Nincs a vilá­gon még egy ugyan­ilyen ember. Egyes rész­le­te­ket tekintve sokan hason­lí­ta­nak hoz­zám, de egé­szé­ben véve senki. Ennél­fogva bár­mit teszek, azt magam­nak tulaj­do­nít­ha­tom, hiszen én magam választottam.
Én ren­del­ke­zem mindenemmel –
a tes­tem­mel és annak min­den mozdulatával;
az elmém­mel, vala­mennyi gon­do­la­tom­mal és ötletemmel;
a sze­mem­mel és a képek­kel, melye­ket észrevesz;
az érzé­se­im­mel, legyen bár az harag, öröm, csüg­ge­dés, sze­re­tet, csa­ló­dott­ság, vagy izgalom;
a szám­mal és min­den szó­val, ami elhagyja, akár udva­rias, akár durva, ked­ves, helyén­való vagy sem;
a han­gom­mal, legyen az han­gos vagy kellemes;
min­den cse­le­ke­de­tem­mel, füg­get­le­nül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam bir­tok­lom a kép­ze­le­te­met, az álma­i­mat, remé­nye­i­met és félel­me­i­met. Az enyé­mek győ­zel­meim és sike­reim, kudar­caim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, töké­le­te­sen meg­is­mer­he­tem maga­mat. Ezál­tal min­den részem­hez benső­sé­ges sze­re­tet és barát­ság fűz­het. Min­den por­ci­ká­mat érde­ke­im­nek meg­fe­lelően hasz­nál­ha­tom. Tudom, hogy akad­nak ben­nem ért­he­tet­len vagy szá­momra még isme­ret­len voná­sok, de amíg barát­ság­gal és sze­re­tet­tel viszo­nyu­lok magam­hoz, addig bát­ran és biza­kodva keres­he­tem a rej­té­lyek meg­ol­dá­sát és önma­gam jobb meg­ér­té­sé­nek lehetőségeit.
Akár­mi­lyen­nek tűnök, bár­mit mon­dok vagy teszek, gon­do­lok vagy érzek egy adott pil­la­nat­ban, az mind-mind én vagyok. Bár­mely idő­pont­ban hite­le­sen kép­vi­se­lem saját maga­mat. Ha később vissza­gon­do­lok arra, milyen­nek mutat­koz­tam, sza­va­imra, cse­le­ke­de­te­imre, esz­mé­imre és indu­la­ta­imra, talán ez vagy az tőlem ide­gen­nek tet­szik majd. Akkor elvet­he­tem azt, ami nem hoz­zám való, meg­tart­ha­tom azt, amit lényem­hez meg­fe­lelő­nek bizo­nyult, és kita­lál­ha­tok valami újat ahe­lyett, amitől elfordultam.
Érzé­keim és képes­sé­geim segít­sé­gé­vel meg­áll­ha­tom a helye­met, közel kerül­he­tek mások­hoz, ered­mé­nye­ket érhe­tek el, értel­met és rend­szert vihe­tek az engem körül­vevő sze­mé­lyek és dol­gok tömegébe.
Bírok magam­mal, tehát irá­nyít­ha­tom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
Vir­gi­nia Satir