“Lété­nek tör­vé­nye hatá­rozza meg min­den ember­nek, hogy hol tart élet­út­ján: a gon­do­la­tai, ame­lye­ket jel­le­mébe épí­tett, jut­tat­ták oda, és éle­té­nek rend­sze­ré­ben nincs egyet­len vélet­len rész sem, hanem min­den egy téved­he­tet­len tör­vény műkö­dé­sé­nek ered­mé­nye. Egé­szen addig, amíg egy ember magát külső körül­mé­nyek teremt­mé­nyé­nek tartja, sod­ródni fog a körül­mé­nyek­kel; de amint ráesz­mél, hogy ő teremtő erő, és képes ren­del­kezni lényé­nek rej­tett talaja és mag­jai felett, ame­lyek­ből a körül­mé­nyek kifejlőd­nek, saját maga irá­nyí­tója lesz. Azt, hogy a külső körül­mé­nyek a gon­do­la­tok­ból nőnek ki, min­den ember tudja, aki egy ideig gya­ko­rolt önkont­rollt és tisz­tu­lási folya­ma­ton ment keresz­tül, hiszen azt tapasz­talta, hogy körül­mé­nyei pon­to­san olyan mér­ték­ben vál­toz­tak, amennyire men­tá­lis álla­pota változott.”
James Allen: As a Man Thinketh