2012. április 16., hétfő

Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése