A szabadság, a megvilágosodás arról szól, hogy teljesen alárendelődünk a pillanatnak. Ilyen egyszerű. A megvilágosodás nem más, mint a jelennel, a meglévő dolgokkal szembeni ellenállás tökéletes hiánya. Ennyi az egész. Hiszen mi is adna több szabadságot az erőfeszítés megszűnésénél? Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk feladni a küzdelmet meg kell válnunk az énképünktől, nézeteinktől, az elméletei

nktől. A spirituális beállítottságú emberek általában készek feladni önazonosságukat és szerepeiket, elméleteikhez és világnézetükhöz viszont annál jobban ragaszkodnak. Pedig a fénybe nem viheted magaddal ezeket sem, mert ott nincsenek nézőpontok, nincsenek tervek. Nincsenek elvárások se a világgal, se magaddal, se másokkal szemben. Amikor a tudat kiszabadítja magát az énről, az életről, vagy a többi emberről kialakított elképzeléseiből, ha felad minden elvárást, akkor csak az Igazság marad.” /Adyashanti/