Nem kívántam már a halálát, nem akartam ordítani a fájdalomtól, ha a
hiányát éreztem minden egyes szívdobbanásomban. Eljött a nap, amikor
egészen egyszerűen nem akartam én már semmit. Nem bántam, ha nélkülem
boldog. (...) Már nem úgy élt bennem, mint az egyetlen, a csodálatos,
aki életem minden pillanatát meghatározza. Talán ekkor jöttem rá arra
is, hogy nincsen egyetlen. Mert az egyetlen csak ő lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése