Először is, jól jegyezd meg: az intellektualitás nem intelligencia. Intellektuálisnak lenni egyet jelent a hamissággal, az intelligencia színlelésével. Nem valódi, hiszen nem a tiéd; kölcsönzött.
Az intelligencia a belső tudatosságod kifejlődése. Semmi köze a tudáshoz – a meditatívsághoz van köze. Az intelligens ember nem a múltbéli élményei alapján cselekszik, hanem a jelenben működik. Nem reagál, hanem válaszol. Éppen ezért mindig kiszámíthatatlan; senki sem tudhatja biztosan, mit fog tenni.
Egy katolikus, egy protestáns és egy zsidó ember beszélgetett egy közös baráttal, aki elmondta nekik, hogy már csak hat hónap van hátra az életéből.
– Mit tennél – kérdezte a férfi a katolikust –, ha az orvosod szerint már csak hat hónapod lenne?
– Ó! – sóhajtott a katolikus ember. – Az összes vagyonomat az egyháznak adnám, úrvacsorát vennék minden vasárnap, és rendszeresen elmondanám az Üdvözlégyet.
– És te? – kérdezte a protestánst.
– Eladnék mindent, körbehajóznám a Földet, és nagyszerűen érezném magam!
– Hát te? – fordult a zsidóhoz.
– Én? Felkeresnék egy másik orvost.

Ez az intelligencia! (Osho)