Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség
éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy
veszítsen, vagy elveszítsen valamit. E mögött igen gyakran egy kezdeti
sérülés van, valami korai nagy veszteség. A rákövetkező veszteségek
pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik
azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán kisgyerekként
egészen tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében,
az az egész életünket döntően átalakítja. Ha szeretnénk boldogabbak
lenni, akkor az egyik legfontosabb feladatunk és lehetőségünk, hogy a
veszteségekkel kezdjünk valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése