"Amikor meg akarok ismerni egy másik embert, az első lépés az, hogy elképzelem, mi lenne, ha én lennék ő. Ezt nevezik empátiának. A következő stáció, hogy időlegesen feladom a saját valóságomat, és átélem az övét - átélem, hogy én vagyok ő. Ez a szeretet pillanata. Ilyenkor mintha átülnénk egy másik lélek idegen és más típusú 'harckocsijába', és fölfedezzük, hogy máshol vannak a műszerek, mint a miénkben, nem működik a kormány, vagy működik, de balra húz, fojtogató a levegő, s hiába tűnik kívülről fenyegetőnek, nincs töltény a tárában. A mi lelkünk egészen más - de neki ebben kell ülnie egy életen át, s minden stratégiai feladatot csak ezekkel az eszközökkel képes végrehajtani. Minden életet csak a saját 'valóságán' belül lehet megoldani." Müller Péter