"Talán... csak egyszer az életedben, de eljöhet egy pillanat, amikor meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Amikor ott álltok egymással szemben és elvesztek a másik tekintetében. Tudod, hogy nem kell semmit mondanod, a gátlások leomlanak benned. Félsz, rettentően, kimondhatatlanul hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is.... A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Egy esélyt a szerelemre....
Talán mások vagytok, talán nem lehettek többet együtt, nem a jó időben és a megfelelő helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán tudod, hogy így kellett lennie ...... Minden más lett. Ott van közöttetek a láthatatlan szál, ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad örökre. Nem fog rajta vihar, idő, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten..."