Rend­kí­vüli érté­ke­ket tulaj­do­ní­tok annak, ami­kor meg­en­ged­he­tem magam­nak, hogy meg­ért­sek máso­kat. Ez a kinyi­lat­koz­ta­tás­szerű meg­jegy­zés bizo­nyára fur­csá­nak tet­szik. Meg kell-e enged­nem magam­nak? Úgy vélem, igen. A mások­tól hal­lott meg­jegy­zé­sek zömét inkább érté­kel­jük vagy meg­ítél­jük, mint­sem meg­ért­jük. Ami­kor valaki egy érzel­met, hoz­zá­szó­lást vagy véde­ke­zést fejt ki, szinte azon­nal úgy rea­gá­lunk, hogy igaz, buta­ság, kép­te­len­ség, ért­he­tet­len, inkor­rekt, kel­le­met­len. Nagyon rit­kán enged­het­jük meg magunk­nak, hogy pre­cí­zen meg­ért­sük, mit is jelent a másik szá­mára az a kijelentés.
Carl Rogers