Ö röm, szeretet, béke
R ossz volt a múlt, már vége
Ö römöd sok legyen, bánatod semmi
M ikor éjfél eljön,a múlt év eltűnik
Ö rülhetünk az újnak
K i barát volt most is az maradhat
K i tovább lép, az viszont haladhat
E lfeledni bút haragot bánatot
L ezárni a régi sérelmet gondot
T elítse életed, öröm, szeretet, és béke
E hhez kívánok neked nagyon sok szépet
L egyél mindig vidám,örülj minden szépnek
I sten segítsen mindig boldognak lenni
B oldogság, bor, búza és minden
O ltalmazzon minket ez Új esztendőben
L egyen örömünk, örüljünk minden szépnek
D udaszó, vagy trombita, szóljon most harsogva
O tt búcsúzik az ó év
G yorsan követi az új
Ú j év új remény
J áték, öröm, béke és szeretet
É n így kívánok most néked
V idám boldog új évet
E zerszer szebbet a réginél.
B.U.É.K. 2012.

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.
Müller Péter

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

"Az "Igazit" keresed?
Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt. Most már az "Igazat" keresem. . . Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz. . . Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja. . . Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted. . . Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell. . .. "

“Megmutatta neki a környezetében található embereket. Amott egy kitűnő családapa, aki éppen csomagolja a holmiját és segít felöltözni a gyerekeinek, szívesen kikezdene a titkárnőjével, de rettenetesen fél, hogy megtudja a felesége. A felesége viszont dolgozni szeretne, hogy független lehessen, de fél, hogy megtudja a férje. A gyerekeik azért fogadnak szót, mert félnek a büntetéstől. Az a lány, aki egyedül fekszik a napernyő alatt és könyvet olvas, úgy tesz, mintha nem törődne a világgal, pedig valójában retteg, hogy egész életében egyedül marad. Az a fiú ott, teniszütővel a kezében, állandó félelemben él, mert meg kell felelnie a szülei elvárásainak. A pincér, aki trópusi italokat szolgál fel a dúsgazdag vendégeknek, folyamatosan attól retteg, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az állását. Ott az a lány táncosnő szeretett volna lenni, végül mégis inkább ügyvédnek tanult, mert félt, hogy megszólják a szomszédok. Az az öregember azt hangoztatja, hogy azért nem iszik és nem dohányzik, mert így sokkal jobban érzi magát, de a valóságban nagyon fél a haláltól, ami évek óta megállás nélkül duruzsol a fülébe. Vagy ott fut egy pár a hullámok között, fröccsen a víz a talpuk alatt, mosolyognak ugyan, de a lelkük mélyén ők is félnek, hogy megöregszenek, unalmasak és fölöslegesek lesznek. Vagy az a férfi, aki most megállt a hajójával az emberek előtt és mosolyogva, napbarnítottan integet, borzasztóan fél, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítheti a pénzét. És a szálloda tulajdonosa is, aki ezt a paradicsomi idillt a szobája ablakából nézi, és mindenkit felhőtlenül boldognak és elégedettnek szeretne látni, rengeteget követel a könyvelőjétől, mert fél, hiszen tudja, hogy bármilyen becsületes, az adóellenőrök mindig találnak könyvelési hibákat, ha akarnak.
Ezen a gyönyörű naplementés tengerparton tehát mindenki fél.Félnek, hogy megfulladnak, félnek, hogy egyedül maradnak, félnek a sötétségtől, mert ördögökkel népesíti be a szobájukat, félnek olyasmit tenni, ami nincs benne az illemtankönyvben, félnek Isten ítéletétől, az emberek rosszallásától, az igazságszolgáltatástól, mely a legapróbb vétséget is szigorúan megbünteti, félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól, félnek a fizetésemelést kérni, elfogadni egy meghívást, ismeretlen helyekre menni, félnek, hogy nem beszélik egy idegen ország nyelvét, hogy nem tudják lenyűgözni az embereket, hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyátalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt.
Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.”

"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy mellettem vannak, s megosztozunk a szeretet nevű valamin, amiről ugyan sokat beszélünk, de kevésbé értjük." (Paulo Coelho)

Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket - az az emberség. Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét. A lehetetlen - méltatlan az emberhez. Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett. Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük. Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet. Tatiosz

Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek. Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk - akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk. Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit". Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk: "Pontosan ilyen problémát akarok magamnak!"

...megint belebújtál agyamba, megint előveszem a fényképed, megint olvasom a leveled,vagy csak az egy éves üzenetedtől nyúlok ki annyira, hogy nem érdekel semmi. Csak nézek magam elé kábultan az együtt töltött pillanatok mozijában ülök csendesen...Földönt egy rezgés, hisz minden kezdet véget ér. Szó nélkül mentél, én meg szó nélkül hagytam. Most csak emlékeimben élsz, de én a tieidben meghaltam. Már a múltam vagy a poros polcon a többi könyv alatt, de mégis, ha előveszlek, a szememben ott a könny... :/

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."
Ernest Hemingway

"...az ölelés lelki áram fel-és letöltés egyszerre. Valami magyarázhatatlanul csodás energia, különös, alig karnyújtásnyira lévő életelixír, mely azonnal és jótékonyan árad szét testünkben – lelkünkben."

Van egy történet a megbocsátásról, amely Afrikából származik. Ha valaki igazságtalanul vagy meggondolatlanul cselekszik a dél-afrikai Babemba törzsben, azt kiállítják a falu közepére, de semmivel sem akadályozzák meg a menekülésben.
A falu minden lakója abbahagyja a munkát, és a megvádolt személy köré gyűlik. Azután mindenki egyenként, életkortól függetlenül elkezdi sorolni a kör közepén álló személynek, hogy milyen jó cselekedeteket hajtott végre élete során. Nagyon részletesen felidéznek mindent, amire csak emlékeznek az illetővel kapcsolatban. A vádlott minden jó tulajdonsága, jó cselekedete, erőssége és kedvessége elhangzik. A kör minden tagja rendkívül alaposan végzi a feladatot.
Az illető minden történetét a lehető legnagyobb őszinteséggel és szeretettel mesélik el. Senki sem túlozhatja el az eseményeket, és nem találhat ki történeteket. Senki sem beszél komolytalanul vagy gúnyosan. Ez a szertartás addig folytatódik, amíg a falu minden egyes lakója el nem mondta, miért találja a vádlottat a közösség legtiszteletreméltóbb tagjának. Ez több napig is eltarthat. Végül a törzs szétnyitja a kört, és boldogan megünneplik, hogy az illetőt visszafogadták a közösségbe.

"Az ősbizalom benned az eredendő jó, ami a javadat szolgálja, a fény, a belső mag, ahol a tudás rejtőzik. Az ősbizalom egy fentről hozott ősérzés, belső rezdülés…a felsőbb erőkre való rákapcsolódás…az a részünk, ami azt kéri tőlünk, hogy elégítsük ki szívünk kívánságait, testünk, lelkünk jelzéseit figyelembe véve éljük az életünket. Mikor ösztönös vagy magaddal szemben, akkor elfogadod magad, és ügyelsz arra, hogy ne teremts hiányállapotot magadnak, mert ha ezt létrehozod, megbontod az energiatered. Mikor mered így élni az életedet, eljutsz önMAG-adhoz, a saját gyökereidhez, megtalálod a belső embert, és ezzel eljutsz az ős-vagy sejtemlékezésig. Ez azért fontos, mert így a felsőbb éneddel való kapcsolatod sokkal intenzívebb lesz, és olyan tanításokat kapsz tőle, ami segít abban, hogy fejlődni tudj.”
(Jung)

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted."
(Gabriel Garcia Márquez)

A lelki szeretetben énünk kőkemény falai megrepedeznek, s mint az árvíz kilépünk magunkból, s a másik világát is elöntjük. Még akkor is, ha ez a világ tele van gátakkal, akadályokkal, szögesdrótokkal. S mindezek hiába bántanak, sértenek, karcolnak, vagy sebeznek. Bárki, aki hozzánk is belép szöges, tüskés, csapdákkal és akadályokkal teli országba jut. Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy túllép ezeken a bántó akadályokon, sérelmeit megbocsátja, hibáidat eltűri, s elfedi.

“A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.”

"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük." -Maya Angelou

“Rendkívül érdekes módon sok ember elfogadja, hogy az egész világegyetemet törvények irányítják, de amikor a saját életükről, sikereikről és bukásaikról van szó, akkor sorsról, szerencséről, “szerencsés véletlenekről” beszélnek. Pedig te is a világegytem része vagy, és a te életed is teljesen azoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amelyeknek a Hold, a csillagok és a kertedben növő gaz. És te vagy annak az oka, ami az életedben történik. Te okozod a gondolataiddal.”

"Legigazabb vágyam, hogy sose hagylak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek. "

Baranyi Ferenc

Csillagfényes álmaid váljanak valóra,
legyen ünnep lelkednek minden nap és óra.
Kerülje a bánat örökre el házad,
érjen annyi boldogság, mit ember csak kívánhat!  Varázslatos,Békés
Boldog Karácsonyi ünnepet kívánok mindenkinek sok Szeretettel :) ♥ ♥ ♥

"A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket a tűz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet a lehető leggyorsabban visszaváltozzék olyanná, amilyen volt, és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tűzre vetik, ami régi, és akár óriási belső szenvedés árán is, mindent maguk mögött hagynak, és haladnak tovább, előre..."
(Paulo Coelho)

"Ő az, aki megmentett engem az eddigi rossztól, ami velem történt, aki egy pillantás alatt megváltoztatta bennem a világ értelmét, aki megtanított igazán szeretni, aki mindig mellettem áll, ha valami bajom van, aki mindig megvéd minden rossztól, aki szeret, és folyton gondol rám, aki meghallgatja minden bánatom, aki segít nekem, ha kell! Ő az én szerelmem, aki nem csak a szerelmem, hanem az életem is egyben, amit a szívemben hordozok és örökre megtartok minden jóban és rosszban!"

"Ki vagy Te?
Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen lényed ott kezdődik.

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, ,,nem-én"-nek.

Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik."
Weöres Sándor

Egy kis érdekesség a ho'oponopono-ból amit sokan nem így értelmeznek.

"Az emberek nem önmagukat tekintik a tapasztalataik forrásának. Amikor az imátkozó kér valamit, a kérése általában nem az őbenne zajló dologra irányul.
A vezérfonal--ez derült ki újra és újra--az hogy: semmi sincs rajtunk kívül. Imátkozáskor az emberek többsége úgy viselkedik, mintha se hatalma, se felelőssége nem lenne. A hoponopono szerint azonban teljes mértékben te vagy a felelős.

Az "ima" azt jelenti hogy megbocsátásért könyörögsz a miatt, ami saját magadban van, és ami kiváltotta a külső körülményt. Az "ima" azt jelenti,hogy újra összeköttetésbe kerülsz az ISTENIVEL. Ezenkívül csak annyi a teendőd, hogy bízz az ISTENI gyógyító erejében, és ahogyan te meggyógyulsz, úgy gyógyulnak meg a külső körülmények is. Minden--kivétel nélkül minden-- benned van."

Joe Vitale, dr Ihaleakala Hew Len Hoponoponó

"Nem tarthatod magadat reménytelennek, bármilyen szemétre bukkannál benned. Nem mondhatsz le magadról. Ne hidd, hogy csak úgy ki lehet állni az élet forgalmából... hogy bocsánat, megőrültem, megöltem magam, nem veszek tovább részt benne."

Popper Péter

"Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed... Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz...Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve.Ne aggódj,ha most nem vesz észre, majd újra látod.A legfontosabb,hogy nyitott legyél.Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni.Mindig ott vagy, ahol dolgod van.És mindig azokkal, akikkel dolgod van..Lehet,hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed.És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled..."

"Ne vesztegesd az életed olyan dolgokra, amiket nem tarthatsz meg. Bízz
az Életben. Csak akkor leszel képes elhagyni a "tudást", csak akkor tudod félretenni az elmédet, ha bízol. A bizalommal pedig valami óriási dolog tárul fel előtted. Akkor az életed többé nem közönséges élet: isten teljesen feltölt és eláraszt. Amikor a szív ártatlan, a falak pedig eltűntek, összekapcsolódsz a végtelenséggel. Nem érzed magad becsapottnak; nincs semmi, amit el lehetne tőled venni. Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tőled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el."
Osho

‎_________________________EZEN A
______________________KARÁCSONYON
__________________OLYAN FÁT KÉSZÍTENÉK,
________________MELYBE SZÍVEMET REJTENÉM,
___________________AJÁNDÉKOK HELYETT,
__________________MINDEN BARÁTOM NEVÉ-
___________________VEL DÍSZÍTENÉM FEL
______________TÁVOLI ÉS KÖZELI, RÉGI ÉS ÚJ
________________BARÁTOKÉT. NAP MINT NAP,
_______________ÉS RITKÁN LÁTOTT BARÁTOK
____________NEVÉVEL. AZOKÉVAL, AKIKRE MINDIG
________GONDOLOK, ÉS AZOKÉVAL, AKIKRŐL, IDŐNKÉNT
____________________MEGFELEDKEZEM
_________________AKIK ÁLLANDÓAK, S AKIK
____________RITKÁBBAK, A NEHÉZ ÓRÁK TANÚIÉVAL,
__________ÉS A VIDÁM PERCEK TÁRSAIÉVAL.. AZOKÉVAL,
_________AKIK AKARATLANUL BÁR, FÁJDALMAT OKOZTAK.
_______AZOK NEVÉVEL KIKET MÉLYEN, S AZOKÉVAL, KIKET
________________CSAK LÁTSZÓLAG ISMEREK..
____________A KEVÉSSEL TARTOZÓK, ÉS A NEKEM
_________SOKAT ADÓK NEVÉVEL. EGYSZERŰ ÉS FONTOS
____________BARÁTAIM ÉS MINDAZOK NEVÉVEL, AKIK
________________RÉSZESEI VOLTAK ÉLETEMNEK..
______OLYAN FA LEGYEN EZ, MELYNEK MÉLY GYÖKEREI SOHA
_NE SZAKADJANAK KI SZÍVEMBŐL. OLYAN FA, MELYNEK HATALMAS
___ÁGAI ELBÍRJÁK TARTANI AZ EGÉSZ VILÁGBÓL ÚJONNAN JÖTT
_____________________BARÁTOKAT IS A
______________________MÁR MEGLÉVŐK
_____________________MELLETT..OLYAN
_____________________FA, MELYNEK HŰS,
_____________________PIHENTETŐ, ZÖLD
______________________ÁRNYÉKÁBAN
____________________BARÁTSÁGUNK ENY-
___________________HÜLÉST HOZHASSON
_________________AZ ÉLET VIHAROS ÓRÁIBAN.

"A leggyönyörűbb emberek azok, akik ismerik a kudarcot, a szenvedést, a harcot, a veszteséget, és megtalálják a kivezető utat a mélységből. Ezekben az emberekben megvan a kellő megbecsülés, érzékenység és megértés az élet iránt, amely eltölti őket részvéttel, kedvességgel és szeretetteljes törődéssel."

Csábító, hogy a szüleinket, vagy a gyermekeinket hibáztassuk a káoszért. Ugyanakkor mások okolása rossz irányba vezet minket. Ha mindenért felelősséget vállalunk, már meg is van az esszenciánk a valódi átváltozáshoz.-Kabbala bölcsesség

Schäffer Erzsébet

Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? - néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk.

Ne vesztegesd az életed olyan dolgokra, amiket nem tarthatsz meg. Bízz
az Életben. Csak akkor leszel képes elhagyni a "tudást", csak akkor tudod
félretenni az elmédet, ha bízol. A bizalommal pedig valami óriási dolog
tárul fel előtted. Akkor az életed többé nem közönséges élet: isten
teljesen feltölt és eláraszt. Amikor a szív ártatlan, a falak pedig
eltűntek, összekapcsolódsz a végtelenséggel. Nem érzed magad becsapottnak; nincs semmi, amit el lehetne tőled venni. Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tőled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el.
Osho

Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót. Istentől kaktuszt kapott és pókmacskát. A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése. Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert. Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz kivirágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá. Isten mindig csak helyesen cselekszik! Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak tűnik. Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, higgyünk! Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben.

Az, amit szeretnél nem mindig az, amire szükséged van!

Ne feledd ...
A ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!

/ szerzője ismeretlen /

Ne tegyünk úgy, mintha a világot kizárólag az értelmünkkel fognánk fel; érzéseink éppúgy segíthetnek a megértésben.
C.G.Jung

Létem nem akkor kezdődött, amikor megszülettem. Évezredek kiszámíthatatlan millióin keresztül gyarapodtam, fejlődtem és teljesedtem mai formámba.
Jack London

Csak ha leereszkedünk a szakadék mélyére, akkor találjuk meg az élet kincseit. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.

Az igazság te magad vagy. Magadat keresed életed minden pillanatában. Mivel az első pillanatban ugyanazt teszed, mint az összes többiben, ha jól figyelsz, már az első pillanatban mindent láthatsz. Utóbb csupán azt ismétled.

"Legyél egyszerűen csak része a világnak. Nem dughatsz mindent kategóriákba, nem választhatod le magadról az élményt azzal, hogy szavakat aggatsz rá. Ahogy a dalban: let it be. Csak hagyd, hogy legyen." (Christopher Moore)

A szenvedés, mint Eckhart mester mondja, a leggyorsabb paripa, amely a tökéletesség felé visz benneteket. A nagyobb tudatosság üdve elégtételt adó válasz a szenvedésre, amely különben értelmetlen s ezért elviselhetetlen lenne. A jó szándékú isteni akarat kinyilatkoztatása nem szüntetheti meg ugyan az emberben a tökéletlen teremtés miatti szenvedést, de csillapíthatja és értelemmel töltheti meg.
Carl Gustav Jung

A véletlent ugyanúgy kell kezelnünk, mint egészségünket; örüljünk neki, ha kedvünkben jár, legyünk türelemmel, ha ellenünk fordul, s komoly orvosságot csak akkor használjunk, amikor végleg nem tehetünk másképp. - Francois de La Rochefoucauld

"Ha azt mondod, 'Olyannak szeretlek, amilyen vagy!' - nem szeretsz igazán. Ha valóban szeretnél, többnek látnál, mint amilyen vagyok."

Vachaspati Yogananda Suprita

" A mentális test zavarai hasonlóak az asztrális testéhez és hatásukban ugyanolyan
végzetesek. Így ha egy ember megengedi magának, hogy valamilyen probléma miatt nagyon aggódjon, és elméjében állandóan ezen töprengjen anélkül, hogy bármilyen megoldásra jutna, akkor egyfajta vihart kelt a mentális testében. Talán még jobban úgy fejezhetnénk ki, hogy egy gyulladásos hely keletkezik a mentális testben, mint amilyen a dörzsölés által keltett irritáció. Egy állandóan vitatkozó ember mentális teste folyamatos izzásban van, és ez az izzás hajlamos már a legkisebb provokáció esetében bármelyik pillanatban valóságos nyílt seb formájában kitörni. Egy ilyen ember számára nincs remény semmilyen spirituális fejlődésre, amíg meg nem teremti az egyensúlyt és a józan észt, amivel befolyásolja beteges állapotát. Ha az ember megengedi, hogy gondolata bármilyen adott témánál leragadjon, ez a megrekedés a témának megfelelő anyagban sokszorozódni fog. Ily módon, ha megengedi, hogy gondolata az adott témában gyökeret verjen és megszilárduljon, az anyagban torlódás keletkezik, ami előítéletként jelenik meg. Egy kis örvény alakul ki, amelyben a mentális anyag körbe-körbe forog, míg végül megsűrűsödik, és egyfajta csomóvá válik. Hacsak és amíg ez a csomó el nem kopik, vagy erőszakosan ki nem irtják, az ember nem képes mentális
testének ezt a sajátos részét használni, és képtelen értelmesen gondolkodni az adott témáról. A csúnyán megvastagodott tömeg elzár minden szabad mozgást akár befelé, akár kifelé, egyrészt megakadályozza az embert, hogy a valóságnak megfelelőn lásson, és bármilyen megbízható új benyomást felfogjon a kérdéses dologban, másrészt pedig, hogy bármilyen erre vonatkozó világos gondolat kiküldjön." /Arthur E. Powell/

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

Tudod karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodákban , nemcsak Te és Én , hanem az egész világ , az emberiség , amint mondják ,hiszen ezért van az ünnep , mert nem lehet a csoda nélkül élni . "
Márai Sándor

Nem a szavaiddal, nem a tetteiddel, hanem az érzéseiddel vonzol. Ha egy szót nem szólnál és semmi különösebbet nem csinálnál, akkor is olyan embereket, eseményeket vonzanál be, amilyen Te magad vagy. Minden esemény, minden életedben felbukkanó személy egy-egy ajándék, akik mértani pontossággal megmutatják, mi zajlik a lelkedben. Hatalmas előnyre teszel szert ha életed minden mozzanatát így szemléled.

"Nézd meg magadat ajándékozás közben. Hogy is mondtad? Érdek és elvárás nélkül adsz, nem vársz viszonzásul ajándékot, mert neked a másik öröme az öröm... igen, te valóban nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mint ha egy vázát vagy nyakkendőt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot, és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: "Nyisd már ki, hadd lássam az arcodat!" A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell. (...) Az örömszerzés csodáját tönkreteszed az öröm elvárásával." A. J. Christian

Mindenkinek olyan a sorsa, amilyen a gondolata. Gondolkozásunk által a diszharmóniából harmóniát, a betegségből egészséget, a sötétségből világosságot, a gyűlöletből szeretet, a szegénységből gazdagságot teremthetünk. Gondolataink helyes irányítása által olyanná formálhatjuk sorsunkat, amilyenné akarjuk, ha mindig a magunk elé tűzött célra gondolunk. Ha egyéni gondolkodásmódunk fölött uralkodni tudunk és szellemünket az isteni erők beáramlásának nyitva tudjuk tartani, akkor megtanultuk a boldogulás titkát.
(Alexy Elza)

364. A vadság kihívása

Ez csak a kezdet. Egyre több és több furcsa vidéken kell keresztül haladnod. Az igazság furcsább, mint bármilyen kitaláció. De légy bátor.

Mielőtt elkezdesz önmagadba hatolni, nem tudod, hogy önmagadnak mekkora részét nem ismerted sohasem. A lényednek csak egy töredékével éltél. Úgy éltél, mint egy vízcsepp, pedig a lényed olyan, mint egy óceán. A fa egyetlen levelével azonosítottad magadat, pedig az egész fa hozzád tartozik.
Igen, ez nagyon furcsa, mert elkezdesz tágulni. Új valóságokat kell felszívnod. Minden pillanatban olyan tényekkel kell szembesülnöd, amelyekkel sosem szembesültél azelőtt, ezért minden pillanat egy zűrzavar, és állandósul a káosz. Sosem tudsz megállapodni. Sosem válhatsz biztossá, mert ki tudja, mi fog feltárulni előtted a következő pillanatban?
Ezért nem mennek soha befelé az emberek. Megállapodott életet élnek. Megtisztítanak egy kis területet a lényükben, és ott építenek házat. Lehunyják a szemüket, nagy kerítéseket és falakat emelnek, és utána azt gondolják: "Ez minden." És közvetlenül a fal mögött ott a való világ, ott vár rájuk a vadság. Ez a kihívás, a vadság hívása.

Charles Chaplin: Az önszeretet

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
HITELESSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá –
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÉRETTSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a saját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ŐSZINTESÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt “egészséges egoizmusnak” neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
ÖNSZERETET.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
EGYSZERŰSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hgy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol MINDEN történik. Minden napot megélek. Ez a
TÖKÉLETESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok is összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
EZ AZ ÉLET!

Elhangzott 1959. 04.16-án, Chaplin 70. születésnapján…

A tudatosság lángja

A részvét annak a mély kapcsolatnak a tudata, amely összeköt minden teremtménnyel.

Boldogtalanságod nem csak belső lényedet és környezetedet szennyezi be, de az emberiség kollektív pszichéjét is, amelynek elválaszthatatlan része vagy. Nincs az emberen kívül más életforma bolygónkon, amely negativitásával, kegyetlenségével mérgezné az őt tápláló Földet.

Győződj meg arról, hogy nincs benned ellenállás, gyűlölet, negativitás. "Szeresd ellenségeidet!" - mondta Jézus, ami természetesen azt jelenti: "Ellenség nem létezik."

Ne feledd, hogy a világról alkotott képed tudatosságod állapotáról árulkodik. Nem vagy független a világtól, és nincs tőled független, objektív világ. Minden pillanatban tudatosságod teremti meg a világot, amelyben élsz.

Szentelj figyelmet a fájdalomnak: éld át a bánatot, a félelmet, a rettegést, a magányosságot és bármi mást. Légy éber, és légy jelen egész Létezésedben, tested minden sejtjében! Ha így teszel, fényt viszel a sötétségbe. Ez a fény a tudatosság lángja.

Valódi kapcsolatok csak akkor jöhetnek létre, ha jelen van a Létezés tudatossága. Ekkor a másik személy testét és elméjét képernyőként észleled, amely mögött megérzed igazi valóságát, akár a sajátodat.

Eckhart Tolle: A jelenlét hatalma

A félelem gátol a cselekvésben? Tudatosítsd a félelmet, vizsgáld meg alaposan, töltsd el figyelmeddel, légy jelen benne! Így elválaszthatod egymástól a félelmet és gondolkodásodat.

A jelenbeli tudatosság gyakorlásával mélyülni fog benned a nyugalom és a béke érzete. Ami azt illeti, ez a mélység feneketlen, s szétárad benned a belőle születő öröm is: a Létezés öröme.

Az a cselekedet, amelyik belátásból ered, sokkal hatékonyabb, mint amelyik a negativitásból.

Az egyik leghatékonyabb spirituális gyakorlat a fizikai formák végessége feletti meditáció, beleértve saját testedet is. A fizikai forma feloszlik, és nincs többé. Maguk a gondolatok is meghalnak. Ám Te - isteni jelenlétként - mindig itt maradsz. Ragyogva és teljesen éberen.

Belső békéd foka mutatja meg, hogy meddig sikerült eljutnod a figyelem gyakorlásában.

Figyeld meg azt a számtalan módot, ahogyan a szorongás, az elégedetlenség és a feszültség egy-egy felesleges ítélet formájában felmerül benned - önnön valója leplezéseként, és a Most tagadásaként.

Figyeld meg, mennyire ragaszkodsz nézeteidhez és véleményeidhez! Egy vita vagy konfliktus során vizsgáld meg, mennyire váltál védekezővé, és érezd agressziód erejét, amikor rátámadsz a másik emberre! Tapasztald meg azt a mentális-érzelmi energiát, amely ama törekvés mögött húzódik, hogy bebizonyítsd az igazadat és a másik tévedését, aztán engedd el ezt az erőt, amely a hatalomért harcol.

Ha eljutsz a jelenlét bizonyos szintjéig, többé nem lesz szükséged a negativitásra, amely mindig arról beszél, mire is van szükséged még az életedben - ám amíg ez a negativitás veled van, használd fel! Amikor észleled, hogy valamilyen formában feltámad benned, ne tekints rá hibaként, hanem inkább segítő jelként, amely arra emlékeztet, hogy fokozd a jelenlétedet.

Ha kihívással kerülsz szembe - márpedig ez mindig így van - tedd szokásoddá, hogy először is eggyé válsz vele, majd amennyire csak tudsz, tested belső energiamezejére összpontosítasz.

Ha nehézséget okoz számodra megélni az érzelmeidet, kezdj koncentrálni tested belső energiamezejére! Érezd a testedet ebből a nézőpontból! Ha így teszel, összekapcsolódsz az érzelmeiddel.

Ha panaszkodsz, áldozatot csinálsz magadból. Ha kimondod, amit gondolsz, erőd teljében lehetsz. Változtass hát a helyzeteden valamilyen cselekedettel vagy a valóság kimondásával. Lépj ki a szituációból, vagy fogadd el! Minden más őrültség.

Légy úgy jelen, mint önnön elméd szemlélője. Szemlélője saját gondolataidnak, érzelmeidnek és számtalan helyzetben létrejött reakcióidnak! Ügyelj a gondolatokra, érezd az érzéseket, és figyeld a reakciókat! Így fedezed fel magát a megfigyelő jelenlétet, az elmetartalom mögötti csendes szemlélőt.

Megállíthatod az aggodalmaskodást egyszerűen azzal, hogy tudatosítod az adott pillanatot. Tedd tudatossá a légzésedet! Érezd, ahogy a levegő átjárja a testedet! Érezd belső energiameződet!

Tehernek érzed, hogy azt kell tenned, amit teszel? Tele vagy kimondatlan nehezteléssel a hozzád közelállókkal szemben? Értsd meg, hogy az általad sugárzott energia ártalmas, és éppúgy megfertőz téged is, mint a környezetedet.

Vedd észre, ha egy cselekedetre több figyelmet tudsz fordítani! Inkább erre figyelj, mint az elérni kívánt eredményre. Szentelj teljes figyelmet mindennek, amit a pillanat hoz! Ez magában foglalja a tökéletes elfogadást is, hiszen nem lehet egyszerre teljes figyelemmel fordulni valami felé, és ugyanakkor elutasítani azt

Az elfogadás bölcsessége

Az elfogadás bárminek a magadba fogadását jelenti, feltételek nélkül. Aki eleget élt, tudja, hogy a dolgok sokszor bizony "rosszul mennek". Pontosan az ilyen időkben van szükség az elfogadás begyakorlottságára, hogy száműzhesd életedből a fájdalmat és a szomorúságot.

Az elfogadás egyszerű, mégis alapvető bölcsesség. Sokkal hatékonyabb, mint ellenszegülni az élet áramlásának. A Most az egyetlen, ahol igazán megtapasztalhatod az élet áramlását, az elfogadás tehát a jelen pillanatra vonatkozik: feltételek és fenntartások nélkül. Ekkor minden belső ellenállásról le kell mondanod.

Az elfogadás nem gyengeség. Hallatlan erő és spirituális hatalom rejlik benne. Az elfogadással belső szabadságot vívsz ki magadnak minden helyzetben. Azt tapasztalod, hogy a változás nem kerül erőfeszítésedbe. Szabad vagy.

Az elfogadás nem jelenti azt, hogy nem cselekszel, nem kezdeményezel változásokat, és nem próbálsz meg célokat elérni. Az elfogadásban mégis egészen másfajta áramlatok motiválják a cselekvést. Ebben az állapotban kristálytisztán látod, hogy mit kell tenned, és egyszerre csak egy dolgot csinálsz, egy dologra összpontosítasz.

Az elfogadással spirituális energia érkezik világunkba. Ha hirtelen fényt, világosságot és mély békét érzel, a félreérthetetlen jele lesz annak, hogy igazán elfogadóvá váltál. Ezek után már ellenállás nélkül, kegyelemben és fényben fogsz élni, minden küzdelemtől mentesen.

Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen.

Bármit hozzon is a pillanat, fogadd úgy, mintha te választottad volna! Fogadd el, és cselekedj! Dolgozz mindig vele együtt - soha ne ellene! Tedd a barátoddá, a szövetségeseddé - ne az ellenségeddé! Egész életed csodálatos változáson fog keresztülmenni.

Ha elfogadod, ami van, és teljesen jelenlévővé válsz, a múlt minden ereje megszűnik. Nem lesz rá szükséged többé. A jelenlét a kulcs. A Most a kulcs.

Ha nem állsz ellen az életnek, a kegyelem és a könnyedség állapotába jutsz. Ez az állapot nem függ attól, hogy a dolgok jók-e vagy rosszak. Figyelj meg egy állatot, és hagyd, hogy az elfogadásra tanítson! Figyeld meg, ahogyan megadja magát a jelen pillanatnak! Hagyd, hogy Létezni tanítson!

Ha nem tudsz kilábalni egy helyzetből, és tehetetlennek érzed magad, akkor engedd, hogy ez a helyzet elmélyítse benned elfogadásodat, a Most és a Létezés tudatosságát.

Hogyan lehet abbahagyni az ellenállást? Kezdd az egészet egyszerűen azzal, hogy felismered. Az ego azt hiszi, hogy ellenállásod az erődet bizonyítja, pedig csak elvág a Létezéstől, a valódi erő egyetlen forrásától.

Ne állj ellen a fájdalomnak! Add meg magad a bánatnak, a kétségbeesésnek, a félelemnek, a magánynak, a szenvedés bármely formájának! Légy szemtanúja anélkül, hogy minősítenéd! Engedd ott lenni! Öleld át! Aztán lásd, ahogyan az elfogadás csodája a szenvedést mélységes békévé alakítja.

Vizsgáld meg, milyen gyakran kalandozik el a figyelmed a múltba vagy a jövőbe! Kérdezd meg magadtól: tényleg örömet, könnyedséget és világosságot ad nekem, amit teszek? Ha nem, akkor lélektani időd elfedi a jelen pillanatot, és az életet torzított észleléssel merő küzdelemnek, fájó tehernek érzed.

Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, azaz az akarást hozod létre a valóságodban. A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája. Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna. Úgyhogy soha ne könyörögj. Határozz, hogy úgy legyen!