Amikor kimászol a gödörből, ahová évek hosszú sora alatt beástad magad, és most végre felértél, kapsz levegőt, megérint a világ, kiszakadtál a saját magadra varázsolt sötétségből. Na akkor jön Ő...vissza, hozzád, hogy kezdjük újra, mert mennyit változtál, milyen erős vagy, és mégis mennyire nőies. Milyen nagy kincs voltál, csak nem tudott megbecsülni, na de majd most, ha adnál egy esélyt. Most más lenne minden. Szegény....Még most is vak! Nem lát Téged igazán...mert nem csak kívülről változtál, belülről sem vagy már az a sodródó kő aki voltál. Kemény lecke volt nagy árat fizettél azért, hogy most itt tarts, és a szemébe tudj nézni, minden harag, és dac nélkül egész egyszerűen azt tudd mondani, hogy: NEM. :)
(T.T.)