"Egy párkapcsolatban a társunk előbb-utóbb törvényszerű módon a saját sebeinkre, elakadásainkra, neuralgikus pontjainkra hívja fel a figyelmet. Ez kikerülhetetlenül így van. Nem is szükséges, hogy ezzel valaki visszaéljen, bár sokszor van olyan élményünk, hogy a másik pont ott rúg belénk, ahol a legjobban fáj. Hogyan képes valaki, akiről egykor azt tudtam mondani, hogy a legjobban szeretem, ott belém rúgni, ahol a legjobban fáj? Úgy, hogy a nem tudatos pontokon való összekapcsolódásunk most is megvan. Nagyon is érezzük egymást, de most nem az egységben olvadunk össze, hanem egymás sebei, neuralgikus pontjai számára tartunk tükröt. Sokan ilyenkor azt mondják: ez a kapcsolat nem jó, nem adja meg nekem azt, amiért érdemes egy másik emberrel együtt élni! Ez a kapcsolat nem az! Pedig számos esetben nem a kapcsolattal van baj: ők jutottak el egy elakadásukig, amire a társuk ösztönösen hívta fel a figyelmet, tükröt tartva egy kidolgozatlan és félelmet keltő részüknek. Ez persze elég kellemetlen, és nyilván könnyebb a társunkat hibáztatni, mint a saját személyiségfejlődésünk munkás részére igent mondani." Pál Feri: Párkapcsolat Klinika