Lélek Világa

Azok az emberek, akik elfojtanak valamit, állandóan az elfojtott dolgok tetején ülnek, és állandóan rettegnek. Nem engedhetik el magukat.
Miért olyan nehéz megpihenned? Miért nem tudsz aludni? Miért nem tudsz kikapcsolódni? Miért nem tudod elengedni magad? Miért feszengsz és aggodalmaskodsz?
Mert annyi mindent elnyomtál magadban. Attól félsz ha megpihensz minden előtör belőled.

Ha elfojtod a dühöt, az éhséget (vagy bármi más érzést) akkor az átkerül az elmédbe. A gondtól nem szabadultál meg, csak beljebb erőltetted.
Például ha haragszol, mit teszel? Az elméd azt fogja mondani: ,,Ne légy dühös, ígérd meg!" Mit teszel? Elfojtod a dühöt és minél inkább elfojtod annál több harag áramlik le létezésed gyökereihez. És azután nem lehetsz többé csak olykor haragos, néha meg elégedett, ha már túl sok haragot fojtottál el, állandóan haragos leszel. Mindenedet megmérgezi. Kényszereddé válik. Beszivárog az összes kapcsolatodba. És minden cselekedeted magában hordozza mert téged tükröz vissza.
Ne fojts el magadban semmit. Engedd szabadjára az érzéseidet, had áramoljanak szabadon. Fogadd el az érzelmeidet. Engedd el ami rossz, és fogadd el ami jó - és meglátod egyszer csak azt veszed észre, hogy szabad vagy. És ha szabad vagy, a boldogság egyre csak nő benned.
/Forrás :Lélek Világa/