"Ha én beszélgetek valakivel, aki nem tudja, mi a legmélyebb vágya, azt szoktam kérni tőle: próbáljon felidézni magában egy olyan élethelyzetet – ami még azért az elviselhetőség és az elmondhatóság határán belül van –, amikor valami nagyon rossz történt vele. Ilyenkor nem a traumáiról kérdezem, azok túl mélyen vannak, azokat nem bántjuk. Csak olyan helyzetekről, amelyekben rosszul érezte magát. Amikor pedig már ott van ennek a rossz érzésnek a mélyén, ahol például azt gondolja magáról, hogy nem szerethető, hogy egyedül van, hogy senki sem segít neki, akkor kell megkérdezni tőle, hogy most mire vágysz? MOST mire vágysz? És ezt meg fogja tudni mondani! Egyszer csak a mély fájdalmából előtör a legmélyebb vágya. Ez a gyakorlat pillanatnyi fájdalommal jár, de utána egy elemi felismeréssel, hogy ebbe már bele tudok kapaszkodni, mert átéltem! Átéltem, erre vágyom – és nem adom kevesebbért az életem!" Pál Feri - Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak?