Megbocsátottam a megbocsáthatatlant... megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna... Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak, előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak. Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly , hogy "szerelmes" legyek. Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól és féltem hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra.. a végén mégis elvesztettem.
De túléltem és még most is élek! Az életet nem csak túléltem és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd! Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz hogy jelentéktelenné váljon!
/Charlie Chaplin/