Párkapcsolataim, az a kettő amit én annak nevezek...(amikor együtt élek valakivel, és gyermeket is vállalunk közösen...a többit inkább viszonynak hívom) általánosságban a fejlődésről szóltak...azokhoz vonzódtam akik mellett muszáj volt változnom. Akartam a változást. Sikerült is egy hosszútávú érzelmi szerződést kötnöm a legnagyobb tanítómmal, akivel csak összeakadhattam. Ő teljes testsúlyával az én legfájdalmasabb nyomógombomon állt, és nem mozdult a kezdetektől.. Hihetetlen energiát fektettünk a kapcsolatunkba amely igazából arról szólt, hogy én mivel fájt az a bizonyos pontom, küzdöttem...önmagammal. Napról napra lementem lelkem legsötétebb pincéjébe, és bár halálra rémültem az ott talált kísértetektől, csontvázaktól, kitartottam. De találtam olyan repedéseket a falaimon, amiket sehogy nem tudtam kezelni, itt semmi sem segített....elfogadni pedig nem tudtam, mert az Ő szemével néztem magam, és persze ami zavarta, az súlyos hiba..oldjuk meg, tüntessük el. Elfogadás kizárva.
Ugyanakkor feltűnt, hogy Ő soha nem megy le a saját pincéjébe, még a bejáratot is bebetonozta, mintha sose lett volna...ezért volt ilyen nagy szüksége arra, hogy én viszont folyton ott lebzseljek, mert az enyémen keresztül élte a sajátját. Nem volt egyszerű meglátnom, mivel annyira benne voltam az enyémben...de egyszer csak leesett. Ennél a felismerésemnél meg is állt a kapcsolatunk. Mert a továbbfejlődésemhez, már arra is szükségem lenne, hogy a másik fél is le merjen valamilyen módon a saját mélységeibe menni, és legyen bátorsága megmutatni nekem amiket ott talál. Most már pont az Ő saját felismerései lennének inspirálóak a számomra..enélkül, már lapos bármilyen kapcsolat. Mivel hiszek benne, hogy miután felismerjük a saját érzelmi igényeinket meg is kapjuk azokat....megkaptam...köszönöm <3
2013. április 27., szombat
2013. április 26., péntek
Mindenki
tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van,
aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell
emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül
mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie
néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a
vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.
Paulo Coelho
Paulo Coelho
Mindent,
amit szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban. Ekkor mélyebbre
hatol a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít.
Ha el akarsz nyomni magadban valamit, nyomj el valami csodálatosat. Sose nyomj el olyat, amit szégyellsz, mert minden, amit elnyomsz, mélyre hatol, és minden, amit kifejezésre juttatsz, elillan az égbe. Ezért bármi is az, amit szégyellsz, juttasd kifejezésre, hogy végezhess vele. Mindent, ami csodálatos, tartsd kincsként odabent, és akkor kihat az életedre.
Te azonban épp az ellenkezőjét teszed. Mindent, ami csodálatos, kifejezésre juttatsz, valójában túl sokat is, többet juttatsz kifejezésre, mint amennyid van. Folyton azt mondod: "szeretek, szeretek, szeretek", pedig talán ilyen mértékben nem is igaz. Folyamatosan elfojtod a haragot, a gyűlöletet, a féltékenységet, a birtoklási vágyat, és lassan-lassan rádöbbensz, hogy azzá váltál, amit elfojtottál, és akkor mély bűntudat ébred benned.
Nincs semmi szégyellnivaló; minden úgy tökéletes, ahogy van. Nem létezhet ennél tökéletesebb világ.
Éppen most, ez a pillanat a létezés egészének tetőpontja, az a középpont, amely körül minden kering.
Semmi sem lehet tökéletesebb, ezért egyszerűen lazíts, és élvezd.
Nyisd ki az ajtót a napnak, a levegőnek és az égnek. Akkor mindig elér az új, friss levegő, akkor mindig elérnek az új napsugarak. Engedd, hogy a létezés forgalma áthaladjon rajtad. Sose légy lezárt út, mert azon csak halál és piszok gyűlik fel. Egyszerűen dobd el a szégyen egész fogalmát, és sose ítélj meg semmit.
Ha el akarsz nyomni magadban valamit, nyomj el valami csodálatosat. Sose nyomj el olyat, amit szégyellsz, mert minden, amit elnyomsz, mélyre hatol, és minden, amit kifejezésre juttatsz, elillan az égbe. Ezért bármi is az, amit szégyellsz, juttasd kifejezésre, hogy végezhess vele. Mindent, ami csodálatos, tartsd kincsként odabent, és akkor kihat az életedre.
Te azonban épp az ellenkezőjét teszed. Mindent, ami csodálatos, kifejezésre juttatsz, valójában túl sokat is, többet juttatsz kifejezésre, mint amennyid van. Folyton azt mondod: "szeretek, szeretek, szeretek", pedig talán ilyen mértékben nem is igaz. Folyamatosan elfojtod a haragot, a gyűlöletet, a féltékenységet, a birtoklási vágyat, és lassan-lassan rádöbbensz, hogy azzá váltál, amit elfojtottál, és akkor mély bűntudat ébred benned.
Nincs semmi szégyellnivaló; minden úgy tökéletes, ahogy van. Nem létezhet ennél tökéletesebb világ.
Éppen most, ez a pillanat a létezés egészének tetőpontja, az a középpont, amely körül minden kering.
Semmi sem lehet tökéletesebb, ezért egyszerűen lazíts, és élvezd.
Nyisd ki az ajtót a napnak, a levegőnek és az égnek. Akkor mindig elér az új, friss levegő, akkor mindig elérnek az új napsugarak. Engedd, hogy a létezés forgalma áthaladjon rajtad. Sose légy lezárt út, mert azon csak halál és piszok gyűlik fel. Egyszerűen dobd el a szégyen egész fogalmát, és sose ítélj meg semmit.
Optimista Hitvallás:
"Ígérem magamnak!
Hogy erős vagyok, lelki egyensúlyomat semmi nem boríthatja fel
Hogy minden emberhez pozitívan állok, akit valaha megismerek. Szavaimmal az egészséget, boldogságot és gyarapodást hirdetem nekik.
Hogy éreztetem minden barátommal, hogy fontos számomra.
Hogy mindennek a jó oldalát szemlélem és az optimizmusom valóra is váltom.
Hogy csak a jó dolgokra gondolok, csak a jó érdekében tevékenykedem és csak a jóra számítok.
Hogy mások sikerét is ugyanúgy örömmel fogadom, mint a sajátomat.
Hogy elfelejtem a múltban vétett hibákat és eltökélten küzdök a jobb teljesítményekért.
Hogy derűt varázsolok az arcomra és pozitív, vonzó kisugárzásom lesz mindenki számára.
Hogy olyan sok időt fordítom saját magam tökéletesítésére, hogy nem jut időm mások kritizálására.
Hogy túl nagyvonalú leszek az aggodalomhoz, túl nemes lelkű a haraghoz, túl erős a félelemhez, és túl boldog, semhogy megtűrjem a gond jelenlétét.
Hogy megbecsülöm magam és ezt a világ felé is érzékeltetem, nem hangos szavak, hanem tettek útján.
Hogy tisztán hiszem, hogy az egész világ az én oldalamon áll, amíg saját tudásom szerint a legjobb úton haladok."
Christian D. Larson - A Benned rejlő erők és felhasználásuk módja
"Ígérem magamnak!
Hogy erős vagyok, lelki egyensúlyomat semmi nem boríthatja fel
Hogy minden emberhez pozitívan állok, akit valaha megismerek. Szavaimmal az egészséget, boldogságot és gyarapodást hirdetem nekik.
Hogy éreztetem minden barátommal, hogy fontos számomra.
Hogy mindennek a jó oldalát szemlélem és az optimizmusom valóra is váltom.
Hogy csak a jó dolgokra gondolok, csak a jó érdekében tevékenykedem és csak a jóra számítok.
Hogy mások sikerét is ugyanúgy örömmel fogadom, mint a sajátomat.
Hogy elfelejtem a múltban vétett hibákat és eltökélten küzdök a jobb teljesítményekért.
Hogy derűt varázsolok az arcomra és pozitív, vonzó kisugárzásom lesz mindenki számára.
Hogy olyan sok időt fordítom saját magam tökéletesítésére, hogy nem jut időm mások kritizálására.
Hogy túl nagyvonalú leszek az aggodalomhoz, túl nemes lelkű a haraghoz, túl erős a félelemhez, és túl boldog, semhogy megtűrjem a gond jelenlétét.
Hogy megbecsülöm magam és ezt a világ felé is érzékeltetem, nem hangos szavak, hanem tettek útján.
Hogy tisztán hiszem, hogy az egész világ az én oldalamon áll, amíg saját tudásom szerint a legjobb úton haladok."
Christian D. Larson - A Benned rejlő erők és felhasználásuk módja
"Gyakran
felmerül a kérdés, hogy tényleg képesek vagyunk gyökeresen
megváltoztatni az életünket, ha gyökeresen megváltoztatjuk a
gondolatainkat? Saját példámból mondhatom, a válasz egy határozott Igen.
Ez a változás azonban egy folyamat, nem történik meg egyik napról a
másikra. Kitartó gyakorlás szükséges hozzá."
(Randy Gage)
(Randy Gage)
"Az
erős férfinak is szüksége van valakire, aki derűt csempész a
hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki
előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet
játszani. Mindig könnyednek és jókedvűnek lenni, hogy senki se vegye
észre, valójában mi játszódik le benne."
(Alison Roberts)
(Alison Roberts)
Életem legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy boldoggá próbáltam
gondolni magam, és a tény, hogy nem jártam sikerrel, véleményem szerint
egyedül azt jelentheti, hogy nem vagyok elég jó gondolkodó. Eddig még
soha nem jutott eszembe, hogy a boldogtalanságom oka esetleg nem a hibás
gondolkodás, hanem maga a gondolkodás.
2013. április 25., csütörtök
Ami
az életünkben folyton visszatér, azzal dolgunk van. Máskülönben nem
találkoznánk vele. Legyenek bár visszatetszést keltő ügyek, mégis addig
kísértenek, amíg meg nem szabadulunk tőlük. Magunkban hordozzuk őket,
tehát megoldanunk is nekünk kell. Más nem teszi meg helyettünk.
Tapasztalataid többsége régebbi, mint a kapcsolatod. A lényeg tehát az,
hogy a régi érzéseidet újból felidézd, és közben lásd, hová is tartoznak
valójában, hogy végre megszabadulhass tőlük, és ne a társadat tedd
felelőssé azért, hogy ismét át kellett élned őket.
(Pierre Franckh)
Legfőbb
ideje, hogy haszontalanul éljél. Már éppen eleget éltél hasznosan.
Emlékezzél csak: korán keltél, s álmatlanságtól vérszegény fejjel,
halántékod és szemhéjad dörzsölve, siettél a munkapadhoz, hogy
valamilyen munkát elvégezzél a hajnali órában, feladatot, melyek az
emberek hasznosnak minősítettek; de sem nekik, sem neked nem volt igazi
örömöd ebből a munkából. (...) Mindig úgy éltél, mintha várnád a
parancsot, mely még sokkal hasznosabb feladatok elvégzésére szólít.
Tudtad, hogy egyetlen feladatod van, az élet. Mit csináltál időddel,
boldogtalan? Élj végre haszontalanul, az ő törvényük ellen, a magad
törvénye szerint. Akkor talán, a végén, használsz is valamit.
Márai Sándor
2013. április 23., kedd
Elhervasztottam. Mert nekem ő csak az a valaki volt, akire mindig
számítani lehet. Akit elő lehet venni. Aki kéznél van. Aki fölveszi a
telefont. Vigyáz a gyerekekre. Aki főz. Mint egy vesztapapnő, aki az
általam keresett pénzből gazdálkodik, aki szépen elrendezi a körülöttünk
lévő dolgokat, hogy minden rendben menjen, és közben sose panaszkodik.
Sose láttam tovább az orromnál. Hogy meg akartam-e tudni valaha
bármilyen titkát is? Soha semmit. Sose faggattam önmagáról, a
gyerekkoráról, az emlékeiről, a bánatáról, fáradtságról, a szexuális
életünkről, a reményeiről, a csalódásairól, az álmairól, semmiről.
Érted? Soha. Egyszer sem. Nem faggattam semmiről. Nem is érdekelt semmi.
Semmiben sem hasonlít az életem a másokéra. Nincsen lakásom,
nincsenek bútoraim meg macskám, nincsenek szakácskönyveim és terveim.
Azt hittem, baromi okosan szerveztem a dolgot, hogy megértettem az élet
lényegét, hogy sokkal rafináltabb voltam, mint a többiek és veregettem a
vállam, hogy lám, nem estem ugyanabba a csapdába. És tessék, most itt
állok megfürödve. Most szívesen fékeznék egy kicsit, megállnák a
rohanásban, mert olyan szép veled az élet. Mondtam, hogy megpróbálom
majd nélküled is... Hát próbálom, próbálom, de nem nagyon megy,
állandóan csak te jársz a fejemben.
Legyen
szó akár kritikáról, akár dicséretről, nem szabad túlságosan magunkra
venni azt, amit mások gondolnak vagy mondanak. Csak nézzük meg közelről,
tanuljuk meg belőle, amire szükségünk van, és lépjünk tovább.
Gyakorlás kell hozzá, de ha immunissá válunk mások elismeréseire és
tetteire, végre teljesen jelen lehetünk a saját életünkben ahelyett,
hogy másokét élnénk.
(Yehuda Berg)
2013. április 21., vasárnap
Rávetítjük valakire az eszményünket, ami valójában nincs is benne.
De én azt kérdezem tőled: honnan tudod, hogy valójában mi van benne?
Azt mondod: valójában sokkal szürkébb, sivárabb, jelentéktelenebb.
Valójában sokkal több rossz tulajdonság van benne. Hitványabb.
Erre én azt kérdem tőled: biztos vagy benne?! Biztos vagy benne, hogy
olyanok vagyunk, ahogy szívtelenül látjuk egymást? Nem tapasztaltál még
olyat, hogy egy nő, akit nagyon szeretnek, kifejezetten megszépül? Nem
láttad néha az arcán, a bőrén, hogy megszépül? Megnemesedik. Ragyogóbb
lesz. Nem tapasztaltad még, hogy egy arcon látni lehet, ha valaki
szereti? És persze azt is, ha ő szeret. És egy férfi, aki gyenge volt,
erősebbé válik, pusztán attól, hogy valaki a szív szemével nézi őt? Én
például gyáva kisgyerek voltam, de mivel anyám és minden nő, aki
szeretett, nem annak látott, sokkal bátrabb lettem! Nem mondom, hogy
oroszlán, de bátrabb, mint ahogy az életben valamikor elindultam.
Megerősödtem, mert elhittem nekik, hogy jobban ismernek, mint én
magamat."
(Müller Péter)
2013. április 20., szombat
Nem tudok mindig a kedvedre tenni, és nem is akarok.
Veled hosszú távra tervezek. Életem végéig nem játszhatom el, hogy mindig mindennel egyetértek, és nem okozol csalódást. De igen, sokszor csalódom benned és magamban is. De ugyanúgy hiszek benned, mint magamban. Tudom, hogy a szereteted irányít, és ha nem is mindig tudod megerősíteni, de elvágni sem akarod a köteléket ami köztünk van. Talán csak ennyi a titok, bízom benned!
(T.T.)
Veled hosszú távra tervezek. Életem végéig nem játszhatom el, hogy mindig mindennel egyetértek, és nem okozol csalódást. De igen, sokszor csalódom benned és magamban is. De ugyanúgy hiszek benned, mint magamban. Tudom, hogy a szereteted irányít, és ha nem is mindig tudod megerősíteni, de elvágni sem akarod a köteléket ami köztünk van. Talán csak ennyi a titok, bízom benned!
(T.T.)
2013. április 19., péntek
"
Önmagad szeretete azt jelenti: elfogadod magad úgy, ahogy vagy. Ez a
boldogság kulcsa: önmagamat és másokat a korlátaikkal együtt szeretni.
Sohasem tudjuk teljesen kiküszöbölni sem gyengeségeinket, sem árnyoldalainkat. Megtanulhatjuk azonban másképpen szemlélni őket.
Ha keserűek vagyunk, akkor kiárad belőlünk a keserűség. Ha sötétben
látjuk magunkat, akkor a bennünket körülvevő világ is elsötétül. Az a
küldetésed, hogy körülötted éppé, fényesebbé váljon a világ.
Ne engedd, hogy hibáid és gyengeségeid megbénítsanak. Ne fojtsd el
dühösen gyarlóságaidat, hanem inkább vedd jól szemügyre őket. Fogadd el,
hogy gyenge vagy, és van még miben fejlődnöd. Ne ragaszkodj azonban
konokul gyengeségeidhez, hibáidhoz.
ERESZD EL ŐKET!
Ha
Isten megbocsátja neked minden bűnödet, te is megbocsáthatnál végre
önmagadnak! Légy könyörületes önmagadhoz. Mindenkinek vannak erősségei.
Természetesen Neked is. Aki összhangban van önmagával, a környezetében
is harmóniát teremt.
Állj meg - amire vágysz, már a tiéd.” /Anselm Grün/
"
Önmagad szeretete azt jelenti: elfogadod magad úgy, ahogy vagy. Ez a
boldogság kulcsa: önmagamat és másokat a korlátaikkal együtt szeretni.
Sohasem tudjuk teljesen kiküszöbölni sem gyengeségeinket, sem árnyoldalainkat. Megtanulhatjuk azonban másképpen szemlélni őket.
Ha keserűek vagyunk, akkor kiárad belőlünk a keserűség. Ha sötétben látjuk magunkat, akkor a bennünket körülvevő világ is elsötétül. Az a küldetésed, hogy körülötted éppé, fényesebbé váljon a világ.
Ne engedd, hogy hibáid és gyengeségeid megbénítsanak. Ne fojtsd el dühösen gyarlóságaidat, hanem inkább vedd jól szemügyre őket. Fogadd el, hogy gyenge vagy, és van még miben fejlődnöd. Ne ragaszkodj azonban konokul gyengeségeidhez, hibáidhoz.
ERESZD EL ŐKET!
Ha Isten megbocsátja neked minden bűnödet, te is megbocsáthatnál végre önmagadnak! Légy könyörületes önmagadhoz. Mindenkinek vannak erősségei. Természetesen Neked is. Aki összhangban van önmagával, a környezetében is harmóniát teremt.
Állj meg - amire vágysz, már a tiéd.” /Anselm Grün/
Sohasem tudjuk teljesen kiküszöbölni sem gyengeségeinket, sem árnyoldalainkat. Megtanulhatjuk azonban másképpen szemlélni őket.
Ha keserűek vagyunk, akkor kiárad belőlünk a keserűség. Ha sötétben látjuk magunkat, akkor a bennünket körülvevő világ is elsötétül. Az a küldetésed, hogy körülötted éppé, fényesebbé váljon a világ.
Ne engedd, hogy hibáid és gyengeségeid megbénítsanak. Ne fojtsd el dühösen gyarlóságaidat, hanem inkább vedd jól szemügyre őket. Fogadd el, hogy gyenge vagy, és van még miben fejlődnöd. Ne ragaszkodj azonban konokul gyengeségeidhez, hibáidhoz.
ERESZD EL ŐKET!
Ha Isten megbocsátja neked minden bűnödet, te is megbocsáthatnál végre önmagadnak! Légy könyörületes önmagadhoz. Mindenkinek vannak erősségei. Természetesen Neked is. Aki összhangban van önmagával, a környezetében is harmóniát teremt.
Állj meg - amire vágysz, már a tiéd.” /Anselm Grün/
"
Önmagad szeretete azt jelenti: elfogadod magad úgy, ahogy vagy. Ez a
boldogság kulcsa: önmagamat és másokat a korlátaikkal együtt szeretni.
Sohasem tudjuk teljesen kiküszöbölni sem gyengeségeinket, sem árnyoldalainkat. Megtanulhatjuk azonban másképpen szemlélni őket.
Ha keserűek vagyunk, akkor kiárad belőlünk a keserűség. Ha sötétben
látjuk magunkat, akkor a bennünket körülvevő világ is elsötétül. Az a
küldetésed, hogy körülötted éppé, fényesebbé váljon a világ.
Ne engedd, hogy hibáid és gyengeségeid megbénítsanak. Ne fojtsd el
dühösen gyarlóságaidat, hanem inkább vedd jól szemügyre őket. Fogadd el,
hogy gyenge vagy, és van még miben fejlődnöd. Ne ragaszkodj azonban
konokul gyengeségeidhez, hibáidhoz.
ERESZD EL ŐKET!
Ha
Isten megbocsátja neked minden bűnödet, te is megbocsáthatnál végre
önmagadnak! Légy könyörületes önmagadhoz. Mindenkinek vannak erősségei.
Természetesen Neked is. Aki összhangban van önmagával, a környezetében
is harmóniát teremt.
Állj meg - amire vágysz, már a tiéd.” /Anselm Grün/
"
Önmagad szeretete azt jelenti: elfogadod magad úgy, ahogy vagy. Ez a
boldogság kulcsa: önmagamat és másokat a korlátaikkal együtt szeretni.
Sohasem tudjuk teljesen kiküszöbölni sem gyengeségeinket, sem árnyoldalainkat. Megtanulhatjuk azonban másképpen szemlélni őket.
Ha keserűek vagyunk, akkor kiárad belőlünk a keserűség. Ha sötétben látjuk magunkat, akkor a bennünket körülvevő világ is elsötétül. Az a küldetésed, hogy körülötted éppé, fényesebbé váljon a világ.
Ne engedd, hogy hibáid és gyengeségeid megbénítsanak. Ne fojtsd el dühösen gyarlóságaidat, hanem inkább vedd jól szemügyre őket. Fogadd el, hogy gyenge vagy, és van még miben fejlődnöd. Ne ragaszkodj azonban konokul gyengeségeidhez, hibáidhoz.
ERESZD EL ŐKET!
Ha Isten megbocsátja neked minden bűnödet, te is megbocsáthatnál végre önmagadnak! Légy könyörületes önmagadhoz. Mindenkinek vannak erősségei. Természetesen Neked is. Aki összhangban van önmagával, a környezetében is harmóniát teremt.
Állj meg - amire vágysz, már a tiéd.” /Anselm Grün/
Sohasem tudjuk teljesen kiküszöbölni sem gyengeségeinket, sem árnyoldalainkat. Megtanulhatjuk azonban másképpen szemlélni őket.
Ha keserűek vagyunk, akkor kiárad belőlünk a keserűség. Ha sötétben látjuk magunkat, akkor a bennünket körülvevő világ is elsötétül. Az a küldetésed, hogy körülötted éppé, fényesebbé váljon a világ.
Ne engedd, hogy hibáid és gyengeségeid megbénítsanak. Ne fojtsd el dühösen gyarlóságaidat, hanem inkább vedd jól szemügyre őket. Fogadd el, hogy gyenge vagy, és van még miben fejlődnöd. Ne ragaszkodj azonban konokul gyengeségeidhez, hibáidhoz.
ERESZD EL ŐKET!
Ha Isten megbocsátja neked minden bűnödet, te is megbocsáthatnál végre önmagadnak! Légy könyörületes önmagadhoz. Mindenkinek vannak erősségei. Természetesen Neked is. Aki összhangban van önmagával, a környezetében is harmóniát teremt.
Állj meg - amire vágysz, már a tiéd.” /Anselm Grün/
2013. április 18., csütörtök
"Nem
adhatunk olyasmit, amink nincsen. Először is meg kell szeretnünk
magunkat, hogy szeretetet adhassunk. Csak ha saját magunkat szeretjük,
akkor szerethetünk másokat.
Gyermekeink nem hallgatnak meg minket, hanem megfigyelnek. Példakép vagyunk a számukra. Fontos megmutatnunk nekik, hogy mindenkinek meg kell tanulnia azt csinálni, ami neki működik, és hogy ez nem egoizmus."
Mabel Katz
Gyermekeink nem hallgatnak meg minket, hanem megfigyelnek. Példakép vagyunk a számukra. Fontos megmutatnunk nekik, hogy mindenkinek meg kell tanulnia azt csinálni, ami neki működik, és hogy ez nem egoizmus."
Mabel Katz
Amikor azt mondom, hogy ismerlek...akkor azt mondom szeretlek. Mert csupán a szeretetem révén olyan csápok nyúlnak feléd belőlem, amelyek letapogatják azokat a pici apró rezdüléseket is benned, melyek önmagad számára is vakfoltok...mert olyan közelről nincs rálátásod. De én érzem, mert akarom érezni...minden érzékszervem nyitott feléd...ezért ismerlek.
(T.T.)
(T.T.)
A
szemét látom magam előtt. A leggyönyörűbb szemek. Sem életben, sem
filmvásznon ilyet nem láttam. Bámulatos mélység és tisztaság. A haja is
gyönyörű, de a szeme, az leírhatatlan. És ezek a szemek engem néznek.
Úgy szeretnek, ahogy szeretni lehet, feltétel nélkül. Három éve.
Ilyenben nem téved az ember. Három éven át, amíg nem mehettem hozzá,
mert végig kellett csinálnom egy másik kapcsolatot, mindvégig tudtam,
hogy ezek a szemek rám várnak, bármikor elmehetek hozzá, szerelemmel fog
fogadni. És elmentem hozzá három év múlva, és szerelemmel fogadott.
Ilyen egyszer adódik az életben. Mert úgy szeret, ahogy szeretni lehet.
Spiró György
Spiró György
"Az,
hogy jó a kedved, azt jelenti, hogy hihetetlenül intelligens vagy,
mivel tudod, hogy ha az öröm állapotában éled az életedet - amely olyan
intenzív, hogy az öröm érzését át tudod adni a körülötted élőknek is -,
az hatással van arra, hogy gyakorlatilag bármely kihívásnak meg tudj
felelni,
ami az utadba kerül."
(Anthony Robbins)
ami az utadba kerül."
(Anthony Robbins)
2013. április 15., hétfő
Egész
jó kis fedőszó a "szeretlek", szinte minden nehéz helyzetben lehet
mondani, és nincs negatív kicsengése. Lehet vele ígérni és zsarolni,
türelemre inteni és megnyugtatni, szövetséget ajánlani, egy életre
elköteleződni, és még annyi mindent. Sokkal hosszabb szavak, sőt
mondatok sem biztos, hogy ennyire mélyrehatóan megnyugtatóak. És
mindenki azt ért rajta, amit csak akar.
Salinger Richárd
Salinger Richárd
Nem
múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik
el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem
ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni.
Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film
A
legjobban arra vágyunk, hogy tartozzunk valakihez. Vannak, akik első
látásra egymásba szeretnek, azonnal érzik, a sors egymásnak rendelte
őket. Nagyszerű érzés lehet, mint egy tündérmesében. Boldogan élnek, míg
meg nem halnak. De azért általában nem ilyen egyszerű. Legtöbbünk
számára ez kevésbé romantikus. Tele van bonyodalmakkal, problémákkal,
lekésett pillanatokkal és elszalasztott lehetőségekkel. Nem azt mondjuk,
amit kellene és nem is akkor.
Sejtcserés támadás c. film
Sejtcserés támadás c. film
Nem
tudom, miért halogatjuk ennyire a dolgokat, de ha tippelnem kéne, azt
mondanám, a félelem az oka. Félelem a kudarctól, a fájdalomtól, a
visszautasítástól. Néha pusztán a döntéshozataltól félünk. Mert, mi van,
ha tévedünk? Mi van, ha helyrehozhatatlan hibát vétünk? Akármitől is
félünk, egy dolog tuti biztos. Hogy idővel a fájdalom, hogy nem tettünk
meg valamit, nagyobb, mint a félelem, hogy megtegyük.
Grace klinika
Grace klinika
Annyira
vágyok rá, hogy néha igen, megszakad a szívem. Az ölelésére, a
mosolyára, arra, hogy tudjam, mellettem van, támogat és erősít. Fene
tudja, hol van. Azt sem tudom ki ő, de egy biztos, egyre inkább hiányzik
az erő, ami akkor is tovább visz, amikor én már kevés vagyok. És igen.
Kell, nagyon kell, mert egyedül lehet, hogy összeroppanok. De az Élet
ilyen. Edz, és nem érdekli, hogy mit gondolsz,
vagy hogy épp mire vágysz. Felkészít mindenre, de leginkább arra, hogy
tudd, bármi jöhet, te megbirkózol vele. Hiszen nem véletlenül hagy
magadra az Élet. Meg kell tapasztalnod, hogy mire vagy képes. Hogy mi
van benned. Meg kell engedned, hogy ez történjen, és nem sírni felette,
hogy jaj mennyire rossz egyedül. Igen. Borzasztó néha. De olyankor
egyszerűen tovább kell menni, és az utadra figyelni, és aztán egyszer
majd eljön az idő, amikor nem lesz olyan dolog, amivel ne birkóznál meg
egyedül. De addig még hosszú az út. Szóval csak menj előre. Menj
tovább...
Oravecz Nóra
Oravecz Nóra
"Szeretni
annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel
fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen; sebeivel, sötétségével, de
képességeivel és rejtett adományaival is.
Hinni benne, hogy képes
növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni; 'Te nem vagy
elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni - én bízom
benned.' Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem
látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele;
gyöngeségei és sebezhetősége ellenére."
(Jean Vanier)
2013. április 13., szombat
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
"Mihelyt nem kell: mindenem a tied" – ez az élet
vásárcsarnokának felirata.
/ Weöres Sándor /
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
"Mihelyt nem kell: mindenem a tied" – ez az élet
vásárcsarnokának felirata.
/ Weöres Sándor /
"A
boldogság egy olyan történés, amit minél jobban, minél erőszakosabban
akarunk, annál kevésbé jön létre. Sőt, egy lépéssel ennél is tovább
megyek: amikor az ember a boldogságot átéli, rendszerint még akkor is
csak valami érdekes, izgalmas érzést él át, és csak utána gondolja, hogy
ez volt a boldogság."
Dr. C. Molnár Emma
Dr. C. Molnár Emma
"A hinduk úgy köszönnek egymásnak, ahogy mi imádkozunk. Összeteszik a
két kezüket a szívük fölött. Próbáld ki! Tedd össze a két kezed! Ne
gondolj semmire, csak figyeld magadban,
hosszan és nyugodtan a mozdulatlan helyzet hatását. Figyeld az ujjaidat,
a két tenyeredet - és az érzéseidet. Segítek.
Az első, amit érzel, hogy egyensúlyban vagy. Önmagaddal egységben vagy. Lényed jobb- és baloldala, az agyad jobb- és balféltekéje végre békét kötött egymással: az érzések és gondolatok eggyé váltak benned. Átéled létezésed teljességét, lelked egységét. Ha vallásos vagy, azt is, hogy Isten lelke lakik benned. A két tenyered rövidre zárta benne az áramköröket, és szíved előtt történt a nagy eggyé válás. Ez a mozdulat befelé ható része.
Ha mások felé fordulsz és így köszöntesz valakit - anjali mudrával, ahogy a hinduk hívják -, az azt jelenti, hogy az én teljes lelkem köszönti a te teljes lelkedet, a bennem lakó Isten köszönti a benned lakó Istent. Egyszerre üdvözöllek és tisztellek - ahogy magamat is.
Az imádkozás, ez az örök mozdulat azt üzeni, hogy a magasabb világ csak az összeszedett lélekkel elmondott imát fogadja el."
Müller Péter
Az első, amit érzel, hogy egyensúlyban vagy. Önmagaddal egységben vagy. Lényed jobb- és baloldala, az agyad jobb- és balféltekéje végre békét kötött egymással: az érzések és gondolatok eggyé váltak benned. Átéled létezésed teljességét, lelked egységét. Ha vallásos vagy, azt is, hogy Isten lelke lakik benned. A két tenyered rövidre zárta benne az áramköröket, és szíved előtt történt a nagy eggyé válás. Ez a mozdulat befelé ható része.
Ha mások felé fordulsz és így köszöntesz valakit - anjali mudrával, ahogy a hinduk hívják -, az azt jelenti, hogy az én teljes lelkem köszönti a te teljes lelkedet, a bennem lakó Isten köszönti a benned lakó Istent. Egyszerre üdvözöllek és tisztellek - ahogy magamat is.
Az imádkozás, ez az örök mozdulat azt üzeni, hogy a magasabb világ csak az összeszedett lélekkel elmondott imát fogadja el."
Müller Péter
2013. április 12., péntek
Ha
az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul,
vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat majd.
Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az
annyira fáj, hogy nem lehet elviselni. És akkor vagy belevakulsz, vagy
kinyílik a valódi szemed.
Müller Péter
Müller Péter
Soha
nem hittem, hogy a bánat tud olyan erős lenni, mint a fizikai fájdalom.
Mikor elkap hirtelen, olyan, mint egy görcs, mint egy fogfájás,
összegörnyedek, mert nem bírok egyenesen maradni. Összeszorítom az
öklömet, hullanak a könnyeim, és azt hiszem, megrepedek és kihullanak a
belső részeim. Talán ha ordítanék, széttépnék valamit, vagy a földhöz
verdesném magam, az segítene.
Polcz Alaine
Polcz Alaine
Régebben
mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál
vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is
elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És
onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden
reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem
legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is
ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj.
Laurell Kaye Hamilton
Laurell Kaye Hamilton
Rendszerint
csak az egyik kezünk kell. A jobbik. Később vesszük észre, a mézeshetek
vagy a szerelem elmúltával, hogy a párunknak van egy másik keze is, és
egy másik lelke. Egy másik énje, személyisége. Van benne valaki, aki
csak nehezen szerethető, akit nem ismertünk idáig. Ő sem tudott róla -
talán.
Van a lényének egy árnyéka. Mindannyiunknak van. Ezt nemigen szeretjük, magunkban sem, ezért van az, hogy csak fél kézzel tisztelgünk, és fél kézzel fogunk kezet. Rendszerint a jobbal.
Müller Péter
Van a lényének egy árnyéka. Mindannyiunknak van. Ezt nemigen szeretjük, magunkban sem, ezért van az, hogy csak fél kézzel tisztelgünk, és fél kézzel fogunk kezet. Rendszerint a jobbal.
Müller Péter
Sokan
szívesebben maradnak a biztos rosszban, mint indulnak el egy
bizonytalan "talán jobb lesz"-felé. Pedig a sikerhez nem egyenes út
vezet, sokkal inkább kanyargós az ösvény. Ha csak az egyik sutba dobott
ötletet elővennéd, elkezdenél dolgozni rajta, ebből tanulnál, aztán
újabb ötletet vennél elő és azt már jobban meg tudnád valósítani, míg
végül eljutnál az IGAZI NAGY ÖTLEThez, ami mellé büszkén oda tudnál
állni, akkor hamarabb érkeznél meg a céljaidhoz, mint ha a megfelelő
pillanatra várva el sem indulsz az úton.
Vida Ágnes
Vida Ágnes
Néha
úgy gondolom, hogy piszkosul-rohadtul igazságtalan az élet. Aztán meg
rájövök, hogy nem. Egyszerűen csak azt adja, aminek épp jönnie kell.
Amire megértünk. Sem többet, sem kevesebbet. Ugyanis lerakhatja eléd
álmaid vágyát is, ha még nem jött el az ideje, ha még nem ért meg arra,
hogy robbanjon, semmi sem fog történni, maximum pillanatok alatt
tönkrevágod azt, amire olyannyira vágytál.
Oravecz Nóra
Oravecz Nóra
2013. április 11., csütörtök
"Ha
én arra vágynék, hogy amit mondok, az mindenkinek nagyon tessen, az egy
kielégíthetetlen hiánymotivált vágy lenne. Biztos, hogy nem lesz így,
és ha erre törekszem, akkor szükségszerűen csalódnom kell.
Majd bolond leszek erre vágyakozni! Arra áhítozom, hogy ami tőlem telik, megtegyem. Hogy ahogy csak el tudom mondani, a tehetségem szerint, elmondjam. Ha ez sikerül, boldog vagyok. Hogy ti ezt hogyan értékelitek, az már a ti dolgotok, hiszen én mindent megtettem, amit bírtam, ennél többet nem tudok!"
Pál Feri atya
Majd bolond leszek erre vágyakozni! Arra áhítozom, hogy ami tőlem telik, megtegyem. Hogy ahogy csak el tudom mondani, a tehetségem szerint, elmondjam. Ha ez sikerül, boldog vagyok. Hogy ti ezt hogyan értékelitek, az már a ti dolgotok, hiszen én mindent megtettem, amit bírtam, ennél többet nem tudok!"
Pál Feri atya
"..Szerelmesek
lettünk. Szép lesz a világ, és mi magunk is elkezdünk ragyogni. Azzal
sem törődünk immár, hogy mit szólnak hozzá a többiek. Tudjuk, hogy a
véleményük szerint mi nem vagyunk normálisak, de mit számít? Ráébredünk,
hogy csak a boldogtalanságot tekintik norma szerintinek, hisz a normát
megszabó többség az. Boldogan vagyunk abnormálisak."
(Biegelbauer Pál)
(Biegelbauer Pál)
2013. április 10., szerda
2013. április 9., kedd
"A
csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr:
testünk "legintellektuálisabb" szervéről, a szájról és a nyelvről
kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak az információk cseréje, hanem az
érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont
ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal. És amikor két test
összeforr, nemcsak "testileg érintkezik", hanem két lélek is egymásba
rezeg, s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál
eddig?"
Müller Péter
Tetszel, megadom magam. De figyelmeztetlek, hogy ez a vonzás, ez a
szerelem, pontosan huszonnégy óráig tart majd. Az első álomra következő
ébredés elűzi arcod emlékeim közül, mint a napfény a hajnali ködöt. Édes
arc, ködből vagy. Amíg beszélek rólad, már homályosabban látlak. Mikor
pontot teszek e mondat végére, szomorúan (...) észlelem, hogy már nem is
látlak.
Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy
járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult,
megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...)
Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan
komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek.
2013. április 8., hétfő
2013. április 7., vasárnap
Kimondani ...
Az érzésnek és az érintésnek közös gyökere van. Akkor értesz meg valamit, ha hozzád ér- az értés és az érintés gyönyörű rokonsága ez. Egy igazságot is akkor értesz meg - ha a lényedhez ér. A mesét bizonyára ismered. Lear király szétosztja hatalmát és a szeretetét. Pontosabban a vélt szeretetét, mert amikor lányait vizsgáztatja, a két gonosz ügyesen szaval, s a jó az őszinte Cordélia azt mondja: "Boldogtalan én! Ki számhoz nem bírom emelni szívemet!" És hallgat. Nem tudja kimondani, hogy szereti apját. Lear pedig iszonyú haragba lobban, s elindítja azt a pokoli eseménysorozatot, amelyben nem csak ő maga, de mindenki, az egész ország beleroppan. Iszonyú szenvedélyek dúlnak ebben a darabban- sötét mű. És a legvégén azt mondatja egyik szereplőjével Shakespeare: "Nehéz idő sújt: itt engedni kell. És mondanunk mi fáj, nem ami illik." Vagyis az egész pokoljárás visszavezethető Cordélia lelki süketségére: nem tudta kimondani azt,hogy "szeretlek"! Valamikor azt írtam ez nem is fontos. Hisz a szeretet sugárzik, mint a meleg kályha. Érezni. Tudni. És ha kimondjuk, már hamis. Ezt mondtam. De nem igaz!! Boldog időkben lehet, hogy így van, de manapság nem. Itt "nehéz idő sújt". És ilyenkor nem lehet gát a szavak és a benső élmények között. Kapcsolatainkhoz hozzátartoznak a szavak. Ha szeretünk valakit, ki kell tudni mondani, és ha nem szeretjük, vagy bánt valami, azt is. "To say what we feel" -mondjuk ki őszintén érzéseinket. Egyáltalán: nyitni kell. És mi mással lehet nyitni, és kinyitni, ha nem szavainkkal? Amikor nem tudunk egymással beszélgetni, amikor nem teremtünk alkalmat arra, hogy megmondjuk a másiknak, mi az, ami fáj, és ha a másik sem hallgatja meg, amit mondunk- egyszóval: ha nem tudunk egymással lelkünk igazi tartalmáról beszélni, akkor az a kapcsolat rosszul működik. A szeretet: megnyílás és befogadás. És mi más a beszélgetés, minthogy megnyílok neked- és befogadlak! Mondd! És én is elmondom! Hallgatlak! S te is figyelj rám! A néma csönd manapság nem "szemérmes" hanem süket. És azokban a kapcsolatokban, ahol kommunikációs zárlat van, ott a szeretet sem igazán valódi. Az a sokszor hallott mondat, hogy "Szeret, csak nem tudja kimondani"- nem igaz. EZ a mondat hogy nem tudunk beszélgetni egymással mindennél többet árul el. Egy kapcsolat itt fullad bele a megszokásba, az unalomba és a közönybe. A zárt száj mögött zárt szív van. Az ember: beszélő lény. Akit szeretek, annak oda akarom adni magamat, a benső titkaimmal, gondolataimmal, a kimondott érzelmeimmel együtt. És ha szeretek valakit azt meg is hallgatom.
(Müller Péter)
Az érzésnek és az érintésnek közös gyökere van. Akkor értesz meg valamit, ha hozzád ér- az értés és az érintés gyönyörű rokonsága ez. Egy igazságot is akkor értesz meg - ha a lényedhez ér. A mesét bizonyára ismered. Lear király szétosztja hatalmát és a szeretetét. Pontosabban a vélt szeretetét, mert amikor lányait vizsgáztatja, a két gonosz ügyesen szaval, s a jó az őszinte Cordélia azt mondja: "Boldogtalan én! Ki számhoz nem bírom emelni szívemet!" És hallgat. Nem tudja kimondani, hogy szereti apját. Lear pedig iszonyú haragba lobban, s elindítja azt a pokoli eseménysorozatot, amelyben nem csak ő maga, de mindenki, az egész ország beleroppan. Iszonyú szenvedélyek dúlnak ebben a darabban- sötét mű. És a legvégén azt mondatja egyik szereplőjével Shakespeare: "Nehéz idő sújt: itt engedni kell. És mondanunk mi fáj, nem ami illik." Vagyis az egész pokoljárás visszavezethető Cordélia lelki süketségére: nem tudta kimondani azt,hogy "szeretlek"! Valamikor azt írtam ez nem is fontos. Hisz a szeretet sugárzik, mint a meleg kályha. Érezni. Tudni. És ha kimondjuk, már hamis. Ezt mondtam. De nem igaz!! Boldog időkben lehet, hogy így van, de manapság nem. Itt "nehéz idő sújt". És ilyenkor nem lehet gát a szavak és a benső élmények között. Kapcsolatainkhoz hozzátartoznak a szavak. Ha szeretünk valakit, ki kell tudni mondani, és ha nem szeretjük, vagy bánt valami, azt is. "To say what we feel" -mondjuk ki őszintén érzéseinket. Egyáltalán: nyitni kell. És mi mással lehet nyitni, és kinyitni, ha nem szavainkkal? Amikor nem tudunk egymással beszélgetni, amikor nem teremtünk alkalmat arra, hogy megmondjuk a másiknak, mi az, ami fáj, és ha a másik sem hallgatja meg, amit mondunk- egyszóval: ha nem tudunk egymással lelkünk igazi tartalmáról beszélni, akkor az a kapcsolat rosszul működik. A szeretet: megnyílás és befogadás. És mi más a beszélgetés, minthogy megnyílok neked- és befogadlak! Mondd! És én is elmondom! Hallgatlak! S te is figyelj rám! A néma csönd manapság nem "szemérmes" hanem süket. És azokban a kapcsolatokban, ahol kommunikációs zárlat van, ott a szeretet sem igazán valódi. Az a sokszor hallott mondat, hogy "Szeret, csak nem tudja kimondani"- nem igaz. EZ a mondat hogy nem tudunk beszélgetni egymással mindennél többet árul el. Egy kapcsolat itt fullad bele a megszokásba, az unalomba és a közönybe. A zárt száj mögött zárt szív van. Az ember: beszélő lény. Akit szeretek, annak oda akarom adni magamat, a benső titkaimmal, gondolataimmal, a kimondott érzelmeimmel együtt. És ha szeretek valakit azt meg is hallgatom.
(Müller Péter)
2013. április 6., szombat
2013. április 5., péntek
2013. április 2., kedd
"Feladhatnád
a védekezést, mert nem tudsz haladni az életedben mindaddig, míg
hárítással vagy épp önostorozással eltolod a felelősségvállalás
lehetőségét önmagadtól. Mindegy, hogy kifelé másokat vagy befelé, saját
lényedet okolod megtörtént drámákért – az igazság az, hogy mindkét út a
rombolásról és a menekülésről szól.
A felnőtté válás azt jelenti,
hogy megbocsátod és elengeded a múltat, teljesen. Tanulságok sorát
emeled a tenyeredbe, és hozzájuk hajolva, nyitott szívvel fogadod azok
megsúgott üzeneteit, és hagyod, hogy ezek a jövő kitártsága felé
vezessenek.
Hibáztál, bántottál – na és? Akkor és ott a
félelmeid vezettek, ennyi az egész. Minden érintett fejlődhetett az
élmény által, ha nem a struccpolitikát, vagy a negatív bujdoklást
választotta. És ha a tanulás még nem történt meg, egy nap megadathat a
tisztán látás képességének felvállalása.
Aki tanulni kész – az magához vonzza az élet ajándékait, akkor is, ha korábban már megtépázta az élet.
A gazdagság a tapasztaltságot jelenti, azt, hogy az emberi létforma
hepéire és hupáira egyaránt képesek vagyunk felülről rátekinteni, és
megérteni mindazt, aminek bölcsességét egónk sérelmei – gyengébb
állapotainkban -, hajlamosak elrejteni előlünk.
Soha nem késő megnyílni… Mindig van lehetőség a megbocsátásra…"
Cs. Szabó Virág
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)