Van egy szó...
Amit sokszor kimondunk: "ismerlek". De hányszor mondjuk ki úgy, hogy ez igaz? Vajon hány embert ismerünk valójában? És egyáltalán: mit jelent ismerni valakit? Ha tudom, kik a szüleid, ismerlek? Ha tudom, mi volt a jeled az óvodában, hogy melyik iskolába jártál, hogy hol dolgozol, akkor ismerlek? Ha tudom, hol szeretsz nyaralni, ha tudom, mi a kedvenc ételed, milyen az életed, vajon ismerlek? Elég ennyi a másik megismeréséhez? Elég tudni róla néhány, vagy akár minden információt? Ez lenne egy ember? Információk halmaza? Nem. Az embert, a másikat, tudással soha nem ismered meg. Mert a tudás nem ismeret. És az ismeret nem tudás. Információd sok embertársadról lehet. De csak keveset ismerhetsz. Mert azt ismered, akinek a lelkét ismered. Akinek a lelkében ott vagy, otthon érzed magad, akinek a mosolyában látod minden érzését, a szívét, a szeretetét. Ha szavak nélkül is érted őt, ha pedig szól hozzád, ez számodra mennyei fuvolák hangja – igen, akkor valóban ismered őt. És ehhez nincs szükség évekre, nincs szükség hónapokra, hetekre. Csak találkozni kell. Vele.
Én ismerlek...

Csitáry-Hock Tamás