Balogh Béla a Tudatalatti Tízparancsolata című művében e képen szól a bőségről:
„Azért születtem a világra, hogy egész életemet bőségben, boldogságban, szabadon és sugárzó módon éjem.
Arra születtem, hogy lelkileg, szellemileg és anyagilag növekedjem, fejlődjem. kibontakozzam, és életem minden területén tökéletesen kifejezzem és megvalósítsam önmagam.
Tudom. hogy külső világom gazdag tudatom tükörképe, és bármikor újrateremthetem, vagy megváltoztathatom. Szeretem magamat, ezért kényelmes otthonban élek, amely kielégíti igényeimet. A hazatérés gondolata mindig örömmel tölti el szívemet.
Otthonomban szeretet és harmónia uralkodik, ezért aki csak belép, részesül a szeretet gyógyító erejében.
A világegyetem határtalan gazdagságából korlátlan mennyiségben részesedem. A szépség és a bőség életem természetes része. Az élet ajándékait hálásan fogadom.
Szívből örvendek a mások sikerének, mert tudom, jut bőven mindenkinek.
Kedvelem a pénzt. Szeretem a pénzt. Tudom, hogy a Pénz a rajtam keresztül áramló energia része. Ezt az energiát bölcsen és építően használom.
A pénz folyamatosan áramlik életemben. Élvezettel osztogatom, és csodálatosan megsokszorozva visszakapom. Olyan célokra fordítom, amelyek a szépség és jóság gyarapodását segítik.
Minden döntésem a javamra válik. Saját értékemnek mindig tudatában vagyok. Bő kézzel mérem képességeimet, és bőséges anyagi áldás a jutalmam.
Jólétemért, és elmém teremtő gazdagságáért hálás vagyok.
Világomban minden rendben van.”