christian
Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől.
Paulo Coelho

2012. november 23., péntek

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell.
(Illyés Gyula)

Szerte a világon ezerféle téveszme él a meditációval kapcsolatban. Pedig a meditáció nagyon egyszerű: nem más, mint tudatosság. Nem kántálás, nem mantra vagy a rózsafüzér használata. Ezek hipnotikus módszerek, melyek csupán egyfajta megpihenést tudnak biztosítani, és nincs semmi rossz abba a megpihenésben; ha valaki csak ellazulni igyekszik, akkor éppenséggel tökéletesek. Bármelyik hipnotikus módszer hasznos segítség lehet, de ha az igazságot akarod megismerni, akkor ez nem elég. A meditáció azt jelenti, hogy a tudattalanságodat tudatossággá alakítod át. Normálisan az elménknek mindössze egytizede tudatos, kilenctizede tudattalan. Az elmének csupán egy kis része, egy vékony rétege világos; azon kívül az egész ház sötétségbe borul. A feladat pedig abból áll, hogy ezt a kis fényt akkorára növeljük, hogy az egész ház fényárban ússzon, hogy egyetlen zug vagy sarok se maradjon sötétben.
Amikor az egész ház tele van fénnyel, akkor az élet csoda; akkor az élet varázslat; megvan benne a varázslat minősége. Akkor nem hétköznapi többé - minden különleges lesz. A profán szentté válik, és az élet apró dolgai olyan hatalmas jelentőségre tesznek szert, amit sosem képzeltünk volna. A közönséges kövek olyan gyönyörűnek tűnnek, mint a gyémántok. A létezés egésze megvilágosodik. Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled függ. OSHO.

"Amikor azt érzem, hogy valaki engem kontrollál, akkor nem azt teszem, amit szeretnék." Feldmár András

2012. november 22., csütörtök

"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?...
Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság.
Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz.
Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés.
Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán.
Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?" Müller Péter
még ebben az évben kezdj hozzá..
Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen. (...) Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges.
Márai Sándor
Elengedtem....
Örökre....vége..
Ha zuhanni kell akkor essünk nagyot..hadd szóljon...
Nem is olyan félelmetes....ismerős...az esés nyoma még sokáig meglesz...de elmúlik ez is...
Nem voltam elég erős harcolni magamért..kettőnkért, nagyon kellett volna szeme a hangja...Ő...
...de..megnémított a félelem....hogy megint elárulnak....becsapnak, ha elmondom mennyire szükségem van rá...
(T.T.)
"Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis - a "kell!", az "akarom!" - késlelteti a megvalósulást. Amikor elengeded, megjön. Ez a mágia egyik nagy titka." (Müller Péter)
Szenvedések végtelen sorát viseltük el egész életünkben, és szenvedünk ma is. Anélkül, hogy bármi értelme lenne. Most, hogy megfogadtuk, a szenvedésektől való szabadulás útjára lépünk, rezzenéstelenül kell tűrnünk a sérelmeket. Nem lesz könnyű munka türelmesnek lenni. Szakadatlan és megfeszített összpontosítást követel. De az eredmény, amit elérünk általa, valami csodálatos. Olyasmi, mint maga a boldogság!
/Őszentsége a Dalai Láma/
Ha erősen megviseltek a szenvedéseid, és úgy érzed, "kiégtél", kimerültél, mindenki számára az a legjobb, ha visszavonulsz, hogy helyreállítsd, regeneráld magad. A lényeg az, hogy hosszú távra tervezz, ne akarj azonnal eredményeket.
/Őszentsége a Dalai Láma/

2012. november 21., szerda

"Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk, a legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni, mert az észérvek általában megpróbálnak eltántorítani minket az álmainktól, mondván, hogy még nem jött el az idő. Az ésszerűség fél a vereségtől, az ösztönösség viszont élvezi az életet és a kihívásait." (Paulo Coelho)
MÉLTÓ VAGYOK A SZERETETRE!!! :)

2012. november 20., kedd

Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy veszítsen, vagy elveszítsen valamit. E mögött igen gyakran egy kezdeti sérülés van, valami korai nagy veszteség. A rákövetkező veszteségek pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán kisgyerekként egészen tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket döntően átalakítja. Ha szeretnénk boldogabbak lenni, akkor az egyik legfontosabb feladatunk és lehetőségünk, hogy a veszteségekkel kezdjünk valamit.
Valami védőburkot szeretnék. Azt hiszem, egy társ formájában, hogy kössön ide a valósághoz, mert egyedül, ha nincs mellettem senki nehezékként, akkor elszállok, feloldódom a nagy semmiben, szétesem.
Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik, ha sorra minden vágy teljesül.
(Balogh Béla)
Létezik az, hogy egy érzés, egy ember, egy szerelem annyira elhatalmasodik a lélekben, hogy végérvényesen birtokba veszi? S aztán az ember többé soha nem tudsz mást szeretni? (...) Amikor az ember felébred az éjszaka közepén, és keresi a másikat. Amikor csörög a telefon, és az első gondolatunk az, hogy ő hív. Amikor az egész életünk helyén van, csak éppen nyomorultul hiányzik valaki. Amikor semminek nincs értelme, ha ő nincs velünk.
(Tomán Edina)
Legveszélyesebb fájdalmaink azok, amelyekre nem merünk emlékezni. Rettegünk, hogy szembenézzünk valamivel, ami egyszer már óriási fájdalmat okozott, s tudatalattink fekete lyukába gyömöszöljük, azt remélve, hogy ott nem csinálhat bajt. így is visszajön azonban, legfeljebb álarcban, angyalarcú démonként. Egy darabig csendben lapul, hogy aztán később alattomosan ránk támadjon. A felejtés olyan, mint az orosz rulett!

Lewis Benedictus Smedes
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=516456905038815&set=a.345944042090103.91830.345923328758841&type=1&theater

2012. november 19., hétfő

"Az önbizalom nem más, mint egy sikeresen átélt kockázat eredménye." -Jack Gibb

2012. november 18., vasárnap

Ha az egót személyes problémádnak tekinted, az pusztán az egódat erősíti.

Amikor egós viselkedést észlelsz magadban, mosolyogj!"E.TOLLE!
Csinálj bármit, mindig az számít, hogy hogyan csinálod, és van-e kivel, mert ez csapatjáték, és már az is ajándék, ha figyelsz arra, aki rád figyel.
(Shakespeare)
Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.
(Coelho)
Tudod, hogy mi a te bajod? Túl gyorsan kötődsz. És ha egyszer kötődsz valakihez, bármit megteszel, hogy megfelelj neki, és hogy boldoggá tedd. Sosem arról van szó, hogy te mit akarsz, mindig más érdekeit nézed a sajátod előtt. Túl sok lehet
őséget adsz az embereknek, akik túl könnyen feladják, ők ezt nem érdemlik meg. Kihasználnak téged, és befolyásolható leszel. De te jól megvagy úgy is, mert ők ott vannak az életedben, és te csak ennyit akarsz. És még ha át is vernek, te akkor is ott leszel nekik.., mert ez vagy te, ilyen vagy te. Ha egyszer kötődsz valakihez, foglyul ejtik a szívedet, és mindig lesz benne helyük. És ezért olyan nehéz most ŐT elengedned..
"Megérinti a lelked egy szó. Csodálatos és felemelő. Olyankor megnyílik magától a világ, s mosolyod ragyog, akár a tűző nap. Szíved átmelegszik, mert a gondolat teremtette szó, s a szavakból építkező mondatok csak Érted szólnak. Látod és ér
zed, van még miért élni. Ha sebzett a lelked és könnyek fedik megfáradt szemeid, akkor a legkedvesebb hozzászólások azok, amik felszárítják a könnyeket. Azt hiszed, senki nem veszi észre, ha felveszed a legszebb ruháid, ha önmagadat adod. Tévedsz! Aki önmagát adja, akinek a bensője fényt áraszt a hétköznap arcaira, az árnyék elszalad, s megtörténik az, amire minden élőlény vágyik. Kölcsönösen boldogságot adni a másiknak. Az a bizonyos személy kedveskedik, Te megköszönöd és érzed, ahogy elönt az öröm és a hála. Felülkerekedsz saját magadon, az álom valósággá válik, ahogy egy száj gyönyörű mondatokat formál neked. A nyakába ugranál az illetőnek, annyira jóleső szavak ezek, főképp, hogy ritka a mai világban a dicséret és a bók. De nem teszed. Ezt a szívet-lelket perzselő érzést megtartod magadnak, önmagadba zárod, és hagyod, hogy átjárja a testedet, hogy beleremegj a boldogságba…"
"Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned, felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te azért vagy itt, ho
gy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé. És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább... és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.

Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint elhatározod, hogy „mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek, bármibe kerüljön is...", meglátod, azonnal egy nagy változáson mész keresztül. Tele leszel energiával; csak úgy lüktet majd benned az életenergia.

Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna... és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A gyötrelem elkerülhetetlen."

Osho
"Párkapcsolatod minősége egyedül a saját tudatosságodtól/tudat állapodottól függ." -
Erhard F. Freitag
A férfiasság eredeti, ősi értelmében áldozatra való képességet jelent.
Odaadást.
Hűséget.
Megbízhatóságot.
Szilárd alapot, amelyre építeni lehet.
A család és közösség számára védelmet. Olyan erőt, mely az önfeladásban, az áldozatban nyilv

ánul meg. Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja. Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek.
Az igazi férfi nem agresszív. Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi. A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt. Ezen alapszik a keleti harcművészet és az ősi szamuráj hagyomány. A harcost nem támadásra, hanem bölcs védekezésre nevelték, s feladata nem az volt, hogy önmagát, hanem hogy az igazságot, a becsületet és az igazi értékeket védje meg, akár az élete árán is. „Erős az, aki önmagát legyőzte” – mondja Konfucius.
Az agresszív, hódító, mindenkit legázoló, győzelemre törő, könyörtelen és önző férfi, aki nem az igazságot védi, hanem bosszút áll és rabol, aki a saját érdekein túl senkire sincs tekintettel, nem az igazi Férfi arca! Ez a torzképe. Igen, ezek lettünk, uraim: durvák, kemények, karrieristák, nemes eszmények nélkül élők. Elfelejtettük, hogy a legnagyobb férfierény a szelídség, a hűség, és az, hogy a magasabbért fel tudjuk áldozni magunkat. Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé – de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet.
A férfi szépségének lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta, mohóság sem tükröződik a vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, ami belülről szépíti meg a férfit. Akkor is, ha nem szépnek született.
A nemesség nem az agresszív egónak, hanem a fensőbbrendű Énnek a jele a férfi arcán. Ereje nem durva, hanem finom. Erélyes, de nem erőszakos. Szemében az értelem és érzelem egysége tükröződik. Ilyen arcra mondjuk, hogy korszerűtlen. Nem divat manapság.
Ez a baj. Nem a férfiuralom. Igazi Férfi uralma alatt jó lenne élni. Csakhogy manapság nincsenek igazi férfiak.

Müller Péter: Az igazi férfi
Cserkúti Jurta


A lányok gyakran nőnek fel úgy, hogy csak néhány mozzanatot látnak az apjuk életéből: eszik, sokáig dolgozik, ő vezeti az autót hulla fáradtan is, pénzt és ajándékokat hoz, és este mindig fáradt, miközben néha kiabál, és d

ühében csapkodja az ajtót.
Azt általában sosem látják, hogy az édesanyjuk megmasszírozná az apa vállát, homlokát vacsora előtt. Azt sem látják, hogy TV nézés közben az anya ill...óolajas lábmasszázzsal töltené föl férje energiáit. Az sem szokás, hogy a szombati ebéd desszertje mellé a feleség két jegyet szervírozna a vasárnapi tenisz-meccsre, s közben a gyerekek előtt azt mondaná:
„Azért kapod, mert szeretlek!”.
A szokásos karácsonyi ötlettelenséget, amivel a férjeknek általában be kell érniük, most nem is részletezem, mert az már olyan látványos elhanyagolás, amely túlontúl hétköznapi.

De van még egy fontos oka annak, hogy mi nők gyakran nem tudjuk, hogyan lehetne jól szeretni egy férfit.
Ez pedig a férfiaknak az a természete, hogy hajlamosabbak azt mutatni, nincsen szükségük figyelmességekre, odafigyelésre, gyengédségre. Tudod Juliette, „a kemény, szívós férfitermészet, amely mindennel egyedül is megbirkózik”.

Úgy TŰNIK nincs szükségük szeretetre, pedig csak félnek tőle, és nem merik elfogadni. S ha ez így van, akkor idővel kiszáradnak, mint a fák. Szálkásak, tüskések, fáradtak, majd fásultak lesznek, és akkor a helyzet már visszafordíthatatlan. A férfiak egy része hajlamos arra, hogy érzelmileg sivár, alapvetően magányos életet éljen. Néha ez szánalmassá válik, amely egészen különös boldogtalanságba taszíthatja a férfit, akit egykor szerettünk.

Tartozom Neked egy vallomással. Indonéziában az édesanyám a következőt mondta, amikor észrevette, hogy a fiúk udvarolni kezdtek nekem:

„Kicsi lányom,
jegyezd meg jól, amit most mondok Neked.
Figyeld meg jól a fiúkat és később a férfiakat.
Ha boldog akarsz lenni, csak olyan férfit válassz, aki nem húzza el a fejét, ha mások előtt hosszan megcsókolod, és a strandon is megengedi, hogy megmasszírozd a lábát.
Mert a boldogságodhoz szükséged lesz arra,
hogy a férjed hagyja, hogy szeresd
– és úgy, ahogyan Te tudsz szeretni.”

Máskor azt mondta:

„Tartsd távol magad azoktól a férfiaktól,
akikkel nem tudsz bármiről beszélgetni.
Mert a házasság egy olyan oázis,
amelyet a beszélgetés patakja éltet.
Te bírni fogod a szárazságot,
de egyedül maradsz, ha a férfi kiszárad.”

Még ma is hallom a hangját, és hálás vagyok Neki ezekért a szavakért. Sosem felejtettem el őket.

Ő nem engedte meg nekünk, hogy összekeverjük a vonzalmat a szeretettel. Egyszer készített nekem egy bőr könyvjelzőt, amire ez volt írva:

„Olyan férfit szeress,
akihez VONZÓDSZ, ÉS akivel ÖSSZEILLESZ.”

Aláhúzta nekem a három szót, nehogy elfelejtsem, hogy ezek különböző dolgok.

Emlékszem, hogyan szerette Ő az apámat, és apám hogyan tette minden nap boldoggá őt. Azt hiszem mindketten érzékeny és figyelmes emberek voltak, akik sosem szűntek meg egymást tisztelni. Szinte szertartás volt, ahogyan mindent megbeszélgettek a konyhaasztalnál, mi pedig mindig kértük Őket, hogy
„Ne beszélgessetek már annyit!”,
merthogy ilyenkor nem mi gyerekek voltunk a fontosak.
Akkor még nem értettük, hogyan képesek ennyit beszélni…valójában féltékenyek voltunk, de úgy tűnt, hogy egyikük sem dönt ilyenkor a mi javunkra.

Ezek a hosszú esti beszélgetések „szent idők” voltak, amelybe nekünk gyerekeknek sem belátásunk, sem beleszólásunk nem volt.

Szerencsére, ahogy véget ért, és kijöttek a konyhából, újra mi lettünk számukra a legfontosabbak, amit mi azonnal ki is használtunk. Ma úgy gondolom, hogy anyám arra mutatott nekünk példát, hogyan lehet egy nő teljes értékű anya és feleség.
Soha nem játszotta ki e két szerepet egymás ellen.

Mindegyiknek megvolt a maga ideje, amikor a figyelmét nem kellett megosztania.

Egyszer azt is mondta:

„Az ember törődik a férjével,
mert az ember törődik azzal, akit szeret.
És soha ne felejtsd, hogy egy nő élete során
a gyermekek kirepülnek, de a férjed az,
aki akkor is a társad marad.”

Paeli Suutari: A Suutari-hagyaték
Titkos levelek
a párválasztásról és a szerelemről
(részlet)
Cserkúti Jurta
Őszinte vagy...nyersen őszinte..kemény, fájdalmas lecke a Nőnek a Férfitól..Férfiról a Nőnek..
Elfutok, visszahúzol..elfutsz, visszahúzlak.
Tanulj meg engem! Tanullak téged!
Titkos ösvények, bizarr kis kanyarok..de haladunk előre....Hová? Merre? Miért? Nem kérdezem...nő vagyok...te kérdezed, mert férfi vagy....A te mondatod a tudnom kell...az enyém az éreznem kell.

"Ha két ember igazán fontos egymás számára, akkor a világ többi része megszűnik létezni. Ha Veled vagyok, én pontosan ezt érzem."

Dr. Csont c. film
"Elpusztulok, de nem tudok élni nélküled. Akard, hogy élhessek melletted. Minden gyötrelmedet érzem. Kalauzod nem merek lenni, de esküszöm: mindent Teérted. Hiszen csak Te vagy nekem Valaki."

Ady Endre
"Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett
Szegény ördög csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed."

Ady Endre
"A szeretet engedi, hogy a másik legyen. Óvatosan, törődve, vigyázva, de a szeretet csak azt akarja, hogy a másik legyen, úgy, ahogy van. Hogy az lehessen aki, ami."

Feldmár András

"A szerelem azt jelenti... hogy képes vagy várni."

Meg Cabot
"Úgy vágyom rád, mint ha itt se lennél."

Fodor Ákos
"Azt mondják, egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. Istenem, bárcsak ne én lennék az..."

Bárcsak c. film
"A pillantása fogta meg. Valami történt közöttük, amit sem visszavenni, sem letagadni nem lehetett. Talán ez az egyetlen valóságos ebben a világban: így látni valakit, hacsak egyetlen pillanatra is, a lelke legmélyére fúrva a tekintetünket."

Alice Hoffman
"Az ember csak ritkán részesül abban a szerencsében, hogy olyan rendkívüli valaki kerül az útjába, aki lénye legmélyét érinti meg, s teljesen kicseréli."

James Van Praagh
"A különbség a barátság és a szerelem között az, hogy mennyire tudjátok megsebezni egymást."

Ashleigh Brilliant
Életművészet

"Elfogadni tudni a boldog napokat,de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.

Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül." (Tatiosz)
"A gyermeki szeretet logikája: Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája: Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja: Szeretlek, mert szükségem van rád.
Az igaz szeretet azt mondja: Szükségem van rád, mert szeretlek." (Erich Fromm)
"Amikor az emberek szenvednek mindig a külvilágban keresik az okokat... Amikor viszont már eleget szenvedtek, és egy percig nem bírják tovább, akkor tekintenek csak önmagukba." - Randy Gage

2012. november 17., szombat

A szerelem ajándékát akkor kapjuk, ha a létezésnek már semmi más eszköze nincs ahhoz, hogy a szeretetlenségünkből kimozdítson. Amikor a magány börtönébe zártan (ahová a félelemtől menekülve, a biztonságot keresve egyedül és kizárólag mi magunk kulcsoltuk be magunkat) már a reménye is elszállt annak, hogy a másik embert észrevegyük, a másik emberre figyeljünk. Egy mindent átható érzést kapunk, elemi erejűt, ellenállhatatlant, amely lerombolja a biztonság, a védettség falát és kinn találjuk magunkat a valóságban mezítelenül, védtelenül, kiszolgáltatottan és boldogan. Beíratott minket az Isten a szeretet iskolájába.

Biegelbauer Pál
Miért szeretem hát? Úgy látom, csak azért, mert férfi. Azért szeretem, mert alapjában jó! De máskülönben is szeretném. Ha szidna és megverne, akkor is szeretném. Valószínűleg ez is női tulajdonság bennem. Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és a
z utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék.

Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá.

És azért van az, amit már az előbb is említettem: a szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Mark Twain: Ádám és Éva naplója
"Oly egy voltam Veled, hogy más mellett dideregnék."

Paul Éluard
Kissé rekedtesen törnek elő belőlem (...) a szavak; túl sok időt töltöttem azzal, hogy sohase mondjam ki őket... Az ember elhitetheti magával, hogy egy kapcsolat alapja az őszinteség, de tulajdonképpen még ez az alapigazság sem igaz. Az ember nagyon is hajlamos a hazugságra, ha úgy gondolja, ezzel megkíméli magát vagy akit szeret, a fájdalomtól.

Jodi Lynn Picoult
Amikor megszületsz, és nem vártak..nem szeretnek..nem akartak...csak úgy lettél...és vagy.
Nem kapsz szeretet, törődést, figyelmet. Ez lesz a "normális"....Nem adnak..nincs mit elfogadni..
Nem tudsz elfogadni...sőt zavarba is jössz, ha egy pozitív megnyilvánulás megtalál....a simogatás egyenesen elviselhetetlen...összerándulsz tőle..kitérsz előle.
Aztán felnősz......kilépsz a világba...és csakis olyan kapcsolatokat teremtesz amiben nem "kell" elfogadni...sőt ki kell "verekedni" a figyelmet...és érzelmekről szó sincs. Nincs megértés, türelem, kedvesség. Esetleg bántalmazás van..szóban , tettben. Nem látod mi lehet a baj, miért történik ez folyton veled... Mert nem szereted magad!
Ezért most, ha változtatni szeretnél, más életet akarsz, akkor kezd el szeretni magad! Képes vagy rá!
nap mint nap tenned kell érte..dolgoznod kell magadon...ahogy a negatívat tudtad rögzíteni..ez is menni fog..olyan ütemben amilyenben elhatározod. De először is meg kell engedned magadnak a változást! Mert megérdemled....
"Bánj úgy magaddal, ahogyan egy felbecsülhetetlen értékű ajándékkal bánnál!" - Randy Gage
A férfi a nő szemében hős akar lenni. Ha a nő bármilyen okból csalódott vagy boldogtalan, a férfi ezt saját kudarcaként éli meg. Társa boldogtalansága megerősíti legmélyebb félelmét: egyszerűen nem elég tökéletes. Manapság sok nő nem veszi észre, milyen sebezhetőek a férfiak, mennyire szükségük van nekik is szeretetre. A szeretet segít a férfinak rájönni: éppen elég tökéletes ahhoz,

hogy képes legyen teljesíteni mások kívánságait.

John Gray
Az egyetlen módja, hogy megkapd, amit igazán szeretnél az, ha tudod, mit szeretnél. Az egyetlen módja, hogy tudd, mit szeretnél igazán, hogy ismerd önmagad. Az egyetlen módja, hogy ismerd önmagad, hogy légy önmagad. És az egyetlen módja, hogy önmagad légy az, ha a szívedre hallgatsz." Mike Dooley
"A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csakis az sugárzik, ami benned van. Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget. Lehetetlen."
/Müller Péter/
Sri Amma: Azt feltételezed, hogy a félelem az élethelyzeteidből adódik. Az igazság az, hogy a félelem nem a helyzet miatt van. A félelem benned van, és ez bukkan fel folyamatosan különböző álruhákban. Ennek meglátása a bölcsesség.
"Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar." -Belva Davis

2012. november 16., péntek

Életünk első nagy meghatározó élménye a születés, és az első pár év.
Ha ebben az időszakban nem azt tapasztaljuk, hogy a szüleink, elsősorban az édesanyánk feltétel nélkül szeret minket, és ezt ki is tudja fejezni irányunkban. Akkor nem tanuljuk meg elfogadni a szeretetet, és önmagunkat sem tudjuk szeretni. Egyszerűen nem érezzük méltónak rá magunkat.
Hiszen édesanyánk akit ugye a legnagyobb erőnek érzünk a világon, azt éreztette, hogy nem vagyunk szeretetre méltóak. Ezért történik az sokszor az ilyen emberekkel, hogy  csupa olyan embert vonzanak be, akik nem tudják kimutatni az érzéseiket, esetleg bántalmazóan viselkednek. Mert ilyenkor nem kell elfogadni. Harcolni kell a szeretetért, hogy kicsikarjunk egy kis adagot magunknak. És ugye, egy ilyen gyermekkor után az a természetes állapot. Sajnos sok időbe telhet amíg az ember felismeri, meglátja az összefüggéseket, és akár egy egész élet eltelhet így. De van kiút ebből az állapotból ha kész vagy rá, hogy változtass.
Meg kell tanulnod szeretned magad! Ez az első lépcsőfok amit meg kell másznod, hogy kigyere a csapdából. Napról napra, egyre jobban kell szeretned magad...muszáj. Nem csak magad miatt, hanem, hogy ezáltal jobb szülő is válhasson belőled, és ne add tovább ezt a negatív mintát.
Ha szeretni tudod magad, akkor el is tudod azt fogadni, hogy egy másik ember őszintén szeret téged.
És akkor már készen állsz rá, hogy egy ilyen embert vonz be az életedbe.
Ma ideális helynek fogadom el azt, ahol most vagyok. Ha köztes állapotban
vagyok, igyekszek hinni benne, hogy ez sem cél nélkül való, hogy továbbmozdít
valami jó felé.
Ne állj ellen a fájdalomnak! Add meg magad a bánatnak, a kétségbeesésnek, a félelemnek, a magánynak, a szenvedés bármely formájának. Légy szemtanúja anélkül, hogy minősítenéd! Engedd ott lenni! Öleld át! Aztán lásd, ahogyan az elfogadás csodája a szenvedést mélységes békévé alakítja...
(Eckhart Tolle)
"Én az a történet vagyok, amit Te látni vélsz."
Byron Katie
"A kulcsfontosságú kérdés, amit érdemes magadnak gyakran feltenni:
hogyan viszonyulok a jelen pillanathoz?

Ezt követően válj éberré, és találd meg a választ!

Úgy kezelem-e a mostot, hogy az nem több, mint egy végcélhoz elvezető eszköz? Akadálynak látom? Ellenséggé teszem?

Mivel mindig mindössze a jelen pillanat fölött rendelkezel, mivel az élet elválaszthatatlan a mosttól, a kérdés valójában ezt jelenti:
hogyan viszonyulok az élethez?

Kitűnő ez a kérdés ahhoz, hogy leleplezd a benned lévő egót, s hogy önmagadat a jelenlét állapotába hozd. Bár nem az abszolút igazságot fogalmazza meg (végső soron ugyanis te és a jelen pillanat egyek vagytok), e kérdés mégis hasznos, a helyes irányba terelő útjelző tábla.
Gyakran tedd fel magadnak, egészen addig, amíg idővel már fölöslegessé nem válik." E.Tolle
„Ha azt hiszed, ’Szeretnem kellene magamat’, melyik ’magam'-ra is gondolsz pontosan?”
Byron Katie
Kérdező: Nyugtalan vagyok. Hogy érhetem el a békét?
Maharaj: Miért van szükséged békére?
Kérdező: Hogy boldog legyek.
Maharaj: Most nem vagy boldog?
Kérdező: Nem, nem vagyok.

Maharaj: Mi tesz boldogtalanná?
Kérdező: Amim van, azt nem akarom, és azt akarom, amim nincs.
Maharaj: Miért nem fordítod meg: akard azt, amid van, és ne érdekeljen az, amid nincs.
Nisargadatta Maharaj
Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz?
Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot?
Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban?
Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?

Hioszi Tatiosz
"A felhők, az érzetek, a gondolatok jönnek-mennek — és egyik sem te vagy; te a határtalan szabadság, a határtalan Üresség, a határtalan tisztás vagy, amelyben a megnyilvánult dolgok felmerülnek, egy darabig időznek, majd elenyésznek. Lassanként tehát felismered, hogy a benned élő „Szemlélő ", aki mindezen dolgok Tanúja, maga is pusztán a határtalan Üresség. Nem dolog, nem objektum; nem megpillantható vagy megragadható." Ken Wilber
"Szeretni azt jelenti: felismerni önmagadat a másikban.

A jelenlét, aki vagy, az időtlen Vagyok, felismeri önmagát a másikban és a másik szeretve – más szóval: „felismerve” – érzi magát.
Amikor egy másik ember felismer, akkor ez a felismerés – mindkettőtökön keresztül – teljesebben hozza a Lét dimenzióját e világba.
Ez a szeretet az, ami megváltja a világot."
Eckhart Tolle

A szabadság, a megvilágosodás arról szól, hogy teljesen alárendelődünk a pillanatnak. Ilyen egyszerű. A megvilágosodás nem más, mint a jelennel, a meglévő dolgokkal szembeni ellenállás tökéletes hiánya. Ennyi az egész. Hiszen mi is adna több szabadságot az erőfeszítés megszűnésénél? Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk feladni a küzdelmet meg kell válnunk az énképünktől, nézeteinktől, az elméletei
nktől. A spirituális beállítottságú emberek általában készek feladni önazonosságukat és szerepeiket, elméleteikhez és világnézetükhöz viszont annál jobban ragaszkodnak. Pedig a fénybe nem viheted magaddal ezeket sem, mert ott nincsenek nézőpontok, nincsenek tervek. Nincsenek elvárások se a világgal, se magaddal, se másokkal szemben. Amikor a tudat kiszabadítja magát az énről, az életről, vagy a többi emberről kialakított elképzeléseiből, ha felad minden elvárást, akkor csak az Igazság marad.” /Adyashanti/
"Van egy jó hozzáállás, amit bármely cél iránt felvehetsz:
Ha megtörténik, jó; ha nem történik meg, az is jó.
Sokkal azelőtt, hogy eljutnál addig, ahol biztonsággal tudnál döntéseket hozni a jövődről, úgy találhatod, hogy már nem is nagyon van kedved jóslásokhoz. Nem fogod bánni, ha elengedsz egy gyönyörű tapasztalatot, élményt, mert a szeretet éppoly kellemesen meg fog jutalmazni a következővel."
Thaddeus Golas
"Hagyj fel azzal, hogy bármit is tudjál!
Hagyj fel az intellektuális megértés hajszolásával!
Hagyj fel a miértek kérdezgetésével!
Minden alkalommal, amikor a "miért" megjelenik, csak még mélyebbre visz téged az intellektusba. A "miért"-re adható egyetlen válasz: "miért ne"?
Légy csendes, majd még csendesebb és még annál is csendesebb! Légy minden képzeletet felülmúlóan csendes! Ekkor az, amit nem lehet megismerni, felfedi önmagát."
Gangaji
"...Végül meghívást kapsz arra, hogy lépj az óceán közepébe.Ezen a ponton az egyetlen segítség az, ha mindent elengedsz.Minden előre gyártott elképzelés, hogy mi visz el téged valahova, azon a feltételezésen alapul, hogy még nem vagy ott.
De már ott vagy.
Már Az vagy."
Gangaji
"Ha meg akarjuk ragadni életünk valóságát, amíg még a miénk, rá kell ébrednünk a pillanatainkra. Máskülönben teljes napok suhanhatnak el mellettünk észrevétlenül - sőt az egész élet.
Egyik gyakorlatias módja, hogy ezt megtegyük, a következő : amikor másokat nézünk kérdezzük meg magunktól, hogy tényleg őket látjuk-e vagy csak a róluk alkotott gondolatainkat?
Olykor a gondolataink olyanok, mint egy

álomszemüveg. Amikor az álomszemüveg rajtunk van, álomgyerekeket, álomférjet, álomfeleséget, álommunkát, álomkollégákat, álompartnereket, álombarátokat látunk. Életünket egy álomjelenetben élhetjük egy álomjövőért. Tudtunkon kívül mindent kiszínezünk, mindent eltorzítunk. Jóllehet az álombéli dolgok változhatnak, s az elevenség és valódiság illúzióját kelthetik, mégis egy álom foglyai vagyunk. Ám ha levesszük a szemüveget , talán - de csak talán - pontosan megláthatjuk azt, ami valóban itt van."
Jon Kabat-Zinn
“A boldogságnak van egy rendkívül egyszerű titka.

Csupán el kell engedned az adott pillanattal kapcsolatos elvárásaidat. Ha várakozással mész bele a helyzetbe – akár azt várod tőlük, hogy hozzanak, akár azt, hogy megszüntessenek valamit – az a végén mindig szenvedést okoz.”

Adyashanti
"Hagyd, hogy jöjjön, ami jön, menjen, ami megy és figyeld meg azt, ami marad!"
Ramana Maharsi
"A valóság mindig kedvesebb, mint a történet, melyet magunknak mesélünk róla."
Byron Katie
"Ha a fák olyanok lennének, mint mi, egyszer csak azt látnánk, hogy ágaikkal utánanyúlnak lehulló leveleiknek, majd összegereblyézik és szépen visszahelyezik magukra őket. Hát nem jönnél-e zavarba, ha ezt tapasztalnád? Ugye, milyen ijesztő lenne egy leveleit őrizgető, egzisztenciális válságban szenvedő fa látványa? Pedig mi emberek épp ugyanezt tesszük: felszedegetjük és összerakosgatjuk kedvenc meggyőződéseink és elméleteink darabkáit, hogy aztán egy egész életen át féltve őrizgessük őket."
Adyashanti
A dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy akarjuk, hogy alakuljanak.
A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító, ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki. Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk,
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érintsd meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg, és aztán engedj el!
Holnap hajnalig őszintén ölelj még...!
Elfogadni azt, ami van, ami megváltoztathatatlan, annyi, mint felismerni, hogy amit eddig korlátoknak tekintettem, nem azok, hanem ellenkezőleg, szabadságom megélésének egyedüli eszközei.
Az, hogy a racionális emberek olyan rendíthetetlenül ragaszkodnak a saját énképükhöz, biztosítja feneketlen tudatlanságukat. Például figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a samanizmus nem varázsigékből és hókuszpókuszokból áll, hanem abból a szabadságból, hogy nem pusztán a magától értetődőnek vett világot érzékeljük, hanem minden mást is, ami emberileg lehetséges. A köznapi emberek reszketnek a szabadság lehetőségétől. Pedig a szabadság ott van bennük, csak a kisujjukat kellene kinyújtaniuk érte.
Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

Szilvási Lajos
A rajongó szerelem egyik főbb ismérve a függőségi érzet. Azzal kezdődik, mikor bámulatod tárgya rád zúdít egy mámorító, érzékcsalódást előidéző nagyságrendű valamit, amelyről még magadnak sem merted bevallani, mennyire kívántad – mondjuk, egy eget rengető szerelem és felkavaró érzelmek kábítószerszerű keverékét. Hamarosan egy igazi narkós kiéhezettségével fogsz sóvárogni a szenvedélyes figyelemre.
Amikor pedig nem kapod meg az adagod, egyből magad alá kerülsz: dilis leszel és kimerült (arról nem is beszélve, hogy neheztelni fogsz a dealerre, aki kialakította benned ezt a függőséget, ám most meg nem hajlandó arra, hogy felköhögje az árut, pedig tudod, hogy van neki valahol raktáron, a fenébe is, hiszen eddig ingyen adta!). Aztán ott találod magad a sarokban, remegve, lesoványodva, és csak ez az egy biztos: eladnád a lelkedet is, vagy kirabolnád a szomszédod, csak hogy újra, még egyszer kaphass abból a drogból..

Elizabeth M. Gilbert - Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek

Ma nem ragaszkodom foggal-körömmel a múlt fájdalmas tanulságaihoz. Megnyílok a pozitív leckéknek, melyeket a ma és a holnap tartogat nekem. Bízom abban, hogy tudok vigyázni magamra, és vigyázok is. Bízom abban, hogy a terv jó akkor is, ha nem ismerem pontosan.

Ma arra összpontosítok, ami jó bennem. Magamnak adom annak a törődésnek egy részét, amit eddig a világnak adtam.
Ha egész életedben szenvedtél, akkor a szenvedés egyfajta biztoságérzetet ad, és a változás ijesztő. Olyan ez, mint amikor a betegek bevallják: "Ha valaha is meggyógyulnék, többé nem lehetnének kifogásaim. Valahogy kényelmes dolog betegnek lenni."

2012. november 15., csütörtök

"A cinizmus a legtökéletesebb filozófia azok számára, akiknek nincs lelkük."

Oscar Wilde

2012. november 14., szerda

Köztudott, hogy ha egy kapcsolatodat nem ápolod, nem fektetsz bele energiát, akkor az a kapcsolat előbb, utóbb megszűnik. Így működik önmagunkkal is a kapcsolatunk. Mik a figyelmeztető jelek? például, ha megkérdezed magadtól mi okozna örömet, mit szeretnél...és nem jön válasz..fogalmad sincs....mert nem vagytok kapcsolatban. Ha sokáig nem vagy kapcsolatban önmagaddal akkor elmúlik az önszeretet is benned....és onnantól nagy bajban vagy...mert ha magadat nem szereted, akkor senkit sem tudsz...és elhidegülsz, távolságtartó és merev leszel ... Találkozz időnként magaddal...napi 10 perc is elég.  Például reggel a szokásos kávédat kortyolgatva.... csendesülj el, még ha zajos is a világ körülötted,  keress  egy pici jót....egy kellemes gondolatot....dédelgesd magadban, hagyd, hogy átjárjon, feltöltsön pozitív energiával...és aztán engedd el...Egy idő után a lelked meghálálja a törődést...és beszél is hozzád, ha kérdezed :)
Az élet szép. Viszonylag.
Lehet, hogy én vagyok a bolond a dombtetőn, de éppen onnan a legjobb a kilátás.
Csak úgy javulhat a helyzet, ha előtte romlik.
Egy zuhanás kétségtelenül mindig zuhanás, de más dolog, ha azért esünk a kútba, mert nem néztünk magunk elé, és megint más, ha azért estünk bele, mert egy csillagot követtünk a tekintetünkkel.
Semmi sem eredeti. Lopj bárhonnan, ami inspirál, vagy felkelti a fantáziádat. Fogadj be régi filmeket, új filmeket, zenét, könyveket, festményeket, fényképeket, verseket, álmokat, véletlen beszélgetéseket, építészetet, hidakat, utcai feliratokat, fákat, felhőket, vízformákat, fényeket és árnyékokat. Viszont csak azokat nyúld le, amik tényleg közel állnak hozzád. Ha így csinálod, az egész (amit összelopsz) hiteles lesz. A hitelesség felbecsülhetetlen; eredetiség meg nem létezik. Azzal ne is törődj, hogy eltitkold, honnan loptad - inkább örülj neki, és hirdesd, ha gondolod. Mindenesetre mindig emlékezz, mit mondott Jean-Luc Godard: "Nem az a fontos, honnan, hanem hogy hová használsz dolgokat."
Az igazi áldozat nem önálló cselekedet, hanem következmény. Ha nagyon szeretlek, sok mindent tehetek érted, de nem azért, mert áldozatot akarok hozni miattad - hanem azért, mert nagyon szeretlek.

Müller Péter

2012. november 13., kedd

"Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!"

Müller Péter
Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egész pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani! S ha nem képes erre -bármilyen fájdalmas is-, tudd,hogy az elsősorban az Ő tragédiája!
Mert a nem-szeretésnél sivárabb, szegényebb és sötétebb állapot nincs! Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsájtja őket,
és a szívének középpontjával szereti!"

Müller Péter
Szolgálati közlemény!! :)
Ha szeretnéd nyomon követni az oldal összes bejegyzését,  akkor kérj értesítést!
Nyisd meg az oldalt "Tetszik" gomb fölé vidd az egér mutatót. Ekkor megjelenik az “Értesítések kérése” felirat, arra kattints rá, pipáld ki és kész is!
A mai világban olyan sok a hamisság, de van néhány bolond, mint én is, akik még hisznek az őszinte, tiszta utakban, még akkor is, amikor már sokan kinevetik őket. Ők akkor is csak mennek és üldözik az igazságot...
"A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az majd milyen jó lenne a másiknak is."
Feldmár András
“Öljenek, szabdaljanak, átkozzanak téged! Befolyásolhat-e mindez abban, hogy értelmed tiszta, gondolkodásod józan, lelked igazságos maradjon? Olyan ez, mintha valaki tiszta édesvizű forrásból iszik, és közben ócsárolja. Az pedig továbbra is ontja üdítő italát, s ha sarat vagy szemetet szórsz belé, kimossa magából, és tiszta marad.
Hogyan tehetsz szert egy ilyen soha ki nem apadó forrásra a poshadt

vizű kút helyett? Ha minden napon, a nap minden órájában, az óra minden percében, a perc minden pillanatában megőrzöd lelked tisztaságát: a jóindulatot, a szemérmet, a tiszteletet, az alázatot, a méltányosságot, a jó célra forgatott erőt -, vagyis felszabadulsz mindazok alól, melyek a nagyság ellenzői.”
Marcus Aurelius

"Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük. Csak az a miénk, amit oda tudunk adni."
Szepes Mária
"Az Elvárás Törvénye arra tanít bennünket, hogy amire összpontosítunk, az növekszik. A problémák elleni küzdelem csak erősíti őket, mert energiát ad nekik. Tehát a megoldásra kell a figyelmünket irányítani, nem a problémára."
Dan Millman

2012. november 12., hétfő

Testünk/elménk mindent megörökít, amit az életben átélünk. Mintha összetett feldolgozási rendszerekkel, a lényünk mélyére beágyazott merevlemezzel rendelkező számítógépek lennénk: testünk és elménk magában foglalja egyéni észleléseink minden részletét, beleértve családunk szabálykönyvét is. Néhányan mindennap képesek megváltoztatni testük/elméjük számítógépét, az új adatok beérkezésével és az elavult információk felülírásával, mások azonban ritkán változtatnak, újra meg újra a régi történeteket játszva... Amikor családod észleléseit rögzíted, tested/elméd számítógépében, rendszered elkezdi átszűrni élményeidet a tárolt észleléseken. Ha a negatív szűrők miatt úgy döntesz, hogy értéktelen vagy esetleg nem vagy elég jó, az elindít egy ismétlési ciklust, és minden helyzetet egy szennyezett lencsén keresztül látsz - kizárva a valóságról szóló más, esetleg egyidejűleg létező véleményeket.
Albert Einstein mély értelmű megállapítása szerint: "Nem oldhatjuk meg az előttünk tornyosuló problémákat ugyanazon a gondolkodási szinten, ahol létrehoztuk azokat. "... Amíg meg nem értjük korlátozott gondolkodásunkat, nem dönthetünk úgy, hogy átalakítjuk azt vagy megváltoztatjuk magunkat... Amikor meg tudjuk látni az új választási lehetőségeket, meg is tudjuk teremteni azokat. De ennek elérése érdekében meg kell változtatnunk korábbi gondolkodásunk, az eredeti lehetőségek létrehozásának szintjét.

2012. november 11., vasárnap

Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.
Alyson Noel
Képzeld el, hogy e pillanatban egy angyal ül melletted...
Csend van...
Maradj nyugodt...
Gondolataidban gyűjtsd össze minden gondod...

Minden, ami nyomaszt, minden, ami boldogtalanná tesz, ami gátol; gondok, bánat, betegség...
A kilátástalanság, a kudarc, a rossz döntések előtti félelem...
Összpontosíts minden rosszra, ami benned van...
S képzeld el, hogy mindezt átnyújtod az angyalnak.
Vedd a kezedbe, rakd egy képzeletbeli táskába, s nyújtsd át annak,
aki megszabadít e sok bajtól.
S most gondolj arra, amit szeretnél:
az elérhetetlennek tűnő vágyaidra,
vagy hívd elő a megtörtént szép emlékeket...
...a boldogságot, örömet, barátságot, nyugalmat, szeretetet...
Szorítsd az összes szépet a tenyeredbe...
Őrizd meg magadnak, s köszönd meg, hogy részese lehettél e pillanatoknak...
Légy hálás minden maradó jóért, s eltűnő rosszért.
Lélegezz mélyeket! Számolj háromig!
És most...
Képzeld el, hogy az angyalka meghallgatta kéréseid...
Vigyázzanak rád az angyalok!
MA, HOLNAP, MINDÖRÖKKÉ!!!
"A saját megvilágosodásáról a Mester mindig is nagyon hallgatag volt, bár a tanítványok mindent elkövettek, hogy beszédre bírják. Csak annyit sikerült megtudniuk, amennyit a Mester a legkisebb fiának mondott, amikor az azt akarta tudni, hog
yan érezte magát az apja, amikor megvilágosodott. A válasz így hangzott: hülyén.

Amikor a fiú azt is megkérdezte, hogy miért, a Mester ezt mondta: - Tudod fiam, az olyan volt, mint amikor mindent elkövetsz, hogy behatolj egy házba: létrán mászol, és ablakot zúzol - s később észreveszed, hogy a ház ajtaja nyitva volt."

( Anthony De Mello)
Életünkben elérkeznek azok a pillanatok, amikor nyitottak vagyunk új információkra. Egészen addig, valami majd kiszúrja a szemünket, de mi mégsem vesszük észre.

Andrew Matthews
"Ha az önbecsülésed attól függ, hogy ki mit csinál, vagy mit nem csinál, ki hogy lát Téged, ki hogyan vélekedik rólad, ki mennyire értékel vagy épp nem értékel - hatalmas bajba kavarod magad." - Randy Gage
Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Am
íg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.(Márai)
Az nem lehet akadály, hogy az emberek későn találkoznak, s azt csak úgy gondolja az ember, hogy közöttük áll egy egész élet, a múlt, minden, ami volt és ami van. Nem. Mert én szívemben hordom a múltamat, s ha felnyithatom neked szívemet, akkor egész életemet neked ajándékoztam.
F. Kernach Ilona
"Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten !"
Ma elengedem a múltammal és jelenlegi körülményeimmel kapcsolatos bűntudatomat, és félelmemet. Bízom abban, hogy éppen a megfelelő helyen voltam, ahol eddig voltam, és éppen jó helyen vagyok ott, ahol most vagyok.
Légy annyira boldog, amennyire csak tudsz. Ne törődj másokkal. Ha te boldog vagy, boldogságod segíteni fog másoknak. Te nem tudsz segíteni, a boldogságod azonban igen.

Te nem tudsz segíteni – te rombolsz -, de a boldogságod segíthet. A bol

dogságnak megvannak a maga munkamódszerei – nagyon közvetettek, nagyon kifinomultak, nagyon nőiesek. Ha te kezdesz dolgozni rajta, az energiád agresszívvé válik, és ha te próbálsz segíteni másoknak, el fognak utasítani. Akaratlanul is elutasítanak, mert úgy tűnik, mintha fölöttük állnál, és senki sem akarja, hogy valaki más szabadítsa fel. Senki sem akarja, hogy valaki más tegye boldoggá, mert az függőségnek tűnik, és mély ellenállás ébred vele szemben.

Egyszerűen ne nyugtalankodj miatta. Ez a másik ember ügye. Nem te okoztad mások gondjait. Sok élet alatt tettek szert rájuk, ezért nekik kell eldobniuk őket. Egyszerűen légy boldog, és a boldogságod bátorságot ad másoknak. Boldogságod révén lesz némi fogalmuk arról, milyen is igent mondani. Ennyi az egész…

Osho
Ha azt kérded, hogyan találhatod meg ÉN-edet, halhatatlan ÉN-edet, számomra már a kérdésed is jelzi, hogy nem hallgatsz lelkiismereted szavára.
Az ÉN ugyanis folyamatosan beszél hozzád! Beszél álmodban, beszél ébren, akkor, amikor csendben

vagy, s akkor is, amikor megszólalsz. Figyelmeztet, hogy nem azt mondod, amit kellene. (...) A legjobb barátod, a legszorosabb szövetségesed, a leghűségesebb társad és a legbölcsebb tanácsadód te magad vagy önmagadnak. És a legkitartóbb is, mert a többiek jönnek-mennek, kísérnek egy darabig, majd elhagynak, de ÉN-ed születésedtől halálodig, sőt azon túl is elkísér. Önmagad tanítója, bírája, mestere, orvosa, pszichológusa te magad vagy - minden külső segítség csak saját ÉN-ed hangját teszi hallhatóvá számodra. Rossz közérzeted, depressziód, félelmed s gyakorta betegségeid oka, hogy ÉN-ed elégedetlen veled, mert méltatlan dolgokat művelsz, s átadtad magad olyan negatív hatalmaknak, amelyekhez semmi közöd. Minden diszharmóniád oka, hogy önmagaddal rossz viszonyban élsz - és erre semmiféle külső megpróbáltatás nem ad felmentést. Külső körülményeid csakis akkor rendeződnek, ha előbb magaddal kerülsz harmóniába. Ha önmagad kezét megtalálod, ha önmagaddal végre egyetértesz, olyan biztonságba kerülsz, amelyet soha semmiféle külső védelem nem tud biztosítani. Ha sorsod nehéz: könnyűnek fogod érezni. Ha küzdened kell, győzelmed biztosítva van, mert legnagyobb harcodat, önmagaddal vívott háborúdat már sikerrel megvívtad. A lelkiismereted az ÉN hangja."
Müller Péter
"Ha bizonyos módon cselekszel, szokást formálsz. Ha szokást formálsz, ezzel jellemet teremtesz. Ha jellemet teremtesz, ezzel meghatározod a sorsodat." (André Maurois)
Nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Radnóti Miklós
Évekkel ezelőtt volt egy nagyon erős megérzésem, amire mér ma is tisztán emlékszem. kaptam egy jelet, egy kis segítséget az univerzumtól. Még ma is tisztán emlékszem rá. Azért is mert egy nagyon rossz periódusában volt az életem ( mint már annyiszor :) ) Ez az érzés pedig elöntött oda nem illő, mámoros örömmel, még soha nem éreztem ehhez foghatót. Nem tudtam mit kezdeni vele...eltettem magamban mint egy szép emléket...bár éreztem, hogy eljön, amit a megérzésem sugall...egyszerűen tudtam. Akkoriban nem a saját utamon jártam, valaki más életét éltem, és azt hittem ez így helyes, ennek így kell lennie...egy nőnek ez a dolga. Meg voltam róla győződve hogy nekem ez a sorsom.
De történt valami, megrepedt körülöttem ez a burok, amit magam köré varázsoltam, és egyszer csak ott volt a tömény valóság....zuhantam...a földtől is lejjebb... ott is ragadtam egy időre..azután meg kellett mentenem magam, nem volt más választásom. Lassan de sikerült, fokozatosan felszínre kerültem. Közben muszáj volt kapaszkodók után néznem..és találtam is. Pont itt jött be az említett megérzésem...mert ebbe az irányba vittek az események. És megvalósítottam!! Pont ugyanúgy ahogy megéreztem. Lehet, hogy ha akkor tudatosabb vagyok elkerülöm ezt a csapdát amit a sors tett elém, hogy felbukjak benne. De én abban hiszek, hogy pont emiatt a csapda miatt lettem képes megvalósítani, olyan mélységben hogy tökéletesen ugyanaz az érzés legyen, mint az álmomban.
(T.T.)

2012. november 10., szombat

Valahogy csak lesz. Úgy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna...
Egész éjjel fent voltam, és a hitbe vetett hitemet elemezgettem. Lehet, hogy kezdettől fogva nem hittem kettőnkben? Nem hittem, hogy közel enged magához, hogy egyszer azt mondja: szeretlek? Miután elment, egy héten át sírtam, aztán mégis rátaláltam a hitre, a saját magamba vetett hitemre. Hittem, hogy egy nap találkozom valakivel, aki biztos lesz benne, hogy én vagyok számára az igazi.
Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz.
Amint lemondasz valamiről, megkapod.
Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés.
Sírj, ha attól jobb lesz! Nincs abban semmi.
Kapálózz, kiabálj! Az is belefér.
S ha kiadtál magadból mindent,
szórj minden aggodalmat egy nagy bőröndbe,
zárd le, és így, megkönnyebbült
szívvel vágj bele!
Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.
Ez a te életed, most zajlik. Nem várja meg, míg talpra állsz.
Amikor minden összejön, és minden olyan borzasztó, összeharapom a fogam, és azt gondolom: igenis hercegnő vagyok, mégpedig tündérhercegnő, és aki tündér, annak semmi nem árthat és semmi se se fáj. Nem is képzeled, mennyivel könnyebb lesz a lelkem.
Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg!
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz.
Ne félj, ne félj!
Én itt vagyok veled.
Imádkoznak az angyalok neked,
Nem érhet baj, csukd be kis szemed,
Aludj, aludj!
Álmodjál szépeket.
A mélypontokat, csak hogy tudd, mindig fellendülés követi, ez törvényszerű, ahogy a hegy tetejéről a lejtmenet, mert ha valamit nem lehet fokozni egyik irányba, az elindul a másikba.
Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak.
Kitekintett a komor éjszakába, váratlanul előbukkant a felhők mögül a hold és fényes, jóindulatú ábrázata mintha azt súgta volna: "Vigasztalódj, kedves lélek! A felhők mögött mindig világít a fény!"
Biztos ismerik azt az érzést, mikor meglátnak egy helyes pasit. Az illető megereszt egy mosolyt és a szívük elolvad, mint vaj a forró pirítóson. Én is így vagyok ezzel, mikor meglátok egy üzletet. Csak az még sokkal jobb. Egy férfi ugyanis sose szereti úgy az ember lányát, vagy bánik úgy vele, mint egy üzlet. Ha a pasi nem áll jól, nem cserélhetjük be hét napon belül egy isteni kasmír pulcsira.
Érezhetném úgy, hogy az élet igazságtalan volt velem, mert elvette tőlem azt, ami a legfontosabb: a szerelmet. De más nők is léteznek, és minden szerelmi bánat elmúlik egyszer.
Bármikor visszamehetsz a lelki társadhoz, épp ezért ő a lelki társad.
Lehetnek szomorú pillanataim, zavaros gondolataim, de fölöttem itt van a nagy Én, aki mindent ért, és nevet a gyötrődéseimen.