Az elképzelésed szerint a szerelemben a szerelmesek feloldódnak
egymásban. Igen, vannak pillanatok, amikor feloldódsz - de épp ez a
szépsége az életnek és minden létező dolognak: hogy amikor a szerelmesek
egymásba olvadnak, ugyanezekben a pillanatokban nagyon tudatossá,
nagyon éberré is válnak. Ez a feloldódás nem a részeg ember feloldódása,
ez nem egy öntudatlan feloldódás. Ez nagy tudatossággal, éber tudattal
jár együtt. Egyrészről felolvadnak - másrészről pedig első ízben
bepillantást kapnak egyedüllétük végtelen szépségébe. Mindig a másik
határozza meg őket, az egyedüllétüket, és ők határozzák meg a másikat.
És ezért hálásak egymásnak. A másiknak köszönhetik, hogy megláthatták
saját magukat, eredeti arcukat; a másikból egy tükör lett, mely őket
tükrözi vissza. Két szerelmes mindig tükör egymás számára. A szerelem
eredeti arcod tudatára ébreszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése