A személyiség szempontjából a szeretet csupán megállapodás kérdése. Ha egyetértek veled, akkor szeretsz. De abban a pillanatban, hogy valami megzavarja köztünk az összhangot, és meg merem kérdőjelezni valamelyik szentnek hitt vélekedésedet, máris az ellenségeddé válok; az elmédben szakítasz velem. Aztán elkezded keresni az okokat, hogy miért van igazad, és közben végig önmagadon kívülre fókuszálsz. Ha magadon kívül keresgélsz, és azt hiszed, hogy a problémádat valaki más okozza, és nem a te ragaszkodásod a történethez, amiben épp hiszel, akkor a saját ellenségeddé válsz, és a helyzet reménytelennek tűnik.