2012. március 19., hétfő

Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget, és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam: szeretem. De hát miért szereted? Azért, amit látok benne, és azért, amit belelátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése