Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a
tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság
jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat,
feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges
dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.
Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s
kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes,
mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded,
amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak...
Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az
öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése