Évekkel ezelőtt volt egy nagyon erős megérzésem, amire mér ma is tisztán emlékszem. kaptam egy jelet, egy kis segítséget az univerzumtól. Még ma is tisztán emlékszem rá. Azért is mert egy nagyon rossz periódusában volt az életem ( mint már annyiszor :) ) Ez az érzés pedig elöntött oda nem illő, mámoros örömmel, még soha nem éreztem ehhez foghatót. Nem tudtam mit kezdeni vele...eltettem magamban mint egy szép emléket...bár éreztem, hogy eljön, amit a megérzésem sugall...egyszerűen tudtam. Akkoriban nem a saját utamon jártam, valaki más életét éltem, és azt hittem ez így helyes, ennek így kell lennie...egy nőnek ez a dolga. Meg voltam róla győződve hogy nekem ez a sorsom.
De történt valami, megrepedt körülöttem ez a burok, amit magam köré varázsoltam, és egyszer csak ott volt a tömény valóság....zuhantam...a földtől is lejjebb... ott is ragadtam egy időre..azután meg kellett mentenem magam, nem volt más választásom. Lassan de sikerült, fokozatosan felszínre kerültem. Közben muszáj volt kapaszkodók után néznem..és találtam is. Pont itt jött be az említett megérzésem...mert ebbe az irányba vittek az események. És megvalósítottam!! Pont ugyanúgy ahogy megéreztem. Lehet, hogy ha akkor tudatosabb vagyok elkerülöm ezt a csapdát amit a sors tett elém, hogy felbukjak benne. De én abban hiszek, hogy pont emiatt a csapda miatt lettem képes megvalósítani, olyan mélységben hogy tökéletesen ugyanaz az érzés legyen, mint az álmomban.
(T.T.)