2012. november 9., péntek


Úgy érzem itt magam, mint egy kávézóban a törzsvendég, aki a megszokott helyén ül, és egy-egy jó szóval látja el az éppen betérőket. Vannak akiket név szerint ismerek, annyiszor beszéltünk már..és vannak akik csak időnként kukkantanak be. Nekem az öröm, hogy összevillan a tekintetünk és rácsodálkozunk egymásra....nahát te is így gondolod ezt?...Én szívesen ülök itt.Te menj éld az éledet, de ne felejtsd, hogy van egy szék amit foglalok neked, ha éppen úgy érzed...visszavárlak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése