Az egyszerü gyakorlatsor pedig a következő:
Megvan a fiú/férfi,akit el kivánsz engedni. Jobbra forditod a fejed, és
amint szép lassan balra forditva arcodat , szivod be a levegőt ,
elképzeled, hogy mindazt az energiát, amit nála hagytál, azt most
visszaveszed. Amikor pedig balról jobbra forditva a fejed, szivod be a
levegőt, elképzeled, hogy mindazt,amit tőle kaptál, szeretettel
visszaadod neki. A szeretettel kulcsszó! Hiszen csakis szeretettel lehet
bárkit is elengedni! Mindaddig, amig indulat van bennünk, harag,
sértettség, rossz érzés, addig magunk csapoljuk a saját energiáinkat. És
ezalatt az egyszerü légzőgyakorlat alatt szépen sorjában idézzük föl az
emlékképeket, minaddig, amig úgy érezzük, már mindent földolgoztunk
vele kapcsolatban. Éppen elég az elején tudatositani azt, hogy
visszavesszük, illetve visszaadjuk az energiákat, mert ez magától
beindul, azaz automatizálódik, ezek után elegendő az emlékekbe
belemenni, s az elengedés, a megtisztulás mintegy magától történik. És
ha úgy érezzük, már mindent fölhoztunk magunkból, ami igazán fontos volt
( abszolút lehet érezni, amikor vége van a rituálénak ), akkor ezek
után gondolatok és légzés nélkül gyorsan elforditjuk a fejünket jobbról
balra, majd vissza,mintegy befejezve a gyakorlatot. (Ezt egyébként
„seprő” mozdulatnak hivják.) Én amikor az első egynéhány férfit
elengedtem,egy két és fél órás szakrális hányás jött rám, vagyis
mindazt, amit nem tudtam megemészteni, kiadtam magamból. Szuper! Utána
olyan megkönnyebbülést és energiatöbbletet éreztem,hogy szinte
szárnyaltam.
Nyilván ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az
illetőt, vagy halványulni fognak az emlékek. Ettől nem lesz senki
amnéziás, az emlékek épp úgy megmaradnak, csupán a negativ gondolatok
általi energia-lecsapolás lehetősége szűnik meg, és mindenkihez
visszakerülnek a saját energiái. Ehhez hasonló elengedési gyakorlat
egyébként a kineziológiában is található, tehát modern korunk is
használja a légző gyakorlaton alapuló elengedést.
Ott a következőképpen történik. ÉS EZT MÁR MINDKÉT NEM ( sőt, a többi is) HASZNÁLHATJA!
Képzeljünk el egy teret. Ez lehet nyitott, de akár zárt tér is.
Képzeljünk el benne egy asztalt, egymással szemben két székkel. Lássuk
az egészet kivülről, lássuk, ahogy helyet foglalunk az egyik széken.
Ezután képzeljük el, hogy bejön az illető, akit el szeretnénk engedni.
Ennél a gyakorlatnál is ugyanaz az alap, el kell belül oda jutni, hogy
már nincs bennünk harag, sértettség. Megértük azt, hogy mindennek igy
kellett történnie. Tulajdonképpen ez már majdnem az elengedés állapota,
de itt a maradék összekötő szálakat is elvágjuk. Lehúnyt szemmel
vizualizáljuk, hogy ahogy beszivjuk a levegőt, visszaveszünk tőle
mindent, amit nála hagytunk, és ahogy kifújjuk, szeretettel visszaadunk
minden energiát, amit tőle kaptunk. És közben kezdjük el látni, amint a
kettőnket összekötő szálak elkezdenek szétpattanni, elpárologni,
szétfoszlani, elszakadni. Ha úgy éreznénk, ez nem megy magától,
nyugodtan elképzelhetjük azt, hogy ollóval, késsel, fűrésszel,
lángszóróval, stb…mi magunk vágjuk el őket. Mindezek előtt pedig
képzeljünk az asztal közepére egy dobozt is,( bármiből lehet, fából,
fémből, papirból, műanyagból, stb…) és a kifújt levegőt abban irányozzuk
bele. Belégzünk, kilégzünk, viszzaveszünk, visszaadunk, közben pedig
egyre kevesebb a minket összekötő szál. Amikor azt érezzük, hogy már
mindent visszaadtunk-vettünk, és csak annyi szál maradt köztünk, ami
egyébként bármely embertársunkkal összeköt ( persze akivel együtt
voltunk, annak mindig lesz egy energialenyomata), akkor gondolatban
zárjuk le a doboz tetejét . Ha úgy érezzük, kössük össze masnival,
kötéllel, vagy gémkapoccsal, szöggel, stb…, ezek után pedig adjuk át
neki a következő szöveggel:
Kedves XY! Köszönöm mindazt, amit kaptam
tőled. Hálás vagyok érte. De utaink szétváltak, nincs már dolgunk
egymással. ( Ez persze akkor működik, ha tényleg igaz.) Visszaadom
azokat az erőket, melyek összekötöttek, és visszavettem azt is, ami az
enyém. Ez a tiéd, használd szabad akaratod szerint. Isten áldjon!
Ezek után pedig képzeljük el, hogy kettőnk közé növesztjük a szeretet
rózsáját, majd álljunk föl az asztaltól, és induljunk el jobbra, és
sétáljunk vissza a jelenbe. ( Én minden meditációt úgynevezett vivation,
azaz energialégzéssel kötök össze, ami egy enyhe transz állapotot
eredményez. Igy mélyebbre lehet menni.)
Mindezt megerősithetjük egy
saját magunk által komponált szertartással, elengedési rituáléval is.
Végtelen a lehetőségek tárháza, csak a fantáziánkon múlik. ( Salvador
Dali azt irta, azt tartja a legfurábbnak az emberekben, hogy nem
használják a fantáziájukat.) Szóval használhatunk mécsest, fényképeket,
tőle kapott levelet, tárgyat, virágokat, bármit. Lehet égetni, elásni,
többször körbesétálni, különféle mondatokat mantrázgatni, kérni az Égiek
segitségét.
A rituáléknak, szertartásoknak, beavatásoknak minden
korban nagy jelentősége volt. Csatornákat, utakat zárt le a lélekben ,
illetve a lélek számára, és újakat nyitott. Segitett befejezni,
elengedni, kiszállni valamiből, és elkezdeni valami újat, illetve
megnyilni neki. Erre minden kor emberének szüksége lenne.
Az első gyakorlatot különösen azoknak a nőknek ajánlom, akik még nem
vonzották be a társukat. Nagyon sok táboromba illetve lelki
wellness-emre járó nőnek javasoltam már, és a nagy többségük arról
számolt be, hogy a gyakorlat elvégzése után az illető férfi valamilyen
úton-módon váratlanul megjelent az életében: vagy sms-t , emailt
küldött, vagy valami közösségi portálon keresztül, vagy „véletlenül”
összefutott vele az utcán. Meglátjátok,hatalmas energiát ad ,ha
nincsenek bennünk rossz érzések mások iránt, és rituálisan is megéljük
az elengedést! Van választás! Hajrá csajok,fel a mellel!
2013. június 25., kedd
2013. június 9., vasárnap
2013. június 8., szombat
A
feltétel nélküli szeretet alapvető üzenete az, hogy szabaddá tesz.
Bárki légy is, az lehetsz, aki vagy, teljes bizalommal kinyilváníthatod
gondolataidat és érzéseidet. Nem kell attól tartanod, hogy megvonják a
szeretetet tőled. Nyíltságodért és őszinteségedért nem fognak
megbüntetni. Nincs belépődíj a szeretetemhez, nincs bérleti díj, és
törlesztőrészleteket sem kell fizetni. Jöhetnek olyan napok,
amikor nézeteltérések vagy nyugtalanító érzelmek állnak közénk.
Lehetnek olyan időszakok, amikor pszichológiai vagy fizikai távolságok
választanak el. De én szavamat adtam rá, hogy elköteleztem magam neked.
Egy irányba állítottam az életemet. Nem fogom visszavonni neked adott
szavamat. Ezért legyél nyugodtan önmagad, nyugodtan mond el nekem
negatív vagy pozitív véleményedet, fagyosabb vagy forróbb érzelmeidet.
Nem tudom mindig megjósolni reakciómat, vagy garantálni, hogy erős
leszek, de egy dolgot biztosan tudok és azt akarom, hogy te is tudd: nem
foglak elutasítani! Elköteleztem magam a te növekedésed és boldogságod
iránt. Mindig szeretni foglak.”
John Powell
John Powell
"És
nehéz, nagyon nehéz lesz velem. Pedig azt gondolod, te vagy, akivel ez
lehetetlen. Én meg, hogy mindez mennyire halhatatlan. Aztán szándékosan
lecsókolom a füstöt a szádról, mert már valóban könnyen megy az, hogy
érintelek. Annyi idő után. Először. Annyi idő után. Újra. Benned én
lüktetek. Én vagyok a párnád. Én vagyok a súly a szendergő pillákon. Én
vagyok talán az egyetlen leküzdhetetlen félelmed."
Albert Tímea
Albert Tímea
2013. június 6., csütörtök
2013. június 3., hétfő
"Erővel
olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás
készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és
kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan.
Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a
nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra,
melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni,
mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva,
mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa
hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy
olvasni, mintha siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még
beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a
legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas."
/Márai Sándor/
/Márai Sándor/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)