Huzatos, koszos ez a pályaudvar. Vonatok várnak az indulásra. Van amelyik épphogy megérkezik már indul is. De vannak vonatok amelyekre várni kell, mert még nem álltak be a peronra, vagy éppen szerelik őket. Ha van egy konkrét úti célod, nem mindegy melyikre szállsz...De lehet, hogy feladod a várakozást, és beéred egy másik vonattal, ami nem oda megy, de esetleg valameddig elvisz. Talán reménykedsz, hogy átszállsz majd félúton az igazi vonatra és azzal mehetsz tovább. De közben azt a bizonyos vonatot kellő türelemmel, egy szerelő segít ismét pályára állítani, és egyszer csak elhúz melletted, miközben te lassan zakatolsz a te pót vonatoddal.  Hiába szállnál át, sehol egy megálló, a vészfék se mindig működik, és nem is lassít az a bizonyos másik, mert már nem lát téged.  És ahogy látod elrobogni, rájössz, hogy vele együtt az álmod is eltűnik és soha nem jutsz el Madridba.
(T.T.)