Az egyszerü gyakorlatsor pedig a következő:
Megvan a fiú/férfi,akit el kivánsz engedni. Jobbra forditod a fejed, és amint szép lassan balra forditva arcodat , szivod be a levegőt , elképzeled, hogy mindazt az energiát, amit nála hagytál, azt most visszaveszed. Amikor pedig balról jobbra forditva a fejed, szivod be a levegőt, elképzeled, hogy mindazt,amit tőle kaptál, szeretettel visszaadod neki. A szeretettel kulcsszó! Hiszen csakis szeretettel lehet bárkit is elengedni! Mindaddig, amig indulat van bennünk, harag, sértettség, rossz érzés, addig magunk csapoljuk a saját energiáinkat. És ezalatt az egyszerü légzőgyakorlat alatt szépen sorjában idézzük föl az emlékképeket, minaddig, amig úgy érezzük, már mindent földolgoztunk vele kapcsolatban. Éppen elég az elején tudatositani azt, hogy visszavesszük, illetve visszaadjuk az energiákat, mert ez magától beindul, azaz automatizálódik, ezek után elegendő az emlékekbe belemenni, s az elengedés, a megtisztulás mintegy magától történik. És ha úgy érezzük, már mindent fölhoztunk magunkból, ami igazán fontos volt ( abszolút lehet érezni, amikor vége van a rituálénak ), akkor ezek után gondolatok és légzés nélkül gyorsan elforditjuk a fejünket jobbról balra, majd vissza,mintegy befejezve a gyakorlatot. (Ezt egyébként „seprő” mozdulatnak hivják.) Én amikor az első egynéhány férfit elengedtem,egy két és fél órás szakrális hányás jött rám, vagyis mindazt, amit nem tudtam megemészteni, kiadtam magamból. Szuper! Utána olyan megkönnyebbülést és energiatöbbletet éreztem,hogy szinte szárnyaltam.
Nyilván ez nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az illetőt, vagy halványulni fognak az emlékek. Ettől nem lesz senki amnéziás, az emlékek épp úgy megmaradnak, csupán a negativ gondolatok általi energia-lecsapolás lehetősége szűnik meg, és mindenkihez visszakerülnek a saját energiái. Ehhez hasonló elengedési gyakorlat egyébként a kineziológiában is található, tehát modern korunk is használja a légző gyakorlaton alapuló elengedést.
Ott a következőképpen történik. ÉS EZT MÁR MINDKÉT NEM ( sőt, a többi is) HASZNÁLHATJA!
Képzeljünk el egy teret. Ez lehet nyitott, de akár zárt tér is. Képzeljünk el benne egy asztalt, egymással szemben két székkel. Lássuk az egészet kivülről, lássuk, ahogy helyet foglalunk az egyik széken. Ezután képzeljük el, hogy bejön az illető, akit el szeretnénk engedni. Ennél a gyakorlatnál is ugyanaz az alap, el kell belül oda jutni, hogy már nincs bennünk harag, sértettség. Megértük azt, hogy mindennek igy kellett történnie. Tulajdonképpen ez már majdnem az elengedés állapota, de itt a maradék összekötő szálakat is elvágjuk. Lehúnyt szemmel vizualizáljuk, hogy ahogy beszivjuk a levegőt, visszaveszünk tőle mindent, amit nála hagytunk, és ahogy kifújjuk, szeretettel visszaadunk minden energiát, amit tőle kaptunk. És közben kezdjük el látni, amint a kettőnket összekötő szálak elkezdenek szétpattanni, elpárologni, szétfoszlani, elszakadni. Ha úgy éreznénk, ez nem megy magától, nyugodtan elképzelhetjük azt, hogy ollóval, késsel, fűrésszel, lángszóróval, stb…mi magunk vágjuk el őket. Mindezek előtt pedig képzeljünk az asztal közepére egy dobozt is,( bármiből lehet, fából, fémből, papirból, műanyagból, stb…) és a kifújt levegőt abban irányozzuk bele. Belégzünk, kilégzünk, viszzaveszünk, visszaadunk, közben pedig egyre kevesebb a minket összekötő szál. Amikor azt érezzük, hogy már mindent visszaadtunk-vettünk, és csak annyi szál maradt köztünk, ami egyébként bármely embertársunkkal összeköt ( persze akivel együtt voltunk, annak mindig lesz egy energialenyomata), akkor gondolatban zárjuk le a doboz tetejét . Ha úgy érezzük, kössük össze masnival, kötéllel, vagy gémkapoccsal, szöggel, stb…, ezek után pedig adjuk át neki a következő szöveggel:
Kedves XY! Köszönöm mindazt, amit kaptam tőled. Hálás vagyok érte. De utaink szétváltak, nincs már dolgunk egymással. ( Ez persze akkor működik, ha tényleg igaz.) Visszaadom azokat az erőket, melyek összekötöttek, és visszavettem azt is, ami az enyém. Ez a tiéd, használd szabad akaratod szerint. Isten áldjon!
Ezek után pedig képzeljük el, hogy kettőnk közé növesztjük a szeretet rózsáját, majd álljunk föl az asztaltól, és induljunk el jobbra, és sétáljunk vissza a jelenbe. ( Én minden meditációt úgynevezett vivation, azaz energialégzéssel kötök össze, ami egy enyhe transz állapotot eredményez. Igy mélyebbre lehet menni.)
Mindezt megerősithetjük egy saját magunk által komponált szertartással, elengedési rituáléval is. Végtelen a lehetőségek tárháza, csak a fantáziánkon múlik. ( Salvador Dali azt irta, azt tartja a legfurábbnak az emberekben, hogy nem használják a fantáziájukat.) Szóval használhatunk mécsest, fényképeket, tőle kapott levelet, tárgyat, virágokat, bármit. Lehet égetni, elásni, többször körbesétálni, különféle mondatokat mantrázgatni, kérni az Égiek segitségét.
A rituáléknak, szertartásoknak, beavatásoknak minden korban nagy jelentősége volt. Csatornákat, utakat zárt le a lélekben , illetve a lélek számára, és újakat nyitott. Segitett befejezni, elengedni, kiszállni valamiből, és elkezdeni valami újat, illetve megnyilni neki. Erre minden kor emberének szüksége lenne.


Az első gyakorlatot különösen azoknak a nőknek ajánlom, akik még nem vonzották be a társukat. Nagyon sok táboromba illetve lelki wellness-emre járó nőnek javasoltam már, és a nagy többségük arról számolt be, hogy a gyakorlat elvégzése után az illető férfi valamilyen úton-módon váratlanul megjelent az életében: vagy sms-t , emailt küldött, vagy valami közösségi portálon keresztül, vagy „véletlenül” összefutott vele az utcán. Meglátjátok,hatalmas energiát ad ,ha nincsenek bennünk rossz érzések mások iránt, és rituálisan is megéljük az elengedést! Van választás! Hajrá csajok,fel a mellel!