"Egy svájci pszichiáter mondta azt, hogy a szerelemnek az a titka, hogy akihez vonzódunk szexuálisan, az olyan, mint az anyánk volt. Ha az anyánk kedves és jó anya volt, akkor nincs gond. De ha az anya kínozott valahogy, akkor olyan emberekbe leszek szerelmes, akik pont úgy fognak kínozni. A nemek között ebben nincs különbség, mert ez egy olyan nagyon korai élmény, amikor a papa még sehol sincs. A

szexualitás lényege a testi egyesülés.

Ennek az az előzménye, ahogy kijövünk az anyánk testéből. Ha szerencséd van, az anyád szoptatott téged, ha nem, akkor már azzal is kínozott, hogy nem szoptatott. Akkor olyan szeretőt fogsz találni, aki nem fog szoptatni, aki megvonja tőled azt, amit a leginkább kívánsz. A felnőttkorban elért testi kapcsolat, a szexualitás csecsemőkorban teremtődik meg. A születés és az első év meghatározza, ki után vágyunk.

Ha az van, hogy valaki szeret, de te nem tudod kívánni, és valaki nem szeret, de te kívánod, akkor csak egy dolgot lehet tenni. Azt, hogy aki után szexuálisan vonzódsz, ahhoz ne is szólj. Mert már tudod, hogy a szexuális vonzódásod olyanhoz fog vezetni, aki nem fog téged szeretni, mert az anyád nem szeretett. Akaraterővel meg kell bontani a szokást. Olyanokkal kell kapcsolatot létesíteni, akik szeretik az embert, mert azt azért észre lehet venni, még ha szexuálisan nem is érdekes az illető. És várni kell. És a jó barátság kellős közepén, talán hónapok vagy évek múltával a szexualitás egyszerre csak fellobban. Jobb így, mintha először óriási lenne a szexualitás, de ellobbanna, mert nincs szeretet a kapcsolatban."

(Feldmár András)