"Amikor a szerelem ereje csökken, kezdjük azt érezni, hogy már nem dédelget úgy a Brünhilda, mint régen. Sőt, ha hazamegyek, elkezdi mondani, hogy már három hete kérem, hogy verd be azt a szöget a falba! Vagyis elkezdődik a távolodás, és közben egyre-másra érnek minket a csalódások, hogy mégsem ő az, aki a sebeimet gyógyítja, aki az összes ki nem mondott vágyamat betölti! Nem ő az! Ilyenkor sokan máris kilépnek. Azt mondják, ha nem ő az, akkor keresni kell tovább az igazit! Az esetek többségében az ember nem is tudja megfogalmazni, mit nem kap meg, hanem felszínes dolgokon veszekszik, mint például, hogy a másikkal nem lehet élni, mert rendetlen. Valójában azonban nem abban szoktunk csalódni, hogy a másik kicsit rendetlen, néha szokott késni, vagy levágatta a haját, miközben nekünk a hosszú az esetünk, hanem arról van szó, hogy a magunk számára sem tudatos elvárásaink, amelyek egy ideig beteljesedni látszottak, kezdenek fényévnyi távolságra tűnni, és ezt elviselhetetlennek érezzük. Rettenetes csalódásunkban pedig agyonszekírozzuk egymást, kapcsolatot romboló módon fejezzük ki a betöltetlen vágyainkat és hiányainkat, mert elkezdtünk félni. Holott pontosan ott van az életünknek a kulcsa, ott kellene valamit az életünkkel kezdeni, ahol ezek a nagyon mély vágyak meghúzódnak!" Pál Feri: Párkapcsolat Klinika