Mindent, amit szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban. Ekkor mélyebbre hatol a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít.
Ha el akarsz nyomni magadban valamit, nyomj el valami csodálatosat. Sose nyomj el olyat, amit szégyellsz, mert minden, amit elnyomsz, mélyre hatol, és minden, amit kifejezésre juttatsz, elillan az égbe. Ezért bármi is az, amit szégyellsz, juttasd kifejezésre, hogy végezhess vele. Mindent, ami csodálatos, tartsd kincsként odabent, és akkor kihat az életedre.
Te azonban épp az ellenkezőjét teszed. Mindent, ami csodálatos, kifejezésre juttatsz, valójában túl sokat is, többet juttatsz kifejezésre, mint amennyid van. Folyton azt mondod: “szeretek, szeretek, szeretek”, pedig talán ilyen mértékben nem is igaz. Folyamatosan elfojtod a haragot, a gyűlöletet, a féltékenységet, a birtoklási vágyat, és lassan-lassan rádöbbensz, hogy azzá váltál, amit elfojtottál, és akkor mély bűntudat ébred benned.

Nincs semmi szégyellnivaló; minden úgy tökéletes, ahogy van. Nem létezhet ennél tökéletesebb világ. Éppen most, ez a pillanat a létezés egészének tetőpontja, az a középpont, amely körül minden kering. Semmi sem lehet tökéletesebb, ezért egyszerűen lazíts, és élvezd.
Nyisd ki az ajtót a napnak, a levegőnek és az égnek. Akkor mindig elér az új, friss levegő, akkor mindig elérnek az új napsugarak. Engedd, hogy a létezés forgalma áthaladjon rajtad. Sose légy lezárt út, mert azon csak halál és piszok gyűlik fel. Egyszerűen dobd el a szégyen egész fogalmát, és sose ítélj meg semmit.
/Osho/