"Amikor valami elindul a megvalósulás felé, szüntelenül akadályokba ütközik. Száz 'nem megy' után érkezik el a pillanat, amikor egyszer csak: 'megy!' Rengeteg csőd, kétségbeesés és 'ebből nem lesz semmi!' útján érkezünk el a beteljesüléshez. Ezeknek a legyőzése csakis hittel lehetséges. Hit az, amikor a padlón heverő bokszoló, akire éppen számolnak, tudja, hogy ő ezt a meccset végül megnyeri. A hit a gondolatnál ezerszer erősebb. A külvilág negatív visszajelzései, a hatalmas bukások sem kezdhetik ki, mert bizonyos benne, hogy amiben hisz, az már valahol megvan, csak még nincs itt. A hit: a lélek magjába rejtett jövendő tudása. A valódi hitet azonban gyakran összetévesztjük azzal, amikor valamit a fejünkbe veszünk, s nagyon akarunk. Önismeretem hibájából én is sok mindent akartam, ami nem valósult meg. Sajnos csak utólag tudtam meg, hogy az összeszorított fogú, görcsös 'akarom!' nem azonos a valódi hitemmel. Utólag jöttem rá, hogy amit így akartam, 'nem járt nekem'. Lelkem magjában nem volt elrejtve a megvalósulás lehetősége. Ezek a teljesületlen vágyak mind-mind elmentek már mellettem - nem azért, mert nem tettem meg értük mindent (rengeteget küszködtem, tapostam, robotoltam, hiába!), hanem mert sohasem voltak az enyémek. Utólag már látom." Müller Péter