Az ének, melynek eléneklésére idejöttem, mindmáig elénekeletlen. Napjaimat eltöltöm azzal, hogy a húrokat ráfeszítettem hangszeremre, aztán megint leszedtem róla. Az idő még nem jött el, megfelelő szavakra még nem leltem, csak a vágy kínozza szívemet. A bimbó még nem pattant fel; csak a szél sóhajt el mellette. Nem láttam arcát, nem hallgattam figyelve szavát, csak halk lépteinek neszét hallottam meg az úton a házam előtt. Az egész áldott nap eltelt azzal, hogy pihenőhelyét készítettem el a földön, de a lámpa még nincs meggyújtva, s így nem kérhetem, hogy betérjen házamba.
Életemet a remény táplálja, hogy találkozom majd vele, de e találkozás ideje még nem érkezett el.

Rabindranath Tagore