Gondolj valakire, akivel együtt élsz vagy dolgozol, valakire, akit nem szeretsz, aki negatív érzéseket kelt benned. Hadd segítsek megérteni, mi is történik.
Elsőként azt kell megértened, hogy a negatív érzés benned van. Te vagy felelős a negatív érzésért, nem a másik ember. A helyedben valaki más tökéletesen háborítatlan lenne, könnyen venné a másik ember jelenlétét, egyikük sem lenne mesterkélt. Te {még} az vagy.
Most érts meg még egy dolgot, mégpedig azt, hogy követelőzöl. Elvárással vagy e felé az ember felé. Fel tudod fogni ezt? Akkor mondd ennek az embernek: "Nincs jogom bármit is elvárni öntől." Amint ezt kimondod, megválsz az elvárásodtól. "Nincs jogom, hogy öntől bármit elvárjak. Ó, megvédem majd magam az ön tetteinek következményeitől, az ön hangulatától vagy bármitől, de önnek szabad az útja, amit magának választ, azzá lehet. Nincs jogom, hogy öntől bármit elvárjak."
Figyeld, mi történik veled, amikor ezt megteszed. Ha ezek kimondása során ellenállás mutatkozik - egek! - oly sok mindent felfedezel majd a "magam"-ról. Engedd elő a benned lévő diktátort, engedd elő a zsarnokot! Azt hitted, aranyos kis galamb vagy, ugye? De én zsarnok vagyok, és te is az vagy. Variáció a "szamár vagyok, szamár vagy" témára. Diktátor vagyok, diktátor vagy. Én akarom a te életedet kormányozni, pontosan megszabva az elvárásokat, hogy milyen viselkedést várok el tőled. És jó lesz engedelmeskedned, vagy különben negatív érzelmekkel büntetem magam. Emlékezz, mit mondtam neked: mindenki holdkóros.