Hiányzol...de nem úgy mint eddig, mert már szebben, lágyabban..nem annyira fájón.
De azért van az a zene, amire nem emelem fel a tekintetem, mert ott a könnycsepp a szememben.
Nem fájsz már annyira, és ez is fáj. Azt hittem minimum belehalok a hiányodba, és nem, mégsem.
Az élet ment tovább. Kicsit lemaradtam, mert beleragadtam a szemed, hangod, kezed felidézésébe...de majd behozom. Tudod, hol előre sietek, hol egy helyben állok, csak ne hiányoznál ennyire. Talán még levegőt is kapnék, de elvagyok, megvagyok, csak félek.....annyira félek, hogy többé senki nem jön akitől eláll a lélegzetem.
(T.T.)