“Az igazi élmény az ember szá­mára tehát első­rendűen ennyi: önma­gá­nak meg­is­me­rése. A világ meg­is­me­rése érde­kes, hasz­nos, gyö­nyör­köd­tető, félel­mes vagy tanul­sá­gos; önma­gunk meg­is­me­rése a leg­na­gyobb uta­zás, a leg­fé­lel­me­sebb fel­fe­de­zés, a leg­ta­nul­sá­go­sabb talál­ko­zás. Rómá­ban vagy az Északi Sar­kon járni nem olyan érde­kes, mint meg­tudni valami való­sá­go­sat jel­le­münkről, tehát haj­la­ma­ink igazi ter­mé­sze­téről, a világ­hoz, a jóhoz és rossz­hoz, az embe­rek­hez, a szen­ve­dé­lyek­hez való viszo­nyunk­ról. Mikor értel­mem eléggé meg­érett erre, már csak ezt az élményt keres­tem az életben.”
Márai Sán­dor