2012. február 29., szerda
Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor
megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a
kinyilatkoztatásszerű megjegyzés bizonyára furcsának tetszik.
Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott
megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem
megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzászólást vagy
védekezést fejt ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy igaz,
butaság, képtelenség, érthetetlen, inkorrekt, kellemetlen.
Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen
megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés.
Carl Rogers
Carl Rogers
2012. február 28., kedd
"Ez
a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted.
Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy
könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a
megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak
éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha
idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha
elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül
találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés
egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol
keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."
(Márai Sándor)
2012. február 27., hétfő
Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk,
megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a
nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért.
Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre. A szárnyak segítenek abban, hogy megismerjük felebarátaink gyökereit, és tőlük is tanuljunk.
Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre. A szárnyak segítenek abban, hogy megismerjük felebarátaink gyökereit, és tőlük is tanuljunk.
Aki nem akar egyedül maradni, az tegye félre álmai ideálját, és nézze
meg, mennyi izgalmas lehetőség van körülötte. Nehezebb a dolgunk, ha
mindenáron Marilyn Monroe-kat és James Deaneket keresünk. Ha azonban
tartalmas kapcsolatot szeretnénk egy hozzánk hasonló beállítottságú
emberrel, akit boldoggá akarunk tenni és segíteni akarjuk őt a
fejlődésben, akkor a jó társaság magától megjelenik. A hippi korszakban
gyakran idézték a Crosby, Stills, Nash and Young nótáját: "Ha nem kapod
meg azt, akit szeretsz, szeresd azt, akit megkapsz!"
Mindannyian ismerjük azt a közép-afrikai betegséget, amit álomkórnak
hívnak. De tudnunk kell, hogy van egy hasonló betegség, ami a lelket
támadja meg - és nagyon veszélyes, mert észrevétlenül fertőz meg. Ha
észreveszed a hozzád hasonlók iránti lelkesedés hiányának és a közönynek
az első jeleit, légy résen! Az egyetlen módja, hogy megelőzzük ezt a
betegséget, az, ha megértjük, hogy a lélek szenved, nagyon szenved, ha
arra kényszerítjük, hogy felszínesen éljen. A lélek a szép és mély
dolgokat szereti.
2012. február 26., vasárnap
Tulajdonképpen ezért is van az, hogy egy idős, nagyon okos
pszichoanalitikusnak, Wilfred Bionnak a halála előtt nem sokkal az volt
az utolsó mondata, hogy csak az lépjen kapcsolatba, aki szeret viharos
tengeren vitorlázni. És ezt azért mondta, mert nagyon sokan jártak
hozzá, akik azt hitték, hogy ha egy párkapcsolat viharos, akkor valami
baj van. De ő rájött arra, hogy a párkapcsolat nem lehet más, csak
viharos. Vannak olyan tengerészek, akik szeretik, élvezik, és túl
akarják élni a viharokat. Sőt, ő egyenesen azt mondta, hogy aki nem
élvezi, vagy el akarja kerülni a vihart, az ne is legyen tengerész.
Mi van az emberek között?... Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat
van, az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak, van barátság, szerelem,
rokonszenv, bizalom... De van más is, aminek nincsen neve. Van
titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is, ami nem barátság, nem is
szerelem, s mégis olyan forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle.
Hol én emellek téged, hol te emelsz engem. Ha lent vagyok, le kell
szállnod értem. Hiába jutottál följebb, egyedül nem mehetsz tovább.
Fél-lelket nem fogad be a szellem világ. És mivel lenti világok, a lélek
pokolkörei vonzanak is bennünket, és minden gyötrelmünk ellenére
szeretünk ott lenni - a párkapcsolat mind a mai napig a létező
legnagyobb emberi dráma. Örök küzdelem, marakodás, elhárítás, egymás
vádolása, fölemelése és lehúzása.
2012. február 25., szombat
"Higgye el: találkozzon bármilyen tökéletes emberrel, akiben összpontosul Robert Redford, a kínai császár és egy női lelket ismerő pszichológus minden pozitív tulajdonsága, ha előtte nem sikerült transzformálnia az önben élő fájdalmat, akkor egy idő múlva ezzel a tökéletes partnerrel is boldogtalan lesz. Csak akkor lehet valóban boldog, ha előtte felismeri a megrögzött hitelveit és értékítéleteit, és a megbocsátás segítségével meggyógyítja önmagát. Másként nem!!! Semmi dolga a külvilággal, semmit sem kell megváltoztatnia. Odakint a világ egyszerűen olyan, amilyen. Az önben élő gondolkodásmintákkal magyarázható, hogy fájdalmat okozónak látja a külvilágot. Ezek a betokosodott elvek felelősek azért, hogy új helyzetekben, új emberekkel egy idő után mindig ugyanazokat a tapasztalatokat szerezzük." - Eva-Maria Zurhorst
2012. február 24., péntek
2012. február 23., csütörtök
Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is
vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád
őket először, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük
kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár
kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig
esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A
megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és
unalmat szül.
Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.”
Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.”
Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam,
hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó
lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a
közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik
az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az
emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a
nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő.
Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű
barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat.“
Schaffer Erzsébet
Schaffer Erzsébet
"Tégy, amit akarsz. De mindig tudni fogod, mitől féltél. Félni annyi, mint meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé. Életed parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi. Nincs kényszer. De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többé. Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha. Amit félsz megtenni most, azt elvesztetted örökre." (Hamvas Béla)
" Ők voltak az ajtó, amelyen keresztül beléptél a létezésbe. Nélkülük ez az eksztázis nem lett volna lehetséges – ők tették lehetővé. Ha képes vagy ünnepelni a lényedet – és ez munkám minden célja, hogy segítsek neked ünnepelni a lényedet -, akkor hirtelen képessé válsz hálát érezni a szüleid iránt, hálát a részvétükért, a szeretetükért. És nem csupán hálát tudsz érezni irántuk, de meg is bocsátasz nekik." Osho
2012. február 21., kedd
2012. február 20., hétfő
"Az emberek unatkoznak a feleségük és a férjük mellett,és ennek az az oka,hogy nem képesek valódi kapcsolatot teremteni a másik lelkével. A testtel kapcsolatot teremtenek ugyan,ám azt a kapcsolatot elmulasztják létrehozni,mely a szívet a szívvel, a középpontot a középponttal,a lelket a lélekkel összeköti. Mihelyt rájössz,hogyan teremts kapcsolatot a lelketek között, mihelyt lelki társakká váltok, akkortól szó sincs unalomról. Akkortól mindig akad felfedezni való a másikban,hiszen minden emberi lény egy végtelenség,melynek felderítése sosem ér véget."Osho
2012. február 19., vasárnap
Nem könnyű dolog szembesülni a kudarccal. Akadnak emberek, akik
elmenekülnek és belső védőbástyáik mögé rejtőznek előle; mások
igyekeznek megfeledkezni róla, mintha meg sem történt volna; megint
mások agresszíven tagadják, hogy ilyesmi megeshet velük, és a
legundorítóbb fajta önáltatásba menekülnek. Csak kevesen vannak, akik
valóban beismerik, ha valami nem sikerül nekik, és nem hárítják másra a
felelősséget, hanem készek vállalni hibáik következményeit. Az ilyen
ritka személyiségeket sokféle hajtóerő ösztönözheti; egyaránt
megtalálhatóak közöttük az őszinteség talpig becsületes megszállottjai
és a hidegvérű, minden erkölcsöt lenéző cinikusok. Általában ezen a
ponton szokás megvonni a határvonalat a jó és a gonosz, e két, alapjában
véve tartalmatlan morális kategória között; pedig az igazi mezsgye
egészen máshol húzódik, és nem filozófia kérdése - a gyönge és az erős
jellemű embereket választja el.
2012. február 18., szombat
Minden tartós kapcsolat abból indul ki, hogy az ember mindennek
ellenére szereti a másikat. "Szeretlek, annak ellenére, hogy nem olyan
vagy, amilyennek először képzeltelek." Nem magától értetődik, hogy az
ember kiáll a másik mellett. Csak akkor beszélhetünk valódi szeretetről,
ha tényleg tenni akarunk valamit a másikért. A kapcsolat nem maradhat
fenn az adakozó szeretet nélkül.
A tartós kapcsolatok másra adnak lehetőséget, mint a rövidek, mert
bizonyos aspektusokat el lehet bennük mélyíteni, és felszínes kötelékek
helyett valódiak alakulnak ki. Ilyenkor ismeri meg az ember igazán a
másikat. Az első szerelem megszűnését követő nagy kijózanodás szakasza
után egy olyan fázis következik, amelyben az ember próbálja
megváltoztatni a másikat - több-kevesebb sikerrel. Ha a kapcsolat túléli
ezt a folyamatot, akkor a két fél felhagy azzal az igyekezetével, hogy a
másikból mesebeli herceget vagy királykisasszonyt faragjon, és
elkezdődik az igazi kapcsolat, amelyben szép lassan elfogadják egymást
olyannak, amilyenek.
Néha gyakorlom az elfogadást, és ez olykor sikerül is pár napra, aztán
elmúlik, megint visszajön a zűrzavar. Aztán célokat tűzök ki, azzal a
jelszóval, hogy koncentráljunk a jövőre, nem érdemes a múlton rágódni.
Szabályokat állítok fel magamnak, de hát mivel megrögzött szabályfelrúgó
vagyok, ezért aztán felrúgom őket.
2012. február 17., péntek
Légy
szabad: emlékezz erre a szóra, amennyire csak lehet. Hagyd, hogy
áthasson. Légy szabad úgy, hogy minden pillanatban képes lehess
sodródni, könnyen, a vízhez hasonlóan. Úgy, ahogy a vizet egy pohárba
öntik és az felveszi annak a formáját. Nem áll ellent, nem mondja, hogy
„Ez nem az én alakom.” Ha a vizet egy korsóba, vagy egy bögrébe öntik,
az felveszi annak formáját. Nincs ellenállása, a víz szabad. Maradj olyan szabad, mint a víz.
Néha dél felé kell fordulnod, néha észak felé; esetenként irányt kell
változtatnod. Mindig a helyzetnek megfelelően kell tovább sodródnod. De
ha tudod, hogyan kell sodródni, az elég. Az óceán nincs túl messze, ha
tudod, hogyan kell sodródni.
Ezért hát ne alkoss viselkedési
mintákat – hiszen az egész társadalom mintákat készít, az összes vallás
mintákat készít. Csak nagyon kevés megvilágosodott embernek volt elég
bátorsága ahhoz, hogy kimondja az igazságot – és ez az igazság az, hogy
légy szabad és természetes! Persze ha szabaddá válsz, egyben
természetessé is válsz.
Tilopa nem azt mondja, hogy „Légy
erkölcsös!”, hanem azt, hogy „Légy természetes!”. Ezek pedig egymással
abszolút szöges ellentétben álló dimenziók. Egy erkölcsös ember soha nem
természetes, nem is lehet az. Ha dühösnek érzi magát, nem lehet dühös,
mert az erkölcsösség nem engedi. Ha szerelmes, nem lehet szerelmes, mert
ott van az erkölcs. Mindig az erkölcsössége szerint, és nem a
természete szerint cselekszik.
És én biztosan állítom, hogyha
az erkölcs, és nem a természeted alapján kezdesz élni, soha nem fogod
elérni a mahámudrá állapotát, mert az egy természeti állapot: a
természetesség legmagasabb foka. Azt mondom, ha dühösnek érzed magad,
légy dühös, de érj el közben egy tökéletes éberséget. Nem szabad, hogy a
harag legyőzze a tudatosságodat, ez minden.
Osho
2012. február 15., szerda
Kerülj ki az ego csapdájából
1. Ne érezd magad megbántottnak! Ami megbánt, az csak gyengít.
2. Szabadulj meg a győzelem kényszerétől! Nem a győzelmeid vagy a
nyereségeid alkotják lényegedet. Légy megfigyelő, észlelj és élvezz
mindent anélkül, hogy trófeát kellene nyerned. Amint kevésbé hajszolod e
győzelmeket, egyre nagyobb számban fognak előfordulni életedben.
3. Szabadulj meg annak a kényszerétől, hogy mindig neked legyen igazad!
Amikor a legjobban belemelegedtél egy vitába, tedd fel magadnak a
kérdést:
„Mi fontosabb, az igazam, vagy a boldogságom?”
4.
Szabadulj meg a felsőbbrendűségi kényszeredtől! A valódi nemesség nem
abban áll, hogy jobbak vagyunk valaki másnál, hanem hogy jobbá válunk
régi önmagunknál.
5. Szabadulj meg a többet akarás
kényszerétől! A dolgok iróniája, hogy amikor már többé nem követelsz, a
vágyott dolog bőséggel érkezik életedbe.
6. Hagyj fel azzal, hogy a teljesítményedből származtatod önazonosságodat!
7. Ne adj a híredre! Hírneved nem benned lakozik, hanem mások elméjében.
Dr. Wayne W. Dyer - A szándék hatalma
2012. február 14., kedd
2012. február 13., hétfő
2012. február 12., vasárnap
Ha az örömöd attól függ, hogy valaki mit tesz, illetve mit nem tesz, akkor csapdába estél, mert azt nem tudod irányítani, hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek. De ha felfedezed, hogy az örömöd senki mástól nem függ, csak magadtól, akkor felfedezed a legnagyobb szabadságot, ami lehetséges, és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja. A boldogságod attól függ, hogy TE minek tulajdonítasz jelentőséget.
Azt mondod "csak egy zene"?
Ez nem "csak egy zene", amit hallgatok, hanem érzés, emlék, gondolat.
Minden ami én vagyok, amire gondolok, amit el akarok felejteni,
amilyenné válni szeretnék. Sok-sok ritmus, dallam, szókapcsolat ami
belém bújik. Nyomot hagy és nem felejtem addig amíg fontos. Mélyíti a
sebeket vagy éppen eltörli minden gondomat, jó kedvet és harmóniát önt
belém. Csak néhány perc, másodperc és máris jobbá válik miden.
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel
a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
2012. február 11., szombat
A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke.
2012. február 10., péntek
Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled.
2012. február 7., kedd
Nem vagyok naiv, csak mert remélem a csodákat. Nem vagyok beképzelt,
csak ismerem az értékeim. Nem vagyok önző, csak elvárom, hogy azt
kapjam, amit adok. Nem vagyok gyáva, csak kerülöm a fölösleges
összetűzést. Nem vagyok szívtelen, amiért nem tudok sok mindenkit
szeretni úgy, ahogy azt elvárnák tőlem. Nem vagyok kétszínű,
csak megmondom az igazat. Nem vagyok érzelgős, csak mert meg tudok
hatódni. Ha szeretsz, viszonozom, ha nem szeretsz, nem érdekel! Ha
kinevetsz, nem bánom. Ha pletykálsz rólam…. nos, egyszer úgyis
visszakapod az élettől! Én, én vagyok és ilyen is maradok! :-)
Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.
Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?
Mint éjszakára fölvirrad a nap,
mint szellő jelzi a vihart, ezer pici jelből tudtam jöttödet.
Mint a tavaszi reggel első napsugarát,
mint fagyos téli éjszaka jégcsap illatát.
Bár még nem láttalak, mégis ismertelek,
mint fényhez az árny, mint patakhoz a medre,
mint ághoz a madár, így tartoztál hozzám.
Mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget,
mindennél jobban így szerettelek.
A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad,
kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van
ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az
önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni,
átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a
másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a
mindent-megbocsátás őrült luxusát.
Ha én mondhatnám meg a nőknek, hogyan válasszanak férjet, hát azt
tanácsolnám, csinálják pontosan úgy, mintha lovat vennének: Egy: keresd a
fajtiszta, erős fogú, erős lábú példányt! Kettő: kerüld azokat a
teremtményeket, amelyek kicsit is rúgósak vagy harapósak! Három:
könyörtelenül hagyd ott, ha csak a legkisebb hajlandóságot mutatja a
lustaságra! Négy: a csökönyös szörnyetegekre ügyet se vess! Egy kis
keményfejűség persze elkerülhetetlen, talán nem is árt, de ha túl sok
van belőle, az veleszületett ostobaságra utal. Röviden tehát: olyat
válassz, amelyik még nevelhető!
Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset.
Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz,
hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi
szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele
van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te
nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el
esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen
gyermeke vagy.
Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És
itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt
mondom, hogy például "Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem" vagy "Bízom
benne, hogy nem lopod el a pénzem". Én arról a bizalomról beszélek,
amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől
függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak
állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.
2012. február 6., hétfő
Egy
napon észrevettem, hogy szeretem. Miért? A kérdés érdekelt, mert ostoba
volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan. Iparkodtam felelni a kérdésre.
Így feleltem: szeretem. . . másképp, mint a többit, másképp, mint
mindenkit előtte. . . Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul
ismerős. Mintha egyszer már együtt lettünk volna kígyók és Luciferek
között, nagyon régen, a Paradicsomban.
Márai Sándor
"Ha magammal nem vagyok harmóniában, másokkal sem lehetek, mert kívül csak az jöhet létre, ami bent van - egy lehangolt hegedű összezavarhat egy egész zenekart. Ha magamat nem szeretem, senkit sem szerethetek igazán! Törekedhetek rá, áldozatot is hozhatok érte, néha erőmön felüli áldozatot, de nem fog menni, mert mindenki csak azt adhatja, amije van. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat - így a Biblia. Ha nem szeretem önmagamat, a szó valódi értelmében senkit sem szerethetek akkor." Müller Péter
Az
ember későn jön rá arra, hogy bizonyos döntéshelyzetek során a
legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha a nehezebb utat választja...
De mire ráébred erre az óriási baklövésre, már túl késő... késő, mert
akit elszalasztott, már mást repít a felhők fölé, másnak súgja fülébe:
"szeretlek", s mással szövögeti örökké tartó álmait...
2012. február 5., vasárnap
„Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe
mersz-e nézni a vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom
tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj álmaidért, szerelmeidért, és
azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók
köröznek holdad körül. Azt akarom tudni,
hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az
élet csalódásai, vagy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a
félelemtől... Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és
önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól elszédülve
anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és
emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy
történeteid, miket elmesélsz valóságosak-e. Azt akarom tudni, hogy
mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy
elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható. Azt akarom
tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és
hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed. Azt akarom tudni,
hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton
állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz,
és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés
és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy
gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van. Nem érdekel, ki
vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz
közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hol, mit és kitől
tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már
minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni
önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres
óráidra magad mellé választottál." - Oriah Mountain Dreamer
"Volt olyan, akit akartam, s volt olyan, aki engem akart. Volt olyan, akinek hazudtam, s megcsaltam, s lesz akivel újra megteszem. Volt olyan, aki könnyedén megkapott, s volt olyan, ki elhagyott, s lesz még olyan, akitől elviselem a fájdalmat. Volt olyan, aki rám talált, de olyan is aki csak megkívánt, s lesz még olyan akit csak én akarok. Volt olyan aki felkavart, s olyan akit én kavartam fel. Volt olyan, aki elzavart, s lesz még olyan akinél ott maradok.."
Ha
azért mondasz vagy teszel valamit, hogy valakit vagy valamit
megszerezz, megtarts, befolyásolj vagy irányíts, az ok mindig a félelem,
az eredmény pedig a fájdalom. A manipuláció egyenlő a szeparációval, a
szeparáció pedig a szenvedéssel. Lehet, hogy a másik közben teljes
szívéből szeret, de neked esélyed sincs, hogy ezt felismerd. Ha
félelemből cselekszel, képtelen vagy befogadni a szeretetet, hiszen egy
olyan gondolat fogságában élsz, ami arról szól, hogy mit kellene tenned a
szeretetért. Éppen ezért minden aggodalmas gondolatod csak elszigetel a
többi embertől. De amint megkérdőjelezed a gondolataidat, máris
rájössz, hogy nem kell tenned semmit a szeretetért. Ez az egész csupán
ártatlan félreértés, nem több. Ha szeretnél lenyűgözni másokat, és
elnyerni az elismerésüket, olyan vagy, mint a hisztis gyerek, aki így
kiabál: "Nézz rám! Nézz rám!" Az egész hajsza mögött valójában egy
hisztis gyerek áll. Ha képes vagy szeretni ezt a gyereket és megölelni
őt, a keresésnek vége szakad.
A szenvedésnek egyetlen módja létezik: mikor elhiszünk egy gondolatot,
mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme igazán tiszta, akkor az,
ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a
valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy
macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a
macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau". Azt akarni, hogy a
valóság más legyen, mint amilyen, reménytelen.
Tedd,
amit akarsz! Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol téged, mint éned
egyre nagyszerűbb változatát! Ha rossznak akarod tartani, tartsd
rossznak. De ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod,
miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit
megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon
azzá válhatsz.
(Neale Donald Walsch)
"Engedd, hogy ez olyan mélyre ereszkedjen benned, amilyen mélyre csak lehetséges: hogy minden, ami csodálatos az életben, az ige; nem pedig főnév. Az igazság ige; nem főnév. A nyelv megtévesztő. A szeretet nem főnév; hanem ige. A szeretet a szeretésben van. Egy folyamat. Amikor szeretsz, csupán akkor van jelen a szeretet. Amikor nem szeretsz, eltűnik. Kizárólag akkor létezik, amikor dinamikus. A bizalom ige, nem főnév. Amikor bízol, jelen van. A bizalom azt jelenti, hogy bízol, és a szeretet azt jelenti, hogy szeretsz. Az igazság azt jelenti, hogy igaz vagy." Osho
Ez
a másikkal való széttéphetetlen egység kérdése. Hogy szeretem, és vele
akarok lenni, vele akarok szenvedni, és vele akarok meghalni - mert
számomra nagyobb gyötrelem, ha eltépik tőlem a szerelmemet, a lelkemhez,
testemhez tartozó lényt, mint vállalni vele bármilyen poklot és
szenvedést.
Müller Péter
Egyszer
azt olvastam, hogy a szerelem olyan, mint a rózsa: a virágszirmokat
csodáljuk, de a tüskés szár tartja magasan és életben. Szerintem a
házasság is ilyen. Ahogyan az apám mondta, azok a legértékesebb dolgok
az életünkben, amelyekért megküzdünk. És végül, ha jól végezzük a
dolguk, a szárat többre fogjuk értékelni, mint a virágot.
Richard Paul Evans
2012. február 3., péntek
2012. február 2., csütörtök
Amikor nem
volt mit vesztenem, mindent megkaptam. Amikor megtagadtam azt, aki
voltam, megtaláltam önmagamat. Amikor megismertem a megalázottságot, és
mégis folytattam utamat, megértettem, hogy szabadon megválaszthatom a
sorsomat. Nem tudom (...), hogy a házasságom csak egy álom volt-e, amit
nem sikerült megértenem, amíg tartott. Tudom, hogy nélküle is tudok
élni, de szeretnék még egyszer találkozni vele - hogy megmondhassam
neki, amit soha nem mondtam, amíg együtt voltunk: jobban szeretlek, mint
saját magamat. Ha ezt elmondanám neki, tovább tudnék menni békében -
mert ez a szerelem megváltott.
Két ember
leélhet egy egész életet egymás mellett, dolgozhatnak együtt, vagy
találkozhatnak csak egyetlenegyszer, és aztán örökre elválhatnak
egymástól, csak azért, mert nem mentek át azon a ponton, amelyiken
zabolátlanul folyik át az a valami, ami őket összekötötte egymással ezen
a világon. Vagyis anélkül válnak el egymástól, hogy megértették volna,
mi kötötte össze őket. (...) Azok, akik egyszer megismerték a szerelmet,
újra találkoznak.
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen
átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál
függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz
maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát
három órára elfelejtheted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen
függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre
tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed
magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos
képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is
bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
Balogh Béla a Tudatalatti Tízparancsolata című művében e képen szól a bőségről:
„Azért születtem a világra, hogy egész életemet bőségben, boldogságban, szabadon és sugárzó módon éjem.
Arra születtem, hogy lelkileg, szellemileg és anyagilag növekedjem,
fejlődjem. kibontakozzam, és életem minden területén tökéletesen
kifejezzem és megvalósítsam önmagam.
Tudom. hogy külső világom
gazdag tudatom tükörképe, és bármikor újrateremthetem, vagy
megváltoztathatom. Szeretem magamat, ezért kényelmes otthonban élek,
amely kielégíti igényeimet. A hazatérés gondolata mindig örömmel tölti
el szívemet.
Otthonomban szeretet és harmónia uralkodik, ezért aki csak belép, részesül a szeretet gyógyító erejében.
A világegyetem határtalan gazdagságából korlátlan mennyiségben
részesedem. A szépség és a bőség életem természetes része. Az élet
ajándékait hálásan fogadom.
Szívből örvendek a mások sikerének, mert tudom, jut bőven mindenkinek.
Kedvelem a pénzt. Szeretem a pénzt. Tudom, hogy a Pénz a rajtam
keresztül áramló energia része. Ezt az energiát bölcsen és építően
használom.
A pénz folyamatosan áramlik életemben. Élvezettel
osztogatom, és csodálatosan megsokszorozva visszakapom. Olyan célokra
fordítom, amelyek a szépség és jóság gyarapodását segítik.
Minden
döntésem a javamra válik. Saját értékemnek mindig tudatában vagyok. Bő
kézzel mérem képességeimet, és bőséges anyagi áldás a jutalmam.
Jólétemért, és elmém teremtő gazdagságáért hálás vagyok.
Világomban minden rendben van.”
A mai kor paradoxona
Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink;
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk;
Több diplománk van, de kevesebb bölcsességünk;
Nagyobb tudásunk, de gyengébb értékítéletünk;
Több szakértőnk, de több problémánk;
Több gyógyszerünk, de kevesebb egészségünk;
Eljutottunk a Holdra, és vissza is tértünk onnan,
de gondot okoz, hogy átmenjünk az utca túlsó oldalára megismerni az új szomszédot,
Több számítógépet építünk, hogy több információt tárolhassunk, mint valaha, de kevesebbet kommunikálunk egymással.
Gazdagok lettünk mennyiségben, de szegények minőségben.
Ez a kor a gyorséttermeké és a lassú emésztésé.
A magas embereké törpe jellemmel.
A hatalmas profitoké és sekélyes kapcsolatoké.
Olyan időket élünk, amikor rengeteg minden van a kirakatban, de semmi sincs a szobában. (Tendzin Gyaco, a XIV. Dalai Láma)
2012. február 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)