igetelődéssel,
az elszigetelődés pedig a szenvedéssel. Lehet, hogy a másik közben
teljes szívéből szeret, de neked esélyed sincs ezt felismerni. Ha
félelemből cselekszel, képtelen vagy befogadni a szeretetet, hiszen egy
olyan gondolat fogságában élsz, ami arról szól, hogy mit kellene tenned a
szeretetért. Éppen ezért minden aggodalmas gondolat csak elszigetel a
többi embertől. De amint megkérdőjelezed a gondolataidat, máris rájössz,
hogy nem kell tenned semmit a szeretetért. Ez az egész csupán egy
ártatlan félreértés, nem több. Ha szeretnél lenyűgözni másokat, és
elnyerni az elismerésüket, olyan vagy, mint egy hisztis gyerek, aki így
kiabál: „Nézz rám! Nézz rám!” Az egész hajsza mögött valójában egy
hisztis gyerek áll. Ha képes vagy szeretni ezt a gyereket és megölelni
őt, a keresésnek vége szakad." (Byron Katie)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése